Az első elektromos sífelvonó Szlovákiában

2014.01.28. sielok.hu

Az első elektromos meghajtású sífelvonó Szlovákiában több mint 70 évvel ezelőtt került megépítésre. A Csorba-tónál épített sífelvonó első ünnepélyes útján, 1943 telén, részt vett az akkori belügyminiszter, Alexander Mach is.

h i r d e t é s

A sífelvonó még mai szempontból nézve is műszaki ritkaság volt, tekintettel a hosszúságára, faoszlopaira, elektromos meghajtására, közállomására és további műszaki paramétereire.

Az akkor új csorba-tavi látványosság kiépítésének gondolatát a fürdő volt igazgatója Ján Zalčík és a fürdő orvosa MUDr. Ján Pullman vetette fel, akik inspirációt találtak a nemrég befejezett a Lomnici-csúcsra vezető tátralomnici (Tatranská Lomnica) drótkötélpályában. Az építését a Szlovák Turisták és Síelők Klubja biztosította be. Addig Szlovákiában csupán egy kézzel hajtott sífelvonó üzemelt Háj pri Liptovskom Mikuláši községben, ahol egy kézi forgattyú alkalmazásával húzták fel a dombra a síelőket, amelynek segítségével egy állványra erősített feltekerő dobra tekerték fel a kötelet.

Az első elektromos sífelvonó Szlovákiában

A csorba-tavi felvonó 3000 m hosszú volt 490 m szintemelkedéssel. A völgyállomás a tó északi partján, 1360 méter magasan volt a tengerszint felett, és a felső része pedig 1850 m tengerszint feletti magasságban épült. A felvonó a Solisko három sípályáját szolgálta ki, amely 1942/1943 között került kialakításra és ezek az ún. Középső, Turista és Furkota-völgy (Furkotská dolina) lesiklópályák voltak. 1944-ben megnyitották Predné Solisko-ban (1860 m tengerszint feletti magasságban) az első téli turista pihenőhelyet Chata pod Soliskom (Solisko alatti ház), amely további átépítések után is a síelőket és turistákat szolgálja még a mai napig is.

A sífelvonó technológiáját a svájci von Roll társaság biztosította, és 30 vörösfenyőből készült fatámasztékon került megépítésre. A síelő a dombra felfelé történő haladása során egy bőrövet használtak, amely körülölelte a síelő derekát. Kenderkötél segítségével, amelynek a végén egy felcsatoló kapocs volt, a felvonó kezelője rákapcsolta a síelőt a szállítókötélre. A felső állomásban a kezelő átvette az öveket a síelőktől, és azokat leküldte további használatra.

Abban az időben a felvonó technológiája csúcsminőségűnek számított az hasonló berendezésekkel összevetve, amelyek az európai alpesi síközpontokban kerültek kiépítésre. A felvonó komolyabb üzemzavar nélkül egészen 1969-ig szolgálta ki a síelőket, amikor is a közelgő Északi Világbajnokság miatt 1970-ben egy kétüléses felvonó váltotta fel.