INTERSKI 2011 - Interjú Ozsváth Miklóssal

h i r d e t é s

A magyar csapat vezetőjével az interjút a Síőrültek Bloggere készítette.

Mi az az egy szó, ami most elsőre így eszedbe jut erről a kongresszusról?

Annyira összetettek az élmények, annyi tennivaló, annyi fejmunka volt kint, hogy nem tudom egy szóba sűríteni.

Mi a legnagyobb hozadéka szerinted ennek a mostani kongresszusnak?

A külföld felé a magyar síoktatás elismertségének növelése, ami a mostani sport-politikai viták idején még nagyon hasznos lehet. Belföldi szempontból számomra a határozott visszaigazolás arra nézve, hogy világszínvonalú a síoktató-képzésünk, és nagyon logikus és jól működő a tematikánk.

Mi vagy ki lepett meg a legjobban ez alatt az egy hét alatt? Mi volt a legfurcsább élményetek?

Kellemes értelemben jól esett látni, ahogy összeáll az utóbbi évek munkája. Meglepett – és egyben zavarba is hozott -, hogy mennyire nyíltan és sokféle módon fejezik ki az elismerésüket a világ legjobb szakemberei. És meglepett, hogy egyik-másik nagy nemzet mennyire gyenge produkciókat hozott.

Miket tartasz az elkövetkezendő öt év legígéretesebb vagy legérdekesebb fejlődési irányainak
a. síoktatási
b. technikai
c. vendéglátói
d. régió-fejlesztési szemszögből tekintve?

Alulról kezdem: turisztikai és marketing szempontból inkább kérdések merültek fel, mint válaszok (bár ez így van már hosszú évek óta). Nem sok jót ígér, hogy a hangadók még mindig az amerikai fogpasztamosolyos, MLM-előadásokon tapasztalható “profi” előadások semmitmondó körítéseiben látják a megoldást, és nem jönnek rá, hogy egyszerűen az üzleti logikát kicsit hátrébb kellene tolni. Szerintem okosabb lenne az a hozzáállás, hogy élvezzük a tél világát, és nem baj, ha emellett meg is élünk belőle. Jelenleg még mindig a profit az első, és ezen belül keresik a megoldást.

Sítechnikában látunk változásokat, amelyek szimpatikusak és jól illeszkednek a magyar organikus tematika logikájába. Ezeket már elkezdtük beépíteni és elemezni a demócsapat műhelyében, és jól működőnek látszanak, így elképzelhető, hogy lassan beépülnek majd a tematikába is.

Síoktatási szempontból azt kell látni, hogy a haladó technikákban vannak ugyan eltérések, de ezek nem óriásiak. Ugyanakkor vannak olyan országok – tipikusan a nagy alpesi országok – ahol az alapiskola egyáltalán nem illeszkedik a haladó iskola sítechnikájának logikájába, sőt ez a néhány ország mintha inkább visszalépne az időben. A legtöbb ország azonban hozzánk hasonlóan szervesebben illeszti az alapiskola tematikáját a végcélhoz. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a magyar – Kovács Tamás – által megalapozott logikája legkövetkezetesebbek és legalátámasztottabbak közé tartozik. Ha az alpesi országok ezt az irányt folytatják, jó esélyük van arra, hogy még jobban lemaradnak.

Milyennek tartod a magyar csapat teljesítményét ezen a kongresszuson, és milyennek láttak minket a nagy sí-nemzetek képviselői?

A külföldi véleményekről már rengeteg rövid színes hír látott napvilágot, ráadásul ha a valóságról számolok be, nagyképűnek fogok tűnni.
A magam részéről az élmezőnybe helyezném a magyar válogatottat, de pl. az amerikaiak azt mondták, hogy szerintük mi voltunk a legjobbak.
A srácok visszajelzése alapján néha már zavarbaejtő volt a sok dicséret (pl. egy workshopról hazafelé tartva a síbuszon nem a workshopot tartó kollégának gratuláltak a többiek, hanem a magyar oktatóknak).
Számomra a legszebb a sikerben az, hogy a magyar demócsapat nem valami elitgárda, ahová fantasztikus tehetségeket válogattunk össze, hanem egyszerű síoktatók, akik sok szorgalommal érték el ezt a tudást. Ez azt mutatja, hogy az itthoni síoktatás hatékonyan képes világszínvonalú síelőket nevelni, ha megvan bennük az odaadás.

Hogy sikerült az újoncok beilleszkedése a demó-csapatba?

Eleinte voltak feszültségek, hiszen akik már 10-15 éve együtt síelnek, lényegesen előrébb voltak. Később elfogadták a nagy csapattal kapcsolatos döntésemet, és mindenki belátta, hogy csak együttműködve lehetünk sikeresek. A régiek részéről ez némi önfeláldozást igényelt, az újaknak pedig meg kellett küzdeni a nagyon nagy elvárások terhével. A végén összeállt a csapat, de teendőnk még bőven maradt.

Hogyan sikerült megoldani a kényszerűségből hirtelen 6 fősre csökkentett csapat összeállítását és kialakítani az "ad-hoc" gyakorlatot?

Este mérgelődtem rajta, reggelre felébredve viszont már láttam a fejemben a gyakorlat vázát. Gyorsan eldöntöttem, kik fognak síelni benne, felfelé a liften egy kabinban utaztunk, ahol pontosítottunk, és kitaláltuk a számolást hozzá. Onnantól már csak kipróbálni, gyakorolni, a látvány szempontjából pontosítani, tanulni és csiszolni kellett. Szerencsére elegendőnek bizonyult erre a rendelkezésre álló pár óra.

A nagy létszám koordinálásán kívül mi okozott még fejfájást a fő gyakorlat összeállításában?

Fejfájást szerencsére semmi. Számos nehéz pont van benne, de nem volt kétségem, hogy meg tudják csinálni. Gyakran előfordul, hogy elsőre úgy tűnik, lehetetlent kérek, de ilyenkor csak azt szoktam mondani, vagytok annyira jók, hogy valahogy megoldjátok. A válasz ilyenkor többnyire valami olyasmi, hogy: “Normális vagy? Tudod mennyivel megyünk, amikor ezt vagy azt kell csinálnunk? Na jó, megpróbáljuk, ha szerinted így néz ki jól.” Tudtam, hogy van esélyünk megcsinálni a gyakorlatot, de úgy éreztem, ehhez kell a szerencse is. Szerencsére kint a kongresszuson valami “átfordult” a csapatban, és elkezdett megtörténni az a fajta együtt-sízés, amiben régóta reménykedtem. Attól kezdve inkább úgy éreztem, hogy a gyakorlat alapvetően megvan, inkább csak elrontani lehet, vagy tovább finomítani kell, de a szerencse már nem érdekelt.

Erre nem kell névvel válaszolni, de van-e kedvenced a demós "gyermekeid" között?

Nincs. Mindenkihez fűz valami személyes. Sok éve rengeteg munkát végeztünk együtt. Tudják, hogy tudok durva vagy kemény lenni, de alapvetően mindent a saját belső motivációjukra alapozok. Ne azért tegyenek meg valamit, mert rákényszerítettem őket, hanem azért mert ők is ezt akarják. Ez egyfajta baráti-családi viszony, még ha nem is járunk össze rendszeresen (bár egyáltalán nem bánnám, ha valamelyikük váratlanul beállítana valami problémájával, vagy csak inni egy sört). Az viszont természetes, hogy van akiben jobban megbízom, van akiben kevésbé, és látom, hogy ki milyen feladatra alkalmas inkább.

Az általam látott bemutatók közül nekem az osztrákoknak a szép, félkörös hullámokban leömlő gyakorlata tetszett a legjobban, de sajnos elég kevés gyakorlat került fel egyelőre a világhálóra, így a véleményem csak részleges lehet. Szerinted kiknek a gyakorlata volt nagyon erős, vagy emelkedett ki látványosan a többi ország bemutatói közül?

Egészében az osztrákok voltak erősek (többek között az általad említett Walzer nevű 24-fős gyakorlattal), valamint a svájciak mindig nagyon erősek. Kreatív gyakorlatokat hoznak, jó sítudással, ötletes megállásokkal, bár a záróünnepély nem igazán jött össze nekik. A többi nemzet esetlegesen, egy-egy gyakorlat erejéig hozott valami érdekeset.

Melyek volt az általad látott workshopok közül a legérdekesebbek, és miért?

Negatív. Mivel az első napon eltéptem az elülső térdszalagom, egyetlen workshopra sem jutottam el.

Az egyik előadáson előkerült egy nagyon titkos projektnek tűnő, összecsukható síléc egy tokból. Sikerült-e közelebbről megtekinteni ezt a lécet, és szerinted van-e bármilyen létjogosultsága? Látsz-e benne olyan hibát, ami kérdésessé tehetné a tömeges elterjedését?

Ezen sem voltam ott....

Mi volt a legkellemesebb élményed ezen a héten?

Amikor láttam, hogy összeálltak a gyakorlatok, különösen a záróünnepélyen. Nagyon várták már csapattagok a sikert a sok munka után, és akkor már láttuk, hogy ez is összeállt.

Vannak-e negatív érzéseid a kongresszus kapcsán, és ha igen, miből adódnak ezek?

Szervezési szempontból a kongresszus lényegesen jobb is lehetett volna. Talán ez okozott kis hiányérzetet.
A másik pedig, hogy a sérülés miatt, a pálya aljából kellett néznem a workshopunkat.

Van-e a különböző nemzetek vagy éppen sí-iskolák oktatási tematikájában olyan elem, amely még a mai napig is vitákat generál egy ilyen kongresszuson? Ha igen, melyek ezek?

Szinte minden ország ilyen, de éles viták nincsenek. Az udvariasság ennél erősebb. Alapvetően a japán-koreai stílus nagyon eltérő, illetve az alpesi országok alapiskolája meglehetősen maradi.

Képviseltette-e magát a kongresszuson olyan ország, vagy síiskola, amelynek markánsan különbözik a síoktatásról felállított koncepciója a többiekétől?

Az előzőben említett szerint a japán és a koreai ilyen, a rotációval és a nagy bedőlésekkel.

Lényeges kérdés! Lesz-e változás a nem alpesi országokból érkező síoktatók munkavállalási feltételeiben?

Reméljük. És ők is remélik. Csak a két reménykedés között az eltérés ellenkező előjelű. Most még nem lehet megjósolni a végső kimenetelt, de bízunk benne, hogy a mi forgatókönyvünk válik valóra.

Úgy érzem, hogy a magyar csapat formaruhája az idén média-technikai szempontból is nagyon jól eltalált volt, ugyanis a vérszegény módon csepegtetett fotóalbumok szinte mindegyikében szerepeltetek, még akkor is, ha kevés képet közöltek az illetékesek. Kinek vagy kiknek a ruhája, megjelenése tetszett még nektek?

A nyertes ruha a miénk volt, amelyik egy Fundango ruha kissé módosított és pirossal ellátott változata egy piros Atomic bukóval. A pálya tetején a csapat olyan volt, mint egy magyar zászló. A másik nagyon szép ruha az osztrák volt.

Úgy vettem észre, hogy a kongresszus egyik fő üzenete az volt, hogy a sízés minél nagyobb tömegek számára váljon elérhetővé. Idősek, gyerekek, fogyatékkal élők, és hátrányos helyzetűek tömeges bevonásáról szóltak az előadások.
Ez gondolatnak szerintem is csodálatos, de milyen anyagi támogatásokat és lehetőségeket vizionálnak az előadók, amikor a sízésből igazi tömegsportot szeretnének kreálni?
Mitől lesz olcsóbb a síléc, a felvonójegy, a szállás, vagy éppen a síoktatás?
Hogyan kell elképzelni a szegényebb, hátrányosabb sorsban élők felzárkóztatását az igazi sí-élethez?

Itthon ez még hosszú idő lesz. Majd ha az állam felismeri, hogy a rehabilitáció nem költség, hanem megtérülő befektetés. Addig minden marad így.

Miközben manapság gyerekek milliói töltögetik fel naponta a legújabb fotó-, és videó-galériájukat a világhálóra, az Interski hivatalos csatornáin valahogy nem igazán láttam tömeges fotóalbum, vagy videó-megjelenéseket. Láttam ugyan az előadások egy részét, néhány kép is felkerült a főoldalra, de a rendezvény nagyságához mérten én egy kicsit fukarnak éreztem a megjelenéseket. Még az Interski Facebook-csatornájára is csak napi 5-20 kép került fel. Mivel a rendezvénynek volt egy fizetett média-felelőse, aki a kiadott sajtó-anyagokért felelt, ezért én úgy éreztem magam ebben a pár napban, mintha egy picit át lennék verve. Mert miközben mindenki arról tartott magasröptű előadásokat, hogy a sízést minél nagyobb tömegek számára kell elérhetővé tenni, aközben én egy adott pillanatban olyan helyzetbe kerültem, hogy egy hivatalosan letölthető és nyomtatható, a magyar csapatról készült (egyébként nagyon klassz) képnek a linkjét(!) nem tudtam elhelyezni egy Facebook üzenőfalon, mert egy gondosan elhelyezett script ezt megakadályozta, és a belinkelt kép egyszerűen láthatatlanná vált.
Tudsz-e erről valamit, és ha igen mi a véleményed erről a hozzáállásról?

A felvetés jogos. Nekünk kicsit sűrű volt kint a program ahhoz, hogy ezt kezeljük, és bizony most a tíznapos távollét utáni civil dolgainkat rendezzük, miközben néhánya már nincsenek is itthon. A szervezők részéről viszont nincsenek ezzel kapcsolatos információnk. Nekünk úgy tűnt, hogy Koreában ez kicsit jobban meg volt szervezve.

Mint tudjuk, a következő kongresszus Argentínában lesz. Ez az anyagilag eléggé megterhelő tény nem igazán könnyíti meg a más kontinensről odainduló delegációk helyzetét.
Ezt a sikeres kongresszust látva, fogalmazódott-e meg bárkinél olyan igény, hogy legyen egy könnyen megközelíthető, költségkímélőbb, kizárólag európai seregszemléje a síoktatásnak, ami mondjuk valamilyen szinten váltott üzemmódban, mondjuk 2 éves eltolással működhetne az Interski kongresszushoz képest?

Valahogy Bulgária nem volt elég vonzó, Finnország esetében viszont mindenki megijedt a januári sarkkörön túli hidegtől és sötéttől. Kicsit tartok Argentínától, annál is inkább, hogy legalább két hétre kell utaznunk a felkészülés miatt, hiszen ebből a szempontból szeptember nem ideális időpont. Viszont bízom abban, hogy az argentinok meg akarják mutatni, hogy egy déli nép is tud jól szervezni.

+1 bónusz kérdés:

Milyen új, a kongresszuson tanult, ellesett, ajánlott elemek kerülnek majd be a magyar síoktatás tematikájába a következő hónapokban, években?

Inkább inspiráló ötletek, gondolatmenetek. A konkrét tematikai ötleteknek alapos szűrőkön kell átmenni ahhoz, hogy valóban szervesen beilleszkedjenek a tematikába, ne idegen testként viselkedjenek. Nem is annyira azt várom el a kollégáktól, hogy minden látott újdonságról betűhűen beszámoljanak. Fontosabbnak tartom, hogy ha hasznosnak tartanak valamit, próbálják ki, használják, alakítsák át, és ha a szűrőjükön hasznosnak bizonyult, rajtuk keresztül majd beépül a közös tematikai tudatba. Megbízom bennük, kitűnő szakemberek, biztosan jól dolgozzák fel a hallottakat. Lesz változás néhány elemben, de ezek részben a logikai gondolatmeneteket fogják érinteni, bár – ahogy feljebb már írtam - egy kisebb sí-technikai változás is tolakszik, hogy szeretne megjelenni a tematikában, de még dolgozunk rajta.

Kedves Miklós, nagyon szépen köszönöm az interjút, és mihamarabbi gyógyulást kívánok a magam, a Síőrültek Blogja és a sielok.hu olvasóinak nevében is!
--- hópapa ---