Freestyle sí

Valószínűleg a sízés legkonzervatívabb hívei is elismerik, hogy a snowboard-mozgalom sok új színt hozott az alpesi sízésbe is. Ilyen - a deszkázás által beoltott - új hajtás például az előző számunkban bemutatott síkrossz, de a freestyle síelés kialakulására is nagy hatással voltak a snowboardosok, egész pontosan a freestyle-osok, akik nyomában a síelők is elkezdték látványos ugrásaikat és trükkjeiket. A történeti hűséghez ragaszkodva azonban meg kell jegyeznünk, hogy a mai freestyle sízés két vonalon fejlődött. Az egyik vonal (old school) a korábban kialakult klasszikus, alpesi sízésből kifejlődött paralel sí, buckasízés és a síakrobatika.

A másik, fiatalabb vonal (new school) megszületésénél már a freestyle snowboardosok bábáskodtak. Ide a különböző ugrások, figurák, trükkök, korláton csúszások (slide), félcső és big air versenyek tartoznak. A freestyle sízés ezen ágának, mint napjaink legfrissebb, legnépszerűbb sportjának hangulata, légköre - beleértve a hozzá kapcsolódó életstílust is - erős snowboard-befolyás nyomán alakult ki, amit persze nem is tagadnak a sport "hard core" követői.

Old school-vonal

Buckasízés (single moguls)
A mogul sízés a legszélesebb körben elérhető és kivitelezhető versenyszám a freestyle sízésben. Minden síző találkozott már életében buckákkal, kisebb-nagyobb természetes ugratókkal és tudja, hogy mennyire izgalmasak és nehezek tudnak ezek lenni.

A versenyzőknek meredek, közel 200 méter hosszú, 1-1,5 méter magas mesterséges buckákkal sűrűn teleépített pályán kell a minél gyorsabban lecsúszniuk, és közben két ugratón egy-egy trükköt kell beadni, melyet a héttagú versenybíróság pontoz. A verseny során a síelés stílusát (50%), az ugrások nehézségét és kivitelezését (25%) és a sebességet (25%) értékelik.

Paralel sí (dual moguls)
Igazán látványos versenyzám. A paralel sízésben két párhuzamos, teljesen egyforma, 150-200 méter hosszú pályán indulnak egyszerre, csapóajtós rajt után a versenyzők, ahol is a második befutó kiesik. 1996 óta önálló FIS-, de a buckasízéssel és az aeriallal ellentétben nem olimpiai versenyszám. A pontozás a single mogul versenyekkel megegyező.

Síakrobatika (aerials)
A verseny során a résztvevők akár 15 méter feletti magasságba is felrepülnek a 4-6 méter magas mesterséges ugratóról, ahonnan a "klasszikus" műugráshoz hasonló elemeket tartalmazó trükk kivitelezése után egy meredek lejtőre érkeznek. Pontok az elugrásért (20%), a levegőben bemutatott trükkért (50%) és a landolásért (30%) járnak.

Síbalett (acro)
A verseny 90 másodpercig tart, ezalatt az indulóknak az általuk választott zenére kell bemutatniuk táncszerű műsorszámukat. A baletthez hasonlítható verseny során a pontozóbírók a figurákat, a stílust és az összhatást értékelik. Hmmm. Mindenesetre érdekes.

New school-vonal

A freestyle megállás nélkül változik. Új, friss vonulatként az FIS-rendezvények között is megjelent a "new style": a félcső, big air, street és fun park eseményekkel, melyek napjainkra kiszorították a klasszikus vonalat, és a média érdeklődést kihasználva egy új irányként tűntek fel az extrém sportok területén.

A new school freestyle sí főleg a síakrobatika (aerial) és a freestyle snowboard elemeit ötvözve formálódott oly módon, hogy a síakrobatikában alkalmazott műugráshoz hasonló merevebb, szabályosabb, zártabb mozdulatok a snowboardból ismerős, lazább, kötetlenebb figurákká és trükkökké alakultak. Persze a trükköket továbbfejlesztették, így az ugrások magasabbak és a két síléc variálhatósága miatt látványosabbak. A sport hangulata és környezete - beleértve magukat a versenyzőket és a ruházatot is - sokkal inkább snowboardos (mint síelős) jegyeket visel, ezzel is közelebb hozva egymáshoz a korábban kicsit ellentétben álló sí- és snowboard-társadalmat. A freestyle sínek köszönhetően kialakult egy fiatal, új generáció, aki szerint a síelés megint egy laza, király extrém sport lett, ami persze pozitív frissülést hozott a sportágnak.

Big air
A big air a síakrobatikából (aerialből) származó versenyszám. A versenyzők egy nagy ugratóról adnak be egyetlen trükköt, amelyet az elért magasság, a gyakorlat nehézsége és a stílus alapján bírák pontoznak.s

Félcső
Szintén a snowboard nyomán került be a sí a félcsőbe, ahol is a résztvevők egy enyhe lejtőn kialakított félcsőben oda-vissza csúszva mutatnak be minél több látványos ugrást. Ide sorolható a méretesebb félcsövekben megrendezett "superpipe" is. Érdekesség, hogy a Nemzetközi Sí Sövetség égisze alatt nemrég, november végén rendeztek első ízben félcsőversenyt sízők részvételével, Saas Feeben.

Fun park és egyéb elemek
A fun parkban különféle elemek kombinációjából választhatnak a versenyzők, amely lehet több különböző méretű és ívű, egymást követő ugrató, korlát vagy bármilyen beépített elem, amelyen csúszni lehet, vagy amelyről el lehet ugrani. A különböző versenyek egyéni kialakítással, teljesen kötetlen formában is zajlanak, ami lehet akár egyetlen utcai korlát megcsúszása is.

Az első profi freestyle-csapatot a Salomon hozta létre, előre látva az óriási lehetőségeket a síelés e formájában. Elképzeléseik beigazolódtak, és a sport olyan hatalmas népszerűségre tett szert napjainkra, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában a fun parkokban csúszkálók 40-45 százaléka freestyle síelő. Franciaországban 35-40 százalék ez az arány, amely várhatóan Európa többi részén is egyre magasabb lesz.

Az első klasszikus freestyle versenyeket a 70-es évek első felében szervezték, és még ugyanebben az évtizedben, 1979-ben az FIS is elismerte a sízés új válfaját. A Nemzetközi Sí Szövetség freestyle eseményei után 1986-ban tartották az első freestyle FIS-világbajnokságot, a franciaországi Tignes-ben. A következő vb-re 1989-ben jöttek össze a sportág képviselői, azóta pedig kétévente rendeznek hasonló versenyeket. Utoljára idén, Deer Valleyben, Utah államban, a Salt Lake City-i olimpia helyszínén került sor, legközelebb pedig Finnország látja vendégül a legjobbjait Rukában, 2005-ben. Deer Valleyben nyáron is használható ugrató működik, ahonnan egy hatalmas medencébe érkezhetnek a sízők.

A téli olimpiákon 1988-ban jelent meg először az új sportág, bemutató szintjén. A mogul versenyszámban 1992-től, aerialban pedig 1994 óta osztanak ötkarikás érmeket. A NOB igenje természetesen nagy lendületet adott az amúgy is dinamikusan növekvő sportágnak.

Nemzetközi szinten 30 ország szervez versenyeket. Az FIS-világkupa kanadai, egyesült államokbeli, európai, japán és ausztrál helyszíneken kerül megrendezésre, de 2004 februárjától Kína is feliratkozik a rendező országok listájára. Az Európa Kupa idei helyszíne az olasz San Martino di Castrozza, időpontja 2004. január 16-18. A legrangosabb extrémsport-rendezvényen, a téli X-Gamesen pedig már négy éve rendeznek freestylesí-versenyeket.

Szomszédjaink közül az osztrák és a román freestyle-erek a legaktívabbak. Előbbiek nyáron is indítanak versenyeket, utóbbiak pedig több nemzetközi eseményt is szerveztek már. Magyarországon a sport még nem igazán ismert a tömegek előtt, az első freestylesí (big air) -versenyekre idén januárban a Westend City Center tetőparkolójában felépített sáncon, illetve a nyári water jumpon a Sport Szigeten került sor. Várhatóan az ilyen és hasonló versenyek tovább népszerűsítik a sportot és növelik a hazai rajongók táborát.