Der weisse Rausch - síkomédia a '30-as évekből

A film története egészen egyszerű: a főszereplő lány, Leni, St. Antonba érkezik hogy megtanuljon síelni majd részt vegyen a helyi síugró versenyen. Tietje és Fietje, a két hamburgi ács szintén a verseny megnyerését tűzi ki maga elé célul, ám ők autodidakta módon, könyvből próbálják elsajátítani a síelés csínját-bínját. (Érdekesség, hogy Fietjét a '30-as évek egyik sívilágbajnoka, Gustav Lantschner alakítja a filmben). Leni és a két bohókás hamburgi többször is egymásba botlanak a történet során. A versenyt persze végül a bájos főhősnő, Leni nyeri.

A következő télen szereplőink visszatérnek az arlbergi hegyekbe: egy úgy nevezett "rókavadászat" versenyen szeretnének részt venni. A játék lényege, hogy ketten, Leni, és egykori síoktatója, Hannes, a rókák szerepét betöltve elindulnak lefelé a hegyről, míg a többieknek 15 perc várakozás után a nyomukba kell eredni és megpróbálni elkapni őket. Hamburgi ácsaink ügyetlenségének köszönhetően Leni és Hannes megnyerik a versenyt. A történetet magunk elé képzelve nyilvánvalóvá válik, hogy a filmnek bizony nem a sztorija, hanem a látványvilága lesz érdekesebb.
A film technikája igen kezdetleges, természetesen fekete-fehér, hangja is csak részben van, utószinkronizálásnak köszönhetően. Ez viszont akár előnynek is tekinthető, hiszen mivel minimális párbeszéd található a német nyelvű filmben, a nyelvtudással nem rendelkező nézők is tökéletesen megérthetik és élvezhetik. De a film legnagyobb értékét, mai szemmel nézve legalábbis mindenképpen, a látvány adja. Az érintetlen hegyoldalak, a szűz hó, a 80 évvel ezelőtti sítechnika és felszerelés, az egész együttes hangulata az, ami magával ragadja azokat a nézőket is, akik esetleg még sohasem csúsztak hóban. A főszereplőnőt alakító Leni Riefenstahl 1902-ben született Berlinben, és balettot tanult, majd később színésznő lett. Tánctudása viszont nem veszett kárba, ugyanis ebben a filmben is igen hasznos volt Leni fejlett mozgáskoordinációja a síelős jeleneteknél. Riefenstahl a következő években rendezőként is kipróbálta magát, sőt, Hitler propagandafilmesévé vált, bár a náci párttal nem állt kapcsolatban. Mindennek ellenére a 2. világháború után nem filmezhetett többet, így ekkor fotózni kezdett. Leni időskori alkotását, a Mélytengeri Hangulatok c. gyönyörű búvárfilmet 2002-ben, néhány nappal a 100. születésnapja előtt mutatták be.

Érdekesség, hogy az utóbbi években St. Antonban a filmmel azonos nevű tömegrajtos versenyt rendeznek meg, és nyilvánvalóan az sem véletlen, hogy a Hegyi Filmek Fesztiváljának is ez a tiroli városka ad otthont.