Kaprun: áprilisi mélyhavas mesék

Április, a szezon sok helyütt véget ér vagy a végéhez közeleg. A magashegységekben az év legszebb hónapja ez a síelésre. Már nem a -20 fokban süvítő szél csapja az arcodhoz az éles hókristályokat, s a nap végén a parkolóban nem meggémberedett ujjakkal keresed az autókulcsot, hogy utána félhomályban átöltözz.

A völgyben már a tavasz tombol, egyre zöldebbek a rétek, síelés után kiülsz valamelyik tóparti bár teraszára és élvezed a szép időt. S odafenn? A hegyekben méterekben áll a hó, s azok a - pályán kívüli - hegyoldalak, amiket még decemberben nem tudtál megsíelni, most vastag hótakarót hordoznak a hátukon.

Az idei április különösen havasra sikerült, sok-sok hóval, a következő sorok áprilisi freeride túráink hangulatát próbálják visszaadni egy kakukktojással, ugyanis a március 31-i csúszásunkat belecsempésztem a történetünkbe.

Március utolsó napjaiban bekeményít a tél, a hóhatár ezúttal kicsit feljebb kúszik. Jó lesz ez a nap, jó lett volna, ha az a fránya erős déli szél nem jön. Kaprunban vagyok már nyitásra, még alig egy-két korén ébredő, a magasodó hegyek mélyen behavazva, az éjszaka folyamán jó fél méteres friss hó hullott. Gyorsan felrepítenek a kabinos, az Alpincenternél erős szél fogad, a felső liftek nem üzemelnek.

No kétségbe esni nem kell; a Langwied felé vezető freeride útvonalak talán a legélvezetesebbek közé tartoznak. S így van, élmény minden egyes lemenet. Közben erősödik a szél és megjelennek a húsvéti síelők is. A viharos szél leparancsol, közben telefonálok a többieknek, ne jöjjenek, nézzük meg Saalbachot. Saalbachban a szél kisebb – később itt is felkerekedett és leborultak a szél oltára elé a felvonók – az idő pazar.

S a hó? Csalódás, egy 35 fokos lejtőn szinte egyenesen megyünk le és még úgy is tépkedi a lábunkat. Mintha valaki ragasztót öntött volna a hegyoldalra, egy-egy szakaszon valósággal lécmegakasztó. Mi legyen? Gyors telefonálás Kaprunba; a felvonók egy része jár. Újra vissza Saalbachból 3000 méterre, ahol bár az alsó részeken már nem olyan a hó, mint a reggeli látogatásomkor, viszont még így is bőven van benne élvezeti faktor.

A nap végén a déli szél összeomlik és elkezd egyre intenzívebben havazni. Az elkövetkezendő napokban végig havazik, csak esik és esik, április 3-ra egynapos javulást jeleznek napsütéssel. Nem lehet kérdés, hogy ezen a napon Kaprun lesz az úti célunk.

Reggel fél hét, a korai nap sugarai kivetnek az ágyból, még félálomban rápillantok a webkamerákra, amik bizony kék eget és sok-sok havat mutatnak. Egyre hevesebben dobog a freerider szív, ilyenkor a reggelit is hagynád és legszívesebben a teleport gombbal egyből odahelyeznéd magad.

A lavinaszolgálat adatait böngészve 80-100 cm hó esett a napokban, igaz ennek egy része széllel. Szerencsére nem a legfrissebb része. Alig nyeltem le a reggeli szendvics utolsó kis darabkáját máris azon eszmélek, hogy a kabinban ülünk s megyünk fel a „Mennyországba”. Ezeken a napokon valahogy olyan érzésem támad; ezek a felvonók túl lassan mennek.

Kezdődik a mélyhavas varázslat. Először a Gletschermühle étterem mögött vetjük be magunkat a jóba, a Left Wing névre keresztelt freeride útvonalon. A hó álom, a szokásos örömujjongásoktól hangos a hegyoldal. Még kora van, így a Left Wing aka X3 is szűzhavas területeket tartogat. A felső lifteket a lavinarobbantások miatt egyelőre nem nyitották meg, így jó-néhány kör erejéig maradunk az alsó részeken.

Az X3-tól már elkalandozunk, a régi kabinosnál szállunk be, itt vigyázni kell, mert tőlünk jobbra 100 méteres szakadék, amit egy vastag drótkötél is jelez. A Krefelderhütte teraszán söröző vendégek közt csúszunk el, merthogy a ház mögött van egy kis kedvenc, kevesek által ismert rész, ami ezúttal is hozza a formáját. A következő körben a West Side-re (X2) váltunk, itt még hatalmasabbak a terek.

Érdemes a lehető legjobban traverzolni a lehető legkevesebb szintet veszítve. Így lesz igazán nagy az élvezet. A végén kell csak figyelni, mert a kuloárokat fentről nem látod be. Mindegyik levisz, csak valamelyik egy jókora nagy ugratóval, amit nem mindenki szeretne. Mi megtalálunk egy ideális részt, ahol egy vastagon behavazott meredek perem tetején ereszkedünk le.

Közben megnyitották a gleccsert, így megyünk is. Az Ice Age (X1) még nagyobb és még jobb havat tartogat. Egyre többen a pályán kívül, mindenkinek ott a mosoly az arcán. A Sonnenkart is megnézzük, itt található az egyik legélvezetesebb lejtő, a nagy felvonóoszlop alatt.

Egy „szemétledobó”, igen nem egy enyhe lejtésű, de ennyi hó mellett igazi élmény. Folyamatosan kapjuk a „faceshotokat” (=amikor mélyhavazásnál az arcodba kapod a porhavat), annyira fantasztikus, hogy néhány menet erejéig maradunk.

A hegyben még lenne opció, lehetne az X2 felé is kalandozni, de olyan intenzívnek bizonyult a mai nap. Így inkább a zárás mellett döntünk s a völgy felé libegünk. Ismét egy fantasztikus nap hajlik az estébe, így április 3-án.

Itt a sielok.hun is beszámoltunk az április végi havazásról. Egy lokális hidegfront egy napos telet és nagyon sok havat hozott a salzburgi hegyekbe. A lokalitásra jól jellemző, hogy Tirolban ugyanezen a napon tavasz volt és firn hó. Salzburgban mélytél.

Április 24.; erősen szakad a völgyben az eső. Kaprunból Zell felé tartok; az esőcseppek felett győzedelmeskednek a hópelyhek. Óriási pelyhekben szállnak a magasból. Ekkor tudom, a holnapi nap nem lesz semmi. Az osztrák időjósok holnapra napsütést ígérnek, így mosollyal az arcomon hajtom fejemet az álomba.

Reggel a felkelő nap első sugarai festik aranysárgára a tó feletti hegyormokat. Kaprun büszkén mutatja vastag téli ruháját. 50 cm hó! Ennyivel fogad minket április 24-én a hegy.

Kicsit de ja vu érzésem támad, mintha az április 3-át másolta volna le a természet. Ugyanazokat az útvonalakat járjuk. Ezúttal elkalandozunk a Geißstein –Langwied és Krefelderhütte közti hegycsúcs- lejtőire, ahol az északias fekvésnek köszönhetően álomba illő havat találunk.

Az idei nap fénypontja mégsem ez, hanem a nagy oszlop alatti meredek hegyoldalak. Úristen, mennyire jó ez? Ez az érzés, ez a lebegés a porhóban, a lágy ringatózás, a szabadság. Szeretem!

Az Ice Age-re is áttekintünk, ez az útvonal a csúcstól indul és mivel végig gleccseren síelünk, ezért rendszerint itt találjuk a legjobb havat, még akkor is , ha esetleg melegebb idő lenn, ugyanis a havat alulról hűti az „örök jég”. Ezeket a hegyoldalakat szorgos freeride-rek igencsak berajzolták, igaz kis kereséssel találunk még szűzhavas játszótereket.

Hamar eljön a záróra, nyugodtan vonulunk vissza, ismét megcsináltuk, ismét egy nagyszerű április volt ez!