A következő napokban lesz 30 éve az utóbbi időszak egyik legemlékezetesebb havazásának, amely az egész országot lebénította. Az 1987. január 11-i vasárnap és a következő napok eseményeit próbáljuk megmutatni korabeli felvételekkel és várjuk olvasóink élményeit, ha történt velük valami emlékezetes.
Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő -17 Celsius-fokot mutat a 30-50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren. Jobbra a Nyugati pályaudvar épületének a részlete. Fotó: Baric Imre, MTI
Azokban a napokban Portugália kivétel szinte egész Európában nagyon hideg volt. NSZK-ban (akkor még Nyugat-Németország is létezett) mínusz 29 fokot mértek, Moszkvából pedig mínusz 40 fokot jelentettek.
A tél nagy havazásaiért mostanság is "felelős" nedves déli áramlat akkor is megindult Közép-Európa felé az Adria-tengertől. Találkozása az északról érkező hidegfronttal nagy havazást okozott hazánkban.
A havazás már a hétvégén megkezdődött, de az igazi bonyodalmakat a hét első munkanapján, január 12-én okozta. A tömegközlekedés megbénult, sok járat el sem indult, vagy jelentős késésekkel közlekedett. Az ország alacsonyabb területeit is körülbelül 20-50 cm vastagon beborító havat viharos szél mozgatta, így szinte rövid idő rengeteg autó vált a hóakadályok, hófúvások foglyává.
Mivel akkoriban még nem volt internet vagy Facebook, se mobiltelefon vagy SMS, az emberek csak a tévéhíradókból, a rádió híreiből vagy a napilapokból tájékozódtak. Ahol azt láthattuk, hogy a katonaság viszi ki az élelmiszereket a boltokba, a betegeket a kórházba és traktorokkal húzzák ki a kocsikat a hó alól.
A következő napokban a havazás elállt, de a hideg maradt, sőt egyre keményebb lett. Sok helyen mínusz 20 fok körüli minimumokat mértek az országban.
Közben a havat sikerült eltakarítani és a hideg is megenyhült, de csak lassan, napok után került nulla fok fölé. Az 1987-es januári havi hőmérsékletek és hóadatok azóta is a legkeményebb hazai telek adatai közé tartoznak.
Valószínűleg olvasóinknak is vannak emlékei a harminc évvel ezelőtti eseményekről. Ha igen, akkor a lenti hozzászólásokban osszuk meg egymással és azokkal a szerencsésekkel, akik annyira fiatalok, hogy az egészet csak hallomásból ismerik, vagy csak az alábbi felvételekről látták.
Székesfehérvár, 1987. január 14. Hét busz és számos személyautó vesztegelt a 62-es főúton, Fehérvár határában. többen fagyásos sérüléseket szenvedtek. Fotó: Fejér Megy
Budapest, 1987. január 15. Gyalogosok a Ferenc körúton egy gyalogátkelőn, embermagasságig érő hótorlaszok között kelnek át a körúton. Fotó: Pintér Márta, MTI
Lébénymiklós, 1987. január 17. Egy mezőgazdasági vontató húzza ki az útról lecsúszott mentésre induló honvédségi teherautót. Fotó: MTI
Budapest, 1987. január 12. 30-50 cm-es hó fedi a főváros egyik főútját, szélén egy Skoda személygépkocsi parkol félig behavazva. Fotó: Baric Imre, MTI
Budapest, 1987. január 14. Egy férfi havat lapátol az utcán hajnalban. Az intenzív havazás miatt az utcán parkoló autókat belepte a hó, a kenyérellátás akadozik. Fotó: Pataki Gábor, MTI
Zirc, 1987. január 14. Hómaróval tisztítják a Mór és Zirc közötti utat. A megyében az utak többségét méteres hófalak szegélyezik, így gyakran egy nyomsávra szűkülnek az utak. Fotó: Arany Gábor, MTI
1987. január 13. Honvédségi jármű segít Borsod megyében a hóban elakadt járművek kiszabadításában. Fotó: Kozma István, MTI
Akkor hadd legyek az első. Január 12-én a Mátraaljáról Budapestre vonatoztam nyelvvizsgát tenni kora reggel. A vonat még járt, de a Keletiig már nem jutott el. A külvárosból BKV busszal mentem, amely egyszer csak beragadt a hóban, majd a sofőr mindenkit leszállított, hogy toljuk ki a hóból. Siker!
Hazafelé már délben kimentem a Keletibe és örömmel láttam, hogy 13:00-kor megy a vonat Miskolc felé. Felültem rá, de a vonat nem akart indulni. Egyre többen lettek, már nem lehetett elférni. Végül 19:00 körül el is indult, természetesen csiga sebességgel és mindenhol megállt.
A vasútállomástól még 3-4 kilométerre laktam, és futni kellett a hidegben, hogy meg ne fagyjak. Vastag ruha, hátizsák a háton, benne vaskos szótárak, a sapka alatt már izzadtam is. Az izzadság rám fagyott, sok kis jégcsap lógott a sapkámon. Alig vártam, hogy hazaérjek :)
A havazás mennyiségén kívül a szél volt még a kulcsfontosságú momentum. A budapesti lakótelepi lépcsőházunkba a zárt bejárati ajtó résein keresztül olyan mennyiségű hó "szökött" be a lépcsőházba, hogy ki kellett ásni az ajtót. Az iskola is akadozott:)
A budapesti jelentős havazások lassan a történelemkönyvekben érhetőek nyomon, de már a Budai-hegység vagy a közelben lévő Pilis, Börzsöny is egyre szűzebb területnek számít telente.
Kb. 22 éve volt az, hogy november első felében egy pénteki nap alatt leeset vagy 30 cm hó Budapesten, az talán az időzítése miatt volt hasonlóan megragadó emlék számomra, illetve emlékszem a régi időkből egy olyan északi irányból érkező kb. 50 km szélességű csapadéksávra, amely 1 óra alatt kb. 10 cm havat hozott, aztán ki is fulladt. Annak intenzitása volt brutális.
A gyermekemnek már nem sok ilyen emléke lesz felnőtt korában.
Akkoriban a Móricz Zsigmond körtéren laktunk. Álltam az ablakban és vigyorogva néztem, ahogy teljes gázadással próbáltak egyesek elindulni a Ladákkal... Aztán fogtam magam és BKV-val felmentem sízni a Normafához :)
Galyatetőn voltam edzőtáborozáson 12 gyerekkel. Minden nap hívtak a szülők - mi van velünk? Élünk-e még vagy megfagytunk? Majd egy fontosabb apuka hívott, hogy helikoptert küld értünk. Már kinézték, igen le tud szállni a galyatetői focipályán a gép. Mondtam, hogy - de hiszen nekünk direkt jó a sok hó! Azt nem mondtam el, hogy milyen irtózatos munka volt minden reggel kiszedni a drótkötelet a hó alól:)
Aztán az edzőtábor vége előtt egy nappal este ( sok óra volt mire felértek) 2 kemény apuka összefogott és 2 autóval (minden elképzelhető felszereléssel) megjelent: irány haza! Az utak nagy része le volt zárva, a Bp- Gyöngyös autópálya már nyitva volt. Viszont a benzinkutak nem adhattak üzemanyagot csak a mentőknek, rendőröknek, stb. Gyöngyösön valahogy kisírtam pár liter üzemanyagot. Pestig többször haladtunk kb. 3-4 méter magas - már áttört - hófalak között. Budapestre, este beérve - ez nagyon megmaradt bennem - az Árpád híd pesti hídfőjénél sem egy autó, se egy villamos. Irgalmatlan hófalak, csak néhány BKV busz állt a síneken és járó motorral vártak valamire. Szürrealista kép volt.
1997 körül volt még egy nagyon hosszú, sok-sok hóval járó tél. Határozottan emlékszem, hogy a Harang-völgyben voltak edzéseink még Húsvétkor is!
Magam részéről biztos vagyok abban, hogy még lesznek ilyen telek. Főleg ha azt veszem, hogy a "globális felmelegedés" szóösszetételt a zöldmozgalmárok lecserélték a "klímaváltozás" szóra, ami akár nagy hidegeket, újabb rekord havat is jelenthet a jövőben Ezzel persze majd még jobban alá lehet támasztani az érveiket.
Reggel kis feleségem elindult gyalog a Bp-i Guyon közböl a Törökvész úti iskolába. Gyalog sem volt könnyű. Fiam kérte, hogy vigyem fel autóval az iskolába. Kiástam a Trabit a hó alól. -18°C-ban kb. 5-ik próbálkozásra StartSpray-vel sikerült a motort beindítani. Föltettem a hóláncot. De az emelkedőn lefulladt. Visszamentem a Pasaréti útra és 20 percig le-föl „korzóztam”, hogy a motor bemelegedjen. Egyedül voltam az úton. Nem volt letakarítva semmi. Utána kerülővel sikerült fölmenni a Törökvész útra. (Az iskolában kb. 15 tanuló és 3 tanár volt) Egy hétig az utcánkba autó nem tudott bejönni, mert estére 1 m magasan befújta a hó (Trabit is). Az ott lakók esti kikapcsolódásként tisztították az utat, naponta kb. 30m-t. A hét végére szabad volt az utca. Az elveszettnek hitt gyalogsági ásóm március elején került elő az egyik elolvadt hókupacból.
E másik nagy havazás Galyatetőn kapott el még kb. 1971-ben. Éjszaka 50cm hó esett. A szállás ajtaját nem bírtuk kinyitni (kifelé nyílt :-( ). Az ablak alatti ágyon csatoltunk és az ablakon keresztül síléccel másztunk ki. Az aznapra tervezett óriásműlesíklás versenyt csak nagy nehézségek árán lehetett megrendezni. Egyszerűen nem tudtuk a pályát letaposni. Akkoriban nem volt „Ratrack”. Az volt a szokás, hogy a versenyzők fölfelé taposva mentek a pályán végig (s így tanultuk meg a pályát is). Amúgy csodálatos tél volt. Galyatetőn a hómagasságmérö 116cm maximumot mutatott. A tavaszi szünetet végig síeltük. Igaz, az utolsó napokban már csak a megtisztított erdőben, öles bükkfák között (bukósisak nélkül :-) ).
A vidékiek nem tudtak bejönni melózni, illetve nem tudtak haza menni. Mi is gyalog közlekedtünk, mert a buszok és az egész közlekedés gyengélkedett. Piszok cudar helyzet volt. Majd februárban bevonultam katonának és bizony kutya kemény tél volt . Akkor még viszonylag hamar megoldották a helyzetet, kíváncsi lennék, hogy most mi történne hasonló körülmények között. ÁÁÁÁ nem is vagyok kíváncsi rá ;) Akkor még a honvédség igen sokat segített.
1987.január 12.-én Békásmegyerről Trabanttal mentem be a Margit hídig. Élmény volt,mert nem volt dugó sehol,illetve csak elvétve láttam egy-két autót az úton.Igaz csúszkált kissé a Szentendrei út, de rajta a hó kemény volt.
A pesti oldalon egy kis boltban dolgoztam és az ajtót alig lehetett nyitni,- pedig befelé nyílott - a sok hótól,amit az ajtó fél cm-es nyílásán keresztül befújt a szél.És mivel az üzlet az utca felől 4 lépcsőnyivel lejjebb volt,a rengeteg havat szemétlapáttal kényszerültem kidobálni az utcára.Aztán még napokig nem járt a Hév.Róna Róbert
Hát én apósomat "áldom" azóta is, hogy pont akkorra találta ki a disznóölést. Asszonykám már 1 nappal korábban elutazott haza, én meg pont aznap. Busz nem volt, ami a faluba be tudott volna menni, 4 km-t gyalogoltam térdig érő hóban a legközelebbi járhatóvá tett útról. Mire odaértem én voltam a TÉLAPÓ. A szemöldökömön, a bajszomon jégcsapok lógtak, és nagyon "egészséges" pirospozsgás volt a képem meg a fülem is. 1 órába telt míg kiengedtem. Pedig apósom jóféle pálinkája is segített (. . .)
Nálunk elég nevezetes esemény történt akkor, január 13-án. Édesanyámnak, aki akkor már 2 héttel túl volt a 9 hónapon, azt mondta édesapám 12-én este: kérlek, bármikor szülj, csak ma ne. A ház előtt kb egy méter magasan állt a hó, a Trabant mindenesetre nem látszott ki alóla, XXII. kerület szélére eső földút hókotrót szerintem akkor még sosem hordott a hátán.
Persze aznap késő este megindult a szülés. Édesapám még leverekedte magát az utca alján a telefonfülkéhez, hogy hívja a mentőket, de mivel a négykerékmeghajtású mentő is csak az utca aljáig tudott feljönni, úgy támogatta le odaáig Édesanyámat a fájások között. De minden jó, ha a vége jó: végül kórházban született meg a 8. számú öcsém, aki azóta is kiváló egészségnek örvend, és zongoraművészként járja a világot. Most 30 éves, akárcsak a hóesés. Isten éltesse!
Ekkor voltam katona Budaörsön. Emlékszem szilveszter napján még plusz 15 fokban fociztunk.
Az Országos légvédelmi Parancsnokság a Schweidel utcában volt és 12.-én kivezényeltek minket hóeltakarításra. Persze sál meg komolyabb meleg öltözék csak a tiszteknek járt így amit csak tudtunk mindent magunkra vettünk. A sálat egy még nem használt zokni próbálta helyettesíteni. A jármű amivel odavittek egy rendkívül jól fűthető nyitott platós teherautó volt, 50 fölött már izzadtunk a hőségtől. Aki esetleg emlékszik katona éveire a surranó is rendkívül meleg viselet volt, nyáron 30 fokban.
Azóta sem láttam élőben ekkora havat még sógoréknál sem.
30 éve ezen a télen vártam elsőszülött gyermekemet,8 és fél hónapos terhes voltam, neme akkor még nem volt előre tudható. Annyi hó esett, hogy férjem óránként lapátolta el a havat, hogyha menni kell tudjunk. a tv híradóban láttuk, hogy volt olyan szülő nő akiért honvédségi helikopterrel mentek, mert mással nem lehetett megközelíteni a települést. Édesapán naponta jött hozzánk, hogy mi van velünk, kell-e indulni a kórházba (ARO kisteherautójával, más jármű hozzánk sem jutott el) Izgalommal teltek napjaink, de az volt életem legszebb tele, mert akkor született a FIAM.
Keresés
27 cm
Hazafelé már délben kimentem a Keletibe és örömmel láttam, hogy 13:00-kor megy a vonat Miskolc felé. Felültem rá, de a vonat nem akart indulni. Egyre többen lettek, már nem lehetett elférni. Végül 19:00 körül el is indult, természetesen csiga sebességgel és mindenhol megállt.
A vasútállomástól még 3-4 kilométerre laktam, és futni kellett a hidegben, hogy meg ne fagyjak. Vastag ruha, hátizsák a háton, benne vaskos szótárak, a sapka alatt már izzadtam is. Az izzadság rám fagyott, sok kis jégcsap lógott a sapkámon. Alig vártam, hogy hazaérjek :)