Munka Ausztriában: a legfontosabb tudnivalók!

Mivel téli síparadicsomokról beszélünk, senki ne reménykedjen abban, hogy superior executive team leader support risk analyst managerként tud majd elhelyezkedni. A munkaerőpiac eme falvakban 90%-ban a vendéglátósoknak kedvez, és habár itthon ez a szektor többnyire alulfizetett, Ausztriában igen komoly összegek (több millió forint) tehető félre egy-egy szezon (négy-öt hónap) alatt. Honfitársainkat, illetve a többi kelet-közép-európai munkavállalót leginkább éttermekben, hüttékben, diszkókban és tabledance bárokban találhatjuk meg, recepcióra nem igazán vesznek fel külföldi munkaerőt.

Sokan keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy mennyire fontos a nyelvtudás, amire még mindig csak az a válasz, hogy nagyon. Nyelvtudás nélkül legfeljebb mosogatóként, vagy szobalányként helyezkedhetünk el (ez is már minimum nettó 1200 eurós fizetéssel kecsegtet), esetleg szakácsként (amennyiben angolul tudunk), de ebben az esetben a német nyelvtudás hiányát elég magas szakmai tudással kell kompenzálni.

Nagy vonalakban elmondható, hogy a fizetés nyugat felé haladva folyamatosan növekszik, ami azért becsapós, mert nyilván a hó végi összeget a borravalóval együtt érdemes kiszámolni, megnézni mire és mennyit költünk, majd levonni a következtetést, hogy jó helyen vagyunk-e. Például a Fertő-tó partján Burgenlandban, egy felkapott tóparti étteremben nyáron borravalóval együtt jóval több pénzt megspórolhatunk, mint Ischglben egy félpanziós hotelban commis de rangként (segédpincér). Kiadások tekintetében ételre fogunk a legkevesebbet költeni, lévén vendéglátós helyen helyezkedünk el, így ez biztosított. A hotelekben a szállás is megoldott, míg az éttermek és bárok esetében nem mindig. Az utóbbiaknál érdemes kezdés előtt tisztázni, hogy a szállásért kell-e valamennyit fizetnünk, vagy ingyen van. Másik lényeges szempont, hogy milyen szobát kapunk. Ideális esetben Einzelzimmert (egyágyas szoba), de amennyiben nem vagyunk vezető beosztásban könnyen kaphatunk egy szobatársat is. A kisebb hotelekben általában megoldott az egyágyas szobákban való elhelyezés, míg a nagyobbakban ez nem mindig jön össze a személyzet magas létszáma miatt. Szerencsés esetben a WC-n és zuhanyzón csak a szobatársunkkal, vagy senkivel sem kell osztoznunk, de az is előfordulhat, hogy szintenként 10-15 emberre van egy. Az ablak nézhet a hotel előtt parkoló autókra, egy hűtőládaként funkcionáló lerobbant teherautóra, de akár a több ezer méter magas hegyekben is gyönyörködhetünk.

Általánosságban elmondható, hogy amennyiben hotelbe megyünk dolgozni a munkán kívül nem sok mindenre lesz gondunk, napi három-négyszeri étkezés, szoba, mosási lehetőség biztosítva van, ha bármi elromlik csak szólunk a házmesternek, és akár még sílécet vagy snowboardot is kölcsönözhetünk kedvezményesen. Ugyanakkor fizetés szempontjából, csak a szükséges minimumot fogjuk megkapni, ami pincérként 1200-1300 euró Salzburg környékén, 1400-1600 euró Tirolban. Szakácsként és bárosként ehhez képest 100-200 euróval magasabb fizetésre számíthatunk, de a hó végi borravaló csak pár száz euró körül mozog. Szobalányként is az 1200-1400 közti intervallum a meghatározó. Tapasztalataim szerint egy hotelben kezdeni a kinti munkavállalást tökéletesen megfelel arra, hogy a nyelvet, illetve az osztrák munkamorált és előírásokat elsajátítsuk. Mivel a vendégek napközben a sípályákon vannak, ehhez igazodik a munkabeosztás is, tehát osztott műszakban (Teildienst) kell dolgozni. Ez az étteremben reggeliztetést és vacsoráztatást jelent. Vacsoráztatásnál többnyire az ötfogásos menü a jellemző, vagyis saláta, előétel, leves, főétel (hús, hal, vagy vegetáriánus), desszert, de előfordul a büféztetés is. Nyilván a bárosoknak, továbbá a sípályán dolgozóknak Durchdienst van, tehát egyben dolgoznak le 8-10-12 órát. Ezzel el is érkeztünk, az a la carte éttermek, bárok, hütték, diszkók világába, amik jellegzetes hangulatukról és legendás borravalóikról ismertek. Néhányukban a commis de rang - chef de rang (segédpincér-pincér) rendszert alkalmazzák, ahol a commisnak nem sok borravaló jut, viszont chef de rangként, vagy Zahlkellnerként (fizettető pincér), akár a teljes fizetésünket is kitermelhetjük a borravalóból egy hónap alatt. A szakácsokat ezeken a helyeken a magasabb alapfizetéssel próbálják meg kompenzálni. Amennyiben azt hinnénk ezt nem lehet fokozni, muszáj betekintenünk az éjszakába, a táncosok és sztriptíz bárok életébe, amiből valljuk meg egy tisztességes síparadicsomban minimum egy-kettővel találkozunk. Táncosként az alapfizetés nem túl magas, főleg a borravalóra kell alapozni, ami akár napi száz euró körül is mozoghat, és ezért még le sem kell vetkőzni. A tabledance bárokban a borravaló mellett (ami nyilván több, ha valaki melltartó nélkül vonul végig a bárpulton), a jutalékos rendszer is rendkívül jövedelmező. Tíz-húsz százalékos jutalékot kapnak a lányok fogyasztás után (már amit a vendég vesz), illetve a privát tánc árának (45-50 euró) körülbelül a felét megtarthatják. Ez elsőre nem tűnik soknak, de egy 3000 eurós Cristal pezsgő után már szép összeg. Időnként magyar szót is hallhatunk ezekben a bárokban, de az utóbbi években nagyobb teret nyertek keleti szomszédjaink munkavállalói. Páran ezt főállásban űzik, van aki csak pár hétig bírja, de olyan is van, aki a tanulmányait finanszírozza belőle. Kérdés, hogy az egyetem után mit fog szólni mikor kezdő fizetésként az irodában ugyanazt a fizetést kapja, mint itt egy jobb este.