Berecz Anna - a magyar sísport ígérete

- Ha jók az értesüléseink, a nyáron már gleccseren gyakorolt.

- Így igaz. A nyár folyamán háromszor egy hetet töltöttem el Hintertuxban, és ezek nagyon tanulságos napok voltak a számomra - mesélte Berecz Anna. Egyrészt megtapasztaltam, hogy egy ilyen sérülésből nem épül fel pillanatok alatt az ember, hiszen a mai napig vannak még fájdalmaim. Másrészt pedig ismét szembesültem azzal, hogy milyen sokat jelent számomra a sízés.

- Ezt már azzal is bizonyította, hogy kiköltözött Schladmingba, és időt, valamint pénzt nem kímélve a világhírű síakadémia hallgatója lett.

- Ez a harmadik évem az akadémián, amely arról is híres, hogy korábban itt tanult Hermann Maier. Nagyon hasznosnak tartom az itt eltöltött időt, és bár a tanulmányaim valóban óriási anyagi áldozatot követelnek a családomtól, amíg érezhető és látható a fejlődés, addig van értelme ennek a befektetésnek. Az idén úgy tudom, hogy a torinói olimpia jegyében a magyar szövetség is nyújt némi támogatást, afféle ösztöndíjat a tanulmányaimhoz.

- Hogy zajlik egy napjuk az akadémián?

- Ez változó, de ami fix, hogy októbertől minden második hetünket a hegyekben, síeléssel töltjük, és ebből a hétből csak két napot szánnak más tantárgyakra. Élvezem ezt az iskolát, de azért hozzáteszem: kint gyakorta éreztetik velem, hogy én csak egy magyar versenyző vagyok. Az osztrák sízők természetesen nagyobb figyelmet kapnak, mint a külföldi hallgatók.

- A versenyekre is együtt utaznak?

- Nem mindig. Én ebben a szezonban főként Ausztriában és Franciaországban rajtolok, már átböngésztem a versenynaptárt és megterveztem a programomat. Nagyon fontos, hogy az idén minél jobb eredményeket érjek el, mert bár nemzet jogán van egy kvótája Magyarországnak, én azért szeretném alanyi jogon kivívni az indulásomat Torinóba.

- Ez kemény feladat, hiszen körülbelül 50 FIS-pont alatti eredménnyel lehet megszerezni a torinói helyet, és erre talán még egyetlen magyar síző sem volt képes.

- Az én eddigi legjobb eredményem 78 pont, amit St. Lambrechtben egy egyetemi versenyen értem el. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mire vállalkozom, de ilyen hajmeresztő célok nélkül jobb, ha lécet sem csatolok. Vállalom, hogy szeretném kivívni az olimpiai indulás jogát, és minél előbb ott akarok lenni az Európa-kupa, majd a Világkupa-sorozat mezőnyében. Főként technikai számokban, azaz műlesiklásban és óriás-műlesiklásban rajtolok majd, de megpróbálkozom a szuper óriás-műlesiklással is. A lesiklásban egyelőre még nincs rutinom, hiszen pályafutásom során eddig csak kétszer edzettem erre a számra, de azt mondom: ami késik, nem múlik, idővel megpróbálkozom ezzel a szakággal is.

- Ha már így elárulta, hogy a Világkupa-sorozatba vágyik, megosztja velünk azt is, hogy ki a kedvenc versenyzője?

- A női mezőnyben igazából senki, de a férfiaknál nagy példaképem Bode Miller. És nem csak, mint sízőt kedvelem, azt kell mondjam, hogy az egész személyisége magával ragadó. Nagyon tetszik a lazasága, a közvetlensége és az, hogy mindenkit emberszámba vesz. Egyszer ugyanabban a hotelban szálltunk meg, és a hallban várakozva megszólított engem. Beszélgettünk egy keveset, rendkívül szimpatikus volt, ráadásul ezzel a kis diskurzussal felejthetetlen élményt szerzett nekem.