Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡

Élménybeszámolók: Tarvisio síterep leírás cikk galéria oktató síiskola fórum

Tarvisio síterep értékelése
323 szavazat, átlagos érték: 3.6
Nézd meg az értékelők listáját
Alább a síterep fórumából kiemelt írások olvashatóak.
2019.03.04. Péter70
Március 2.-án, szombaton síeltünk itt. Meglepően kevesen voltak, sehol nem kellett várni a lifteknél. Nyitáskor kezdtünk, így az első párt kört érintetlen, üres pályákon tettük meg, nagyon jó havon. Az 1-es egy nagyon szép lejtésű pálya, gyors lifttel. Itt igen hatékonyan lehet róni a köröket. A 14-es még délután is jól tartotta magát, egy igazi retró lifttel. Érdemes kipróbálni. A lenti liftek (több ülős, húzó és futószalag) szinte mindegyike kellemes kék pályákat szolgál ki. Kezdők is nyugodtan kipróbálhatják ezeket. A 9-es is nagyon szép völgypálya, csak sajnos délutánra annyira összeesett a melegtől, hogy le is zárták. A 4-es egy sportos fekete pálya, délutánra szép buckákkal. A 12-es átkötőnek van egy emelkedős szakasza, itt egy futószalag segít át. A kolostor falut mindenképpen érdemes bejárni, nagyon különleges élmény. Átsíelni nem lehet rajta, de mindkét irányból könnyen megközelíthető. Összességében nagyon kellemes meglepetés volt ez a terep. 1-2 napra feltétlenül ajánlom.
h i r d e t é s
2017.12.30. kovitomi
Érdekes sínap volt egy rendhagyó terepen. A pénztárnál pottyantós wc-t (!) találtam. Eljátszottam a gondolattal, végszükség esetén mit tud kezdeni az ember magával itt talpig síruhában, a nadrágon nadrágtartóval, bukósisakkal, kesztyűvel. Próba helyett inkább jegyet vásároltam. Egy régi négyüléses felvonó vitt fel 1324 m-re. Hatalmas hó mindenfelé, fentről csodálatos panorámával. A hegygerincen futnak fenti a pályák, az átkötéseket mozgó járdával lehetett áthidalni, ilyet többet is találatunk Tarvisióban. Az 1324 m-en lévő Monte Priesnig-tól átmentünk az 1789 m-en lévő dallamos nevű Monte Santo di Lussari csúcsig. Itt található az a kis hegyi falucska, amiért tulajdonképpen a sízésen kívül ide jöttünk. Az ide- és visszajutás is kalandos, egy keskeny, kétirányú hegyi ösvényen lehetett megközelíteni, egy majdnem szakadék szélén. A legnagyobb lelki nyugalommal közlekednek a sízők lábukon léccel úgy, hogy két vállasabb ember alig fért el egymás mellett. Egy darabon korlát is volt ugyan, ez azonban a méteres hóban a bakancsunk magasságában húzódott, így a tériszonyosok még rosszabbul érezhették magukat. A kolostor faluban elbóklásztunk, meglátogattuk a templomot (1789 m-en!), majd egy forralt bor után visszaindultunk. Sajnos a 9-es jelű hosszú piros pálya zárva volt, biztosan nem a hó hiánya miatt. Így a fenti pályákat csúsztuk be, majd visszamentünk a völgybe, ahol igazi kezdő paradicsommal találkoztunk, több egymással párhuzamos kék pályával, mindenféle típusú felvonóval.
Miután a maradék erőnk elfogyott, kötelező programként meglátogattuk a helyi bőrpiacot is. Alku után nem jöttünk el üres kézzel...
IMG-20171230-102803.jpgIMG-20171230-103853.jpgIMG-20171230-111003.jpgIMG-20171230-121021.jpgIMG-20171230-121027.jpgSAM-0132.JPGSAM-0127.JPGPC300025.JPG
2014.03.28. csabor
Tarvisio 2014.03.06

A Rejtő Jenő után szabadon „Mindennek van határa, de mi megkerüljük!” elnevezésű három nap, három ország (Olaszország, Ausztria, Szlovénia) mottójú síelésünk első sínapján Olaszország, közelebbről Tarvisio volt napirenden.

De mielőtt a síelésről beszélnék ejtek néhány szót az odaútról. Hajdanán Tarvizióba mindig Ausztrián át mentünk. Persze akkor még botor módon nem a síelés volt a cél, hanem a farmer, a bőrkabát és némi általában hamis arany. Régi, boldog idők! Most, ha bekapcsolja az ember a GPS-t az már Szlovénia felé tereli az utast. Persze engem nem. Erre több okom is volt. A szlovén autópálya matrica egy hetes, s 15 euróba kerül, az osztrák matrica 10 napos, s kevesebb mint 10 euró. (talán van arra idő, hogy Ausztriába még ki lehet ugrani valahová a határ mellé) Az út Szlovénia felé kb 50 kilométerrel hosszabb, de majd negyven perccel rövidebb. Tapasztalataim szerint autópályán ha az ember nem nagyon akar garázdálkodni lényegében a GPS által közölt idő alatt teszi meg az utat. Viszont 40 percet a 8-as úton simán behozok, sőt. Tehát olcsóbban, gyorsabban célomnál vagyok. (a gyorsabb végül majdnem nem jött be, mert Klagenfurt felé nagyon dolgoztak a sztrádaépítők.) A kellően alapos megfontolás után ragyogó napsütésben, teljesen tavaszias időben indultunk útnak. Közben gondolkodtam, hogy havat azért csomagolni kellett volna, mert abból egy szemernyit sem láttam. Az igazi megnyugvás szép lassan fészkelte be magát lelkembe, s Olaszországban a méteres hófalak láttán már nem volt problémám.
Szállásunk egy picinyke faluban a hegyoldalban fekvő apró, családi szállóban volt. Érkezésünk örömére ittunk egyet a szálló bárjában, majd elindultunk boltot keresni, mert az esti beszélgetéshez
a két négyes sör (négy decis és négy eurós) kicsit drágának tűnt. Kellemes volt a séta a faluban, érdekes a focipálya, amelyen majdnem a kapu felső lécéig ért a hó. No és a boltban olcsó volt a sör.

Tarvisio kedves családias terep, amolyan egynapos, de kellő szorgalommal hosszabb ideig is elvackolódhat rajt bárki. Lényegében két csúcstól lehet lesíelni. Egyik az 1658 méteres Monte Florianca,míg a másik, a híresebb az 1789 méter magas Monte Lussari. Tarvisio 743 méteren van, tehát az egész pályarendszer nincs nagyon magasan. Ezen a télen viszont ez nem számított, eszméletlen mennyiségű hó hullott ezen a vidéken.

A Monte Florianca felé vezető liftek gyakorlatilag a városból indulnak. Mint élvezeti síelő mindig a legközelebb akarok parkírozni a pályához. Most is megtaláltam a megfelelő parkírozót, ahol még hely is volt bőven. Egyetlen baj volt csupán. Ennél a parkírozónál nem volt pénztár! A körbesétálás után nem maradt más megoldás, mint felszerszámozni, kikerülni a hóhegyeket, kimászni az 1-es pálya szélére, s lecsúszni, majd lecsatolni, s lemenni az alsó parkírozóban lévő pénztárhoz. Az olasz szokásokkal ellentétben itt műanyag jegy volt, kaucióval, de a kiszolgálás már a szokásos lazasággal folyt.
Nem tudom ezeket a pályákat ki találta ki, de érdekes agyberendezése lehetett. Komoly fantázia kellett a rendszer bejárásához. A kezdeteknél mindjárt felmegy az ember a rövidke 1-es pálya feletti felvonón (401), majd átcsúszik a túloldalra. Itt már ügyeskednie kell, hogy a 403 (a legtávolabbi) felvonóhoz jusson. Persze, ha rövidebb pályákra kívánkozik ott van 402-es felvonó, amellyel rövid pirosok és feketék közelíthetők meg. (2, 3 pályák) De mi magasra vágyunk ezért a 403-ról kiszállva oldalt csúszunk távolodva a parkírozótól. Csúszás közben látunk egy hosszú, félkör alakú valamit, amiben mint kiderül mozgójárda van. Még nem tudjuk, de erre kell majd visszajönni. Ilyen mozgójárdák szerte találhatóak a pályák között, csak néha ki kell találni merre mennek és hová. Ha Magyarországon lennénk biztos azt mondanám, valami fejesnek van itt egy mozgójárda gyártó haverja.
De a rosszmájú gondolatokat elhessegetve felülünk a 406-os felvonóra, s máris irány a hegy! Ez a felvonó a gerincen végigfutó 8-as pálya közepe tájához érkezik. Kellemes piros pálya, amin le tudunk ereszkedni a 410-es felvonó induló állomásáig. Innen elvileg le lehet csúszni a 7-es piroson az 1-es pálya tetejéig, s onnan az ember már a parkírozónál is van. Mondom elvileg, mert most a nagy hó miatt lezárták a pályát. Tehát innen most vagy a feketén megy le az ember, vagy a felvonóval. Mi tovább indultunk felfelé, hogy megtegyük a teljes 8-as pirosat. Szép széles piros, de mégis a gerincen megy, s nagyon furcsa úgy síelni, hogy a pálya szélén lévő védőhálók ha véletlenül kilátszanak a hóból, akkor sem érnek térd fölé. Nem voltak sokan a pályán, de azok nagy része katona volt. Különböző tudásszintű csoportokba rendeződve kevertek a pályán. Nagyon vigyáztam, hogy be ne sorozzanak.
Kellemes ez a piros, de mindent ott kell hagyni egyszer. Pedig a pálya tetején egy hütte is van, igaz a pálya olyan részén, hogy onnan ismét csak a 8-ason tudsz továbbmenni. Aztán mint tudjuk megint lecsúszol és felfelvonózol. Tovább indultunk a 9-es kéken. Ez annyira kék, hogy középen betoldva van egy .. no mi is? Hát természetesen egy mozgójárda. Továbbcsúszva a 413-as felvonóval eljutunk a lécen megtehető legtávolabbi pontig. Ha az ember jó nagy lendületet vesz, no meg mászik kicsit felfelé el tud jutni a Monte Lussarin lévő kolostorfaluig. De egy élvezeti síelő ilyent hivatalból nem tesz, inkább a hozzá fordulóknak elmagyarázza az utat. Nem tudom hogyan nézek ki, de nagyon gyakran érdeklődnek teljesen idegenek mindenféle síeléssel kapcsolatos dolgokról. Ezeket én természetesen nagy biztonsággal, amelyben a tudás soha nem zavart, ügyesen eligazítom. Itt is eligazítottam egy szláv nyelvű csoportot, s mielőtt visszatértek volna én már elindultam visszafelé. Nem szokásom learatni a dicsőséget.
A visszaút sima, de megint elkövettem egy hibát. Visszaérve a 8-ason elmagyaráztam feleségemnek, aki a lefelé menő utat meredeknek tartotta, hogy nem kell félni, ezt a meredeket ki lehet kerülni, ha lecsúszik a felvonó végéig. Mi elindulunk, s majd megvárjuk a becsatlakozásnál. Ahogy mentünk lefelé a hó egyre puhult, kásásodott, s természetesen nőttek ki a buckák. De nem ez volt a baj, hanem az, hogy nem találtuk a becsatlakozást. Eljött a végszükség, elővettem a térképet. Kiderült, hogy nincs becsatlakozó, s a 6-os feketén vagyunk. Szegény feleség, ez ám a feneség! Térerő hiányában telefonálni sem lehetett. Fiammal lecsúsztunk a feketén, s alul úgy döntöttünk, hogy egyikünk lent marad, másikunk felmegy a felvonóval, s ismét lecsúszva próbálja megtalálni elveszett társunkat, aki feleség és anya egy személyben. Mivel én a feleség funkciót tartottam veszélyesebbnek, s féltem kicsit a viszontlátás örömétől, vállaltam a lent várakozó szerepét. Telt múlt az idő, egy karabinerit már nagyon környékeztem, hogy vigyen fel motoros szánon, gondoltam, ha megtaláljuk az asszonyt a csendőr meg is tud védeni. Természetesen én közben leküzdöttem magam elsőből utolsóvá, de végül megvalósult a családegyesítés, s a feleség is olyan fáradt volt, hogy már nagyon nem is volt ereje mérgesnek lenni. Inni akart. Ezen a pályán ez sem könnyű. Bementünk egy síkölcsönzőbe, majd egy síiskolába, de a biztató kinézet ellenére egyik sem volt hütte. A kertek alatt végül visszajutottunk a parkírozóhoz, s ott találtunk egy vendéglátóipari egységet, megmentve így feleségem a szomjan halástól, s némi süteménnyel bónuszként még ki is engeszteltem.
Kezdődött minden előről, de némi föl-le után elindultunk a Monte Lussarin-ra vezető felvonóhoz. A 12-es kéken csúszva, természetesen igénybe véve a mozgójárdát, eljutottunk a piros 13-asig. Némi fantázia azért kellett a nyomvonal kitalálásához, de felüdített bennünket az út aszfaltjába süllyesztett görgős átkelő. Csak a görgőket kellett jól megcélozni, mert máskülönben jött az aszfalt.
A célnál nagyon kellemes, modern fülkés felvonóra találtunk. Egy középső állomás beiktatásával rövid időn belül a tetőn voltunk. Érdekes volt a kiszállás. Itt senki sem lép azonnal a lécébe, hanem a kolostorfalut bámulja. Kattognak a fényképezőgépek, s indulnak az emberek felfedezni a kis falucskát, ami ekkora hómennyiség mellett nem volt egyszerű. (hogy az ember benézzen egy ablakon ahhoz jól le kellett hajolnia) Ha valaki eljut erre a vidékre érdemes megnéznie ezt a kis ékszerdobozt, amiről szinte el sem hiszi az ember, hogy valódi.
De síelni jöttünk, így elindultunk lefelé a 15-ős piroson, amely a pályarendszert tükrözte vissza. Felül jeges, az alsóbb részeken pedig puha, ragadós. Feleségem úgy döntött, hogy lent megvár bennünket, mi csak menjünk vissza a kocsiért, mert sietni kellett, olasz barátaink függetlenül a ragyogó időtől korán zárták a lifteket. Kezdődött megint a nyomvonalkeresés, az aszfalton való átgördülés, s a kertek alatt való elosonás a parkírozóig.
Mondanom sem kell, hogy kocsival sem találtunk vissza. Végül egy öregúr beszállt a kocsijába, s intett, hogy kövessük. Nem értette, hogy ilyenkor miért megyünk oda, hisz már a felvonó sem jár, de odavezetett bennünket a beszállóhelyig, ahol már nagy volt a várakozás.
Összefoglalva érdekes pálya, érdekes nap volt. Nem egy turistagyár, nem akarnak mindenáron kiszolgálni, de ha az ember kedveli a különlegességeket azt itt megtalálja. S még síelni is lehet!

Csabor az élvezeti síelő
CIMG0082.JPGCIMG0091.JPGCIMG0084.JPGDSC-0030.jpgDSC-0023.jpgDSC-0027.jpgDSC-0031.jpgDSC-0034.jpgDSC-0045.jpgDSC-0042.jpgDSC-0037.jpgDSC-0029.jpgDSC-0032.jpg
2014.03.14. ZsuzsuRf
Már tavaly ki akartuk próbálni a pályát, de aznap éppen verseny volt, amikor átmentünk. Nem csak az itteni fórumon olvasgattam át a véleményeket, minden felé keresgettem. Azt kell mondjam, örülök, hogy 2 napot ezen a pályán töltöttünk. Új élményeket adott, csodálatos környezetben. Monte Lussari számomra egy "mesefalu". Ehhez sokat hozzátett az aktuális hóhalom. A házak között éppen csak lehetett közlekedni a pici járatokon. Volt, ahol a ház tetejével egy vonalban, a hó tetején. Legtöbbet hosszan a 15-ös pályán. Délutánra inkább már csak a középállomásig fentről, mert lent beköltöztek a buckalakók. Szórakozásnak, változatosságnak nagyon jó volt a többi pálya bebarangolása is. A hegyen egy pici szakasz kivételével, nagyon jól át lehetett csúszni egyik pályáról a másikra. Az néhol ijesztő volt, hogy a pálya szélén, ahol a hálónak meg kellett volna fognia az esetleges kicsúszót, nehogy a szakadékba essen, csak 10-20 centit láttunk a tetejéből. A felvonóknál sehol nem kellett várakozni, pedig a parkoló tele volt.
Összességében, azt kell hogy mondjam, máskor is szívesen visszamegyünk ide. :))))
2014.03.07. bouquetk
Csabornak válaszolva ismét írok a helyről. Tavaly már voltam itt egy napot, és nem volt valami nagy véleményem róla. Most sem ide készültünk, hanem Sella Neveára. Sajnos a rengeteg hó miatt a szokásos út le volt ide zárva, így Log Pod Mangartom-ból, ahol laktunk nem volt értelme körbe kerülni. Így maradt ismét két napra Tarvisio. Kezdők miatt a 401-es felvonónál indultunk. Ez a része felejtős a rendszernek, a felvonók lassúak, hiába ülősek. Az első normális felvonó a 414-es, ezzel lehet felmenni. Az alatta feketének jelzett pálya nem rossz, de azért a fekete enyhe túlzás neki. Viszonylag elfogadható volt a 8-as pálya fenn, de abban is sok a megeresztős rész. Ez még-inkább igaz a 7-esre. A kis falu látványos, de igencsak gyalogolós. A hátsó hosszú piros pálya tetszett a legjobban, a fekete elég rövid, a vége meg lapos.
Megismertük az olasz pályazáró rendszert az első napon. Kissé elkalkuláltuk az időt a visszaindulásnál, de a fennhagyott zsák miatt muszáj volt visszamenni. A 17-es pálya már le volt hálóval zárva, de lementünk rajta, mondván hogy 4-re odaérünk a 411-es felvonóhoz. Ez be is jött, de az csak 3/4-ed 4-ig járt, és már állt. Így nem maradt más mint a felgyalogolás a 9-es pályán. A kezelők ekkor mentek fel motorosszánnal. Eltelt pár perc és egy szán lejött értünk. Persze jól letolt minket a vezetője, teljesen igaza volt. Fenn már várt a záró patrol. Türelmesen kivárta, amíg összecuccoltunk, és mögöttünk jőve bezárta a terepet.

Másnapra semmiféle pályakarbantartás nem történt, pedig délután-este semmi hó nem esett. Ennek következtében a 6-os fekete elég pocsék állapotba került.Érdekes módon, míg a 7-es pályán semmit sem lehetett látni, a hátsó piroson és feketén egész tűrhetőek voltak a viszonyok. Már napközben megbeszéltük, hogy itt fejezzük be a nap végén, úgy hogy a kocsi átjön értünk. Így megspóroltuk a falun történő ismételt átgyalogolást.
Összefoglalva a véleményem nem lett sokkal jobb a helyről. A felvonók jó része lassú, kényelmetlen, nincs takarítva, ill. nincs teteje.A gyakorlottabb sízőknek az a jobb választás, ha eleve a kabinos felvonóhoz mennek.
2013.02.14. dh33
2013. január végén töltöttünk el Tarvisio-ban egy csodálatos hetet a családdal. Mivel három gyermekünkkel voltunk, a nehezebb pályákat most elkerültük, de a kék és a könnyebb piros pályákon egy fantasztikusat síeltünk. A pályák állapota szinte tökéletes volt, jegesedést is talán csak egyszer, az egyik nap végén tapasztaltunk, azt is csak egy kis helyen.
Kiválóan átsíelhető a pályarendszer, az olaszok kedvesek és vendégszeretőek, szinte sosem kellett várakozni a felvonóknál, még hétvégén sem. A felvonóknál kisegítő emberek türelmesek és segítőkészek voltak a kicsi gyerekekkel, rossz élményről nem mesélhetek, mert nem volt benne részünk a hét során.
Mindenkinek ajánlom, gyerekeseknek, kalandvágyóknak és baráti társaságoknak egyaránt, mert mindenki megtalálhatja azt, amit szeretne, egy helyen.
Mi csak egy hibát követtünk el, egyedül mentünk, nem vittünk magunkkal nagymamát, barátokat, vagy valakit, akire legalább egy fél napra ráhagyhattuk volna a gyerekeket, mert akkor nem kellett volna nekünk sem lemondani /síelve/ Monte Lussari csodálatos világáról.
SAM-2545.JPGSAM-2346.JPG
2013.02.06. bouquetk
Eléggé felejtős hely. A múlt pénteken voltam itt egy napot. Egyetlen olyan pályát nem találtam ami tetszett volna. Az összekötés jó dolog, de gyalogolós. Valahogy a pályák vonalvezetése nem jött be nekem. Még a feketékben is nagy lankák vannak.
2008.02.18. doomerman
Üdv!

Tarvisio nagyon jó választás! Sajnos szállásról nem, de a "terepről" sok információval tudok szolgálni!

3 pályája van, az elsőn minden megvan, ami szem-szájnak ingere. Lankásabb pályák az alján, keményebb pályarendszer a tetején, ahonnan csak fekete pálya hoz le. Az idei felújítások óta a felvonók nagyon rendeben vannak, kellően gyorsak, a pályák jók. Innen át lehet sielni a kettes pályára, de busszal/kocsival is átmehetünk.

A kettes pálya, a Monte Lussari a legjobb pálya szerintem... Nagyon hosszú, nagyon jól karbantartott pálya, meseszép kilátással! A felvonó villámgyors kabinos!

A hármas pálya (Sella Neva) teljes egészében kék, itt még nem is voltunk soha. Erről nincsenek infóim.

Ha jót akasz sielni, Tarbvisiót nagyon tudom ajánlani!

Remélem, segítettem, hasznos volt az infó!

Gábor

U.i.: Itt láthatod a kettes, Monte Lussari pálya épen aktuális állapotát:
http://en.hribi.net/webcam/monte_lu...ssari/68
2005.01.25. Stani
Nos vissza is érkeztünk, így igéretemhez híven, be is számolok.

szóval csütön, jan.20 voltunk Tarvisioba, az út Sopronból kb. négy óra volt, s még annyiranem is siettünk. A honlap szerint, amit még előtte nap is lázasan böngésztem útoljára dec. 28.-án esett hó, ráadásul azért a január sem volt éppen egy huh de télies, így a honlapon megadott 125 cm.es hóadatot némi fenntartással fogadtuk.
Szóval megérkeztünk Tarvisba. Aznap eshetet vmi hó is, kb olyan 8 cm. Hó pedig bőven volt, s nem csak a pályákon, hanem azon kívól is, na meg lenn a völgyben is. a kabinos aljánál parkoltunk le, s egyből célba is vettünk a Monte Lussarit. A pályák tényleg gondosan, szőnyegszerűen voltak leratrakolva, semmi bucka, semmi jég, semmi kikopás; még lenn a völgyben sem !! pedig azért tegyük gyorsan hozzá, hogy a völgy nagyjából 750 m-en fekszik. Várakozási idő az egész nap folyamán nulla; a lejtőkön is alig voltak. ez alól egyedül a lussari volt kivétel, bár ez is "mihez képest", hiszen a mérvadó a többi pálya, ahol rajtunk kívül egy két kóbor sízővel, max baráti társaságokkal futottunk össze. a felvonók elég modernek, így gyorsan felvisznek, a pályák meg tényleg nagyon szélesek, és jó hosszúak; bár javarészt pirosak ill. feketék, így kezdőknek talán nem a legmegfelelőbb terep. A pályarendszer odavissza könnyedén átsízhető, igaz az összekötő kék pályák, főleg, ha a Lussari oldalról jövünk elég laposak, de ez inkább boardosoknak jelenthet gondot; nekik így azt ajánlom, hogy vegyenek egy nagy lendületet, vagy legyen melletük egy segítő síző:)
A gerincen van a már korábbi hozzászólásokban is említett duplaszékes. Bár kétségkívül nem egy mai darab, de szerintem azért nem olyan lassú, pl. a st coronai egyszékes jóval lassab. Meg a mostani duplaszékesek eleve nem olyan gyorsak, mint pl egy négyszékes.
Innen nagyon szép a kilátás. S valóban egy feketepályán lehet lejönni, de ennek főleg a felső része ami kritikus, mármint meredekségi szempontból. Még talán annyit a lejtőkről, hogy kevés az utazós rész bennük, így egy viszonylag állandó meredekséggel számoljunk, ez elképzelhető, hogy afárasztó lehet. A pályapreparálásra visszatérve annyit, hogy még késő délután is tiptop állapotba voltak; ezek az olaszok tudnak valamit:)
Éttermek: a pályák mellett nem jellemző, ellenben a völgyben, vagy a hegytetőkön van pár.
Síbérletár: korrekt, az egynapos 23 euró volt, igaz két helybéli srác olyan dél magasságában 10 euróért probált egy napos jegyet nekem eladni, hát kár, hogy nem előbb jöttek:)))
képeket majd később csatolok.
ps:
értékelés: ötös:)
2005.01.19. igus
Évek óta visszajáró vagyok Tarvizióba !
Meglehet, hogy kezdetben nem volt teljes megelégedettségünkre a kínált lehetőség (5 éve), de manapság már minden vonatkozásban ideális.
A pálya aljában van hely a tanulóknak meg a kisgyerekeknek, vagy a bemelegítőknek. Lenn is tökéletesen karbantartott viszonyok mellett.
Fent a gerincet pedig (zárt ülőfelvonóval jutunk fel) már inkább csak a jobban sielőknek ajánlanám. Nem azért, mert annyira veszélyesen meredek pálya volna, hiszen a gerinc maga csak piros jelzésű, hanem azért, mert lefelé irányba nem hoz le a felvonó, hanem lécen kénytelen lejönni mindenki, aki felment. Márpedig a gerincről lefelé vezető pálya fekete színjelzésű.
Aki nem idén kezdte a síelést, annak nem ijesztő, kb. 20 perc alatt le lehet érni a völgybe.
A panoráma tényleg csodálatos a gerincen, szóval megéri felmenni annak is, aki bátortalan egy kicsit.

Azután pedig javasolhatom a másik pályát a Monte Luzari nevezetűt. 4 km-re van Tarvizió központához képest (Udine irányában).
A parkolóból induló 6 személyes zárt felvonó visz fel (félútan van 1 kiszállási lehetőség azoknak, akik csak a félpályát vállalják be).
Fenn a gerincen van 1 templom meg egy picike falu, kocsma, bolt, ez-az, és gyönyörű látvány.

Ez a két fő pálya, amit hirtelenjében ajánlani tudnék, mindkettő tökéletesen karbantartott állapotban.

Aztán hogyha valaki kezdő még, akkor eme 2 pálya között félúton volna még egy további kispálya, 4 üléses nyitott felvonóval jár.
Ez szinte mindig üres (mind a 2 választható irányban) - merthogy annyira egyszerű. Mondom, hogy kezdőknek való.
2002.01.02. Béla
Szia Ákos!

Néhány éve voltunk Tarvisioban, és most januárban újra visszatérünk. Szerintem a következő előnyei vannak: közeli, autópályán végig elérhető, olcsó és a kombinált bérlettel változatos. A pályák nem túlságosan bonyolult rendszert képeznek, de autóval lehet mozogni közöttük. Javaslom Sella Nevea és Arnoldstein meglátogatását, a Szlovén pályákra én többet be nem teszem a lécemet (zsúfoltság, karbantartás hiánya - Kranjska Gora, borzasztó felvonó, rövid, jeges pályák - Bovec). A nyáron jártam Tarvisio-ban és örömmel láttam, hogy épül az új felvonó az általunk csak Kolostor-pályaként becézett helyen, a várostól néhány kilóméterre délre.
Hát röviden ennyit. Jó sielést!
Béla
Igaz, mi legalább 5 éve voltunk Tarvisioban síelni, akkor sajnos az időjárás nem kedvezett, az alsó pályákon eső esett, fenn viszont szép volt a hó. (erre számítani lehet, mert nem túl magas a tszf magasság) A nagy pálya egyébként nem túl hosszú és az ülőszékes felvonó ami a gerincen megy csigalassú, emlékeim szerint, de némileg kárpótol a pazar kilátás:-)

Inkább kezdő sízőknek ajánlanám, bár van egy fekete pálya is (az amikor ott jártunk elsőként lett lezárva, hóhiány miatt)

A szálláshelyek színvonala nem mindig éri el az osztrák színvonalat, mi többet is bejártunk mire találtunk megfelelőt. Érdemes azonban előre foglalni, mivel így kedvezményes síbérlettel kombinálva jobb csomagárak jönnek ki.
h i r d e t é s
Utasbiztosítás Covid fedezettel
INGYENES TANÁCSADÁS » FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »