Vigyázat! Olimpia!

A síelés (mint tömegsport) egyik problémája, amikor a világbajnoki futamokon látott stílus és sebesség válik az amatőr síelők példaképévé. A diák sítáborok befejező motívuma is általában egy táborzáró verseny. Ezért aztán, amikor a gyerekek újra hóra kerülnek a családdal, a legtermészetesebb gondolatnak tűnik mindenki számára, hogy az a jó síelő, aki gyorsan tud menni. Következésképpen síelésük során a magukat haladónak gondolók jelentős része alapszinten sem tudja alkalmazni a piros és fekete pályákon elengedhetetlenül szükséges sebességszabályozást. Gyorsan menni minden amatőr tud, aki már megszerzett valamennyi egyensúlyozási készséget. Viszi őt lefelé a gravitáció. Lassan menni, akár fekete pályán is, az már valami!

Versenysízés, vagy amatőr sízés?
Tény, hogy a síelés zászlóshajója a versenysport. Itt tesztelik a legújabb felszereléseket, egy jól megszervezett világkupa futam - a téli olimpia pedig a sportág legjobb reklámja - a versenyzőképzés speciális edzésekkel és speciális felszereléssel folyik. (pl. óriásműlesilkó pályában óriásműlesikló lécet használnak). Cél a jó eredmény elérése, azaz kitűzött pályában a kapuk között minél gyorsabban lemenni. Maga a verseny pedig a nagyközönség elől elzárt területen folyik, és még így sem ritka a súlyos baleset. Érdekes történet egy korábbi világbajnok problémája a mélyhóval. Elzavarta az oktatóját, mert az azt mondta neki, hogy ezt a technikát nem lehet erőből megoldani. Aztán a mélyhavas bukása derékba törte addigi fényes karrierjét.

Az "amatőr versenyzők" veszedelme
Meggyőződésem szerint a síbalesetek zöme az igényesen síelés hiányára vezethetők vissza. Minden tiszteletem a versenysporté, de ki kell mondani, hogy amatőr síelők számára nem a versenysport a jó példakép. Világhírű síszakemberek szerint még a világ élmezőnyében is csak az első tucat versenyző megy a képességei szerint, a többiek képességeik határán, vagy afölött kockáztatnak. Képzeljük, mi lehet alacsonyabb szinteken? Elég csak nyitott szemmel közlekedni a sípályákon, hogy meglássuk "az amatőr versenyzők" saját magukra és síelő társaikra jelentő veszedelmét. A képzetlen síelő néhány tipikus hiányossága:

• A síelés alapfunkciói ismeretének szinte teljes hiánya.
• Gyakorlatlanság a fékezési és sebességszabályozási technikákban.
• Nem a képességeknek megfelelő pályán való síelés.

Síedzés és síoktatás
Mára már letisztultak a szerepek, a síedzőképzés és a síoktatóképzés útjai különváltak. Az utóbbi évek fejlődése a síoktatás területén is változásokat hozott magával. A fejlődés egyre egyértelműbbé teszi, hogy nem egyes technikákat, hanem terep és hó specifikus szituációkat célszerű tanítani. A szituáció adja ugyanis, hogy mit lehet kezdeni a sível, (vagy snowboarddal). A síoktatás újdonságának számít az a kezdeményezés, hogy a símozgás területén minden tevékenységet a legalapvetőbbekig kell visszavezetni, és ezeket a teljesítésnél az un. alapfunkciókkal kell lemérni. Ezek az alapfunkciók - bizonyos mértékben - a síoktatás vizsgálati kritériumaként szolgálnak. Ha valaki egy adott szituációval nem tud megfelelően megbírkózni, akkor ezekkel az alapfunciókkal van probléma, ezt kell fejleszteni. A cél tehát semmiképpen nem a sípályán elérhető sebesség növelése.

Repárszky László, állami vizsgás síoktató
a Kanyarsí Klub Magyaroszág alapítója
A Kanyarsí Klub missziója: az igényesen síelés gondolatának és gyakorlatának népszerűsítése. Az amatőr síelők ellátása olyan legkorszerűbb instrukciókkal, melyek "profivá" teszik őket a sípályákon.