Melyiket válasszam? Síelés vagy snowboard?

Először is, arra a kérdésre, hogy milyen hamar lehet elsajátítani a két téli sportot, nem tudok pontosan válaszolni. A tanulás időtartama a helytől, a körülményektől és természetesen a tanuló testi képességeitől és pillanatnyi motivációs állapotától is függ, és akkor még nem beszéltünk a legfontosabb dologról, a megszerezhető ismeretanyag szakaszairól. Márpedig a lényeg itt van, a sízésnél és a snowbordozásnál ugyanis különböznek ezek a szakaszok. Hiába hasonló a két sportág, az oktatási módszerek különbözőek.

Egyes Burton-statisztikák szerint kezdetben, amikor még nem volt kiforrott oktatási tematika, az első két nap után rengeteg tanuló hagyta abba a snowboard tanulást. Az 1994-96-os felmérések szerint 10 próbálkozóból csak 2-3 snowboardos született, a fennmaradó 70-80 százalék pedig a kudarcok és a sérülések miatt feladta a próbálkozást. Ezért lett bevett gyakorlat az oktatásban a "fizikai kontaktus".

A gyakorlati snowboard oktatásnál az első órákon az oktató és a tanuló fizikai kapcsolatban van. Az oktató a rollozás (csúsztatás sarok- vagy lábujjélen) tökéletes elsajátításáig szinte tartja a tanulót, mellette lépdelve, csúszva támaszt nyújt neki az egyensúlyi helyzet megtalálásában. Ilyen mérvű segítség a síoktatás során nincs, és nem is szükséges, hiszen a síelésnél az álláshelyzet nem szokatlan a tanuló számára, míg a snowboard mozgás aszimmetrikus állásmódja megköveteli ezt a mérvű segítségnyújtást. Amikor a snowboardos tanuló elérkezik a csúsztatott fordulók elsajátításához, szintén bevett gyakorlat segíteni, ha nem is olyan mértékben, mint a tanulási folyamat elején.

Ennyi befektetett munka után nem csoda, ha a snowboard tanulók ideális pálya- és időjárási viszonyok mellett a harmadik nap után már önállóan csúsznak, és gyakorolják a csúsztatott fordulókat, az ötödik nap végére pedig már a piros pályán haladnak lefelé összekötött fordulókkal. A dolgok nehezebb része viszont ez után következik, hiszen a csúsztatott fordulók után jönnek az igazi kihívást jelentő élen vezetett fordulók. A snowboardozást tanulók nagy része ezen a ponton akad meg, akár örökre is! Hogy hányan jutnak el az élen vezetett kanyarok tökéletes elsajátításához, nincsen statisztikai adat. Becslésem szerint ez a szám 15-20 százalék környékén mozoghat, ami siralmasan kevés!

A sízéshez visszatérve, itt a csoportok beosztása is nagyobb számú, ezért nincs lehetőség az állandó személyes segítségre, így a kezdők jobban meg is szenvednek a tudás megszerzéséért.

A már alapszintű tudással rendelkező sízőknél viszont, a közép- és felsőfok eléréséhez sokkal nagyobb a motiváció, és könnyebb a tanulás, mint a snowboardnál. Itt jelentkezik a snowboard oktatás kardinális problémája, hiszen a tanuló a sportág imidzse, fiatalossága miatt nem motivált a későbbi fejlődésben. A deszkás tanulók így sokkal hamarabb kirepülnek az oktató szárnyai alól, mint az ideális volna. A rengeteg helytelen tartású snowboardos aztán egymásnak mutat rossz példát, és a nagy ritkán megvillanó haladó deszkásra úgy néznek, mint aki most érkezett a Holdról!

A snowboardosok továbblépését akadályozza az a tény is, hogy a kezdők oktatásánál szinte minden szervezet a tanulók számára puha felszerelést - freestyle deszkát, puha kötést és puha bakancsot - ajánl. Ennek egyik oka az, hogy a csúsztatott technikákat ezekben a felszerelésekben tényleg sokkal könnyebb végrehajtani, másrészt pedig a snowboard felszerelések eladási statisztikája egyértelműen erre "kötelez". Az eladások 90 százalékát ugyanis a puha felszerelések teszik ki, és mindössze tíz százalékban adnak el kemény bakancsokat és kötéseket. Márpedig a haladó iskolát, amely az élen vezetett technikákat jelenti, a kemény felszereléssel sokkal könnyebb kivitelezni. Ez az ellentmondás rá is nyomja a bélyegét a pályákon snowboardozók előadásmódjára. Sokuk számára maga a snowboardozás egyet jelent a csúsztatott fordulók elsajátításával, és - elsősorban a fiatalabbak körében - a különböző "fun parkok" használatával.

Összefoglalásképpen kijelenthetjük, hogy alapszinten, ideális körülmények között ugyan könnyebb és gyorsabb megtanulni snowboardozni, de azután szemmel látható a fejlődés lelassulása, esetleg teljes megállása. A sízésnél viszont a kezdeti lassabb indulás után sokkal kitartóbb és intenzívebb a tanulók fejlődése, ezért akár ezt is nevezhetjük a könnyebb útnak, attól függően, honnan nézzük a kérdést: az első napon előre-, vagy a rutin megszerzése után visszatekintve.