A snowboard kezdetei Magyarországon

Gémesi Jóka

Jóka régi szörfösként kezdett érdeklődni a snowboard iránt. Az első "snow fish" nevű, kis szörfre hasonlító mutánssal először egy nyugati nagyáruház katalógusában találkozott, 1982-ben. Első snowboardját 1988-ban a Lipstick-szörfgyár prospektusa alapján a neves vitorlázók, Majthényi Zsombor és Szabolcs készítették el papundekli lapból, amelyet műanyaggal vontak be, majd szörfklipszeket szereltek rá. A jármű első és utolsó próbája a Normafánál óriási esések közepette zajlott, de csak pár menetig, a deszka ugyanis hamar darabokra tört. Alapvetően Jóka magától tanult snowboardozni. A rengeteg gyakorlásnak köszönhetően sikerült megnyernie az első magyar bajnokság szlalomszámát. A verseny után hihetetlen lelkesedéssel vágott bele az egyre népszerűbb sportágba. Ramsauban, Richard Pichltől tanulta meg snowboardozás helyes technikáját, és itt válogatták be a schladmingi F2 csapatba is. Egy évvel később már világklasszisokkal edzett a Dachsteinen, és nemzetközi versenyekre járt. Tapasztalatait az általa vezetett Go Free snowboardklubban kamatoztatta.

Szaplonczay Péter

Szaplonczay Péter (Szapi) 1986-ban, látott először snowboardost Ausztriában, ahova a vitorlázás kötelező kiegészítő sportágát, a sízést ment gyakorolni. Egy évre rá már a Normafánál, hó híján a fagyott, deres földön próbálgatta a Bécsből szerzett fecskefarkú Burton Elite 150-es deszkán az újfajta mozgást Gémesi Jókával, esti kivilágítás mellett. Ahogyan hó, úgy elképzelés sem volt arra, hogyan is kellene a deszkákkal bánni, így maradt a gördeszkás stílus, házilagosan átalakított sícipőben kivitelezve. A zúzódásokat néhány nap alatt kiheverte Szapi, aki '89-ben már az EB-n videózta a menőket, '93-ban pedig az akkor megalakult Magyar Snowboard Szövetség első főtitkáraként három szezonon keresztül folytatta deszkás életét.

Zarándy András

1988-ban, 13 évesen, videón látott először snowboardot. Az ismerkedés az izgalmas újdonsággal az édesapja által külföldről hozott sportújságokon és katalóguson keresztül folytatódott. A képeket mindig látni kellett, ezért azok kivágva a szoba falára kerültek. Az első felszerelést - két testvérével közös használatra - 1990-ben kapta. Ekkor, az első nyugati sítúra alkalmával még nem hozott túl sok sikerélményt a minden oldalán "felhajtott", telemarkív nélküli, rossz kötéssel szerelt, UV-színű Crazy Banana deszka. Az első találkozás inkább András bátyjának sikerült a nehezen irányítható lappal, amelynek használatát akkortájt még nem is volt kitől ellesni. Maradt az autodidakta módszer, később még a versenyekre való felkészülésben is. Zarándy András (Zaza) 1993-ig a sível megosztva használta az új eszközt. Ez az év az első magyar snowboardbajnokság éve is volt, az indulók között Zazával, aki azóta csak deszkán hajlandó a havon csúszni. A '94-es szlovén junior-vb-n már testközelből árulkodott a régi katalógusképekről már ismerős amerikai snowboardsztárok technikáján ámulni és tanulni.

Nagy Csaba és Endre

1990-ben a Fire & Ice című sífilmben szereplő, még fecskefarkú lapokon freeride-ozó snowboardosok látványa ragadta magával Csabát, aki ekkor kezdett gyűjteni egy saját lapra. Míg a pénz összegyűlt, otthon, a Tokaji hegyen próbálta ki egy nyíregyházi srác deszkáját. Egy évvel később a PeCsában vett egy Kastle Highvoltage lapot, kemény cipőre (sícipőre is) alkalmas snowpro kötéssel, és nekivágott Szlovákiának. Tureckán az új szerzemény még nem adta meg magát, a tokaji sípályán aztán rálelt a mozgás lényegére, amelyet addig csak videokazettáról tudott elemezgetni. Az ifjú snowboarder számára akkoriban még nem volt senki, aki segíthetett volna. Ő maga viszont a rutin gyarapodásával egyre többeknek segített boardozni tanulni. Miután felismerte, hogy ennek leghatékonyabb eszköze, ha ír a snowboardozásról, megjelentette az első hazai snowboardkönyvet. Csaba hatására indult el a hódeszkások útján bátyja, Endre (Andrew) is. A sílécek után első snowboardja egy Crazy Banana volt 1991-ben, amelyen egyedül próbálkozott. Legszívesebben pályán kívül csúszik, kedvence a Déli-Chopok. Andrew nevéhez fűződik az ország első snowboardkölcsönzőjének 1992-es megnyitása.

Maróty Miklós

Maróty Miklós és testvére, István válogatott sízőkként külföldi terepeken találkoztak először hódeszkásokkal, és rögtön megfogta őket az újszerű mozgás dinamizmusa. A testvérpár számára szörfös múltjuk miatt is érthető volt a vonzódás az újdonság iránt. '92 telén, az alpin irányzattal kezdték az ismerkedést, rögtön azután, hogy felhagytak a versenyszerű sízéssel. A versenyzésben István volt az aktívabb, és testvére mellett ő vitte a főszerepet az első magyar snowboardbajnokság megrendezésében is, amelyre a szintén szörfös Uhlár testvérek támogatásával, 30 induló részvételével 1993-ban Murauban került sor. Érdekesség, hogy azóta minden év március közepén megrendezik itt a magyar ob-t. Szintén Marótyék kezdeményezték, majd segítették a Magyar Snowboard Szövetség megalapítását.

Sticzay Péter

Sticzay Péter (Stico) számára az 1992-93-as szezonra unalmassá vált a sízés. A Chopokon a snowboarderek első generációjához tartozó Maróty Istvántól leste el az első fogásokat. Néhány szezonon keresztül párhuzamosan gyakorolta a sízést és a deszkázást, ez utóbbit - a már másoktól is ismerős - Checker Pig lapon, sícipőben. A fordulatot az 1995-ös év hozta el, amikor oktatóként egy utazási irodával Franciaországba kerül, ahol tanítványok híján három héten keresztül "betegre snowboardozhatta magát". 1996-ban óriás-műlesiklásban győzött a magyar kupán, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy végleg rákattanjon a deszkázásra. Az önképzés után egy jóval költségesebb osztrák edzővel folytatta a tanulást. A családi kassza ugyan majdnem kiürült, de megjöttek az eredmények is. Ott volt Naganóban, Salt Lake Cityben, jelenleg Torinóra készül.

Horn Ákos

Amikor a 80-as években síelőként a Chopokon először látott deszkásokat, még nem igazán tetszett neki a dolog. Egy pár év alatt azonban megsokszorozódott a riderek száma, '90-ben Ausztriában Ákos emlékei szerint már rengetegen csúsztak, és ekkor már számára is bejött a snowboard. '91 februárjában vette meg Gémesi Jóka használt deszkáját, és ettől kezdve megállás nélkül gyakorolt a Normafánál. A sok snowboardozásból félévismétlés lett az egyetemen, de legalább a következő tél első hónapjaiban is folytatódhatott a boardozás. Eleinte a saját feje után, majd külföldi tv-műsorokból látott profik mozdulatait követve fejlődött. '91 végén már bmx-es barátját tanítgatta, '94 telén pedig, amikor már haladóként karcolta a havat, létrehozta a Pingvin Snowboard Iskolát.

Rozmán Zoltán

Első - természetesen Checker Pig - deszkáját síoktató barátja hozta a 90-es évek legelején, azzal az ajánlással, hogy "ez tetszeni fog neked". Rozi az első találkozás alkalmával a szoba szőnyegén próbálta ki az új micsodát, amiről ekkor még csak azt tudta, hogy hódeszkának hívják, és a "végét kell dobálni", mégis megvette. Mivel használat közben sehol nem látta még az új eszközt, az első, szlovákiai sífelvonós kísérletek a várakozók kárörvendő nevetésével értek véget. Megoldásként sílécen, hóna alatt az UV-színű csodával húzatta fel magát a hegytetőre, ahonnan a lécek apai segítséggel jutottak vissza az alsó állomásra. Az autodidakta fejlődés Ausztriában folytatódott, ahol meglepetésére megint nem volt kitől ellesni a trükköket, sőt, az osztrák srácok várták a megoldást a néhány hetes snowboardos múlttal rendelkező salgótarjáni sráctól. 1996-tól versenyez, ebben az évben első helyet szerzett az új számban az egyetemi és főiskolai sí- és snowboardbajnokságon.