Idén azonban inkább Svájc déli részét kényeztette el Holle Anyó, így még északon több helyütt csak megfeszített hóágyúzás árán sikerült fehér havat varázsolni a lejtőkre, addig itt egyenesen az égből érkezett a fehér égi áldás. Az elmúlt tél során többször is előfordult, hogy néhány nap leforgása alatt egy méteres hótakaró temette be a San Bernardino környéki hegyeket.
A magasabban fekvő síparadicsomok viszont igencsak örültek az enyhébb télnek, hiszen érthető okok miatt a tavalyinál jóval nagyobb számú síelő fordult meg ezeken a helyeken. Így például Saas Fee-ben 15 %-os emelkedést könyvelhetnek el, de az egyértelmű győztesnek Zermatt bizonyult, ahol a növekedés mértéke elérte a 36 %-ot.
Általánosságban elmondható, hogy a szezonvégi mérleg korántsem bizonyult olyan tragikusnak, mindazt néhányan hitték, illetve a bulvármédia azt lépten-nyomon sugallta. Amennyiben az egész alpesi országot nézzük, úgy 5 %-os visszaesés jellemző. Ez is elsősorban az alacsonyabban fekvő és hóágyúval nem rendelkező síközpontoknak köszönhetően. Azok a terepek, ahol jól kiépített hóágyúrendszer van és ráadásként magasabban is fekszenek egy átlagos hosszúságú szezont tudtak az idén is produkálni.
A Davos és St Moritz környéki hegyekben ugyanúgy, ahogy az már évtizedek óta megszokott, december elején kezdődött a síszezon és Húsvétkor, illetve azután egy vagy két héttel ért véget.