A legelső, hogy meghatározzuk, milyen sítudással rendelkezünk, milyen sílécet szeretnénk vásárolni magunknak, mekkora hosszúságút, milyen rádiuszút szeretnénk kapni.
h i r d e t é s
Itt böngészhetsz használt síléc hirdetéseket
Hacsak nem feltett szándékunk, ne vegyünk hagyományos (nem carving)
lécet, mivel ezek kivétel nélkül az 1998-99-es szezon előtt készültek (túrasíkre,
és speciális felhasználási területű modellekre ez nem vonatkozik), így
meglehetősen korosnak számítanak már a használt piacon. Általában lomtalanításból,
meghatározhatatlan helyről származnak, a rajtuk lévő síkötések is hasonló
korúak, ezek pedig, amennyiben nem fémből készültek, már hajlamosak az
igénybevétel hatására repedni, törni, mivel még nem készültek annyira korszerű,
időtálló műanyagokból, ill. kompozit anyagokból, mint a jelenlegiek. Mivel
nehezen eladhatóak, elég sok van belőlük a használtpiacon (kivéve azokat
a kereskedőket, akik már rájöttek, hogy eladhatatlanok ezek a léctípusok).
Itt böngészhetsz használt síléc hirdetéseket
Lehetőleg ne vásároljunk 2-3 szezonnál idősebb lécet, hacsak nem raktáron
maradt, újraértékesített darabról van szó.
Ha meghatároztuk a felhasználás célját, akkor amennyiben van lehetőségünk,
tájékozódjunk, melyik sílécgyártó melyik síléctípusa a megfelelő számunkra,
ennek akár szakboltban, vagy síszervizben is utánanézhetünk.
Ezután keressük meg az adott típust a használt felszerelések között,
ha nem vagyunk tisztában a dologgal, vigyünk magunkkal hozzáértő sízőtársat,
barátot.
Ha nem találjuk az adott típusokat, akkor inkább keressünk tovább más,
használt sífelszereléseket forgalmazó cégeknél is.
Ne alkudjunk meg, és ne engedjük rábeszélni magunkat bármilyen lécre,
kivéve, ha az eladószemélyzet kellően szakképzett és ténylegesen a mi érdekünket
nézi, nem a haszonszerzését.
Amennyiben megtaláltuk az adott típust az adott hosszúságban, kezdődhet
a tüzetesebb vizsgálat.
A vásárláshoz mindenképpen vigyük magunkkal az egyik síbakancsunkat,
mivel a legelső kritérium az, hogy a lécen található kötés ráállítható-e
a bakancsunkra úgy, hogy megfelelő előtolás jöjjön létre, ill. a síbakancs
közép jelölése megfelelően egybeesik-e a síléc jelölésével, ha +/- 5mm-nél
nagyobb az eltérés, és az első kötés hosszirányban nem állítható, ill.
fúrás nélkül nem szerelhető, akkor inkább keressünk másik lécet.
A síbakancs közepe és a sílécen található jelölés nem a síléc közepét
vagy súlypontját jelöli, hanem azt a helyet, ahol a síléc talpa a legkeskenyebb
szélességű.
A két jelölés egybeesése a megfelelő súlyelosztást biztosítja a síléc
teljes hosszán, amely elengedhetetlen feltétele a síléc megfelelő fordulékonyságának
és a komfortos síelésnek.
Kizáró ok még, amennyiben a síléc, bár csak két-három szezonos, agyon
van használva, erről legegyszerűbben úgy győződhetünk meg, ha a léceket
egymáshoz szorítjuk, hogy a talpuk egymás felé nézzen a csőrüknél, és a
faruknál összeérjen a talp. Így a kötések alatt a két talpnak legalább
2 cm-re kell lenniük egymástól, összeszorításukhoz pedig jelentős erő szükséges.
Amennyiben ez a távolság nincsen meg vagy szinte erőkifejtés nélkül egymáshoz
lehet nyomni a lécek talpát középen, az annyit jelent, hogy a léc a sok
használat során "kipuhult", így a havon csúszva a síléc talpa, kanyarban
a síléc éle nem lesz egyenletesen terhelve. A rugalmasság hiánya miatt
ez lehetetlenné teszi a léc nyugodt egyenesfutását, ill. íven való egyenletes
fordulását.
Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, kezdjük meg a síléc tüzetesebb
vizsgálatát.
A síléc élei:
Ellenőrizzük, hogy nincs-e "elköszörülve" a síléc (azaz nem volt-e már
annyiszor élezve, hogy további élezés nem lehetséges).
Ne vegyük meg a lécet, ha az él rozsdás, mivel az él látható felületein
kívül a talpanyag, és az él között is található nagy valószínűséggel rozsda
(mivel az élek a talp alatt folytatódnak, ott vannak rögzítve), ami visszafordíthatatlanul
elválasztja a talp anyagát a síléc élétől. A rozsda jelenléte egyértelműen
a nem megfelelő tárolási körülményekre utal.
Egyszerűen ellenőrizhetjük az él épségét: az ujjunkat az élen végighúzva
érzékelhetjük annak egyenletességét, simaságát. Ha dudort, bemélyedést
vagy ezekből többet érzünk, a síléccel valószínűleg sziklára futottak síelés
közben, ami eldeformálta az élet, ez sok esetben külsőleg nem látható,
de a síléc szerkezete ilyenkor minden esetben sérül, főleg az él lécbe
való rögzítése gyengül, ami ezután már nem fogja bírni a gyors kanyarokkal
járó terhelést, és nagyobb terhelés esetén könnyen kiszakadhat, eltörhet.
A síléc talpa:
A síléc egyik legfontosabb alkotóeleme, ezen látszik meg a leginkább mennyire
használt a léc, ill. milyen volt az eddigi karbantartása.
A használt sífelszereléssel kereskedőtől joggal elvárhatjuk, hogy amennyiben
karcos, vagy sérült volt a talp (a használat velejárója), azt lejavítva,
karbantartva adja el. Amennyiben a talp le van waxolva (vékony viaszos
réteg borítja, jól tapintható), az jelentheti azt, hogy az eladó előre
gondoskodik erről, hogy nekünk már ne legyen rá gondunk. A dolog hátulütője,
hogy waxolással tökéletesen elfedhető akár komolyabb sérülés is a talpon,
ebben az esetben nézzünk körül az eladó által kínált lécek között, vajon
mindegyik le van-e waxolva, ha igen, akkor nem valószínű, hogy hibákat
akartak vele elfedni, ha nem, akkor próbáljunk valamiféle garanciát kérni
a léc talpára az eladótól.
A síléc élének vizsgálatánál szóltunk a rozsdásodásról. Előfordulhat, hogy
a rozsdás élet felcsiszolják, felfényesítik, sajnos viszont az él nem látható
részein ettől még megmarad a rozsda. Ha már elindult a berozsdásodás az
élnek a síléc talpával érintkező részén, azt a talp él melletti felpúposodása
egyértelműen jelzi, mivel ez esetben a talp alá benyúló fémélre ragasztott
talpanyag kötése a rozsda miatt leválik. Ebben az esetben semmiképpen ne
vegyük meg a sílécet.
A talp sérüléseinek ellenőrzése folyamán a síkötés alatti részre fordítsuk
a legnagyobb figyelmet, mivel az esetek döntő többségében itt lehetnek
a legsúlyosabb sérülések, mivel a legnagyobb terhelés a sízés közben ezt
a területet éri.
A síkötés:
Szintén meghatározó fontosságú része a felszerelésnek, ezért gondos vizsgálatot
igényel.
A síkötésen található karcok, kopások teljesen természetesek használt felszerelés
esetében.
Nézzük át a kötés látható alkatrészeit, a tartópofákat, nincsen-e rajtuk
hajszálrepedés, törés, csorbulás.
ügyeljünk arra, hogy a síkötés oldási értékét mutató kis ablakok is repedésmentesek
legyenek.
Próbáljuk meg állítani a síkötés kioldási erősségét szabályozó csavarokat
(az esetek többségében ezt egy 20 forintossal megtehetjük), ezzel ellenőrizhetjük,
nincs-e beszorulva a kötés.
Nézzük meg a kötések környékét, hogy láthatóak-e még betömött furatok a
sílécen, ezek szerkezetileg gyengítik a léc középső részét, mindez nem
lényeges, ha integrált kötésemelővel, vagy integrált síkötéssel árult lécet
veszünk.
Nagyon lényeges pont az ellenőrzés során annak a vizsgálata, hogy a síkötés
megfelelően van-e rögzítve a síléchez, ill. a síkötés megfelelően kapcsolódik-e
a saját alaplemezéhez. Ezt a következőképpen vizsgálhatjuk meg: lépjünk
bele a bakancsunkba, ezután lépjünk be a kötésbe, és erőteljes feszítések
mellett (előre és hátra, ill. oldalirányba) a kötést fogva érezhetjük,
hogy az elemelkedik-e a síléc síkjától. Amennyiben igen, az kilazult, rosszabb
esetben szakadt menetű, rosszul rögzített síkötést jelent (figyelem: minimális
elmozdulást ilyenkor enged a síkötés, de a síkötés alja nem mozoghat a
síléchez képest!).
Semmiképpen ne vegyünk lényegesen eltérő évjáratú síléc-síkötés párost,
ez feltételez némi modell- ill. évjáratismeretet.
A síléc teteje:
Ez a síléc funkcionális szempontból legkevésbé lényeges része, mégis sokat
elárulhat a léc állapotáról.
Legelső aranyszabály, kerüljük a feltűnően csillogó, újnak kinéző felületű
síléceket, mivel a karcok jelenléte minden használt felszerelésnél megfigyelhető,
használtként pedig nem jellemző, hogy új síléceket adnának el. Az utóbbi
években sajnos számos börzén tapasztalható, hogy a kereskedő a síléc utólagos
lakkozásával (!!!) próbálja meg vonzóvá tenni a kínálatában szereplő síléceket,
a naiv vásárlók megtévesztésére (általában sikeresen). Miért kerüljük az
ilyen sílécekkel felvonuló kereskedőket?
1. a használt felszerelés, az használt felszerelés, ami látható rajta,
nem kell "kozmetikázni".
2. felesleges újnak látszania, ez a vevő szándékos megtévesztése, sokszor
egy magasabb ár eléréséért (hiszen újnak néz ki), vagy lényeges, látható
hibákat fed el a lakk a gyanútlan vevő szeme elől.
3. a felhordott lakk az első síelésnél a hőmérsékletkülönbség és a síléc
hajlása miatt össze fog repedezni, ill. nagy darabokban fog hullani a lécről,
így az újnak vélt csillogó sílécünk hamarosan minden képzeletet alulmúló
külsővel fog rendelkezni.
A karcokra, és sérülésekre, amelyek a síelés, főleg az esés és a sorban
állás miatt kerülnek a síléc felületére, különböző érzékenységet mutatnak
egyes modellek. Vannak sérülékeny, és kevésbé sérülékeny bevonatfajták,
az utóbbi évek modelljeinél az átlátszó bevonat alatt gyakran látható a
síléc szerkezetének legkülső rétegét alkotó elemi szálakból szőtt szövet,
kerüljük az olyan léceket, ahol a sérülés mértéke ezt a réteget is láthatóan,
nagy felületen megroncsolta, esetleg nagyobb felületen hiányzik is a bevonó
réteg, vagy látszanak a síléc belsőbb szerkezeti felépítései is.
Ha a bevonaton hosszirányú, vagy több keresztirányú hajszálrepedést találunk,
nagy a valószínűsége, hogy a lécet túlterhelték, túl nagy hajlítóerőnek
tették ki, lehetséges, hogy belső szerkezete is megroppant.
Ha vannak a lécen külső lengéscsillapítók, azoknak épnek (karcolásokat
leszámítva) és hiánytalannak kell lenniük.