Élménybeszámolók

Amikor a szezon elején új síterepeket kerestem egynapos utakra, akkor először elvetettem ezt a síterepet, mert annyira nem tűnt bizalomgerjesztőnek (honlap alapján), de aztán - objektív körülményeket figyelembe véve - mégis ellátogattam szombaton ide is.

E-shop
Kicsit hihetetlennek tűnik (kis síterepeknél nem jellemző), de a honlapon lehetőség nyílik síbérlet vásárlására is. Skidata rendszerét használják, így egy tetszőleges ilyen típusú kártyára fel lehet tölteni a jogosultságot - nagyjából ez derült ki a honlapon írt és az emailben kapott válasz (4 angol szó!) alapján. Szóval fogtam egy év elején vásárolt Mönichkirchen-es kártyát és arra megvásároltam a jogosultságot. Regisztrálni nem kell, vásárlás elég egyszerű, be kell írni a skidata kártya számát, majd pár személyes adatot és utána már át is navigál a fizetési oldalra. A honlapon minden szlovákul van.
Beléptetőkapunál szembesülnöm kellett azzal, hogy nem akar működni a kártya. Így hát a pénztárban egy 5 perces ügyintézés után – miután megmutattam a visszaigazoló emailt és számlát – a hölgy aktiválta a kártyát és utána egész nap tudtam használni. (Egy kicsit azért mosolygót, hogy egy magyar snowboardos osztrák kártyát használ erre.) Hogy pontosan mi volt a probléma az nem derült ki.

Utazás
Donovaly-n át és Rózsahegyen keresztül a régi közúton mentem Liptószentmiklósig, aztán még a városból jobbra fordulva további két településen áthaladva jutottam a sípályáig. Gyakorlatilag a falu határában található. Az út 4 óra 10 percig tartott Budapestről. (szlovák matrica nélkül)

Megérkezés
Negyed tízkor a parkolóban már rengetegen voltak (9-kor nyitnak), ekkor egy kicsit megijedtem, hogy sokan lesznek a liftnél. Felvonó felé haladva csak egy komplex kiszolgáló épület van, mely egyben jegypénztár (van visszaváltó automata), kölcsönző és síiskola is. Az ülőszékes környezetében van még egy régebbi nagyon egyszerű büfé, egy bejezésre váró, de már működőképes másik, és egy konténeres wc. Egyébként kis hangulatos egyszerű síterep benyomását keltette, már csak azért is, mert se a pályán se lifteknél nem láttam nagy tömeget.

Liftek
Nagyjából 50 éves lehet az a kétszemélyes egyszerű ülőszékes felvonó, amivel kényelmesen fel lehet jutni a tetőre. Lámpára kell becsúszni a lézervilágításig. A fapadot bevonták műbőr jellegű kárpittal, így nem volt kényelmetlen. Azért elég lassú volt (de ez a technika ezt tudja), mert pl. az alattam menő gyűjtő tányéros sokkal gyorsabban szállította a síelőket. (Hozzátennem, hogy érezhetően nem csúsztam kevesebbet, mint hasonló alkalmak során.) A kiszálló részt azért karbantarthatták volna. Az ülőszékesre 5-6 percnél többet nem kellett várni, azt is inkább csak délig, utána csak 1-2 percet. Szimpatikus volt az is, hogy a nagy tányérost csak délelőtt indították be, amikor többen voltak, utána már nem is volt erre szükség. Ezen kívül van még 2-3 egyszerű lift a tanuló pályákon.

Pályák
Alapjában véve két nagy pálya van. A felvonóból kiszállva jobbra csúszva egy meredekebb pályán lehet menni, fenti rész inkább fekete lejjebb már lankásabb, nagyobb letörés nincs benne. Kellően széles nagyjából a középig. A másik nagy pálya inkább lankásabb a fenti résznél van egy letörés. Szélessége inkább fent volt megfelelőbb.
Reggel tökéletes állapotban voltak a pályák, a csörlős ratrakkal jól dolgoztak az éjszaka folyamán. Déli órákban egy-egy helyen már megjelentek kisebb buckák. Délután két-három óra felé már a szűkebb helyen egyre nagyobbakká váltak és ezzel együtt a jégalap is megjelent. A pályán nem volt tömeg jól lehetett menni. Sokan csak pár órás jegyet vettek.

Félkész büfé
A pályán alján található egy még befejezésre váró büfé, kb. 10 féle meleg ételt lehet kapni és pizzából is van választék. Pultnál lehet kérni és a meleg-ételt sorszámra adják ki. A pultos tudott angolul és még pár szót magyarul is. Szép kilátás volt a Magas-Tátra havas hegycsúcsaira. Az árak a szolgáltatással összhangban voltak, mondhatni, hogy kedvezőek.

Összegezve
Nekem megtetszett ez a kis síterep, megvan a saját varázsa. Fantasztikus élményt nyújtott a felvonó hegyállomásánál a kilátás a Magas-Tátrára. A szolgáltatások árszínvonalai egymással összhangban voltak. Az online felületen vásárolt 20 eurós napijegy megérte az árát. Egy napos csúszásra vagy délelőtti bemelegítésre tudom javasolni.

Már többször is tervbe volt véve, hogy ellátogatok ide, azonban sokáig nem nyitottak ki, mindig halogatták, így inkább más helyeket látogattam. Azonban most szombaton a honlap szerint – szezonban most először - már ment mind a két oldal, így hát elmentem ide is.

Utazás, megérkezés
Besztercebányánál elmentem jobbra Brezno felé, vasfeldolgozónál fel (komoly nehézipar van arrafelé), aztán Bystrán áthaladva (eddig mint déli Chopok) a körforgalomnál tovább egyenesen és már meg is érkeztem. A korábbiakhoz képest az egyik legkényelmesebb utazás volt, Budapestről indulva 3 óra 10 percig tartott.
Az alsóbb parkoló azért sáros a vége nagyobb törmelékkel volt felszórva - lehetett volna jobb is. Körbenézve csak az alap kiszolgáló létesítményeket véltem felfedezni, semmi extra, a pálya is közömbösnek tűnt első ránézésre. Azonban tetszetős pénztárépület lett kialakítva, ahol még egy vouchert kezelő és bankkártyával bérlet vásárlásra is alkalmas jegykiadó automata került elhelyezésre. Nagy hátránya, hogy a visszaváltható kártyákat nem veszi el, így a pénztári nyitvatartáshoz kell igazodni.

Lift(ek)
Az ülőszékeshez egy dizájnos beléptetőkapun áthaladva jutunk. A lift egysebességes behúzószalagos. Nekem lassúnak tűnt és délután zörgött is, ami egy idő után idegesítővé is vált. A kiszállója viszont rendben volt. Továbbá működött még két egyszerű tányéros is a pálya mellett.

Pályák
Különösen a fenti rész egy nagy egybefüggő széles pályaszakasz. Lentebb az egyes pálya továbbra is széles azonban van benne két letörés.
Térkép szerint van egy kettes jelzésű pálya is, ami a vége felé leszűkül. Ennek a pályának csak a felső része volt lekezelve, lejjebb teljesen kezeletlen volt, kiálltak a fűszálak és látszódtak a kövek, sok helyen ki is volt kopva, miközben a honlap ezt nyitott pályának írta (el se volt kerítve). Fent egész nap keményre fagyott hóval szembesültem, a lenti részeken már délelőtt is kezdett kásásodni, délutánra megjelentek a buckák és sok helyen lehetett látni a fagyos pályaalapot is.
A nap fénypontja a freeride terület kipróbálása volt. A liftből kiszállva kevés csúszás után jobbra tartottam, ahol vagy fél kilométeren keresztül szeltem az érintetlen havat, igaz mentek előttem már többen is arrafelé, de még így is lehetett bőven szűzhavas területekre csúszni, - nagyjából fél méter hó lehetett, egy-két akadállyal - ez tetszett, klassz volt.

Partizan étterem
A pálya alján van egy teljesen átlagos kinézető vendéglő. Az étterem önkiszolgáló jellegű, választék ennek megfelelő (kijelzőn szlovákul olvasható volt), a kiszolgáló jól tudott angolul a pénztáros már kevésbé. Az étel egyébként itt is jó volt, bár én egy kicsit drágának tartottam, minden bizonnyal azért is, mert az étterem konyhája egy négy csillagos szállodához tartozik.

Extra
Ki lehet próbálni a siklóernyőzést is.
Szép a tetőről a kilátás, melyet hosszabban is meg lehet csodálni egy-egy Myto-s napozószékből.

Összegezve
Hát, nem igazán nyerte el a tetszésemet a síterep, többet vártam tőle. A freeride viszont jó volt, így mindazoknak tudom javasolni, akik ki szeretnék próbálni a off-piste csúszást pár száz méterre a pályától.

Múlt vasárnap Martinky felé vettem az utamat, mert ez volt az első hétvége, hogy az összes pálya kinyitott.

Honlap
Nagyon szuper, csak azt nem sikerült megtalálni, hogy mely pályák lesznek nyitva, azonban az üzemelő felvonók megjelennek rögtön a főoldalon. (továbbá van még négy videó, így virtuálisan is le lehet csúszni)

Utazás
Besztercebánya után elmentem balra át a hágón, mint ahogy három hete Valca felé. Ezúttal továbbmentem egészen Martinig, majd fel a szerpentinen. Pontosabban mentem volna, mert a falú határában mindenkit félreállítottak hóláncot szerelni. A bizonytalanoknak segítőkész helybeli oldotta meg a helyzetet öt euróért. Végül 8:50-re érkeztem meg, és már mentek a liftek. Budapestről 4 óra 10 percig tartott az utazás.

Első benyomás
Átlagosnál hosszabb szerpentin miatt – közel 10 km, mely csodálatos látványt nyújtott - éreztem, hogy jó síterepre jövök. 1200 méteres magasságba érve a parkolóban már a forgalomirányítók csapata irányított a legjobb rendelkezésre álló helyre. A parkolót körülvették a hótól roskadozó óriásfenyők. Míg a pénztár felé mentem több szállót is láttam, aztán megvettem a nem visszaváltható kártyát – a pénztáros rendesen tudott angolul.

Liftek
Parkolóból egy tányéros gyűjtős lift indul, ami egészen a csúcsig száguld, használata kényelmes volt, délelőtt 5 perceket kellett rá várni. Aki nem szereti a tányérosokat, annak egy kis felfelé gyaloglást be kell ütemezni. (Nem vészes csak az első hüttéig kell menni.) Ezen kívül van még két nagyobb tányéros egy az ülőszékes felvonó mellett, ami induláskor nagyot ránt és ugyancsak felmegy a csúcsig, illetve van még egy az erdőben eldugva.
Az ülőszékes modern kétsebességes 6 személyes behúzószalagos buborékos felvonó, panasz nem lehetett rá, a személyzet a kiszállórészt folyamatosan karbantartotta. Várakozási idő délelőtt és kora délután 5 perc volt, aztán elfogyott a tömeg. Ami egyébként érdekes volt, hogy nem tervezték a csúcsig, ez volt az egyetlen negatívuma.

Pályák
Alapjában véve széles, jól kezeltek. A két nagy kék pálya 2-es mely a parkolóból indul, a 3-as pedig az ülőszékeshez tartozik, feltűnően széles főleg a tetején a közös résznél - arra megyek amerre akarok érzés fogott el csúszás közben. Lejtésük kiváló sehol egy törés. Az ülőszékes alatt egy másik viszonylag keskeny piros pálya van, azonban a mellette lévő másik piros (tányérostól jobbra) annál szélesebb, mindkettő lejtése kellemes piros, kb. a közepétől lankásodik kékre. Itt is van erdei pálya (8-as), ehhez fel kell menni a tányérossal és élesen jobbra lefelé. A pálya a tetején nem volt számozva. Így egy darabon elindultam aztán úgy döntöttem, hogy inkább fenyőfákat kerülők. Aztán valahogy visszakeveredtem az erdei pályára. Ez alapján ítélve megfelelő szélességű és lejtésű volt ez is, plusz élményt adott a freeride lehetőség. A síterepen a pályaszámozások pár helyen hiányoztak, ez nehezítette a tájékozódást.
Hó volt bőven, rendesen le is kezelték. Egész nap szépen sütött a nap, jó idő volt. Délutánra a piros pálya tetején elkezdett kissé buckásodni és a jeges felületek is előjöttek egy-egy részen, bár ez nem okozott gondot, mert volt bőven hely kikerülni. Pályán kívül enyhén fagyos volt a hó.

Új Pohorka étterem
Tetszetős modern önkiszolgáló étterem, 4-5 főétel közül lehetett választani- ami csak szlovákul volt a táblára felírva - valamint helyben sütöttek pizzát is. Egy tíz percet azért kellett rá várni. A pincér tudott angolul, bár másodjára amikor hozzám szólt már szlovákul tette. Ettől függetlenül az étel finom volt és megérte az árát.

Összegezve
Hosszú szerpentinnel, hóláncszereléssel számolni kell, továbbá akik nem szeretnek tányérossal menni, azoknak valamelyest szűkül a pályakínálat. Egyébként a pályák nekem nagyon tetszettek, még akkor is, ha nem beszélünk nagy szintkülönbségekről (valamivel több mint 200m), tetszettek a pálya mellett található hütték is. Javaslom több napos túra egyik napjára (pihentető nap), vagy több naposra, ha nem a csúszás kerül a fókuszba.

Szombaton Skalka sípterepet választottam, mert honlapjuk szerint ment az összes nem freeride-os pálya, hó is esett és az időjárási körülmények is kedvezőnek tűntek. Továbbá érdekeltek a jelenlegi állapotok is.

Előzetes informálódás
Már az egy kisebb rejtélyt okozott, hogy pontosan milyen pályák és liftek is működnek. Nehezítette a tájékozódást, hogy a honlap csak és kizárólag szlovákul érhető el (zászlók csak dísznek), úgy hogy a pályák és a liftek nincsenek megszámozva/betűzve és mindehhez egy újnak mondott térkép (ezen nem szerepel újként a négyüléses), amin megint máshogy vannak jelölve (illetve nem jelölve) a felvonók és a pályák. Mindenesetre az kiderült, hogy a régi nagy tányéros liftek már nem fognak működni. Pályák közül a kettes teteje becsúszópályaként továbbra is üzemel, valamint a nagy pálya mellett még kettő kisebb (nagy pálya részeként) és a Blondy, bébi mennek.

Utazás
Budapestről szokásos útvonalon (2-es, 66-os) mentem egészen Hontnémetiig, onnan pedig 51-esen Selmecbánya felé egészen az R1-es autóútig, majd egy keveset az autóút mellet aztán Martin felé egy kicsit aztán fel a szerpentinen Körmöcbányánál. (a település belvárosa hangulatos) Az 51-es minősége és útvezetése azért hagyott kívánni valót maga után. Az út 3 óra 10 percig tartott.

Első benyomás és helyzetkép
Szocreál a javában. Kátyús jeges parkoló fogadott, érkezésemkor kb. egy tucatnyi autóval (8:45).
Pénztár felé haladva többszintes felújított panelszállót és kisebb konténeres síkölcsönzőt, bufét láttam. Az egyetlen kasszánál nem volt sor., így gyorsan megvettem a jegyet. (a pénztáros nem tudott angolul)
Aztán elindultam a régi liftek környékére. Az első csalódás rögtön a becsúszópálya tetején (régebben kettes jelzésű) ért. A honlap szerint a pálya jó és üzemel, a helyzet, hogy teljesen használhatatlan, sáros köves alig látni rajta havat. (Ma néztem, hogy szombat reggel 8-kor módosították korlátozottra.) Tovább haladva egy hatalmas mondhatni ipari tányéros felvonó maradványával szembesültem, ami a túraútvonalra ágaskodott. Érdekes látvány volt, ekkor úgy éreztem, hogy a mai nap múzeumlátogatással fog telni. Mellette a Ziarska Romik fekete pályák (4-6), amik felvonó nélküli freeride pályaként vannak nyilvántartva a honlap közlése szerint. A pályán foltokban van hó, annál több kő és már félméteres fenyők nőttek ki pályaszerte. (végül is, ha leesik egy méter, akkor egyszer le lehet menni rajta, aztán mászás és újra). Aztán a Blondy felvonó hangjára lettem figyelmes, ami már megyegetett, szó szerint, mert néha olyan hangja volt, mintha meg akarna állni. Közben ment a pályakarbantartás, miközben a pályán már volt síelő. Egy alkalmazott lapátolta a havat a kikopott részekre. Mentette a menthetőt, bár még így is maradt bőven kikopott felület. (Limba-ról lejebb)
Egyébként azon a részen több talponálló is üzemelt amik egyébként hangulatosak voltak és bele is illetek a tájba. Ha nincs pálya, akkor igyunk mottó is találó lehetne. (fekete pálya tetején találtam egy törött whisky-s üveget).

A pálya

Kis keresgélés és kérdezősködés után megtaláltam a pályához vezető utat, aztán láttam egy modern és szép szállodát és pár teljesen új és igényes apartmant is. (gondolom a panoráma miatt kerültek oda)
A pálya lejtése teljesen rendben van, nincs benne letörés, fent kellemesen piros lent meg kék inkább, valamint a széllessége is megfelelő. Valamivel több mint egy kilométer hosszú és 240 m a szintkülönbsége. Mind a két tányéros a lenti részben van, bal oldalon az egyik a snowboard park mellett, a másik pedig a jobb oldalon a kettes pálya kicsúszásánál. (Ez rosszul van jelölve a térképen.) A pálya minősége a honlap szerint nagyon jó volt, a valóságban szerintem inkább a korlátozottat ütötte meg, hiszen nagy terjedelemben látszódott a föld, sok esetben a kő és a fú is. 11-12 között lehetett a legjobban csúszni, amikor már felszállt a köd, délutánra már kikásásodott és még több kő került elő. Nem értem, hogy lehet itt 50 centi hó. Nem hittem a szememnek.

Az ülőszékes
Teljesen rendben volt. Látszik, hogy pár éves. Egysebességes behúzószalagos, kényelmes beszállni kiszállni, a mikrofonból meg szólt a jó kis zene.

Limba étterem
Délben megérkeztem az étteremhez, mellette láttam egy újabb felvonóleletet és az egykori pályát, aztán beérve szinte minden asztalnál ültek. Nagy fapados étterem, szó szerint (inkább menza jellegű) Kb. 5 melegétel közül lehet választani. Az étel megfelelő minőségű volt az adag azonban lehetett volna több, mindenesetre azért a pénzért drága volt. Egy órára ki is ürült az étterem.

Egyéb
A pálya alján és tetején is van egy-egy röviditalt árusító bódé stand. A lift kiszállójánál pedig egy bunker (félkész valami), amiben gy büfé és egy mosdó is található.
Szép volt a kilátás a hegytetőről, lehetett látni Besztercebányát és a környező hegyeket.
Egyébként úgy láttam, hogy a központ inkább a rekreációra helyezi a hangsúlyt.

Összegezve
Csak síelésre nem javaslom a terepet, a 22 eurós ár ellenében sem.

Tegnapi nap újabb állomáshoz érkeztem az egynapos felfedező túrám során. A hóviszonyokat figyelembe véve, most erre a terepre esett a választás.

Utazás:
Besztercebánya után el kell menni balra Martin felé, az út 20 km-en keresztül szerpentines (rosszabb mint Donovaly felé). Leérve a hegyről Martin felé az út teljesen jó, viszont aggodalommal töltött el, hogy csak a messzibe láttam hegyet. 15 km után letérve a főútról és vagy 3 település után a GPS végre elvezetett Snowland kapujáig. Bp.-ről 3 óra 45 perc volt az út. (9-kor nyitnak)

Első benyomás:
Hát ez lenne az. Aha. Meglátjuk. Gondolatok fogalmazódtak meg bennem. A központ első ránézésre modern, újszerű apartmanokkal tűzdelve. Parkoló hely volt bőven, a későn érkezőknek csak jeges sáros. Buszoknak külön parkoló, érkezésemkor is érkezett két iskolás busz. Eshop nem működik a honlapukon, így helyben 10 perc várakozás után tudtam megvenni a jegyet. A pénztáros nem tudott angolul.

Lift:

Délelőtt 5-10 perces várokozások alakultak ki az ülőszékes aljánál. A lift egyébként egysebességes behúzószalagos újabb típusú és párnázott volt. Eleinte a sebességét lassúnak találtam és többször meg is ált, azonban délutánra már javult a helyzet. A tányérosokat a kisiskolások serege használta szorgosan.

A pálya:
Mert, hogy lényegében egy van. Közepénél van egy kettéválás. Méreteit tekintve: hossza másfél kilométer, szintkülönbsége 300 méter. Ez még így jól is hangzik, azonban rontott az értékén, hogy a lankás és a meredek részek egymást követték, illetve, hogy a pálya középső részénél kifelé döntött. Hó egyébként bőven volt a pályán. Nap végére a meredekebb részek buckásodtak és elkezdtek jegesedni is. Azonban az utolsó meredek rész az ülőszékes beszállójához közel, egész jó állapotban maradt még nap végére is.

Humno étterem:
Jó hír, hogy az étterem honlapja fent van az interneten allergénekkel együtt, így más érkezésemkor tudtam, hogy mit fogok választani. Az étterem nagyon modern szép és hangulatos, valamint még egy múlt század eleji sífelszerelést is meg lehet csodálni. Nagyon jól főznek és a kiszolgálás is gyors valamint az árak is rendben voltak. Negatív, hogy alig lehetett ülőhelyet találni (3-szor mentem vissza) továbbá, hogy a pincér sem tudott angolul. Van mellette egy hasonlóan újszerű bár és egy büfé is.

Összegezve:
Végső soron nem nyerte el a tetszésemet ez a síközpont. Mindent egybevetve nem gondolom, hogy vissza fogok jönni, hiába került a síbérlet csak 23 euróba. Családosoknak talán jó választás lehet.

Ebben a szezonban eldöntöttem, hogy újabb egynapos szlovák síterepeket próbálok ki, elsőként erre a síterepre esett a választás, így szombaton meg is látogattuk.

Eskipass:
Nekik is van eskipass szolgáltatásuk, így előző nap este meg is vettem a bérletet. Angolul egész jó útmutató van hozzá, bár pár helyen kellett a fordító, mivel maga a jegyvásárlás csak szlovák nyelven érhető el. Regisztrálni viszont nem kell és akinek nincs kártyája az is tud venni. (csak két eurót felszámítanak) Postázni nem postáznak, helyben az átvevő ponton lehet a kártyához hozzájutni az e-mailben kapott QR kód segítségével. Tényleg így is volt, odamentem és minden gond nélkül pár másodperc alatt legyártotta a gép a kártyát.

Utazás:
Budapest központjától kereken 4 óra (ebbe azért 5 perc pihenő belefért) 4:25-ös indulással 8:25-re értünk oda. Az út szokásos szlovák főútvonal, gyakorlatilag E77-en kell végigmenni, aztán Alsó Kubin központon át fel a szerpentinen. (viszonylag jól ki is van táblázva)

Megérkezés és első benyomás:
Hát a parkoló lehetne egy fokkal jobb is. Vagy fel kéne murvázni vagy leaszfaltozni, de végül is a célnak megfelel. Időben érkeztünk, így nem volt probléma a helyhiány.

Átvéve a kártyát egyből szembesültem a hosszú széles pályákkal, már akkor éreztem, hogy ez egy jó nap lesz. További jó hír volt, hogy nem láttam tömeget. A lift beszállása előtt a képernyő figyelmeztetett, hogy már csak 6 óra XX perc van hátra a mai napból. -> Hát akkor csúszunk gyorsan gondolat fogalmazódott meg bennem. :-)

Liftek:
Két egysebességes behúzószalagos ülőlift és vagy 5 golyótányéros van. Az ülőszékesek sebessége teljesen rendben volt, minőségük átlagos. Az alsó ülőlift kiszállójától le kell csúszni vagy 200 métert a felső lift beszállójához. Kiszállók valamelyest jegesek voltak, amit nem nagyon próbálták orvosolni. A tányéros pedig kollégám elmondása szerint nem volt barátságos.

Pályák, hóhelyzet:
Alapjában véve nagyon széles és hosszú 2-3 km-es pályák vannak, egyenletes meredekséggel (2-3 letörés azért van). Föntiek kellemes pirosak, lentiek kellemes kék(ek). Kifejezetten jókat lehet rajta csúszni, tényleg nagyon élvezetes. Van erdei pálya is (4km-es), amiben azért vannak emelkedők és szinte vízszintes részek is, azt annyira nem élveztem.
Ezt a remek adottságot azért csorbította a jelenlegi hóhelyzet, még jó hogy egy héttel korábban esett 30 centi, mert az életmentő volt. Nagyon kellett. A hó fagyott volt a pályán kívül nem igazán lehetett menni. A fenti részen vigyázni kellett a jegesedéssel. Az alsó részen pedig kásás volt pár helyen barna foltokkal, de ezek nem okoztak gondot, mert volt bőven hely a pályán. Csak kis mértékben buckásodott, de ez sem volt zavaró.

Egyéb:
Ami talán még fontos, hogy nem volt sor, talán egyszer kellett két percet várni az alsó ülőszékesnél.
Van egy köteles átcsúszó a sípálya felett, ami télen is működik.
A fenti hütte igen barátságos kis hely, jó árakkal.
A központban van egy Euronet-es ATM is.
A lenti WC tiszta, de azért a szocreálos állapot szembetűnő.

Összegezve:
Nagyon megérte ide eljönni főleg, hogy a napijegy webshopon keresztül csak 27 euró volt. A síbérleten az áll betűkkel és szimbólumokkal, hogy "I love Kubniska",(hópelyhes szívecskével) és tényleg :-). Vissza fogok jönni.

Tegnap elindult a szezon itt is a hangulat is ennek megfelelő volt. Senki se törte azon magát hogy nyitásra kiérjen és végig csússza a napot. Egy igazi szezonkezdeti bemelegítő nap volt. Nem voltak sokan annak ellenére hogy a jegy ára csak 10 euró volt. A pálya kezdetben jó volt délutánra a felső rész kezdet egy kicsit buckásodni illetve fagyos is lett. A felső részen a szél megélénkült. Ami egy kicsit rossz volt hogy minden szlovákul volt kiírva. Az étterem önkiszolgálós, választék ennek megfelelő, persze itt is minden csak szlovákul. Szerencsére a pénztáros angolul és németül is jól tudott így a választék ismertetése után rögtönözve tudtam is ebédet kérni. (egy kicsit drágábban ebédeltem mint a napi jegy ára). Egy DJ-t is hívtak aki a délelőtti órákban szorgosan keverte a számokat. Műjégpálya is működött.
Budapest délebbik feléről mentem 155 km-re van a pálya, az út ennek ellenére majdnem három óra volt egy negyedórás megállóval. Az is közrejátszik hogy az M2-t felújítják és 20 km-en keresztül egyáltalán nem lehet előzni és 60-as korlátozás van. Rétsági körforgóig elkelne egy jó autóút.

Hétfőn voltunk Csorbán, de csak véletlenül Eredetileg Donovaly-ba mentünk csak ott szakadt az eső, aki jött le az csak szörnyülködött a pálya állapota miatt!
Az új pálya jó az ülőlift tőkéletes, a hütte szuper, az árak elfogadhatóak a hely viszonylatában. Pálya estére buckásodott egy kicsit ami azért zavaró volt, de ez várható is volt a plusz egy-két fokos hőmérséklet miatt. Egyébként a felvonó felső szakaszában volt egy kis szél.
Sorbanállás nem volt!
Rengeteg magyar volt, és még a hütte egyik alkalmazottja is tudott magyarul, vagy talán az is volt.