Valahogy így kezdődött Kosutka története. Az említett domb végül is 15.000 angol fontba került neki, miután sikerült megállapodni mind az 56 földtulajdonossal, akik legalább egy nadrágszíjnyi földterülettel rendelkeztek a domb valamelyik eldugott pontján.
Wilkie kinézett magának egy használt liftet Svájcban, amelyet jelképes összegért (egy svájci frank) megvehetett volna, de időközben Szlovákia az Európai Unió tagja lett, a szabályok és a rendeletek megváltoztak, így a végén kénytelen volt 175.000 eurót fizetni a liftért.
Kezdetben úgy tervezte, hogy körülbelül 45.000 fontból létrehoz egy kis terepet, de a költségek mára igencsak megszaladtak, és jelenleg már 850.000 fontnál tart. A sípálya üzemel, a látogatók is jönnek, de biztos benne, hogy ebből az üzletből túl sok haszna nem lesz az elkövetkező években. Mára elkészült két lift, néhány pálya, világítás az esti síeléshez, vendéglő, egy bár, hóágyú-rendszer, és egy kölcsönző. A 220 szintkülönbségű síterep inkább a kezdőknek ajánlható, de az egy kilométer hosszú lift melletti pályán akad egy kisebb komolyabb szakasz is. A síelőkön kívül holtidényben előszeretettel járnak ide a nyugat-európai vadászok.
Wilkie szerint a síterep vonzereje az olcsóságában és a nyugatiaknak eladható kelet-európai romantikájában van. A kispénzű nyugati turistáknak ideális hely lehet a közeljövőben, hiszen az árszínvonal jóval alatta van az Alpok síterepeinek.