Mi lesz veletek határ közeli terepek?

Az alsó-osztrák sípályák fele bezárt, talán végleg

Alsó-Ausztria nem büszkélkedhet hatalmas hegyekkel és véget nem érő síparadicsomokkal, de így is népszerűségnek örvendenek a közeli terepek, ahova akár egy-egy napra is kiruccanunk. Fénykorában a legnagyobb osztrák tartomány több mint hatvan sítereppel büszkélkedhetett, mára ez a szám csaknem a felére csökkent. A piacgazdaság kegyelmet nem ismerő mezején elsősorban ún. falusi, "egyliftes" sípályák (Dorflift) hullottak el, pontosabban velük kezdődött a folyamat.

Aztán a 2000-es évek elején következtek a nagyobbak, először - az amúgy igen hóbiztos - St Aegyd melletti Hohenberg-Gschwendt vált fizetésképtelenné; azóta a sítúrázóké a hely, amíg vissza nem hódítja a természet az egykori lejtőket. Pár év múltán követte őt Maria Schutz-Sonnwendstein; a Semmeringgel határos síterep fejlesztésére nem volt pénz, bár tervek jócskán akadtak, többek közt egy összeköttetés Hirschenkogellel. A tervek hamar szertefoszlottak és vele együtt lakat került Sonnwendsteinre. Hamarosan Türnitz is sorra került, ahol szintén a pénzügyi forrásokkal akadtak gondok, így manapság már mindkét nagyobb alsó-osztrák terep az örök vadászmezőkre költözött és a síelés ezeken a lejtőkön már csak emlékeinkben él. Idén nyáron még Hochkar, a határ közeli hódorádó is veszélybe került; ki gondolta volna, hogy a tartomány leghóbiztosabb terepénél is gondok vannak. Végül a tartomány megmentette a Göstlingi Alpok síhegyét. Nem úgy a Wechsel lankái közt fekvő St Coronát, ami az idei szezon után bezár, ezzel nagy fejtörést okoz a környék szállásadóinak. St. Coronához csatlakozott Königsberg is, a síterep eladó, ha nem lesz rá vevő, úgy itt már 2012 decemberétől leállnak a liftek.

Stratégiailag fontos síterepek

Alsó Ausztria a nyáron kijelentette, hogy számára vannak ún. stratégiailag fontos síparadicsomok, melyeknek elvesztése sem gazdaságpolitikailag sem turisztikailag nem megengedhető. Ezek a terepek olyan térségben helyezkednek el, melynek lakosságát folyamatos elvándorlás, öregedés sújtja, és emellett kevés munkahely jellemzi.

Ezen síparadicsomokat a tartomány szükség esetén akár kész átvenni is, azaz adott esetben mesterségesen fenntartani egy veszteséges vállalkozást (az már más kérdés, hogy ez a 21. században meddig működhet). A hat stratégiai fontosságú síterep Lackenhof, Annaberg, Hochkar, Mitterbach, Hirschenkogel és Mönichkirchen. Az osztrák polgárok zúgolódnak, mivel az adófizetők pénzéből fedezik a sípályák veszteségét.

Mi okozza a határ közeli terepek vesztét ?

A kérdés és probléma összetett, több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt szerepet játszik a 2008-as gazdasági világválság okozta forgalomcsökkenés, másrészt az utóbbi évtizedek, évek során tapasztalható melegebb vagy/és csapadékszegényebb telek. Míg a tavalyi szezon Ausztria nyugati tartományaiban rekordmennyiségű havat hozott, addig Alsó-Ausztriában későn érkezett meg a nagy hó. A nyugatról érkező frontok nem mindig érnek ide olyan erővel, ráadásul a terepek is alacsonyabban helyezkednek el, számtalan sípálya üzemel 1000 méter körül vagy az alatt.

Harmadrészt a határ közeli terepek legnagyobb problémája, hogy egynapos síközpontok. S mint ilyenek jóval kevesebb bevételt generálnak, arról nem is beszélve, hogy fokozottan ki vannak téve az aktuális időjárási és hóviszonyoknak, hiszen rossz idő vagy hóviszonyok esetén kevés síelő indul útnak. A tartománybeli téli üdülőhelyeken szinte egyedül a Semmering völgyében nincsen probléma, igaz ez elsősorban Stuhleckre érvényes, ami már Stájerországhoz tartozik.

Semmeringi síhinta jelentené a gyógyírt

Magasabb térszínekre való terjeszkedés megoldást jelentene, azonban a tartomány jelentős része dombság és kisebb hegység. Igazán nagy hegyből csak kettővel rendelkezik; a Schneeberg és a Rax. A Raxon néhány évtizeddel ezelőtt tervek születtek egy, a platón történő terjeszkedésre (völgyállomások 1400-1500 métertől) , viszont a Schneeberggel együtt vízvédelmi terület, így a hóágyúzás lehetetlen, ami gátat szabott további felvonók létrehozásának.

A megoldás a stratégiailag fontos síközpontok fejlesztése és bővítése, bár sokak szerint az igazi nagy kiutat egy határ közeli síhinta jelentene. Erre a domborzati viszonyokat és a síterepek egymáshoz képesti elhelyezkedését tekintve a Semmering völgyében lenne a legnagyobb esély. A semmeringi síhinta -nevezetesen Sonnwendstein-Hirschenkogel-Stuhleck összeköttetése- ötlete már 10 évvel ezelőtt a nyilvánosság elé került, végül 4-5 éve teljesen feledésbe merült.