Élménybeszámolók

A tegnap Elmen síeltünk. Ez a terep Glarus kantonban található, kelet Svájcban. Kelet felől St. Gallen és Graubünden kantonok határolják. A település egy zsákutca faluban helyezkedik el, körbevéve 3000 méteres hegyekkel. Előző nap itt túráztam, reggel menet közben meséltem a lányaimnak, hogy az egyik hegyen van egy olyan csúcs mint a kakastaréj, a vége felé pedig egy lyuk található. A lányok mondták ezt a képet már látták valahol egy könyvben. Ez a Martinsloch ami Elm mellett fekszik a Piz Sardona és Piz Segnas között. Glarus kanton egyik nevezetessége a hely.

Elm egy közepes síterep, összesen 40km pályával rendelkezik. 7 liftje van egy kabinos, két üléses és négy csákányos felvonó. Nem mondhatom libalegelőnek mivel 1100 méter szintkülönbséggel rendelkezik. A liftek nagyon elavultak, a két üléses van vagy 40 éves (nyugdíjba érsz mire a tetőre feljutsz vele). Van 4km hosszú szánkópálya 400 méter szintkülönbséggel. A következő dolog nem a síterep hibája hanem a meteorológusoké: előző nap nem mondtak szelet 1600 méter felett ahol véget ért az erdő olyan 80-100km-es szél fújhatott, a liftek mentek. Olyan volt mint a Deltában, lefele a piros pályán szembeszélben szinte álltunk. Szerencsére 1600 méter alatt megszűnt a szél, vagy nem volt annyira erős. Eddig a negatív dolgokról. A síterep fantasztikus, szuper, jól kezelt pályákkal: van erdő, sziklás rész, freeride útvonal, túrázási lehetőség. Nekem ez a hely nagyon bejött, a lányaimnak is tetszett annyira, hogy a nagyobbik lányom délután szánkózni szeretett volna a kisebbik meg tovább síelni. Mivel ketté nem szakadhattam a nagyobbikat elengedtem szánkózni. Nagyon élvezte mert eddig itt Svájcba a lakás körüli dombon szánkózhatott most meg egy igazi szánkópályán.

Tömeg nem volt, illetve elosztott a sok síelő a pályákon. Hatalmas parkolója van a terepnek ez napközben megtelt, buszokkal is hozták az embereket síelni(Zürich pl. 60 percre van innen), déltől még az úton is parkoltak. Ami még pozitívum, hogy 8:00-kor nyitnak a liftek 8:15-kor nekünk megvolt az első csúszás. A parkolás ingyens ami Svájcban nagy szó, ezt reklámozzák is a szórólapjukon. Sokan kirándultak itt, láttam sok túrázót, illetve elég sokan felmásztak a környező 2500-as csúcsokra majd onnan lehetett freerideolni. Elég nagy volt a hó pályán kívül. Ami még érdekesség, hogy a völgybe 14:00-kor kezdett besütni a nap teljesen és 15 órakor már nem sütött be, a környező 3000 méteres hegyek eltakarták a völgytől a napot. Több helyen lehetett a völgyig csúszni igazi alpesi feeling volt, néha istállók mellett csúsztunk jó trágya szaggal. Ez a vidéki Svájc már megszoktam, van egy hangulata a helynek. Mondanom sem kell ragyogóan sütött a nap, a szelet leszámítva jó időnk volt.