Freeride sorozat: Chamonix - Les Grands Montets

Hajnali öt óra, ezernyi csillag ragyog az égbolton, alattuk a Chamonix környéki hegyek misztikus sötétkék vonulatai rajzolódnak ki. Kevéssel hét óra előtt a hajnali csendéletnek már nyoma sincs, makacs köd szállt a völgybe. Gyors reggeli után a korábban már megismert vezetőnkkel, Alainnal találkozunk. A mai napon a Les grands Montets fenomenális mélyhólejtői szerepelnek programunkban. Valamivel kilenc óra előtt már az Argentier-i kabinosnál gyülekszünk, hogy feljussunk a 3275 m-es Les grands Montetsra. Kabinosunk tekintélyes hegyoldalakon szállít fel minket egyre magasabbra. Az itteni lejtők észak, északnyugati fekvésűek ezért a reggeli órákban még teljesen árnyékban vannak. A hegyállomás azonban már teljes pompájában szikrázik, a reggeli Nap sugarai kellemesen simogatják testünket és lelkünket egyaránt. Kicsit a teraszon nézelődve elidőzünk, majd ezután a gleccserre ereszkedünk és indulhat a mélyhó túra. Alain egy teljesen szűz lejtőt talál, ahol mi húzhatjuk az első íveket a ragyogó hóba. Kis figyelem csupán elérvén a gleccserfeltorlódásokat igényeltetik. Miután hátrahagytuk a gleccser „kibukkanását” egy sítechnikailag kevésbé érdekes rész következik a lanovka középállomásáig. A középállomásnál nem is lehet kérdés; még egyszer nekivágunk a hegynek. Ezúttal Alain a hivatalos lesiklópályához közelebbi szakaszt választ ki. Bár itt már rendesen össze van járva a hegyoldal, de a hó olyan akár a legfinomabb liszt. A széles hegyoldal a lenti jégárhoz közeledve sziklafalakkal határolt, szűk folyósokba megy át, itt már némi figyelem szükségeltetik. A gleccseren kicsit megpihenünk, és végül tovább csúszunk a középállomáshoz. Valahogy sem a fantasztikus hóviszonyokat, sem a lebilincselő panorámát nem lehet megunni, így ismételten egy újabb menet mellett tesszük le mindannyian a voksunkat. Vezetőnk ezúttal a kabinostól nyugatra fekvő hegyoldalt választja ki. Utunk részben keresztezi a hatszékes La Hersét, ahol a gleccserjeget vékonyabb hóréteg fedi, ami különös érzést ad menet közben. Zárszóként az előbb említett ülőlifttel közel 2600 méterre felmegyünk, és egy buckapályán jutunk vissza a völgybe. Bár ez is egy élmény volt, de így a végefelé már egyre ügyetlenebbül küzdöttünk meg a mogulpálya kihívásaival.