Sítúra emlékek a Nagy-Hideg-hegyen, 66 év után újra itt vagyunk

1960. január közepén kebelbarátommal, Márton Péterrel a királyréti erdei vasút végállomástól jó 8 km kapaszkodás után, már besötétedés után közel fél méter havat és igazi menedéket adó házat találtunk 865 méter magasságban. Izgatottam feküdtünk be a teknőszerű vaságyba (4 Ft volt az éjszakai szállás ára, de ki volt írva, hogy a Magyar Síszövetség tagjai kedvezményesen 3 Ft-ot fizetnek), mert a turistakalauzban azt olvastuk, hogy „a síelők kényelmét szolgálja a sífelvonó.” Szobatársaink fölvilágosítottak, hogy a felvonó 1957 tele óta nem működik, a Diesel-motor szétfagyott. Miután másnap kibukdácsoltuk magunkat a nagy északin, 18 évesen elhatároztam, hogy mindent el fogok követni a sílift föltámasztása érdekében. 12 év múlva, a Budapesti Természetbarát Szövetség sítúra-bizottságát vezető Szebényi Géza elérte, hogy a Királyréti Erdészet kapott egy bolgár gyártmányú egyszerű „beakasztós” drótköteles síliftet, kezelését sízni még nem tudó fiatal munkavállalójukra, Mekli Józsefre bízta. Azóta nemzedékek tanultak meg sízni a dús haja ellenére „Kopasz” becenevű, kiváló versenyzővé érett barátomtól. És 1986/87, hatalmas havazást hozó telére Kecskeméthy Géza gépészmérnök (az első normafai sílift tervezője) és a Síszövetség főtitkára, Holéczy Tibor irányításával elkészült a „nagy északi” 500 m hosszú, 230 m szintkülönbségű vonszolós felvonója. A pénzt – intenzív lobbizásom nyomán - a Dunakanyar Intéző Bizottság biztosította, miután 1983-ra megépíttette az erdészeti feltáró utat Királyrét és a hideghegyi menedékház között.

Amikor 2006 tavaszán Sí-Ker 2000 Kft. sílétesítményeit (5 felvonó, 2 ratrak és egy motoros szán) Láng Róberttől megvásárolta az amerikai-magyar Hites György, az általa megbízott Sikó Tamás a nagy liftet és az északi felső szakaszán lévő romosat és a délin a Magyarországi Kárpát Egyesület által építettet szlovákiai Tatra-Poma liftekre cserélte. A 2014-es hatalmas ónos eső az északi pályákra döntötte az erdőt és hatalmas bükkfák szétzúzták a nagy felvonó völgyállomását. Azóta annak az alsó része visszaerdősödött. A gyönge telek miatt kedvét vesztett Hites el is adta a céget, az új tulajdonos pedig lemondott a síközpont működtetéséről. A romló állapotú liftek és ratrakok várják, hogy valaki belevágjon a börzsönyi sísport fölélesztésébe. A börzsönyi sí túrautakat rendszeresen tisztító Magyar Turista Egyesület Börzsöny- és Sí Osztálya hét tagja, köztük a legendás „Kopasz”, 2026. január 12-én vágott neki a Berda József által megénekelt „kicsiny hazánk Jóreménység-foká”-nak, hogy megszemlélje, milyen állapotban van a három sípálya, és lehet-e járni a Magas-Börzsöny síútjait. Kristálytiszta kék ég, 20 cm kissé fagyott porhó fogadta az előbb hóláncos Toyota személyautóval, majd gyalogosan, hátizsákkal, síléccel a tavaly megújult turistaházhoz igyekvő csapatot. Az erdészeti úton a köveket befedte a hó, a keréknyomokban, illetve köztük a porhóban jól lehetett haladni, délután pedig lesiklani a csúcstól majdnem Királyrétig. A hazai sízők jó félmilliósra becsült táborának túlnyomó többsége el sem tudja képzelni, mi késztette elődeiket, hogy néhány másodperces lesiklásokért, síléccel a lábukon, föltapossanak a lejtők tetejére. Pedig 1910 óta százezrek síztek Diósjenőről a Csóványosra fölkapaszkodva a két Hinta-réten és a Nyír-réten, vagy Nagyhideghegyről lesiklottak Kisinócra vagy Királyrétre. Hétvégeken ezrek tették meg gyalog, hátzsákkal, vállon síléccel a 8 km utat ás a 600 m színtkülönbséget Hideghegyre, még a felvonók megépítése előtt. És lám, most 2026-ban, ideális sí-időben, jó porhavon a hétvégén pár tucat, hétközben pedig tíznél is kevesebb törte a pályák szűz havát. De nyolc km lesiklás, jórészt a gyors havon az erdészeti úton, most is olyan élmény volt, ami mai határainkon belül sehol sem érhető el. Ha valami járművel, terepjáróval legalább Taxig föl lehetne jutni, akkor még felvonó nélkül is újra lenne síélet Hideghegyen. És most szombaton, január 17-én, lesz is, mert a „Börzsöny tigrisei” túrasíző társaság versenyben az autóparkolótól fölfut Hideghegyre, lemegy a nagy északin, és fölfut a 2-es pályán a csúcsig, a célba.