Útikalauz családi síeléshez

Biztos sokunknak ismerősen cseng ez a történet. Velem sem volt másképp. Egyik évben még az érdekelt, hogy hány kilométer pálya van a terepen, ma pedig öt gyerekkel már az, hogy hol jövünk ki legjobban ár-érték arányban.

Most összeszedtem saját tapasztalatból néhány dolgot, amikre érdemes figyelni, ha olcsón szeretnénk a maximumot kihozni a családos síelésből.

Síterep

Ha kezdő gyerekeket viszünk síelni, akkor bőven elég egy 10-20 km-es rendszer is. Bármennyire is csábító az, amikor minden nap új pályákat és völgyeket fedezünk fel, ismerjük be, hogy kisgyerekkel úgyis egész héten a kék, legfeljebb enyhe piros pályákon fogunk csúszkálni. Arról nem beszélve, hogy a 3 éves kis energiabomba nem szívesen ül végig egy 8-10 órás utat a szent cél érdekében. Válasszunk közeli, kisebb terepet, ahol az árak is vonzóbbak. Első évre a hazai pályák jók, de a szomszédainkban is találhatunk akár magasabban fekvő terepeket, amik hóbiztosabbak.
Érdemes választás előtt tájékozódni a családi kedvezményekről, gyerekbérletekről. Terepenként eltérő az is, hogy hány éves korig lehet ingyen síelni (Tarvisioban például 6 éves korig) - rengeteg pénzt meg lehet így spórolni, amíg még kicsik a gyerekek. Közeli olcsóbb terepek vannak Ausztrián kívül az összes szomszédos országban (Ausztria rendszerei is kecsegtetőek, de nem pénztárca-barátok).

Bónusz tipp: Ha mégis bevállaljuk a picit hosszabb utat, akkor Jahorinát (Bosznia) érdemes felfedezni. Néhány éve lett teljesen felújítva, de az árak még csak mostanában kezdenek emelkedni - nagyjából féláron jön ki a teljes utazás (Pale városkája negyed óra a pályától, és a szállások ott balkáni árakon foglalhatóak, cserébe egyáltalán nincs sífalu hangulata).

Oktatás

Az utóbbi években divatba jött, hogy néhány héttel/hónappal az utazás előtt beiratjuk a gyerekeket hazai műanyag pályás oktatásra. Az edzések közel vannak, elérhető áron, és amikor utazunk már nem fog egy óráig tartani lejutni a pályán.
Természetesen a helyszínen is van lehetőségünk oktatást kérni. Ilyenkor nézzünk utána a költségeknek, mindenhol más tarifával kell számolni. Külföldi utazás esetén fontos, hogy magyar nyelvű oktatót is tudjanak biztosítani.
Harmadik lehetőség, hogy mi magunk tanítunk. Erre szerintem a legnagyobb segítség az oktató heveder. Az első évben nem is tudtunk a létezéséről, úgyhogy a nagyokra még gumpiókokat szereltünk - működött -, de a kicsiknél már kényelmesebbek (és biztonságosabbak) voltunk, és beszereztük a hevedert. Kell néhány perc az elején, hogy ráérezzünk a használatára (lovagolni tudók előnyben), de nagyon hasznos lesiklásnál, lapos résznél, vagy akár felvonóból kiszállásnál is. Valamint feltűnő általában neon színű (láthatóság), és van kis bilétája, amire rá lehet írni a nevet, telefonszámot (még nem hagytunk el gyereket a pályán, de biztos, ami biztos). Amire figyeljünk oktatás közben: kisebb korban ne erőltessük a jobb és bal oldalakat, végképp ne a szakszavakat! Nálunk a “manó háza” (bal kéz felé) és a “farkas háza” (jobb kéz felé) lettek a nyerő elnevezések. Ezekkel sokkal inkább megjegyezték az irányokat, mint az egyszerű jobbra-balrával. Bónusz tipp: Ha mi tervezzük az oktatást, nézzük meg előre, hogy milyen liftek vannak a rendszeren. Amikor mi kezdtük a nagyokat (3 és 5 évesek voltak) tanítani, akkor a Mátrában még nem volt ülőlift. A férjem síelő lévén feltányérozott a lába előtt az egyik leánykával, de én snowboarddal már nem jártam olyan jól - a kisebbik leányzó az ölemben jött fel; soha nem tűnt még olyan hosszúnak 10 perc. És nem, a 3-5 éves gyereked az első napjaiban még nem fog tudni egyedül feljutni! Ha nem tudunk tandemben felvonózni (léccel egyébként nem nehéz), akkor keressünk olyan terepet, ahol van ülő, vagy kabinos lift.

Szállás

Ha kisgyerekeink vannak, egészen biztosan el fognak fáradni a nap közepére. Ilyenkor lehet hasznos egy pályaszállás, ahova visszahúzódunk a délutáni altatásra - nem is kellünk hozzá mindketten szülők -, és ébresztés után még esélyes 1-2 óra csúszkálás, ha elég gyorsak vagyunk. Itt külön hasznosak tudnak lenni az olyan pályák, ahol adott az esti síelés is. Nem csak praktikus, de iszonyúan hangulatos tud lenni. Sok helyen az esti etap előtt is megy egy kört a ratrak, úgyhogy nem kell a jeges/buckás részeket kerülgetnünk a sötétben.
Nem világvége az sem, ha kicsit távolabb kapunk jó áron szállást. Ebben az esetben is érdemes figyelembe venni azt, hogy hamarabb elfárad a gyerek. Ilyenkor vagy iktassunk be egy hosszabb hüttézést napközben, vagy ne menjünk egyből nyitásra a pályára, hagyjuk a kicsiket legalább 8-9-ig aludni reggel, legrosszabb esetben számoljunk azzal, hogy ebéd után már nem lesz lehetőségünk sokáig síelni. Ha a családos síelések előtt félpanziós szállásokhoz szoktunk, hüttében ebédeltünk, most érdemes belekalkulálni az árakba a plusz x szájat, és ha nem fér bele a költségvetésbe ez a luxus, akkor válasszunk konyhával felszerelt apartmant - bőven akad ezekből minden síterepen.

Sok helyen adottak wellness lehetőségek is. Ha korábban egy 7-8 órás síelést megkoronáztunk egy kellemes szaunázással, lurkókkal nem biztos, hogy ezt ki fogjuk tudni használni. Egyrészt korhatárosak a szaunák, másrészt nem lesz a kicsiknek energiája wellnesselgetni síelés után. Vagy engedjük el az ilyen szállásokat (csak extra költség), vagy számoljunk azzal, hogy csak fél napot fogunk síeléssel tölteni.

Bónusz tipp: A gyerekek motiváltságát délutáni altatástól függetlenül nehéz végig fenntartani. Erre hatékony módszer valamilyen kis jutifalat adagolása az ügyes csúszások (vagyis minden kör!) után. A csoki fenntartja az energiaszintet és a lelkesedést!

Biztosítás

Ha extrém sportot űzünk - pláne külföldön -, mindenképpen kössünk biztosítást! Két dolgora figyeljünk: milyen sportokra vonatkozik és mennyit fizetünk (majd kapunk vissza baleset esetén). Léteznek csoportos és családi biztosítások is. Mi ilyet szoktunk kötni, általában nagyon kedvezményes áron. Többször is kellett kint EÜ szolgáltatást igénybe vennünk, és mindig minden gördülékenyen ment.

Bónusz tipp: EU kártya. Az EU-s TB kártya az EGT tagállamokban és Svájcban érvényes, és az adott ország lakosainak járó alapellátással megegyező egészségügyi szolgáltatásokat nyújtja (a magyar TB terhére). A kártyát csak állami intézményekben fogadják el és nem fedezi a mentés vagy a hazaszállítás költségeit. Előnye viszont, hogy az orvosilag indokolt egészségügyi szolgáltatások költsége nincs limitálva. A síút során a legjobb, ha mindkettő van, mert az utasbiztosítás és az EU-s TB kártya a szolgáltatásokat tekintve kiegészítik egymást, de mindig olvassuk el a biztosítás EU kártyára vonatkozó részét!

Utazólista

Felszerelés

• Bérlés: Rendszeres dilemma szülőként, hogy béreljünk, vagy vegyünk-e felszerelést a gyerekünknek. Mi az eddigi években béreltünk. Ki lehet fogni olcsóbb helyeket. Nagy előnye, hogy nem kell csiliárdokat fizetni érte, és jó minőségű, waxolt léceket fogunk kapni. Hátránya, hogy minden évben ki kell fizetni. Az elmúlt időszakban sajnos a bérlés árak is megnőttek, így sokan elkezdtek kacsintgatni a használt lécek/boardok irányába.
• Használt lécek: Ezeknek előnye, hogy szemfülesek elég jó áron ki tudnak fogni felszerelést. Hátránya, hogy belefuthatunk olyan lécekbe, amiket ma már csak a hütték falán látni design-elemként, gyakran igényelnek az olcsó lécek komoly szervizelést. Amennyiben ez csak egy waxolás, azt akár otthon is meg lehet csinálni - elég jó áron be lehet szerezni a szükséges eszközöket (főleg ha szettben vesszük).
• Újonan vásárolt : Ha újonnan szerezzük be a felszerelést, ilyenkor szintén nem kell foglalkozni szervizeléssel. Míg magunknak gyakran választjuk ezt az opciót, a gyereknek nem szívesen tesszük, mert nem éri meg túlzottan, ha úgyis 1-2 év alatt kinövik. Erre ma már vannak megoldások - pl. állítható méretű sícipő, síbot, de 2-3-5 gyerek esetén már abszolút megéri megvásárolni a felszerelést, és majd eladjuk, ha a legkisebb is kinőtt mindent. Szemfüleseknek javasolt szezon elején (vagy végén) megvenni a kiárusított, olcsó felszerelést.

Bónusz tipp: Biztos nem én vagyok az egyetlen szülő, akit a nagyszülők folyamatosan bombáznak, hogy mit vegyenek a gyereknek karácsonyra. És biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek a válasz komoly fejtörést okoz, mert az első gondolatom az, hogy “Semmit, mert mindenük megvan!”. Pár éve a középső lányomnak megvettem az első snowboardját karácsonyra - amikor kibontotta fél óráig ugrált örömében. Idén ő kap egy nagyobbat, és az öccse megörökli a régit. Aztán pár év múlva következnek az ikreim - máris megérte! Mostanában már az összes rokontól síruhát/felszerelést kérünk karácsonyra - többet használjuk, mint a nyolcadik távirányítós autót.

Kiegészítők

• Bukósisak: Ezt lehetőleg vegyünk meg újonnan! Ha nem éri komolyabb ütés jó lesz néhány évig, és biztosan tudhatjuk, hogy nincs korábbi sérülése - vagyis megvéd, ha baj van. Ezzel el is lőttem, hogy miért ne vegyünk bukót használtan: nem tudhatjuk biztosan, hogy az a sisak kapott-e ütést korábban, vagy nem. Attól, hogy a külső héja ép, sajnos előfordulhat, hogy a belső hab már sérült. Ilyenkor ha pont a sérült ponton kap egy nagyobb ütést, megtörténhet a baj. Néhányezer forinttól kaphatóak megbízható bukók, nem kell a legtöbb kényelmi funkcióval ellátott darabot megvenni, lényeg, hogy használatlan legyen!
• Egyéb protektorok: Más védők is lehetnek hasznosak - sőt, olykor elengedhetetlenek -, de mi szülők hajlamosak vagyunk túlvédelmezni a gyerekeinket. Egy kezdő síelőnek nincs még szüksége se gerinc, se fenék, se térd, se csuklóvédőre. A fenekére nem is esik rá, a többi testrészére sem úgy, hogy nagyon komoly sérülést szenvedhetne - már ha a tudásának megfelelő pályán megy. Baja persze senkinek sem lesz attól, ha tetőtől talpig fel van vértezve, de az első években abszolút felesleges. Sokkal fontosabb, hogy a kötésleoldás személyre szabottan legyen beállítva. Kezdő snowboardos esetén már más a helyzet, ott a térd, fenék és csukló védelme nélkül szinte élvezhetetlen az első hét. Gerincprotektor onnantól elengedhetetlen, hogy elkezdünk pálya szélén/erdőben, vagy snowparkban menni.
• Szemüveg: Ezt is érdemes újonnan megvenni. A párátlanító bevonat és a szivacs még ép, a felület karcolásmentes, maga a szemüveg pedig több évig jó lesz a gyerekre. Nagyon széles a kínálat, ismét néhányezer forinttól már beszerezhetőek a legegyszerűbbek. Vannak a piacon cserélhető és fotokróm lencsével ellátott szemüvegek, de ha maradunk az olcsóbbaknál, akkor válasszunk egy világosabb lencséjű “S1”-es havas/ködös időre ajánlott darabot - napos időben a gyerek sebességével még nem lesz akkora menetszél, hogy mindenképp szüksége legyen rá, ilyenkor vagy nem muszáj a szemére semmi, vagy kapjon egy (törésálló!) napszemüveget.

Bónusz tipp: Népszerűek a piacon a beépített szemüveggel (ún.: visorral) ellátott bukósisakok. Ezek azoknak a síelőknek lehetnek hasznosak, akik dioptriás szemüvegben csúsznak. A típus egyetlen ellenfele a menetszél - ha ezt a kombinációt választjuk, szerezzünk be mellé símaszkot!

Ruházat

Ha 6 napos bérletet veszünk, tágas a csomagtartónk és bírja a pénztárcánk, rakjunk be bátran 6 szett alápólót, 2 alánadrágot és 6 pár sízoknit az összes gyereknek és magunknak. Ha nem így van, akkor érdemes vinni az útra mosószert/mosószappant, és már felezhetjük a mennyiségeket (a legtöbb apartmanban nincs mosógép, kézzel van lehetőség mosni). Túl lehet élni harisnyával és pamut pólóval - mi is úgy kezdtük anno -, de ha már 1-2 szett picit technikaibb aláöltözetet megengedhetünk magunknak, akkor vegyük meg, és nem kell egész nap az átizzadt ruhánkban szenvednünk.

Bónusz tipp: Technikai ruházatot is meg lehet venni használtan, ott esetleg abba futhatunk bele, hogy már nem olyan a ruha vízhatlansága, mint újkorában. Ezen valamit lehet javítani különböző impregnálószerekkel. Újonnan vett külső ruházat esetén igyekezzünk vízhatlan főbb varrásokkal ellátott terméket választani, és ha több évre akarunk beruházni vegyünk olyat a gyereknek, aminek állítható a szárhossza.

Nálunk a 6 napra a következő mennyiségek váltak be (ebben benne van az utazó ruha is):

• 1 db alánadrág
• 3 db alápóló
• 1 db meleg, jól szellőző pulcsi
• 3 pár sízokni
• 1 db síkabát
• 1 db sínadrág
• 1 pár síkesztyű
• 1 db símaszk
• 1 db csősál
• 1 db sapka
• 1 pár vékony kesztyű
• 7 db alsónemű
• 3 pár sima zokni
• 3 db utcai póló
• 1 db farmer
• 1 db szabadidőnadrág
• 1 szett pizsama
• 1 pár papucs
• 1 pár hótaposó
• 1 db törülköző
• (2 sportmelltartó)

Ami felesleges az első családos utakra:

• + Utcai kabát (vagyis plusz kabát a síkabáton kívül)
• + Utcai cipő (a hótaposón kívül)
• Fürdőruha
• Köntös
• Elegáns ruha

Nem azt mondom, hogy baj, ha ezek vannak, de ha nem úgy működik a csomagtartónk, mint Mary Poppins táskája, akkor utazzon mindenki a síkabátjában, és ne engedjük a lányunknak, hogy minden felsőjéhez hozzon külön szoknyát - ritkán megyünk síelés alatt divatbemutatóra. Cserébe nem kell feleleveníteni a tetris-es szakértelmünket ahhoz, hogy beférjünk.

Bónusz tipp: Mikroszálas törölközővel rengeteg helyet meg lehet spórolni.

Kiegészítők

Itt már bízhatunk a részletes, neten elérhető listákban. Nagyvonalakban ezekre gondoljunk:

• Elsősegély doboz: nehogy otthon hagyjuk, mert akkor biztosan fog kelleni!
• Nap és bőrvédelem
• Testmelegítők (nálunk nagyon jól jött a kicsiknek, amikor kifogtunk egy hóvihart a pályán)
• Hátizsák (ha családdal síel az ember, akkor az egyik szülőnél jó, ha van)
• Termosz
• Zsepi (nagyon sok zsepi!)
• Pipere táska, tisztálkodó szerek
• Társas, kártya, kedvenc plüss, könyv, gyerekjáték, stb.
• Mobil, fényképező és minden tartozék
• Konyhai holmi
• Okmányok, papírok
• Autós felszerelés
• Utazós holmi

Étel-ital

Nem azt mondom, hogy nem fog becsúszni a hétre egy hütte ebéd, vagy étterem, de ha low-budget utazásra megyünk, akkor nagyrészt mi fogunk főzni. Akinek a konyhaművészet kikapcsolódás, arra az alábbiak nem vonatkoznak. A kényszerből főzős szülőknek viszont azt javaslom, hogy ilyenkor vegyék kicsit lazábban az egészséges étrendet (ha megtehetik), és válasszák inkább az egyszerű, gyorsan összedobható menüt. Ha biztosra akarunk menni a már bevált alapanyagokkal, akkor mindenképp itthon érdemes beszerezni a hozzávalók nagy részét. Ezeknek számolnunk kell extra hellyel a kocsiban. Rizst, tésztát, tojást, kenyeret pedig mindenhol kap az ember. Ha nem nyugati országba megyünk, akkor zöldség-gyümölcsöt is érdemes itthon venni, sok helyen nincs friss gyümölcs a sífalu kisboltjában.
Reggelire készüljünk valami kiadóssal (pl.: tojás/virsli), ebédre jöhetnek a szendvicsek (az is egy boldogság, amikor az ember 7 főre készít szendvicseket!). Vacsorára hasznos a melegétel - ha napközben elmaradt. Ilyenkor nincs világvége, ha zacskós leves és pesto-s tészta kerül az asztalra - a gyerekek imádni fogják, a szülők pedig pihenhetnek egy picivel többet a “nyaralásukon”.

Ezek lettek volna a tanácsaim a szülőtársak felé. Azt mi sem úsztuk meg, hogy egyszer mindenre beruházzunk, viszont az éves családi síelésünket kihozzuk - most még - közel annyiból, mint amikor kettesben mentünk az Alpokba a férjemmel.