A világ legtöbb sípályarendszere reggel nyolc-kilenc óra tájban nyit és délután négy fele bezár.
Ennyit az egész napos bérletről, sízésről- mondhatnánk, ami sok esetben "csak" hét órát jelent. Léteznek olyan síterepek, ahol a napi bérlet teljesen új értelmezést kap. Ezeken a síközpontokban már-már valóban szó szerint értik az egész napos bérletet.
HAJNALI SÍELÉS KOREÁBAN
Virtuális utazásunk első állomása Dél-Korea, ahol minden egyes síterep nyitvatartási ideje különösen hosszú. Kezdjük mindjárt Sungwoo-val, ahol nem tévedés, már hajnali 5:40 órakor csatolhatjuk a lécünket és indulhatunk is az első felvonóval egy hajnali síelésre. Aki korán kel, aranyat lel; tartja a közmondás. Sungwooban, aki korán kell frissen kezelt pályát lel. Az igazán kitartóak egészen 00:30-ig szelhetik a lejtőket. Mindez megszakítás nélkül, tehát ez 19 óra folyamatos üzemidőt jelent. Még ezt is túlszárnyalja Jisan, ahol bár későbben kezdenek, egészen pontosan reggel hétkor, de hajnali négyig (!) tart a móka.
Talán ezek hallatán már nem is kapjuk fel a fejünket Bears Town nyitvatartási idejére; itt reggel hatkor kezdenek és hajnali egy óráig róhatjuk a köreinket.
A szokatlanul hosszú "üzemidő" mindegyik koreai síterepre jellemző. Ez a különféle munkaidőkkel és a nagy piaccal magyarázható. Az itteni síparadicsomok egyike sem veheti fel méretben a versenyt a francia Három Völggyel; jellemzően 20-30, esetleg 40 km pályát kínálnak. Ugyanakkor egy ilyen nagyságú terep sokszor milliós nagyvárosok képzeletbeli háromszögében foglal helyet. Ráadásul a helyieket valósággal megfertőzte a sí és a snowboard az utóbbi években, a szoros munkaidők miatt azonban napközben nem mindenki tudja kihasználni a pályákat, így munka előtt vagy után lepik el az ázsiai ország lejtőit.
Mindenesetre egy napfelkeltés és napnyugtás sízésnek biztos meg van a sajátos hangulata.
USA: KÉSŐ ESTI SÍZÉS PÓKEMBERREL
Nézzük mi a helyzet Észak-Amerikában. Ha hosszú nyitva tartást szeretnénk, azt ne a Sziklás-hegység híresebbnél híresebb síparadicsomaiban keressük. De ne is a keleti fellegvárban; Killingtonban, ahol büszke new yorkiak pózolnak Channel lécükkel.
A Közép-Nyugat és a Keleti part kisebb síterepei számítanak az igazi rekordereknek.
Hallott Ön már valamit a Missouri, Indiana államokban fekvő sípályákról? Felelevenítve földrajzi tudásunkat gyorsan kiderül, hogy ezek nem tipikusan azok az államok, ahol két-, háromezer méteres hegyek törnek a magasba.
Olyannyira nem, hogy egyes helyek korábbi szemétdombokra épültek, viszont meglepően jól felszereltek és a kis - sokszor 60-80 méter - szintkülönbség ellenére hat-nyolc ülőfelvonót is felvonultatnak kínálatukban.
Mindjárt itt van a Missouri-i gyapotültetvények árnyékában Hidden Valley, ahol szombatonként reggel kilenctől hajnali háromig élvezhetjük a lesiklás örömét.
Szintén ugyanilyen nyitvatartási időkkel dolgozik a Paoli Peaks (Indiana), Crotched Mountain (New Hampshire) és Trollhaugen (Wisconsin).
A Bostontól jó másfél órányira fekvő Crotched pályáin késő este és a hajnali órákban a legnagyobb a tömeg. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy az összes felvonó üzemel, másrészt a "körítésnek", azaz a különféle programoknak és dekorációnak. A liftesek csontváz jelmezbe öltöznek, de sokszor a vendégek is egyedi szerelésekben csúsznak a lejtőn. Mese-, és hollywoodi hősök suhannak az éjszakában; boszorkányok, az ülőliften épp Batman libeg fel, alant pedig Pókember karcolja a lejtőt.
Trollhaugenben különösen a 18-35 év közötti korosztály közt népszerű, sokan, akik este fejezik be a munkát egyből indulnak is a pályákra.
Vannak azonban ennél elvetemültebb síparadicsomok is, ahol 24 órán keresztül járnak a felvonók. Igaz nem minden héten, hanem a szezon során mindösszesen egy-két alkalommal ilyen Wachusett (Massachusetts) és az Oregon államban fekvő Mt Hood.
HELYZETKÉP AZ ÖREG KONTINENSEN
Kis világjárásunk után térjünk vissza Európába. Az itteni síterepek ilyen rekordokat nem könyvelhetnek el. Hosszabb nyitva tartással elsősorban a Skandináv-félsziget országaiban találkozhatunk. A finn síterepeken, így Rukán, Levin és Yllason este hétig lehet síelni, igaz reggel tíz előtt ne számítsunk nyitásra. A hosszabb napot itt a téli sötétségnek köszönhetjük; amikor is még a délebbi részeken sem nagyon akar világosodni fél 10 előtt, ugyanakkor már délután kettőkor elkezdődik a szürkület. Így napfény helyett inkább reflektorok fényében fürödnek az ottani síparadicsomok.
Hasonlóan tovább tartanak nyitva a pireneusoki síközpontok, nem egy helyen hatkor indul az utolsó felvonó, így Grandvalirán is az átlagosnál legalább két órával tovább csúszhatunk. Ezt nyugati fekvésüknek köszönhetik, továbbá, hogy a jóval keletebbre fekvő síterepekkel (Alpok, Kárpátok) ugyanazon időzónához tartoznak.