Sokan vártuk az idénre az új kabinost Sankt Margarethen felől. Sajnos a projekt egyenlőre nem valósul meg, de az üzemeltető elmondása alapján legkésőbb 2009 decemberében már ezzel libeghetünk fel az Aineck csúcsáig.
Így az idei szezonra továbbra is négy felvonó szükségeltetik, köztük három csákányos, hogy a völgyből a csúcsra jussunk. A hosszú és kissé bonyolult feljutás sokakat eltántorít az amúgy nagyszerű ainecki pályák használatától.
Ha új kabinos nem is, de új apartmanház épül, mindjárt kettő is; az Edel és a Weiss.
Igaz a formájukat tekintve találóbb lenne az apartman toronyház megnevezés. Hogy a két egymás mellett emelkedő épület kinézete mivel is hajaz; nézhetjük akár két túlméterezett boroshordónak, 21. századi kaptárnak, esetleg „alpesi” silóknak.
A tervező szerint fenyőtobozt mintáznak, továbbá egyfajta szimbolikus kaput jelentenek Karintia és Salzburg tartományok között.
A fenyőtoboz mintázat azonban kimerül a külső keretben, a mögött egy modern irodaház bujkál.
Az apartmanházak rendhagyó formájukat a dél-tiroli születésű Mateo Thun úriembernek köszönheti, aki mind belső-, mind külső építészetben letette a névjegyét Európában és a tengerentúlon egyaránt.
Igaz gyorsan hozzáteszem, az eddigi munkásságai elsősorban nagyvárosokban, köztük New Yorkban és Hamburgban találhatók, most kitörve a betonrengetegből az osztrák Alpokban teszi le névjegyét, rosszmájúan megjegyezhetnénk; egy szelet 21. századi városképet álmodott meg a katschbergi hegyekben.
A két torony átmérője egyaránt húsz méter, magasságuk azonban eltérő; a 37 apartmanból álló Edel 14 emeletes, míg társa, a 25 apartmanból álló Weiss 10 emeletes magassággal büszkélkedhet. A két toronyházat egy kisebbfajta híd köti össze a szomszédos Hotel Cristallo wellness részlegével.
A legkisebb apartmanok összterülete 45 m2, míg a legnagyobbaké 180 m2!
A leendő apartman-tulajdonosok - ugyanis elsősorban ingatlanbefektetésként épültek a „tobozok”- kétféle design közül választhatnak; hagyományos és modern.
A modern stílust a korszerűség, a meleg színek és az egyszerű, de ugyanakkor határozott formák jellemzik. A hagyományosnál a fa, mint anyag kerül előtérbe, méghozzá olyan formán, hogy az ilyen apartman egy igazi tradicionális kis faházikó belsejére emlékeztessen, annak minden pozitív tulajdonságaival.
Feltehetően sokakban felvetődik a kérdés; szükség van ilyen épületekre a természetben, a hegyekben? Egy városban kétségtelenül jól mutathatnak az ilyen és ehhez hasonló építészeti megoldások, de a hegyekben, a természet lágy ölén nem olyan biztos.