Hintertux: halálos síbaleset a jeges, meredek pályán

Az a keskeny szakasz se semmi 1:35-től, jobboldalt szakadék. Az adott szakasz nem tűnik fentről annyira meredeknek, csak amikor az alján visszanéz felfelé. Mindenki legyen óvatos.

Ahogy egy másik hír címsorában írták: a sítudás hiányosságai és a tudásnál jóval nagyobb sebesség az ilyen balesetek leggyakoribb okai. Szoktam hallani, olvasni, hogy "csak a fekete pálya a számára megfelelő". Kint meg azt látom, hogy tíz honfitársamból legalább hétnek nem alkalmas arra a tudása. Leszenvednek rajta, de büszkén mesélik, hogy azon a pályán síeltek.

Érdemes megtanulni a kontrollált esést is az ilyen esetek elkerülésére. Mindenkivel előfordul, hogy túl sokat vállal, de ha érzi az ember, hogy itt már gond lehet, akkor érdemes inkább önként "elesni", lábbal előre eldőlni és kontrollálni a kicsúszást.

Jó ismerni a kontrollált esés technikáját, de ott meg az a problémás, hogy pillanatok alatt kell dönteni arról, hogy ezt választom vagy a "küzdelmet". Mert az sem jó, ha minden nehézséget kontrollált eséssel akar valaki megoldani. Találkoztam már ilyennel.

Sajnos a mai síruhák borzasztóan tudnak csúszni a jégen. Ha nincs rutin a csúszás megfogásában, és mitől lenne?, akkor minden a vak szerencsén múlik. Emlékszem erre a pályára. A nap végén itt jöttem le. Akkor normális hó volt, semmi különös. Az egyébként normális, hogy a csúszó ember átszakítja, kidönti a hálót? Egy ilyen hely talán megérne egy duplát. Pont az ilyen fatális esetek miatt.

Szerintem nem "normális" az ha egy kihelyezett védőeszköz nem látja el a funkcióját. A híradásokban nem olvastam arról hogy erre az üzemeltető vagy az esetet vizsgáló hatóság figyelme kiterjedt volna.

Daddy | 2023.01.03. 11:53

Nyilván nem szerencsés mindent kontrollált eséssel megoldani, én sem a kék pályán tanulóként araszolóknak javasolnám elsősorban, hanem a középhaladóktól felfelé, és bizony még jó sielőknek is, akik már nagy sebességgel mennek és inkább feleslegesen dőljenek el, mint küzdjenek, aztán úgy járjanak, mint a hölgyek a hírben.

Senkinek nem szabadna ilyen pályán sízni. Ez nem a sízők hibája, hanem aki ráengedi őket. Fiatal gyerekeket. Borzalmas!

nógrád!
Nincs vita köztünk, én csak arra akartam utalni, hogy jó és biztos sítudás és nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy a síelő egy pillanat alatt el tudja helyesen dönteni, hogy "küzdök" vagy kontrolláltan esek. Középhaladótól felfelé ennek már meg kell lenni. Az hogy a Világkupán látott versenyzők - elég gyakran - reménytelennek látszó szituációkat is megoldanak nem lehet példa arra, hogy a "küzdés" mindig helyes döntés.

Szerintem a pályák üzemeltetőinek felelőssége erősen felmerül ezeknél a súlyos baleseteknél. Követniük kellene, hogy az egyes pályaszakaszok még biztonságosak-e, megfelelnek-e bármilyen szinten annak a nehézségi foknak, ami a térképre van rajzolva és ami alapján elindulnak rajta a síelők. A pályakezeléstől az erősebb biztonsági megoldásokon a pálya részleges vagy teljes lezárásáig sokmindent tehetnek, ehelyett itt ki van tűzve egy olyan háló, mint pl Olangban (Kronplatz) a Kids Area Panoramaban: tanuló 4-6 éveseket tud megfogni.

Tapasztalatom szerint érdemes óvatosan kezelni a különböző híreket, mert néha bizony kiderül, hogy nem is pont ott, nem is úgy történtek a dolgok, ahogy először megírják. Ha elfogadjuk minden elemében valósnak a cikkben foglaltakat, akkor nyilvánvaló, hogy a síelők hibáztak és/vagy nem a körülményeknek megfelelően síeltek, esetleg nem is kellett volna ezen a pályán lenniük.
A sípálya üzemeltetőjének felelősségéről annyit, hogy egy nagyobb tempójú kicsúszás esetén nem biztos, hogy van olyan technika, ami megfogja a síelőt, aki esetleg 50-100 méteren csúszott, csúszás közben jelentősen felgyorsulva a jeges pályán. Egyébként jeges pályára a pálya tetején szoktak figyelmeztetni, így mindenki eldöntheti, hogy le akar-e jönni vagy nem. Feltételezem, hogy aznap, amikor ezek a balesetek történtek, mások (10, 50, 100 vagy 1000 ember is) lesíelhetek gond nélkül ezen a szakaszon.

És talán a legfontosabb, ami miatt úgy éreztem, hogy hozzá kell szólnom, ez pedig a pár ember által a kommentekben emlegetett "kontrollált esés". Jeges pályán ki akar elesni? A jeges pályán egy dolgot tehetsz: csökkentsd a sebességed. Abban a pillanatban, amikor elesel, nagyjából tehetetlen vagy. A jeges pályán elképesztő módon felgyorsulsz esés közben (nem, nem fogod tudni lábbal megfogni), és addig csúszol, amíg tart a lejtő.
Volt szerencsém (szerencsétlenségem) végignézni egy sporttársam bukását pár éve a Gamsleitenen Obertauernben: hamarabb leért csúszva a pálya aljára, mint a síelők. Nem lett semmi baja, de amikor végignéztem, nem voltam biztos benne, hogy megússza sérülés nélkül.
Tavaly Kranjska Gorán a Világkupa futamnak is helyt adó, tükörjéggel borított pályán is volt két nagyobb bukás, amit láttam, ezek után direkt figyeltem rá, hogy lehetőleg úgy induljak, hogy ne legyen felettem senki.
Szóval jeges pályán nincs olyan, hogy inkább elesek.
Aki bizonytalan magában, az egyet tehet: nem megy arra a pályára.

Ismerem a tulajt, kozelben dolgoztam.
Zillertali tulajok, szeretik a penzt (probaltam finoman fogalmazni)
Ujra kellett volna reggel huzni a palyat, illetve lezarni.
Csak hat ha jol sejtem, igy hogy ennyire siralmas a helyzet, most mindenki a gleccserekre megy.
Persze az emlitett helyen gleccser utoljara a 20-as evekben volt. 1920
Aki teheti, ne menjem most.

Peer_G!
Én úgy vélem félreértetted a kontrollált esés tárgyú beszélgetésrészünket.

Mondjuk azon én is elgondolkodtam, hogy ezt a kontrolállt esést hogyan is kellene gyakorolni. Megyek békésen és eldobom magam? Tényleg nem tudom elképzelni. Mostanában már egy több napos sízés is el tud telni egy igazi esés nélkül. Fiatalabb koromban csak a dupla leoldóst számoltuk, és abból is volt egy csomó naponta.

"Megyek békésen és eldobom magam?" Ez jó, derűs lettem! Az "eldobom magam" nem igazán megfelelő mozgásforma, de a lényeget kifejezi. Szándékosan, rendezett mozgással és irányított mozgásiránnyal eldőlök. Szakszerűbben ezt biztos jobban leírják azok a síelőtársak akik úgy tudják leírni (alfa meg más szögekkel) a síelés mozgásformáit, hogy - azt olvasva - hatvan év gyakorlata után teljesen elbizonytalanodok, hogy tudok-e én egyáltalán síelni.

@Daddy

Igen, elképzelhető, hogy félreértettem a beszélgetést ebben a témában.

Azt gondolom, hogy bőven van helye síelés és síelni tanulás közben annak, hogy úgymond magunktól essünk el (vagy nevezzük kontrollált esésnek). Én magam is mindig elmondom olyan ismerősöknek, barátoknak, akik ismerkednek a síeléssel, hogy amikor úgy érzik, nem uralják a lécet, úgy látják, hogy nem tudják helyrehozni a dolgokat, akkor "essenek el".
De szerintem jeges pályán ez nagyon rossz ötlet, ott ugyanis semmi nem fog megfogni. És most nem arra gondolok, hogy a kék pálya felénél van egy jeges folt. A jeges pálya az számomra tükörjég.

De mindegy is. Rossz volt olvasni a cikkben foglaltakat, mindenkinek jó síelést, és vigyázzatok magatokra, egymásra!

Közben vizsgálat indult a síterep felelősségének megállapítására:

https://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/...vizsgalat-indult-a-hinter...

Peer_G!
Köszönöm! A kontrollált esést eszünkbe sem jutott a "tükörjég" okozta nehézségek megoldására ajánlani. Az hogy egy síelő elesik, gyakorlatilag elkerülhetetlen és hozzátartozik a tevékenység veszélyeihez. Nagyon nem mindegy, hogy az esés, földet (havat) érés hogy, milyen testhelyzetben történik. Ezért jó ha megtanítják, megtanul úgy elesni, hogy az esés ne okozzon ficamot, törést stb..
Más sportoknak is velejárója az esés (talán a legismertebb példa a cselgáncs) és ott is súlyt helyeznek a "jó" (nevezhetjük kontrollálnak is) esés megtanítására.