Lavina: Hogyan működik és milyen védelmet ad az airbag?

A legenda szerint egy bajor vadász esete, miután a hátára kötözött vad segített neki a hógörgeteg felszínén maradni, jelentette az inspirációt a német ABS cég számára, hogy kifejlessze az első airbag-szériát. A lassú indulás után évtizedekkel később már ott tartunk, hogy a piacon különböző cégek versenyeznek az egyre nagyobb eladási számokért, egyre hatékonyabb és elérhetőbb árú termékeikkel.

A különböző forgalmazók és szakmai oldalak bőségesen tartalmaznak technikai leírásokat, teszteket gazdagon illusztrálva. Mi most azt a két szempontot vizsgáljuk meg a lavina-légzsákokkal kapcsolatban, melyek körül mind a mai napig nagyon sok a téves információ, hiedelem.

Hogyan működik?

Számos forrásból elérhető és makacsul tartja magát a felvetés, miszerint a lavina folyóként működik, a légzsák pedig ennek felszínén lebegtet, csökkentve viselőjének fajsúlyát.

Valójában a lavina, bár tartalmaz(hat) különböző halmazállapotú részeket (levegő, víz, növényi törmelék, talaj, kövek), alapvetően a szilárd hószemcsék sokaságának egyfajta granulátuma, és ennek megfelelően áramlik.

Ez azért fontos, mert az airbag a granulátum áramlásának egyik fontos tulajdonságát használja ki: ahogy az anyag mozog, rázkódik, a benne lévő szemcsék méretük alapján különválnak (inverz szegregáció); a kisebb alkotórészek a mélybe süllyednek, a nagyobbak pedig a felszín közelébe mozognak.

Az gyártók paradió-hatásként (Brazil nut effect) hivatkoznak erre, Bruce Tremper tortilla chipset használ hasonlatként, de bármilyen anyaggal könnyen illusztrálható, amiben eltérő méretű szilárd komponensek vannak: Az airbag tehát azáltal fejti ki jótékony hatását, hogy megnöveli viselője méreteit, a sűrűség, fajsúly nem játszik szerepet (ebből kiindulva bármilyen tömött hátizsák is előnyünkre válhat, téves az a feltételezés is, hogy a táskát el kell dobni amiatt, mert a mélybe húzhat). Így valóban előfordulhatott, hogy a bajor vadász hátára kötözött vad segített a túlélésben, de ez magyarázza azt a megfigyelést is, hogy bizonyos baleseteknél a motorosszán a lavina felszínén maradt akkor is, amikor a vezetője betemetődött (holott fajsúly alapján a szánnak kellene előbb elmerülnie).

A szegregáció, mint az könnyen elképzelhető, nem zajlik le egyik pillanatról a másikra, térnek és időnek egyaránt adottnak kell lennie hozzá. Ezen a ponton át is kell térnünk az airbag hatékonyságára.

Mennyire hatásos?

Ha olyan statisztikát látunk, amely szerint az airbaggel a lavinák 97%-át élik túl, némi ferdítéssel van dolgunk. Ha azt olvassuk, hogy 10-ből 9 ember menekül meg, úgy már közelebb járunk az igazsághoz. Mindkét adat egy roppant egyszerű hányadosra hivatkozik:

Az igazság azonban úgy teljes, ha megemlítjük, hogy a legtöbb lavinát légzsák nélkül is túlélik az emberek, illetve bizonyos szituációkban a légzsák sajnos haszontalannak bizonyul. Hogy is van ez?

A lavinabalesetek mentési szempontból három kimeneti csoportba oszthatók:

• nincs betemetődés
• a betemetődés nem súlyos (a fej, a légutak szabadok)
• kritikus betemetődés

Nézzünk meg ennek kapcsán két videót: Kimenetele mégis kedvező volt, több okból:

• az esése következtében kioldott tábla nem volt túl nagy, sem túl kemény (lehet, hogy olvadt is bizonyos fokig),
• ebből kifolyólag az ugyan felette roppant meg, de a közelében,
• a fenti okok miatt nem mozgott túl nagy hótömeg, és törmelék mérete is apró volt hozzá képest,
• ami talán a legfontosabb, hogy a lejtő formája (konkáv) miatt a görgeteg szép fokozatosan elvesztette a mozgási energiáját, a versenyzőnek csak meg kellett várnia, amíg megáll.

A következő esetet is könnyen bevésődött elszenvedőjének: Itt már jócskán kellett szerencse is (és az airbag is jól jött volna); az elején messze terjedő repedés a táblán, még az sem segített, hogy relatíve jó helyen próbált megállni. Egy darabon a terep sem volt kedvező, kissé vályú-szerű, ami szűkebb keresztmetszetbe kényszeríti a havat. De mégis, ahogy lejjebb ért, egyre puhább és lankásabb részre, a veszély elmúlt. Nagyban hozzájárult a túléléshez, hogy a pozícióját végig tudta tartani.

A legtöbb lavinaszituáció könnyebb, mint a fent látottak:

• nincs se extrém terep, se túl veszélyes táblásodás,
• a lavina is kisméretű, hamar véget ér, valószínűtlen, hogy be tudna temetni,
• ki tudunk síelni oldalra belőle,
• alattunk indul el, és mi állva maradunk, vagy meg tudunk kapaszkodni, akár az ágyazat keményebb haván.

Kicsit vagy nagyon megijedve és/vagy összetörve, félig-meddig betemetve, de abból a bizonyos statisztikai 10-ből 8 ember túléli a lavinát airbag nélkül is, és csak a 9. személy az, akinél valóban a légzsáké a döntő szerep. A kutatási számok nyelvén: az airbag 22%-ról 11%-ra mérsékli a halálozási arányt.
Ez az eredmény abból a Pascal Haegeli vezette kutatásból származik, melyet 2014-ben publikáltak több éves munkát követően. Azokra az esetekre koncentráltak, ahol az airbag hatékonysága kikristályosodik:

• az olyan 2-es, vagy annál nagyobb méretű lavinákra, ahol ténylegesen betemetődtek valamilyen szinten az áldozatok.
• egynél több volt az érintett személy, volt légzsák is, de nem mindenkinél (vagy valamilyen okból nem tudta mindenki használni).

Az utóbbi kitétel azért volt fontos, hogy kiküszöböljék a "bejelentési bizonytalanságot": az airbages esetek valószínűsíthetően sokkal jobb arányban kerülnek nyilvánosságra, mint az egyébként bizonyosan nagyobb számú "sima" esetek.

Mindezek tükrében vizsgálták az összefüggéseket többek között a betemetődés mértéke, a lavinaméret és a halálozások kapcsolatára.

A már említett 11 százalékpontos csökkenés mellett még egy nagyon fontos adatpár látott napvilágot: a légzsák 27 százalékponttal csökkentette a kritikus betemetődések arányát (47 %-ról 20 %-ra), ami azért fontos, mert valójában ez a lényeges vízválasztó: 44%-ról 3%-ra csökken a halálozási ráta, ha az áldozat betemetődése nem kritikus. Ezek az adatok tartalmazzák azokat az eseteket is, amikor a légzsák valamilyen okból nem aktiválódott, vagy megsemmisült a lavina során. Ha ettől a tényezőtől eltekintünk, akkor a számok jobbak, a hatás jelentősebb: 54% - 19%; illetve 61% - 2%.

Nézzünk meg két videót arról, hogy mit jelent ez a gyakorlatban: A második film annyira meredek még képernyőn is, hogy az ABS cég fel is használta marketing célokra. A profi rider, Aymar Navarro masszív lavinát indított, melyet eleinte képességeinek köszönhetően sikeresen lovagolt meg, de aztán egy hatalmas bukás következik, mely után a fél hegy a nyakába szakad. Miután elül a hófelhő, hősünk nyakig betemetve, de légzsáknak hála ott csücsül a törmelék felszínén. Ennél jobb reklám nem is kell.

A kutatási eredményeket többen vitatták, nyilván egyrészt gyártói részről (ők nem szűrtek a fenti szempontok szerint a statisztikáikhoz), másrészt pl. az amerikai kontinensre nem tartották elég mérvadónak. Haegeliék európai adatokkal dolgoztak, így a traumás áldozatok száma jóval alacsonyabb lett a 2-es csoportban, mint ahogy az USA-ban vagy Kanadában megszokott (mivel náluk az erődhatár jellemzően magasabban van, mint pl. az Alpokban, nagyobb eséllyel ütköznek fákkal, vegyesebb a lavinatörmelék összetétele is). Más adatsorok viszont, például amiket az Avalanche Review 2012 áprilisi számában gyűjtöttek össze egy cikkben, hasonló eredményeket mutatnak.

Ha lesznek a jövőben ilyen témájú, frissebb adatokkal dolgozó kutatások, a számokban várható némi javulás a bővülő piac és a fejlődő technológia (jobb alapanyagok, könnyebb nyitás, kevesebb eszközhiba) okán, de lényegi eltérés aligha fog jelentkezni.

Mély betemetődés

Érdemes kitérni arra a 11%-ra, akiket az airbag sem tud megmenteni: ezek java része az ún. mély betemetődések kategóriájába tartozik, amik a terepcsapdákkal (bizonyos fajtáikkal) hozhatók összefüggésbe. Ha a lavina nem egy kb. egyenletes, vagy lefelé csökkenő meredekségű lejtőn ér minket, hanem olyanon, ami
- letörésekkel szabdalt, vagy konvex
- kuloár-szerű hegyoldal,
- hirtelen lapossá váló területben (pl. út, befagyott tófelszín) végződik,
nagy az esélye, hogy akár több méter vastag hóréteg takar be bennünket, ha nyitottunk airbeget, ha nem. A fenti snowboardos videókon láthattuk, hogy kedvező terepviszonyok és némi szerencse esetén elég kivárni, hogy a hógörgeteg megálljon; ha viszont a mozgásunk hirtelen ér véget, vagy hógyűjtőben tartózkodunk, a felettünk lévő hómennyiség egyszerűen ránk halmozódik, és nincs szegregáció, vagy semmi egyéb, ami ezt kiküszöbölje. A Lavinablogon is foglalkoztunk már olyan sajnálatos esettel, melyben hiába lokalizálták viszonylag hamar az áldozatot, a csaknem két méteres mélységbe egész egyszerűen nem tudtak időben leásni (az airbag nyitva volt egyébként, szondázás közben durrant ki).

Szintén jó példa a Team USA két fiatal síelőjének 2015-ös halála Söldenben. Az off-piste sízés közben kioldott lavina egy meredek oldalból lecsúszva hirtelen ért véget a Rettenbach Tal lapos, kék jelzésű pályáján, nem túl nagy méretei ellenére 3-4 méter mélyen eltemetve a srácokat: Sajnos a hasonló esetek nem annyira ritkák, mint elsőre hinnénk, a magyarok által is gyakran preferált Chopokon (Alacsony-Tátra) is történt halálos freeride-baleset airbag-nyitás ellenére, 2015-ben.

Összegzés

Aki azt várta, hogy az airbag mindentudó csodafegyver lesz, ami mellett félvállról lehet venni a lavinaveszélyt, nyilván csalódott. Mint látható, az esetek egy bizonyos része légzsák nélkül is megúszható (nem temetődünk be), egy másik része pedig vele együtt sem (mély betemetődések). Aki azért vesz ilyen eszközt, hogy merészebb helyzeteket is bevállalhasson, vagy, hogy ne kelljen előzetes felkészüléssel, terepi vizsgálódással és döntéshozatallal bajlódnia, rosszul teszi.

Az airbag arra való, hogy ha a kellő óvintézkedéseink ellenére mégis hibázunk, ne kelljen rögtön a legsúlyosabb árat fizetni érte. Józan viselkedés mellett jó eséllyel nem kerülünk olyan slamasztikába, amiből a légzsák ne tudna kihúzni. Garancia sajnos nem létezik, miden lavina egyedi tulajdonságokkal bír, de ha nem kell csoda a túléléshez, működni fog.

A számok, bár lehet, hogy nem annyira mutatósak, amennyire a gyártók szeretnék, egyértelműen alátámasztják ezt: airbag-használat mellett lényegesen több esélyünk van megúszni a betemetődést.

Ha pedig elkerültük, az azt jelenti, hogy nem kezd el az életünket szimbolizáló 15-10-5- vagy akárcsak 1 perces homokóra peregni, amit ezután más(ok)nak kellene óriási erőfeszítés, lélekjelenlét, és profizmus mellett visszafordítani.