Síbalett avagy acro: az elfelejtett olimpiai sportág

h i r d e t é s

KEZDETEK

A síbalett története a 20. század derekáig nyúlik vissza. A sportág ekkor született meg. Hőskorában különösebb szabályok nélkül űzték, így egyáltalán nem volt megkötve a műsor ideje, ugyanakkor zenei kíséret kezdetben még nem vagy csak részben kísérte a mutatványokat. Amikor 1968-ban bekerült az olimpiai programba a szabályokon is elkezdtek változtatni. Az első, és talán legfontosabb témának a síbalett ideje mutatkozott. Ezt 90 másodpercben határozták meg. Továbbá döntöttek arról is, hogy a műsorokat zenei kíséret mellett kell előadniuk a versenyzőknek.

via GIPHY

CHAFFEE, AZ ACRO KIEMELKEDŐ ALAKJA

A szabályok megalkotásában nagy szerepet kapott Suzy Chaffee Egyesült Államok beli síelő. Chaffee az Olimpia után is foglalkozott a sportág népszerűsítésével illetve a trükköknek pontos elnevezést és leírást is adott. Így a pole flipet, ami nem más, mint amikor a síző teljes testsúlyával a botjára támaszkodik, és fejjel lefelé kitolja magát a "magasba". Az acrosok pályája, amit talán nyugodtan nevezhetünk "balett pályának" egy enyhe, 15 fokos dőlésszögű és 150 méter hosszú lejtő.

A SPORTÁG FÉNYKORA

A sportág aranykora minden bizonnyal az 1972 és 1984 közti időszak volt. Az Egyesült Államokban a versenyek több ezer, tízezer nézőt vonzottak és sokakat ültetettek le otthon a televízió képernyője elé. Népszerűségét egyrészt Chaffe tündöklésének köszönhette, másrészt szerepet játszott az a tény is, miszerint sokak szemében az acro egyet jelentett egy igazi erőteljes, erős fizikumot igénylő sporttal, másrészt az emberek úgy tekintettek rá, mint egyfajta művészetre. Érdekes, hogy miközben az alpesi sí alig érintette meg a lakosság azon részét, aki nem síelt, addig a síbalett versenyek egyre több olyan nézőt kezdtek el érdekelni, akik soha nem álltak sílécen.

A HANYATLÁS

A hirtelen népszerűség után jött a hanyatlás; 1988-as és az azt követő téli játékokon már csak, mint demonstráció szerepelt a sportág. A 90-es években jelentősen vesztett a sportág a népszerűségéből, napjainkban sok síző azt sem tudja mi fán terem a síbalett. Nagy kár ezért a gyönyörű és valóban élvezhető sportért. Reméljük talán majd egyszer újra feltámad.