Hogyan kerüld el a lavinát? Freeride és backcountry alapismeretek

h i r d e t é s

A hatalmas szabadságérzetnek köszönhetően, ami a hegyen éri az embert, sokan hajlamosak magától értetődőnek venni a gondtalan pihenést. Ehhez még hozzájön a síparadicsomok olajozottan működő gépezete, ahol hálók feszülnek a pálya mellett a veszélyes szakaszokon, táblák adják a síző tudtára, hogy kell viselkedni és közlekedni, illetve komplett személyzet gondoskodik a biztonságunkról. Azonban amint átlépünk azon a bizonyos határon, ahol véget ér a pálya, és elkezdődik a többé-kevésbé érintetlen természet, jusson eszünkbe, hogy kiléptünk egy biztonságos közegből, és egy sokkal hatalmasabb, nem ember uralta helyre érkeztünk, ahol vendégek és sérülékeny porszemek vagyunk csupán. Ez egy egészen más viselkedést és körültekintést igénylő világ, mint a hangos hütték miliője.

Ha érdekel a freeride, vagy csak túráznál egy jót a szűzhóban hótalpakon, egy teljesen új szabályrendszert kell elsajátítanod, különben az életed kockáztatod. A sport technikai részével ezen cikkünkben nem foglalkozunk, inkább néhány hasznos információval próbálunk szolgálni a lavinákkal, a lavinabalesetek megelőzéséhez elengedhetetlenül szükséges alapismeretek, felszerelés, és azok használatával kapcsolatban. A freeride technikáját egy következő cikkünkben fogjuk bemutatni. Egy korábbi cikkünkben már bemutattuk a lavinák alapvető típusait, melyet itt olvashattok.

A cikkben szereplő információk inkább útmutatást, mintsem mindenre kiterjedő alapismereteket jelentenek. Akit elragadott a hév, és szeretne komoly magashegyi freeride túrára menni, annak a javasoljuk egy lavinaismereti tanfolyam elvégzését, és egy profi hegyi vezető igénybevételét!

Változatos helyszínek

A backcountry, mint fogalom, a civilizációtól és turizmustól távol eső, nehezen elérhető, természetes közeget jelenti, ami a téli sportok esetében magashegyi, alpesi, sziklákkal és szakadékokkal tagolt, nyílt vagy fákkal benőtt térséget jelenti. Természetesen nem mindenhol leselkedik ránk egyforma veszély - egy pálya melletti szűzhavas "kiruccanás", ahol a következő kanyarnál már vissza is térünk a biztonságos területekre, egészen más körültekintést igényel, mint egy hótalpas vagy splitboardos túra egy érintetlen hegycsúcsra, majd onnan lesiklás.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a sípályák közelében, akár rögtön mellettük nem alakulhat ki lavina. A különböző helyszínek különböző mértékű lavinaveszélyt jelentenek, ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy ahova készülünk, mennyire kiszolgáltatott a megcsúszó hótömegeknek.

Észak és Dél - Télen a hegyek napsütötte, déli oldala kevesebb veszélyt rejteget, mint a hidegebb, árnyékos északi oldal, hiszen a déli oldalon a napsütés hatására jobban összeáll, tömörödik a hó, illetve az északi lejtőkön gyakran alakul ki keményre fagyott, jeges hóréteg, amihez a felső hórétegegek nem tapadnak jól, és könnyen megindulhatnak. A helyzet azonban könnyen a visszájára fordulhat tavasszal és nyáron, amikor a felmelegedéstől olvadó hótömegek a déli oldalon hajlamosak a lavinára.

Meredekség - A terep meredeksége nagyban befolyásolja a lavinaveszélyt, egy lankás, 5-15 fok meredekségű hegyoldal sokkal kevésbé hajlamos az instabilitásra, mint a 30-45 fokos lejtésű hegyoldalak. Azonban nem érezhetjük magunk biztonságban egy lankás területen, amennyiben egy meredek, hóval borított hegyoldal alján, közel a nyílt, meredek részhez helyezkedik el. Terepviszonyok - A környezetükből kiemelkedő pontok, mint a hegygerincek, csúcsok, biztonságosabbak, mint a nyílt, meredek lejtők. A sűrű erdővel borított részek biztonságosak, azonban itt is figyeljünk esetlegesen föléjük tornyosuló, nyílt meredek lejtőkre, melyekről nagyobb hótömeg zúdulhat le. A ritkás, kisebb fákkal borított részek hajalmosabbak a lavinaképződésre.

Csoportban haladás - Általános szabályként elmondható, hogy lavinaveszélyes területen semmiképp ne haladjunk egymáshoz túl közel, legalább 10-15 méter távolságot tartsunk egymástól, hogy ne terheljünk túlságosan egy helyen az instabil havat. Amennyiben kockázatos helyen kelünk át, tartsunk még ennél is nagyobb távolságot, hogy egyszerre csak egy ember tartózkodjon a veszélyzónában.

Időjárás - mikor menjünk és mikor ne?

A lavinaveszélyt 1-től 5-ig skálázzák, ahol az ötös a legmagasabb veszélyt jelenti. Alapvetően 4-es és 5-ös jelzésnél semmiképp ne induljunk el freerideolni, de a többi esetben is legyünk körültekintőek, mielőtt nekivágunk.

Csapadékmennyiség - A legnagyobb lavinaveszély nagyobb mennyiségű havazás alatt és közvetlenül utána van, elsősorban tömör, nedves hónál. A csapadék azonban nem feltétlenül kell, hogy szilárd halmazállapotú legyen, hiszen a már meglévő hórétegre zuhogó eső is megbonthatja a rétegek stabilitását, és okozhat lavinát.

Erős szél esetén is különösen körültekintőnek kell lennünk, hiszen a felkapott és elhordott hó felhalmozódhat hegygerincek alatt, vagy kiálló tereptárgyak közelében, ahonnan nagy valószínűséggel csúszhat meg, ezért legyünk mindig tudatában a széliránynak!

Hórétegek - A különböző minőségű (nedves - száraz, tömör - laza) hórétegek találkozása, és az egymáshoz való tapadás is kritikus információ a lavinaveszély megítélésekor. Ezért a korábbi cikkünkben bemutatott Rutschblock teszt előtt érdemes a legalapvetőbb hótesztet elvégezni. Ásunk egy 1.5 méter mély gödröt függőleges fallal - olyan meredekségű terepen, ahol freerideolni vagy túrázni fogunk - , és fentről lefelé haladva először egy plasztikkártyát, majd ujjainkat végighúzva a hórétegeken sűrűségbeli eltérések és kemény, jeges részek után kutatunk. Amennyiben a hó egyenletes sűrűségű, a lavinaveszély csekélyebb, mintha egyenetlen, tömör és laza szerkezetű rétegek vannak egymás fölött.

Alapvető felszerelés

Legyünk bármilyen jól tájékozottak, a megfelelő biztonsági- és mentőfelszerelés nélkül soha ne induljunk backcountry túrára, hiszen ezen a felszerelésen múlhat egy esetleges bajbajutott társunk megmentése - vagy saját életünk. A másik alapszabály, hogy mindig csoportosan, legalább egy tapasztalt, képzett hegyi vezetővel vágjunk neki az ismeretlennek.

Lavina jeladó (Pieps) - Ez a szerkezet, mely jeladásra és vételre egyaránt képes, a lelke a lavinabaleseteknél az áldozat keresésének. A csoport minden tagjánál kell, hogy legyen egy bekapcsolt (!) Pieps elinduláskor. Amennyiben valakit elsodor a lavina, a kereső csoport tagjai vevő funkcióra állítják a szerkezetet, így az a szerencsétlenül járt társuk jeladóját érzékeli csak.

Hólapát - A mentésen kívül hasznos eszköz lehet a hó minőségének megállapításakor a fent leírt tesztnél, ezért feltétlenül legyen nálunk egy lapát.

Keresőszonda - Ez a teleszkópos, sátormerevítőhőz hasonlatos szerkezet a piepsek által megjelölt területen az eltemetett társunk keresésére szolgálnak, hogy pontosan megtudjuk, hol helyezkedik el a hó alatt. Amennyiben megtaláltuk, ne közvetlenül fölötte kezdjünk el ásni, mert így sérülést okozhatunk, hanem 1-2 lapátnyommal mellette, a végén pedig, amint társunk közelébe értünk, már csak kézzel.

Avalung - Ez a szerkezet a hó alatt rekedt áldozat túlélési esélyeit növeli azáltal, hogy a körülötte lévő hórétegből lehetővé teszi a légzést, mivel kiszűri az elhasznált szén-dioxidot a levegőből.

Airbag - ABS - A lavina közben felfújható, speciális hátizsákban hordott légzsák segít a felszínen maradni.

Végezetül egy sorozatkép egy lavina megindulásáról - jól szemlélteti a lavinák erejét és veszélyét. A cikkben látható képek forrása: www.avalanche.org Valle Nevado, Chile. Santa Terresa Area / Fotó: Gregg Henderson