Kitzbüheli klasszikus 70. évfordulóval a hétvégén

A múlt heti wengeni verseny után újabb csemegére számíthatnak a sírajongók a hétvégén. A legfrissebb jelentések szerint a pálya tökéletes állapotban van, a felső részen 55 cm, a célban 35 cm a hóréteg vastagsága, amely szinte teljes egészében műhó, kivéve a tetejét, ahol az utóbbi napokban 15 cm friss hó esett, amelyet még el kell dolgozniuk a pályamunkásoknak. Az osztrákok nem bíztak semmit a véletlenre, a pályát már majdnem két hete lezárták a nagyközönség elől, azóta dolgoznak rajta, hogy tökéletes legyen.

A jelen után nézzük egy kicsit vissza a múltra. 1930-ban rendezték meg először a versenyt, de akkor még nem a mostani, híressé vált Streif pályán. A Streif lejtőin először 1937-ben csúsztak, majd a háború miatt nyolc év szünet következett és 1946-tól folytatódtak a viadalok. Azóta összesen nyolc alkalommal maradt el a verseny, legutóbb 2007-ben hóhiány miatt. A hagyományokról mindent elmond, hogy az osztrák televízió 1959 óta közvetíti élőben a versenyt, amelynek a nézettsége minden sportversenyt megelőz Ausztriában, beleértve olimpiákat és foci-világbajnokságokat is.

Először 1967-ben rendeztek itt Világkupa futamokat, azóta kirobbanthatatlan a versenynaptárból, a jelenlegi szerződések szerint a 2012-es évig biztosan rendeznek itt VK futamokat. A lesikló versenyt 3312 méter hosszú pályán rendezik, de ezt csak szerencsés időjárási körülmények között van így. A kiszámíthatatlan januári időjárás miatt a pálya hosszát már több esetben is kénytelenek voltak lerövidíteni. Ideális esetben 1665 méteren van a rajt, és 860 méterrel lentebb a cél. Az átlagos meredekség 27 százalék, de van egy rövid rész, amely 85 százalékos.

Fontos, hogy jó legyen az időjárás, hiszen egyből a rajt után található az egérfogó, vagyis a Mausefalle, amely egy meredek szakasz ugratóval, itt 50-80 méteres ugrással kezdenek a síelők. Rossz idő esetén, sajnos ez a rész kimarad a versenyből. Az ugrásból a síelők egy S-kanyarba érkeznek (Karusell), majd egy újabb meredek szakasz, a Steilhang következik. Utána viszonylag egyenes szakaszok következnek, a Brückenschuss, Gschöss és az Alte Schneise. Általában az utóbbitól indul a Super-G verseny, amelyet pénteken rendeznek.

A lankásabb részt természetesen egy ugrató szakítja meg, a Seidlalmsprung, amelyet csak 1994 óta kell megugrani. Azt mondják itt már a legtöbb síelő elkészül az erejével, pedig még van a Hausbergkante, ahol egy ugrató, egy meredek lejtő, tele buckával vár rájuk. Itt már a legjobbak akár 140 km/órás sebességre is felgyorsulhatnak a célegyenes előtt, ahol a hírhedt ugrató várja őket. Itt 2008-ban az amerikai Scott Macartney (141,2 km/órás sebességnél!), 2009-ben a svájci Daniel Albrecht bukott akkorát, hogy esésük emlékezetesebb maradt, mint a győztesek neve.

A pályarekordot még Fritz Strobl futotta, nagyon régen, még 1997-ben. A sebességi csúcs a célegyenesben 142.3 km/óra. A tegnapi edzésen az osztrák Kröll ugyan csak a hetedik lett, de a célegyenesben ő volt a leggyorsabb 138,7 km/órával.

A klasszikusnak számító lesiklást szombaton, 11:30-kor rendezik, és az Eurosport élőben közvetíti. Ausztria legnépszerűbb sporteseményére a rendezők napos időjárást, és ha ez teljesül, akkor körülbelül 75.000-100.000 nézőt várnak a három nap alatt.