1962. augusztus 14-én ünnepelhettek a munkások. Az alagút olasz és francia végéről indított vágat végre találkozott egymással. Az alagutat három évvel később avatták fel, azóta sok síelő érkezett meg ezen az alagúton keresztül a Mont Blanc lábához.
A második világháború után léptek a tettek mezéjére az olaszok és a franciák, hogy alagúttal összekössék a két szomszédos völgy településeit, Chamonix-t és Courmayeur-t. Próbafúrások és hosszú tervezés után 1953-ban állapodott meg a két ország elnöke egymással, hogy megépítik a 11,6 kilométer hosszú alagutat. Az olasz parlament csak három évvel később hagyta jóvá a terveket, így jócskán késve, csak 1959-ben indult el két csapat, egyik a francia oldalról, másik az olasz oldalról. A két fúrócsapat ötven évvel ezelőtt találkozott egymással a hegy alatt, a korabeli hírek szerint mindössze 13,5 centiméterrel kerülte el egymást a két csapat.
1978-ig a világ leghosszabb alagútjának számított, de akkor megépült Ausztriában az Arlberg-alagút (13,9 km), majd a hazai címét is elveszítette 1980-ban a Frejus-alagút (12,9 km) átadásával.
Közlekedésben komoly változásokat hozott, jelentősen lerövidültek a menetidők a környék francia és olasz települései között.
Az alagút történetének eddigi legsötétebb napja 1999. március 24-e. Ezen a napon egy belga kamion gyulladt ki az alagút közepén. A tűz átterjedt a rakományára, amely főleg margarin volt. Szakértők szerint a margarin úgy égett, mintha egy 23 000 literes olajtartály robbant volna fel. Összesen 53 órán keresztül 1000 fokon. Az alagúttűzben 39-en haltak meg. Tizenketten menekültek meg, közülük tízet az olasz Pierlucio Tinazzi mentett ki, aki mentés közben vesztette életét.
Tinazzi motorkerékpárral ellenőrizte naponta az alagút állapotát. A katasztrófa idején ezzel a motorral hozta ki a sérülteket. Rádiós kapcsolat akkor szakadt meg vele, amikor egy kamionsofőrt cipelt a tűzajtó mögé. Motorját később az aszfaltba olvadva találták meg, hősiességét emléktábla őrzi az olasz oldali bejáratnál. A tüzet két nap alatt sikerült eloltani, de a hőmérséklet csak öt nap múlva tért vissza a szokásos állapotába.
Az 1999-es Mont Blanc alagút tűzvészéről készült dokumentumfilm (National Geographic)
A baleset után az alagutat teljesen felújították, modernizálták és 2002-ben újranyitották. Az alagút szélesítését a helyi lakosok ellenállása miatt elvetették. A helyiek a megnövekedő forgalom miatt aggódtak. 2010-ben naponta kb. ötezer jármű haladt át az alagúton, kétharmaduk személyautó. 2011-ben az alagútdíjakból 162 millió euró bevétel folyt be, ezzel szemben az alagút fenntartása 85 millió euróba került.
A sebességhatárra nagyon figyeljetek oda, az alagútban telepített kamerák vannak végig, 7 km/h-val léptem túl januárban a sebességhatárt (70 km/h), az alagút végén már vártak a rendőrök a fotóval, 200 euróm bánta.