A legnépszerűbb osztrák síközpontok

Amikor Ausztriáról beszélünk, akkor főleg a határhoz közeli, a stájer és a karintiai pályákra gondolunk, amelyek magyar vendégek nélkül már komoly bajban lennének, ugyanakkor egyre inkább meghódítjuk a nyugatabbra eső tartományokat is. Egyre többen látogatnak Tirol vagy Salzburg tartományokba, és egyszer eljöhet az idő, amikor Vorarlberg is bekerülhet a magyarok látókörébe.

Az alábbiakban megkíséreljük összegyűjteni a 25 legnépszerűbb osztrák síterepet, természetesen a magyarok szemszögéből. A síterepek besorolásánál figyelembe vettük az Osztrák Idegenforgalmi Hivatal adatait a síterepek környékén található szállások vendégéjszakáiról, a sielok.hu portál statisztikáit arról, hogy mennyien látogatták a különböző osztrák terepek leírásait tartalmazó oldalakat, megkérdeztünk néhány utazási irodát a sláger célpontokról, és figyeltük a síelős fórumokon előkerülő síterepek neveit. Ezek alapján összeállt a többé-kevésbé objektív listánk, amelyet teljesen szubjektívan szeretnénk bemutatni.

Hochkar

A legközelebbi leghóbiztosabb síterep. A természet olyan mikroklímát varázsolt ide, hogy erre még Ausztria nyugati fele is irigykedhet. Mióta megszűnt a határ, már a határőr sem néz furcsa szemekkel, hogy áprilisban vagy májusban megyünk Bécs mellé síelni egyet. Ha mostoha az időjárás, akkor csak itt van hó a környéken, és ilyenkor van egy kis zsúfoltság a 20 km-nyi pályarendszeren. Vagyis néha az előnye a hátránya. Ideális abban az esetben, ha a szomszédos terepek is működnek, és eloszlik a tömeg a környéken. Lehetetlen olyan hazai irodát találni, amely kihagyná a kínálatából. A környező falvakban baráti áron lehet jó szállásokat kifogni.

Bad Kleinkirchenheim

Franz Klammer birodalmában már a magyar a harmadik leggyakoribb vendég az osztrák és a német után. Kapcsolatok mehetnek tönkre, ha csak az egyik fél imád állandóan a pályán lenni, de itt annyi a fürdő, a wellness és egyéb nem síelős szórakozási lehetőség, hogy egy hatnapos bérlet is kevés hozzá, és még a családi béke is megmaradhat a nap végére. A hó miatt felesleges izgulni, hiszen több mint 800 hóágyú jut 100 km-nyi pályára, amelyek kellettek is az előző szezonokban. A már említett helyi sílegendáról elnevezett pályát ne hagyjuk ki, Bode Millerék is itt versenyeztek, és ha szerencsénk van, a hegy tetején található hüttében maga Franz Klammer is szívesen leül mellénk egy teára.

Obertauern

Ez a hely a két évvel ezelőtti, nagy hóhiányos szezon óta kitörölhetetlen a magyarok kedvencei közül. Akkor szinte az egyetlen válasz volt arra a kérdésre, hol lehet viszonylag közel, jó hóban síelni? Azóta az utazási irodák is ráharaptak a tuti, hóbiztos helyre. Persze ami jó, azt meg is kell fizetni. A pályaszállásokat hagyjuk meg a vastagabb pénztárcájú briteknek, és nézzünk szét a szomszédos falvakban, ahol már barátságosabb árakon kínálnak szállásokat. Külön izgalmat jelentenek az itteni síelésben a kiszámíthatatlan időjárási viszonyok. A fenti hó- vagy szélvihar meglepő lehet, miután csodás időben indultunk el a lenti falvakban található szállásról. Többnapos bérlet vásárlásánál számoljunk ezzel is, kisebb kockázatot vállalunk, ha a környék többi síterepére is érvényes bérlet mellett döntünk.

Kreischberg

A síterep üzemeltetője szerint ez a magyarok kedvenc helye Ausztriában. Miért is lettek ilyen sokan? Nos, régebben a magyar egyetemisták nagyon szerettek ide járni, a síoktatóink pedig itt dolgozni. Később már befektetőként tértek ide vissza, és felhúztak jó néhány szállást, amelyek szinte csak honfitársaink kényelmét szolgálják. Van olyan utazási iroda is, amely lassan annyira összeforrt a sítereppel, hogy már a prospektusuk is csak ennél az oldalnál hajlandó kinyílni. Tegyük hozzá, hogy a fejlődés töretlen, egyre több a vendég, köztük a magyarok, akik számukban jelentősen megelőzik a többi külföldit.

Nassfeld

Két dologra mindig emlékezni fogok azokról a napokról, amikor itt voltam. Eddig itt síeltem a legjobb minőségű porhóban és egy eldugott kis faluban itt fizettem a legkevesebbet a legnagyobb méretű apartmanért, amiben valaha laktam. Máig sem magyarázta meg nekem senki, hogy a pálya melletti elegáns vendéglőben miért került jóval kevesebbe a sült krumpli, mint a pálya melletti talponállóban. A síterep teljesen rendben van, és az olasz oldal a sajátos konyhájával már csak hab a tortán. Nem is tudnám megmondani, hogy a sok jó piros pálya közül melyiket érdemes feltétlen kipróbálni. A 110 km-es pályarendszer hegyei besíelhetőek egy nap alatt, persze ez nem azt jelenti, hogy a hegy összes pályája lazán teljesíthető egy nap alatt.

Schladming

Négy hegy egymás mellett, liftekkel teljesen összekötve. Ausztria legnagyobb hóágyúparkja és egyik legmodernebb liftrendszere a kényelmes síelők paradicsoma. 2013-ban itt rendezik az alpesi világbajnokságot, így annyi minden épül itt a következő években, hogy követni is nehéz lesz. Hatalmas pénzeket ölnek a fejlesztésekbe, valószínűleg előbb-utóbb meg is fizetjük majd ennek az árát, de amíg maradnak az árak, csússzunk egyet a Höfi-Express melletti remek kék pályán vagy Planai fekete pályáján, ahol az éjszakai versenyeket rendezik januárban. A Ski amadé egyre népszerűbb a volt szocialista országok lakosainak körében, tavaly 25 %-kal többen érkeztek, mint korábban.

Flachau

Kicsit messzebb van, mint Schladming, de itt is minden tökéletes. Kora reggel a Wagrain felé néző oldal hosszú, piros pályáin kezdjünk, csak arra vigyázzunk, hogy nehogy itt ragadjunk. A nagyon széles, parkolóhoz vezető kék pályák tovább bírják a rohamot, így ezeket hagyhatjuk a végére is. Jövőre már lehet, hogy nem kell buszozni a wagraini oldalra, ahol tavaly az utolsó fontos csákányost is lecserélték egy ülőliftre, így már az egész oldal Alpendorfig és vissza ülőliftekkel nagyon gyorsan bejárható. Az alpendorfi kabinos völgyállomása feletti hangulatos hüttében mintha megállt volna az idő, érdemes megpihenni a kandallója mellett egy kis időre.

Zauchensee-Flachauwinkl-Kleinarl

Továbbra is Flachau környékén járunk, de ez a terep megérdemli, hogy külön is megemlítsük. Ha tényleg csak a síelés számít, akkor leginkább Zauchensee-t látogassuk meg, a legmeredekebb pályákat és a legjobb havat itt találjuk. Egynapos síeléshez már túl sok lesz a kisvonathoz hasonló járgánnyal összekötött Flachauwinkl-Kleinarl besíelése is. A fenn található kellemes és széles pályák ideálisak a középhaladóknak, és a környék legkomolyabb snowparkja is itt található a deszkások és a trükkmániások legnagyobb örömére.

Saalbach-Hinterglemm-Leogang

Egyre népszerűbb, több tekintetben is. Nőtt a magyar vendégéjszakák száma, és a közös bérleteknek köszönhetően egyre többen kíváncsiak arra, hogy mit tudhat ez a 200 km-nyi pályás síterep? A helyiek is észlelték az erősödő magyar jelenlétet és a síterep weboldala már magyarul is olvasható, valamint tavaly már minden eddiginél több magyar alkalmazottal találkoztam a helyi szállásokon, hegyi vendéglőkben vagy kocsmákban. Ne essenek abba a hibába, mint én! Sokáig nem tartottam sokra a leogangi oldalt, de tavaly olyan kellemes csalódás ért, hogy át kellett értékelnem a korábbi véleményemet.

Lachtal

A 70-es és a 80-as években az egyik legjobb stájer terepnek számított. Aztán szép lassan elmaradtak a fejlesztések, és a szlovák terepekhez hasonlóan ők is a korábbi hírnevükből éltek. A hatszemélyes lift átadásával utoljára 1996-ban történt itt komolyabb fejlesztés. Rengeteg magyar itt szerezte az első komolyabb síelős élményét, és mi a helyiek által gyengébbnek minősített időszakokban is hűségesen látogattunk ide. Jó lenne hinni, hogy a magyar vendégseregnek is köszönhetően a tavalyi évben ismét emelkedett a bevétel és a vendégek száma. Erre is alapozhat az új tulajdonos, aki tavaly vette át a síterepet és az idén már 2,5 millió eurót költött új víztározó építésére. A tervek szerint Lachtal ismét szeretné elfoglalni régi helyét a stájer síterepek rangsorában.

Gerlitzen Alpe

Decembertől ide is ki lehetne tűzni a magyar zászlót egészen a szezon végéig. Egyre több a fiatal, aki Franciaország helyett már itt próbál meg egyszerre síelni és bulizni egy héten keresztül, rendszerint valamelyik rovására. A környék ifjúsági szállásai már piros betűkkel írják be naptáraikba a magyar iskolák síszüneteinek dátumát. A Villachtól nem messze található terep is érzi, hogy lépést kell tartani a magyarokkal. Az utóbbi években olyan fejlesztéseket hajtottak végre, amelyeket Ausztria nyugati felének síterepei is megirigyelnének. Nincs megállás, új liftek, új pályák, még több hóágyú, ha ez így megy tovább, végleg ott kell hagyni a magyar zászlót.

Kaprun

Kell egy gleccser, ahová mehetünk szezon előtt és után. Távolságban közelebb van, mint tiroli „rokonai”, pályákban pedig többet nyújt, mint a közelebbi Dachstein. Nyáron nem kell elmenni Dubaiba síelni, hiszen itt is gyakran lehet csúszni, és a pálya alja tele van a hóval közelebbi barátságba éppen akkor kerülő nagyszámú arab turistával. Szezon közben pedig maga a tuti tartalékterep, ha a közeli sztárterepek csődöt mondanak, akkor ide még mindig fel lehet jönni, és besíelni azt a néhány pályát a hasonlóan hóra vágyó sorstársak tömegével. A szomszédos tó és kisváros, Zell am See látványa a havas hegycsúcsokkal mindenképpen poszterre való.

Lackenhof-Ötscher

A Kis- és a Nagy-Ötscher közé beszorított síterepen már régóta működnek magyar üzemeltetésű szállások, dolgoznak magyar síoktatók, stabil ajánlatnak mondható a turistairodák kínálatában. A közeli Hochkar síterepével kombinálva már nem tűnhet olyan kevésnek az itteni 20 km-nyi pálya, amely azért elég változatosra sikeredett, hiszen a kezdő pályákon kívül található fekete pálya is itt. Jó hír, hogy a síterepre folyamatosan költenek, új liftet kapott tavaly, újabb hóágyúkat vásároltak, és a zseb mélyén is hordható bérlettel sokkal kényelmesebben síelhetünk. A hóviszonyok könnyen változhatnak, az időjárás néha tartogat meglepetéseket, tavaly például már október végén is lehetett itt síelni.

Stuhleck-Semmering

Ha a három legnépszerűbbet kellene kiválasztani, akkor Stuhleck mindenképpen benne lenne. A síterep adatai szerint a vendégek 70 %-a osztrák, 15 %-a magyar és 7 %-a szlovák. Tavaly elő- és utószezonban jártam ott, akkor teljesen más volt az arány, a magyarok és a szlovákok javára. Az idén lecserélik a hosszú csákányost, ezentúl teljes a kényelem, végig lehet síelni úgy egy teljes napot, hogy csak ülőliften utazunk. Az árak továbbra is magasabbak, mint más hasonló adottságú síterepen, de Bécs közelségét meg kell fizetni.

Mariazell

Kicsi, de nagyon jó. Ha nem a méret a lényeg, akkor próbáljuk ki ezt a 11 km-es terepet. Lehet akár közvetlenül a faluból is feljutni a hegy tetejére, de ha szigorúan csak síelni jövünk, akkor inkább a St. Sebastian melletti négyszemélyes ülőlifttel vágjunk neki a síelésnek. Nagyon kellemes kék pályák futnak az egyik oldalon, a másikon pedig egy piros és egy fekete pálya, de ettől sem kell annyira tartani. Van benne egy-két rövidebb és meredekebb szakasz, de középhaladóknak egy kis figyelemmel szépen teljesíthető. A Bürgealpe-hegy tetejéről átlátni a szomszédos Gemeindealpe-Mitterbach síterep tetejére. Ha jól síelünk, akkor próbáljuk ki azt is, ha nem vagyunk biztosak magunkban, akkor inkább csak gyönyörködjünk a látványban.

Gastein-völgy

Újabb régió a Ski amádé terepei közül a listánkon. A Gastein-völgy jóval több, mint szimpla síelés. A völgyben található több síterep mellett legalább olyan fontos a csodás környezet, a jobbnál jobb vendéglők és a számtalan fürdő és wellness-központ. A szezon itt is fokozatosan indul be, de rendszerint a legmagasabban fekvő Sportgastein pályáin kezdődik és végződik valamikor május elején. Külön élmény lehet, ha az autónkat a közelben közlekedő vonatra pakoljuk, és így megyünk át a Hohe Tauern alagútján keresztül a hegy másik oldalára, hogy a karintiai rész csodáit is megtekinthessük.

Arnoldstein

Három ország (Ausztria, Olaszország és Szlovénia) határán található síterep Dreiländereck néven is fut a prospektusokban, bár a síelés igazából végig osztrák területen történik. Iskolai csoportok egyik kedvenc célpontja, a pályák szinte alig keresztezik egymást, így a tanár bácsi könnyen bevárhatja a lemaradt nebulókat, és nekik sem kell attól tartani, hogy útközben eltévednének a pályák kusza rengetegében. Ha valaki az egy ülőliftnél, egy hosszú piros pályánál, és a meredek fekete pályánál többre vágyik, annak ott a közeli Gerlitzen vagy kikapcsolódásként érdemes kipróbálni a kissé távolabbi Nassfeld nagyobb pályarendszerét és hóbiztosabb lejtőit.

Turracher Höhe

Karintia és Stájerország határa vágja ketté ezt a 33 km-nyi pályával rendelkező síterepet, amely tényleg a hóbiztosságáról ismert. Bizony, tavaly, amikor a környéken a hóágyúkkal szenvedtek, hogy használhatóak legyenek a pályák, itt vidáman lehetett síelni a félméteres természetes hóban. Ehhez társul még az a tény is, hogy hagyományosan a legkorábban nyitó és a legkésőbb záró osztrák terepek közé tartozik. Ezenfelül látványnak sem utolsó a legmagasabb pontról elénk táruló panoráma. Ha csak egy időpont van a szezonban, amikor el tudunk menni síelni, és biztosra szeretnénk menni a hóviszonyokat illetően, akkor ezt a síterepet is vegyük fel a jelöltek listájára.

Millstätter See

A Millstätter See nem síterep, hanem egy csodás tó, amely megbújik a magas hegyek között. Varázsát az adja, hogy kellemes környezetben találhatunk magunknak szállást a tó partján, és akár mindennap valamelyik más közeli síterepre kocsikázhatunk el. Innen könnyen elérhető, 10-40 km-es távolságon belül terülnek el Bad Kleinkirchheim, Katschberg, Mölltal gleccser, Ankogel, Innerkrems, Turracher Höhe, Verditz vagy Gerlitzen síterepei. Legközelebb Goldeck található 30 km pályával, igaz ebből 8,5 km Ausztria leghosszabb fekete pályája, amely meglehetősen szűken és meredeken kanyarog lefelé. A tó érdekessége, hogy az egyik szálloda üvegfalakkal melegvizes medencét alakított ki benne, amelyet télen is használhatnak az érdeklődők.

Mönichkirchen

A Kőszegtől vagy Szombathelytől légvonalban nem messze található terep már akkor is népszerű volt a magyarok körében, amikor még nyoma sem volt az utóbbi évek fejlesztéseinek. Azóta nagyot változott a világ, a síterepen megjelentek a modern ülőliftek, és lassan már nincs olyan nagy különbség árban, hogy a határ melyik oldalán foglaljuk le a szállást a síelésünkre. Egyedül az időjárás nem volt partner az előző két évben, de valószínűleg ez sem tarthat örökké, már itt lenne az ideje egy olyan nagyszerű szezonnak, mint 2005/2006-ban.

Mölltal-Ankogel

Karintia két kimagasló pontja közül a Mölltal-gleccser télen-nyáron 3000 m felett síelhető. Igazi gleccservasúttal, a föld alatt lehet megtenni az első ezer méter szintemelkedést, de utána még egy ülőliftre át kell szállni, hogy elérjük a síterep központjának számító modern éttermet. Szezonon kívül számoljunk azzal, hogy Európa minden részéről érkező versenyzők tartják itt edzéseiket, így a síelhető pályafelület mérete jelentősen lecsökken, főleg a legjobbnak ígérkező reggeli órákban. A szomszédos Ankogel csak szezonban nyit ki, itt szinte csak piros pályákat találunk. A lenti kék pályák mellett gyakran lehet ingyenes síoktatásra jelentkezni. A két síterepet ingyenes busz köti össze.

Sölden

Ausztria egyik legdrágább síterepe, talán nem véletlenül. Mi magyarok inkább az előszezonban járunk ide, nagyon sokan hajlandóak 800 km-t utazni egy kis idény eleji besízésért a helyi gleccsereken. Hagyományosan számos magyar utazásszervező itt indítja a szezont egy hatalmas bulival. Amikor már máshol is lehet síelni, akkor már természetesen kevesebben jövünk, pedig a teljesen üzemelő síterep 150 km pályával ás 2000 m szintkülönbségével vitathatatlanul a 10 legjobb osztrák terep közé tartozik, szinte bármilyen értékelésben.

Grossglockner (Kals-Matrei)

Ne csak a bevált helyekben gondolkodjunk, hanem nézzünk szét egy kicsit, hogy mit hozhat az előttünk álló szezon. Vélhetően megnő a népszerűsége a Grossglockner síterepnek, amely az idén jött létre ezen a néven, miután Kals és Matrei síterepeit összekötötték egy közös lifttel. A két síterep összeolvadásából egy 110 km-es pályarendszer jött létre. A pályák nagy része kék, illetve piros besorolást kapott. Kelet-Tirol legnagyobb síterepének 90 %-át lehet hóágyúkkal behavazni.

Tauplitz

Ha egy síterepet egymás után több szezonban is megbénít a sok hó, akkor azt érdemes komolyan venni. A Tauplitz és Bad Mitterndorf feletti, 40 km-es síterep rendkívül jó hóviszonyairól ismert. A vastag hótakaróban a pályán kívül is érintetlen, szűz hóban húzhatjuk az íveket. A stájer síterep nem messze fekszik a Ski amadé rendszerétől. Az utóbbi években itt is látható a fejlődés, rengeteg pénzt költöttek fejlesztésekre, ezt a síterep is megpróbálja kihangsúlyozni. Számos sajtóközleményben már évek óta az Új-Tauplitz (Die neue Tauplitz) néven jelennek meg.

A 25. síterep

Nehéz megjósolni, mi lehet a következő évek új magyar felfedezése. Egyrészt a távolabbi síterepek egyre több figyelmet szentelhetnek majd az új piacoknak, köztük a magyar turistáknak, ilyen például a rohamos tempóban fejlődő, feltörekvő tiroli síterep, Serfaus-Fiss-Ladis. Amennyiben még egy kedvezőtlen szezon köszönt be az idén, akkor valószínűleg egyre nyugatabbra, és az egyre magasabb síterepek irányába vesszük az irányt. Ha végre-valahára rendes tél lesz, akkor a fejlesztésekre pénzt is áldozó, határhoz közeli, kisebb síterepekkel is számolni kell, hiszen a közelségük, kedvező árfekvésük továbbra is vonzó lehet.