Turracher Höhe - Az élvezetek hágóján

Igaz, hogy a Turrach-i hágón található tóról illetve az azt körül vevő isteni sípályákról már korábban is megemlékeztünk itt a Símánia hasábjain, mint Karintia VIP várójáról, akkor azonban csak méltatlanul kevés információt volt módunk megosztani az olvasókkal erről a relatíve eldugott szegletéről a világnak. Gyorsan leszögezném, amennyire mulatságosnak hangzik elsőre a túraherhőhe a magyar fülnek, legalább annyira meglepetésszerű élmény érheti az ideutazót, ha rászánja magát az ismeretlenre.

Hála a tópart arculatát meghatározó Hotel Hochschober váratlan meghívásának, most sikerült alaposan szemrevételezni mindent, amit csak kínál nekünk ez a szerény méreteihez képest kifejezetten ütős síterep. A közvetlen szomszédságban található Bad Kleinkirchheim 100 km-es pályarendszeréhez képest csekélynek tűnhet a turrachi 38 km-nyi pálya, furcsamódon mégis mindenki itt lebzsel, amint a nagy testvéren olvadozni kezd a fehér takaró. Ez némileg érdekes, hiszen a Turrach-i csúcs mindössze 200 méterrel magasabb, mint a "nagy tesó" legfelső pontja, de valahogy védettebbek itt a hágót körül vevő hegyoldalak a nap melegétől, meg még ki tudja milyen varázslatokat alkalmaznak a környék üzemeltetői, hogy fenntartsák a hely legendás jó hírét. Turracher Höhe egyszerűen jó, észak fekvésű, el-elfeketedő piros pályái kellő módon tesztelik a profik izomzatát is, viszont vannak olyan kezdő pályák is, amik ellentétben például Bad Kleinkirchheim hegygerincen futó kék pályáival, a tetejétől egészen a tóig "kékek" maradnak, vagyis a terület tényleg alkalmas mindenkinek. Számomra a sípályáknál még legendásabb értékű maga a "vendéglátó egység", ahová erős vágy fűtött visszatérni, amióta a Símánia hírmondójaként először jártam itt úgy 3 éve. Bár előtte is, utána is sok fantasztikumnak számító szállodát , wellness-központot láttam Ausztrián belül, s kívül, de ezt az elragadó Hochschobert nekem még egyik se pipálta le.
Miért?
El kell menni és meg kell nézni, mondhatnám durva közhelyként, de ez már csak azért is antipatikus megjegyzés lenne, mert ez konkrétan nem az a hely, ahová célszerű beesni egy jó kis alvásra félúton valamerre. Természetesen drága, legalábbis a 3 csillagosoknál megszokott 40-50 Euros félpanziós árszinthez képest, vendégéjszakánként ugye. És pont most tapintottam rá a lényegére, aki jó sportemberhez méltóan úgy vakációzik télen, hogy egy gyors reggeli után 9-től 4-ig a pályán teljesít, majd a vacsora előtt és után alszik egy nagyot, annak meg se forduljon a fejében ide jönni, ez pontosan olyan értelmetlen lenne, mint egy full-kezdőnek mondjuk Zermatt hegyoldalain tanulni. Ezt a helyet szó szerint ki kell használni, mert annyi mindent kínál, hogy amellett a napi síelés csak egy programmá válik a sok között. Jöjjön a lényeg, az a három attrakció, ami nagyjából sehol máshol nem található az Alpokban, de még Ausztrián kívül sem.
Kvíz kérdés: hogy viselkedik egy 30 fokos víztömeg az őt körülvevő 2 fokos vízben, egy befagyott hegyi tóban? Ezt a kérdést tette fel magának egy grazi diák a 90'-es évek közepén, hogy-hogy nem, a Hochschober hotelt vezető Leeb família akkori családfője valahogy megtudta, majd együtt, vállvetve dolgozták ki, sőt szabadalmaztatták is az eljárást, "mindössze" 10 évnyi munkával. Az eredmény tényleg nem semmi, úgy lehet úszkálni a 25 méteres "tó-medence" melegvízében, 100 méterre a sípályák aljától, hogy közben a hó szállingózik a fejünkre, a többi vendég pedig lobogó tűz mellett, vízágyon heverészve szemlélgeti mindezt a panoráma üvegen keresztül. Hamam, azaz törökfürdő elméletileg nálunk Pesten is van, az Alpokban azonban nem jellemző, eltekintve attól, hogy sok helyen ezen a néven futtatják egyes hotelek sima szaunáját, vagy gőzfürdő kabinját, igen csak helytelenül. Nos a Hochschober hamam talán az egyetlen eredeti és minden ízében autentikus török fürdő Alpok-szerte, az 1001 éjszaka minden élményével. Ezek után fogalmam sincs, mivel lehetne még fokozni a wellness-érzést, de tényleg. A Leeb család egy 88'-as törökországi fürdőzés után évekig kutatta és rakosgatta a részleteket, míg 98'-ra megépítette a sajátját, ez mindent elmond a lehetséges részletgazdagságról.
A harmadik attrakció nemcsak a hotel, de a Turrach-tó környékének is meghatározó objektumává vált, ez ugyanis egy négy emeletes hamísítatlan kínai pagoda. Több, mint különleges, ahogy a Nockberg-hegységre néz, de mégsem mutat idegenül a tájban, sőt. Mondanom sem kell, hogy egy családi kínai utazás után lett ideálmodva, szinte teljesen eredeti idehozatott építőanyagokból készült, és a szállodával föld alatti folyosó köti össze, ha meditálni, vagy egy délutáni nagyon tradicionális teázáshoz támadna kedvünk, feloldani a sok síelés és még több fürdőzés okozta stresszt.

Mindez és még sok más finomság, aminek bemutatására már tényleg nem elég ez a cikk, szóval mindez egy 1929-ben épített hüttéből nőtte ki magát, az alapítók természetesen a jelenlegi tulajdonos nagyszülei voltak. A Hochschoberben barangolva mindenütt érződik az a jó értelemben vett eklektikusság, ami abból származhat, hogy az épület folyamatos bővítése során minden generáció hozzá tette a magáét. Az eredmény mégis egy kifejezetten meleg hangulatú, barátságos szálloda lett, amelynek minden kis szeglete búvóhelyként csábítja az itt vendégeskedőket.

Ezt az élményhalmazt fejenként, naponta 120-175 uniós valutáért mérik, de ezért a pénzért természetesen teljes, sőt még annál is teljesebb ellátás jár, valamint egy A4-es papír minden reggelinél. Ezen a lapon van felsorolva az a tizenvalahány program, amin részt vehetünk, ha nem síelünk egész nap: vízi torna, tai-chi, streching, túrázás, jóga, fitness, természetszerűen szakember-hegyekkel kísérve, és persze külön költségek nélkül.

Azt, hogy a Leeb Nagyi és Papi itt Stájerország és Karintia határhágóján annak idején milyen érzelmi megfontolásból választotta névadónak a távoli Kelet-Tirolban magasodó Hochschober csúcsot, nem tudható, de ha síelgethettek volna az Turracher Höhe pályáin, akkor biztos nem választanak ilyen távoli névadót. Ezt nemigen tehették, hiszen a Második Világháború után az őket is megszálló angol csapatok építették az első felvonót úgy 1949 körül, legalább ennyi haszna volt a kényszerű vendéglátásnak.
Ma 14 sílift visz 2200 méteres magasságba és 38 km hóágyúzható lesiklópálya, 25 km sífutópálya, 15 km téli gyalogtúra út és persze a hatalmas korcsolyapályaként is működő Turrach-tó alkotja a szerénytelen kínálat legjavát.

És végül kerüljön finom habként a "Turrach-torta" tetejére a Nocky Flitzer hullámvasút! Ez a legújabb csemege itt a hágón, gyakorlatilag erre a szezonra készült el. Pár percre van az alja a Hochschober Hotel bejáratától ennek a bitang acélépítménynek, ami a nyári bob és a hullámvasút ötvözete. Több mint másfél km hosszú pálya, 200 méter szintkülönbség, eszméletlen tempó a hófalak, sziklák és fák között, időnként 10-12 méter magasan a hófedte talaj felett, ha valami, hát ez kihagyhatatlan.