Élménybeszámolók

Kedves fórumozók,
dec.28-jan. 2 között voltunk a Bohinji régióban, 2 alkalommal Soriskát látogattuk meg. A szállásunk tól kb. 30 perc alatt jutottunk el a területre, azért választottuk ezt, mert a Vogelre vivő kabinos felvonónál hatalmas tömeg volt. Soriskán is sokan voltak, de azért tudtunk csúszkálni. A jegyárak: felnőtt 2 óra 16 eu, 3 óra 18, 4 óra 20.
A gyermek jegy kb. a fele.
A terepről érdemes tudni, hogy a felső része, ami a duplaszékes felvonóval közelíthető meg, meglehetősen meredek. Olyan sötérpiros, mivel kelet-északkeleti fekvésű, a hó sokszor jeges, ilyenkor inkább bordónak mondanám. Az alsó része szép lankás, világoskék besorolású , igazi tanuló pálya, ha valaki már biztosan tud kanyarodni. Ez a szakasz a jobb oldali tányéros felvonóval érhető el. Van még néhány húzóéift, ami csak a meredek szakaszra visz fel, ill. gyermek tanuló pálya.
A pálya aljában remek szálláshely és étterem, Lajnar panzió.
A magyar oltási papírokat gond nélkül elfogadják, az éttemben is ellenőrizték azok meglétét. Az emberek kedvesek, az árak elfogadhatóak, a Lasko továbbra is kitűnő. Az idő végig nagyszerű volt, nagyon jól éreztük magunkat. Persze ezeket a terepeket nem lehet egy nagy pályarendszerrel összehasonlítani, de a mostani helyzetben mi átértékeltünk sok mindent, és így is örültünk annak, hogy ott lehettünk. Napsütés, jó levegő, mozgás, vidámság, étel-ital. Kell ennél több?

Üdvözlök mindenkit, csak most olvastam ezt a néhány ciket a "déli" terepekről, gondoltam megosztom veletek tapasztalataimat. 2007 novemberében voltunk Chilében,ketten,kifejezetten hátizsákos módon, saját szervezésben. A repjegy. elég drága volt, ott azonban a 2 hét alatt full ellátással, -sör, lazac, bor, sok túra, túravezetővel- 1200 S-t költöttünk. Rövid santiagoi akklimatizaciót követően dél felé indultunk, így jutottunk el a Villarica vulkán lábánál elterülő településhez, Puconba. Igazi üdülőváros egy tó partján, bárok, éttermek, szállodák, panziok-dél amerikai hangulat. Minden outdoor sport lehetősége adott, rafting, trekking, sí, szörf. Másnap a kráterhez vezetett túrával mentünk, opcionális lehetőségként megjegyezték, hogy aki akar, sível v. boarddal lejöhet. A csoportból mi ketten-a magyarok- jelentkeztünk erre a páratlan lehetőségre. Gondolhatjátok, milyen volt az angol-amerikai, ausztrál, skót túratársak hüledező feje-honnan tudtok síelni-kérdezték.
Gyönyörű időben mentünk fel, majd a csúcs előtt beborult, a fojtogató füst és a köd miatt alig láttunk valamit. A szél is fújt, így indultunk lefelé az ottani tavaszi hóban-igen rossz látási voszonyok között. Ahogy kiértünk a felhőből, hihetetlen szép látvány tárult elénk. Lent a vezetők megvendégeltek minket-és a többieket is, majd másnap folytattuk a túránkat. Igazán fejelthetetlen élémény volt a két hét, aki tud, menjen, ne hagyja ki! Üdv.
Néhány képet megpróbálok feltölteni.