Gyorsan de biztosan: Önkiszolgáló éttermek a sípályákon

10 évvel ezelőtt még nem jártam hüttébe, csak végszükség esetén. Alapos reggeli, szendvics, csoki és ital a hátizsákban, aztán hadd’ szóljon. Drága a bérlet, drága az utazás, használjuk hát ki maximálisan az egyébként is rövid síeléseket. Mióta a fiaim érdekérvényesítenek maguknak naponta legalább egy szünetet, hangulatomtól függően választok hüttét. Aktívabb időszakomban, amikor szinte strigulázom a köröket és a fiúk sem túlzottan fáradnak, igyekszem minél gyorsabban túlleni rajta. Mint általában a szükséges rosszon.

Erre kínál tökéletes opciót a sípályák gyorsétkezdéje. Általában nagy alapterületű vendéglátó-egységeket értünk a kategória alatt. Mindenütt szinte ugyanaz a krómacél bútorzat és műmárvány burkolatok. Körbejárható és belátható, az ételek is pacekban bámulnak az arcunkba. Süteményes, salátás és italos pulton magunk turkálhatunk, növelve a szabad döntés illúzióját. Bármit kérünk a pult mögül, ha nem is azonnal, de rövid percek alatt elkészül. A kínálat is nagyjából egyforma, levesek porból, 2-3 máshogy elnevezett, de ugyanabból az alapból főzött szószos/mártásos készétel, pizzák, pasták,kolbászok, egy-két frissensült és mondjuk 2 meleg desszert. A véletlennek nem sok sansz jut itt.



Ezek a helyek dolgoznak a legnagyobb haszonkulccsal, amiből persze a másik végén a felhasználó nem sokat érez. Az árak nagyjából megegyeznek a családias hüttékben megszokottakkal, viszont az ipari méretű konyhákon nagy tételben rotyog a menzakaja a fazékban és pörögnek is az asztalok rendesen. Ebédidőben, dél-egy óra körül nem ritka, hogy helyet sem kapni itt, pedig általában több száz embert képesek leültetni egyszerre. Egyediséget, különleges hangulatot keresni felesleges időpocsékolás volna, az pedig az intézmény filozófiájának mondana ellent.

Tekintsük annak az önkiszolgáló gyorséttermet, ami: a hely, ahol néhány középszerű étel gyorsan elfogyasztható. A pultok fölé lógatott étlapokon időnként felbukkanó, egyedibbnek hangzó fogásokkal kísérletezni sem nagyon ajánlott. Gasztroantennáinkat nyugodtan húzzuk vissza és inkább az egyszerűt játsszuk. Persze vállalkozóbb kedvűek nekifuthatnak egy-egy újabb kísérletnek, de tapasztalatom szerint előbb-utóbb mindenki kiköt a saját jól bevált kajájánál. Ráadásul rendelni sem bonyolult, mert szinte minden pult mögött dolgozik egy-két magyar alkalmazott. Na, tőlük azért érdemes megkérdezni, hogy MIT NE együnk aznap. Persze sok újdonságot valószínűleg ők sem tudnak megsúgni. A kulináris meglepetéseket várjuk inkább máshol.