Változik a Rossignol-csoport egyik tagjának, a Dynastarnak az üzleti koncepciója. Korábban ők is igazodtak az előző évek trendjéhez, amikor a nagy sportszergyártók az olcsóbb munkabérekkel kecsegtető távol-keleti, illetve kelet-európai országokba helyezték át termelésük jelentős részét. A tipikus megosztás szerint a tervezési, fejlesztési és kutatási feladatok általában a hazai üzemekben maradtak, míg a tömegtermelés az olcsóbb munkaerejű országokban történt.
Az utóbbi években változni látszik a trend. Egyre több sportszergyártó dönt úgy, hogy bizonyos termékeket ismét hazai földön gyárt. Ezzel a korábban elbocsátott helyi munkaerőnek tudnak ismét munkát adni a lakóhely közelében. Tipikus példája ennek a visszarendeződési folyamatnak a francia Dynastar.
Tavaly már 75 000 pár síléc gyártását hozták haza Ázsiából és folytatták a helyi üzemekben. A franciák az idén továbbmentek, és újabb 30 000 pár síléc gyártását kezdik meg a Mont Blanc közelében. Ezek a lécek korábban Tajvanban készültek.
Dynastar tesztnapok a kapruni gleccseren
A cég közleménye szerint a megnövekedett bérköltségek körülbelül hasonló nagyságrendet tesznek ki, mint a távoli szállítás költségei, amivel ezentúl nem kell számolniuk. Számításuk szerint egy síléc előállítási költségeinek 70%-át az anyagköltségek adják.
Bár a visszarendeződési folyamat, a munkahelyek tekintetében nem olyan nagyságrendű, mint az előző évtized gyárbezárásai, de azért nem szabad lebecsülni a mostani próbálkozásokat, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a síipart az általános gazdasági világválságon kívül néhány katasztrofálisan gyenge téli szezon is sújtotta az utóbbi időben.