Élménybeszámolók

Mi féltünk a vasárnaptól, inkább hétfőn mentünk fel. Gyakorlatilag sehol sem kellett várni, egyedül Langwied-nél volt kisebb tömeg 10 óra felé. Tényleg jól eloszlik a nép, dél körül pedig beülnek enni, akkor nagyon szellősek lesznek még a kékek is.

A pályák kitűnőek, a piros bal szélen és a jobb fekete szélen gyakorlatilag senki sincsen, a hó és a meredekség is tökéletes. Nekem mondjuk az Alpincenter-Langwied piros pálya jön be leginkább, főleg a gyors ülőlift miatt, na és reggel a Black Mamba is nagyon klassz volt. Délután ezek a pályák a meredekebb részeken kicsit kijegesedtek, volt pár túrás is, de még tűréshatáron belül voltak. A szokásos 60 km-erünket itt is lenyomtuk.

Négynapos hosszú hétvégénken a 24-i hétfőt töltöttük itt. Már régen ki akartam próbálni a Gasteinertalt, most végre sikerült. Großarlban parkoltunk, egy kis buszozással egész kényelmesen végignéztünk mindent egészen a végállomás Badgasteinig oda-vissza. Csodálatos napsütés volt aznap, ezért is merészkedünk ide erre a napra, mert a magasabb régiókban én nagyon rosszul látok rossz időben.

Großarlban reggel két kis negatívum fogadott minket, egyrészt, hogy csak 8.45-kor indul a lift (hosszú túránk miatt kicsit féltem az időveszteségtől, de végülis nem hiányzott), a másik pedig, hogy a parkoló a két kabinos lift között, a johanni út és liftes utca közötti placcon terül el, emiatt elég sokat kell klaffogni a liftig, pláne annak, aki későn érkezik. A Fulseck környéke olyan klasszikus "sportweltes", jó hosszú pályák, erdők között, 2000 méterig, klassz modern liftekkel. Nekünk a Fulseck alatti hatüléses jött be nagyon a dorfgasteini oldalon, többféle piros pálya is volt hozzá, még délután is jó minőségben. A Kreuzkogeltől Großarlig tartó 3-as kék Familienabfahrt tényleg igazán családbarát, nagyon hosszú, alig lejtős pálya, esti levezetésnek is kellemes volt. A panoráma is szuper, fentről még a Watzmann is kikukucskált a Steinernes Meer mögül.

Dorfgastein és Hofgastein között nagyon jó a síbuszkapcsolat, fél óránként jár, de délelőtt és délután a csúcsidőben 15 percenként. Nincs tömegnyomor, a buszok gyorsak és atompontosak. A Schlossalmi sikló is elég gyors, az utascsere pöpecül megy, de azért volt egy 8-10 perces sorbanállás. A hofgasteini rész nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlünk, a gleccserszerű hangulat és a magasság nagyon klassz, de itt megállt az idő 20 évvel ezelőtt. Az angertali új kabinoson kívül csak két elég régi leakadós lift van, a többi őskövület mind. És ami még zavart, hogy egy csomó pálya van összevissza, de olyan igazán jó kis piros pálya egy hozzá tartozó lifttel nemigen van itt sajnos. Viszont a Dolomitokat idéző hangulat a Hohe Schartén és a H1-es nagykör a maga 1400 méter szintkülönbségével, meg a csodálatos hegyekkel felejthetetlen élmény marad mindenkinek, az biztos...

A H32-es déli pálya Angertal felé felejthető dolog, jobb még dél előtt túllenni rajta. A badgasteini rész a Stubnerkogelen viszont nekem nagyon pozitív élmény volt. A Stubnerkogelbahn nagyon gyors, alig vannak rajta és a II-es Teilstrecke melletti pályák nagyon jók. Nekem bejött a Jungeralmbahn is (amit láthatóan egy régi liftből lett leakadós gyorsliftté alakítva), a mellette futó B19 és B22 pályák igen jó lejtésűek és változatosak. Jó volt a lenti folytatás Angertal felé is. A Talabfahrtok Hofgasteinben és Dorfgasteinben is nagyon le vannak gatyásodva, a Schlossalm aljában a barna trutyiban még a lecsatolás is megfordult a fejünkben...

Összességében azt kell mondjam, egy erős 4-esre értékelem a terepet, mindenképpen ki kell egyszer próbálni, Schlossalm maradandó élmény, a régi liftek ellenére is. Haladóknak simán teljesíthető egy nap alatt a teljes Großarl-Badgastein táv oda-vissza. A panoráma tényleg csodálatos, a Hohe Scharte pedig magáért beszél...

Egynéhány kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/gastein...ertal-2014-02-24/

Négynapos hosszú hétvégénk részeként, 23-án vasárnap voltunk itt egy napot. Már többször áradoztam itt róla, és továbbra is a Hochköniget tartom Ausztria egyik legjobb terepének, de Salzburgban biztosan az. Egyszerűen nem volt semmi negatív élményünk, ráadásul az idő is csodálatos volt, a szombati nagy havazás után pont kisütött a nap, és még nem volt nagyon meleg. Csendes kis terepnek nem mondanám, nem kispályás tömeg volt itt vasárnap.

Mühlbachban parkoltunk, kényelmesen megjártuk a Königstour-t Maria Almig oda-vissza, és közben szinte mindenhol csúsztunk kettőt-hármat. A szuper körülményeknek köszönhetően sikerült 80 km fölé jutnunk.

Tanácsos jó hamar kiérni, és még a nagy tömeg előtt lehet csúszni kettőt a feketén a kabinos mellett. Aztán 9-től nagyon elkezd sokasodni a nép, fél 10-től már komoly tömeg van, a liftet is nehéz megközelíteni a gyülekező tömegben. Fent aztán egész jól eloszlott a társaság 2-3 percnél többet nem kellett várni sehol sem. Egyedül az abergi négyes ülős volt napközben kritikus, itt 5-10 perc sorbanállás sem volt ritka. Sajnos sok itt a pálya és azért a négyes lift kevés mindhez együtt.

A pályák kiválóak voltak, a szombati havazás után se nagyon buckásodtak ki, csak délután 3 körül voltak kellemetlenebb részek, de tényleg nem vészes. A dienteni piros 14-es és hinterthali piros 29-es pályák még délután is vasalódeszka simák voltak. Kicsit firnes, de jó kantnival álomklassz. Ennél a két pályánál a várakozás is 0 perc volt egész délután. A dienteni déli oldal volt elég ramaty állapotban, de legalább nem voltak méteres buckák, mint amiket 3 éve láttam itt.

Pár kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/391964

Újabb gyorshétvégénken egy szombati Saalbach és egy vasárnapi kényszerpihenő utáni húsvéthétfőt töltöttünk itt.

Azt hiszem ilyen viszonyok április elsején talán ha 20-25 évente vannak. A vasárnapi egész napi hóömlés estére abbahagyta, így reggelre minden pálya tökéletesre volt ratrakolva és kifagyva. Enyhe mínuszok, csikorgó porhó, napsütés és felhők vándorlása, hótól roskadó fenyők: ilyet kifogni februárban is nehéz, áprilisban meg maga a csoda, egyszerűen elképesztő volt....

Már két évvel ezelőtti látogatásunkkor nagyra értékeltem ezt a terepet, de most közvetlenül Saalbach után is ugyanezt tudom mondani, nálam most ez az osztrák top. Hatalmas széles piros pályák, szupergyors liftek, alig vannak kényelmetlen botozós átkötések és a látvány egyszerűen káprázatos. A maria alm-i és mühlbachi két végpont között 2-2,5 óra alatt kényelmesen végig lehet érni, még 1-2 plusz csúszás is belefér. A legjobb pálya a hinterthali fekete FIS-pálya volt, még délután is makulátlan volt, szerencse, hogy ennek a tövében parkoltunk :) De teljesen élvezhető volt mind még délután is, a szombati iszonyatos buckásodásnak és kásásodásnak nyoma sem volt, csak egészen lent a völgyben olvadt kissé. Az embertömeg nem volt vészes, pont elviselhető volt, de azért voltak elegen a rentábilis üzemeltetéshez is.

A dienteni új átkelő jelenleg valóban elég kellemetlen, össze-vissza botladoznak az emberek azon a kétirányú lökdösődőn, de valószínűleg itt lesz majd (egyszer) a Talstation-ja az új Gabühelbahn-nak, akkor majd biztosan javul a helyzet. Bár a délkeleti fekvésű pálya, az elég meredek olvadós aljával komoly kihívás a kevésbé profiknak.

Mindent egybevetve azt kell mondjam, ennél fantasztikusabb helyet és időjárást nem tudnék elképzelni.

És zárásul egy képcsokor a leírtakhoz:
https://sielok.hu/fotoalbum/hochkon...ig-2013-04-01/

Két éve megígértem, hogy még járok erre nyugisabb időben, ez most megtörtént. Közben meglepve látom, hogy azóta nem sok beszámoló érkezett a terepről.

Amennyire nem jött be múltkor, annyira jó volt most. Szombaton voltunk, elég ramaty idő volt, ebből kifolyólag alig voltak. A liftek jók, isteni, hogy nincs kabinos és nem kell sehol sem lecsatolni. A pályák hosszúak, a flachauwinkli oldal teteje egy kicsit zűrös volt, a 8-10 centi friss hóban nem volt néha egyértelmű, hol is a pálya, merre kell menni. Nekünk kicsit idegesítő volt, hogy a lifteknek nincsenek kicsit beszédesebb nevei, mert ezt a sok shuttle-nevű bubblét elég nehéz megkülönböztetni egymástól.

A klenarli Talabfahrt az erős havazás ellenére még este is kifogástalan állapotban volt egész végig. Iszonyatosan sajnáltuk, hogy csak egyszer vágtázhattunk le rajta, mivel a túloldalon a sűrű havazásban rossz liftbe szálltunk és emiatt még így is csak sikítva értük el a 15.15-ös buszt, amivel még át kellett érnünk Wagrainba, hogy zárás előtt visszajuthassunk az alpendorfi bázisunkra.

A Wagrain-Kleinarl buszos kapcsolat gyors és kényelmes, de számomra továbbra is teljesen érthetetlen, hogy miért hétvégén járnak 30 percenként és munkanap 15 percenként. Wahnsinn...

Kétnapos Sportweltes hétvége keretében besíeltünk mindent Alpendorftól Zauchensee-ig, Flachaut is beleértve. Bár valójában egy síterepről van szó, a korrektség kedvéért mindent a helyén:

Wagrain két részre van osztva, de inkább egymásra hasonlítanak, mintsem a velük szervesen összefüggő alpendorfi vagy flachaui részre. Hosszú liftek és hosszú pályák mindenfelé, nagyon jók. A Grafenberg teteje ugyan elég lapos, tényleg kék, szélessége miatt is igazi kezdőparadicsom. A Grafenberg Express I. melletti pálya az egész hétvége legszuperebb pályája volt, alig volt rajta valaki, az új kabinosban pedig soha senki. Egy baja van, hogy nagyon sokat kell klaffogni a beszállóig, meg kell kerülni körbe a régebbi kabinos fordulóhelyét.

A Flachau felőli oldal már inkább meredek, a Repülő Mozart melletti pálya nagyon klassz. Igaz, az állós lift elég gáz, ráadásul pont megállt 10 percre, mikor átértünk, olyan tokiói metrós nyomulás lett sajnos belőle. Nagyon jó volt látni, hogy a 90-es évek kis mosolygós Amadé figurái itt még életben vannak :) A Rote Achter pályája kicsit rövidebb, de ez is széles és viszonylag meredek a középállomásig, szuper volt.

A pályaállapotok szinte tökéletesek voltak, délután felül kicsit buckás lett, de abszolút tűréshatáron belül volt még. A két oldal között 15 percenként jár a busz, kis szerencsével lecsatolástól liftbeszállásig meg lehet úszni 8-10 perc alatt a transzfert. Aztán jövőre ennek is vége, már állnak az új GLink oszlopai, épül a kabinház is.

Flachau viszont olyan mint múltkor, rengeteg ember, hangyabolyszerű élmény, sokszor a teljes pályát elállják a pihengetők, földön fetrengő deszkások. Nagyon idegesítő. Sok a kezdő és az apró gyerek is, nagyon kell vigyázni rájuk. A liftek és a pályaállapotok amúgy teljesen jók, a kicsit meredekebb Hermann Maier Rennstreckén azért a profik is élvezettel csúszhatnak párat. A liftekre általában 4-5 percet kellett várni, az Achter Jet és a Starjet 1 kicsit kevesebb volt.

A képeket belinkelem ide is:
https://sielok.hu/fotoalbum/skiamad...e-2012februar/

Nagyon régen jártam erre, akkoriban még nagy szám volt egy ilyen összekapcsolt síterep, elsők között a Sportwelt Amadé. Mára már felfejlődtek a többiek is, sőt jó páran el is húztak, de Alpendorf-Wagrain még ma is egy kellemes, élvezhető terep több napra is, hozzácsatolva egy kis flachaui vagy kleinarli kiruccanással.

Sok iromány nem keletkezett itt mostanában, ezért írok pár sort a jelenlegi állapotokról.

Szombaton rossz idő volt, nagyon kevesen voltak. Vasárnap viszont képeslapba illő napsütés volt, hótól roskadozó fenyőfákkal. Voltak jócskán, különösen a középső részeken. Az előző napi és éjszakai havazás után frissen ratrakolt pályák kb. 1500 méter felett 11 óra felé kezdtek kicsit leromlani, de nem volt vészes. A lentebbi pályák kicsit jegesebbek voltak, de teljesen jók még este is. Várakozás 3-4 perc volt max.

Az utóbbi évek újdonsága, a buchaui 8-as kabin nagyon jó, gyors és kényelmes. Több piros pálya is levezet ide, szélesek és élvezetesek. Sokan vannak, de gyorsan benyeli a népet. Mókás dolog az átemelős Panoramabahn, ami talán a leakadós ülőliftek egyik őspéldánya. A kettes lift viszont nem javallott, hosszú és lassú. Helyette jobb lecsúszni a kék síuton a buchaui kabinoshoz, ami ugyanúgy felvisz a Gernkogelre. Nagyon klassz a Hirschkogel hátsó csákányos feketéje, itt vasárnap is alig voltak.

Néhány kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/337707/

Általában nem szoktunk magyar pályákon síelni, Ausztriához vagyunk szokva, de nagyon. Tegnap este valahogy mégis Eplénybe fújt minket a szél, hirtelen ránk jött a síelhetnék és itt még eddig nem jártunk.

Felkészülve bár a magyar viszonyokra nem ért bennünket csalódás, sőt, egész kellemesen elszórakoztunk. A pálya a nagy meleg után is egész tűrhető volt, kicsit karcos alapon 5-6 centi friss műhó volt. Viszonylag kevés ember, jó fény, semmi sorbanállás, a pályán is bőven elfértünk. A hétköznapi 3 órás jegy ára is egész elmegy.

Ami nekem különösen tetszett, hogy ez az első magyar síterep, ahol végre mi haladók is jól érezhetjük magunkat egy kis munka utáni 3-4 órás síelésen. Az 1-es pálya működött, de elég hosszú, a szélessége és a meredeksége is megfelelő. Itt szerencsére nem csak 4 focipálya méretű, alig lejtős mezőre spriccelik a rengeteg pénzt, hanem inkább hosszabb, ezáltal élvezhetőbb darabokra. Az ülőlift elég lassú, de mégiscsak jóval kellemesebb, mint egy csákányon lógni egész nap és nem kevés embert "tart távol" a pályától hozzá képest.

A fentiek fényében úgy éreztük, hogy kihozták ebből az aprócska hegyből a maximumot, ennél többet nem lehet elvárni ebben a kis lapos országban. Azért talán a ratrak szaladhatna 2-3 kört az esti síelés előtt is, zárás előtt nagyon klassz volt az egyik után leszáguldani.

Reméljük beindulnak jövő héttől a szuperszerdák, és akkor még biztosan leugrunk párszor mi is idén.

Tegnap már gyakorlatilag minden pálya nyitva volt, a schladmingi alsó piros 1-es, ill. a Golden-Jet melletti pálya nem megy, Hausban pedig a lenti fekete. Ezen kívül néhány átkötő kék/piros pálya nincs még nyitva.

Sajnos a Hochwurzen viszont még nyűgösen síelhető, a Pichl felőli oldal csak a hétvégén nyit, az ötösfogattal pedig nagyon lassú és macerás ott síelni akár egynél több menetet is.

A pályák amúgy extrán kiválóak, ratrakolt porhó, kevés ember, délután is majdnem olyan mint reggel. Csak a lenti pályák kemények, de nem jegesek. Várakozás abszolút nulla. Ennél jobb körülmények nemigen lesznek idén többet :-)

A múlt heti havazás végre hozott egy kis téli hangulatot. Bár nem megy minden pálya, a Planaion és a Reiteralmon bőven elég placc és lift áll rendelkezésre. Vasárnap még elég sokan voltak, a Reiteralmon a 6-os bubblénél szép kis sorbanállás is volt napközben, de a többinél nem volt sehol gond. Hétfőre aztán eltűnt mindenki, a legtöbb Bahnon 10-15%-os vagy az alatti volt a kihasználtság, a pályákon alig lézengtek páran.

A pályák nagyon jó állapotban vannak, de elég kevés még a hó rajta. A hosszú hétvége és a pénteki komoly olvadás azért megtette a hatását sajnos, hétfő este már elég rendesen le volt minden gyalázva, előkerültek a sárfoltok, kövek és fűcsomók is, a legfelső részen meg a tükörjég-mezők.

A legjobb állapotban a Planai piros/fekete 3-as pályája volt, egészen a schladmingi arénáig. Mivel elég sokszor volt köd 900 és 1200 méter között (vasárnap a síléceink orrát se nagyon láttuk ott egész nap), nem sokan jöttek le rajta. Kiválóak a viszonyok a Hochwurzen piros pályáin, gyakorlatilag nincs senki, csillagos ötös a pálya még délután is. Sajnos az ötösfogattal utazni elég nyűgös és hosszadalmas, így megvan a böjtje ennek is...

https://sielok.hu/fotoalbum/139985
https://sielok.hu/fotoalbum/769578

Hát igen, azért a térképbe nem árt néha belepillantani, hogy ne a Kitzbüheler Hornnál kössünk ki :-)

A Hahnenkammbahn aljában azt hiszem mindenhol fizetni kell. Mi ezért mindig 8.30 körül szoktunk megállni a Fleckalmbahnnál, azt nagyon könnyen meg lehet találni. Ilyenkor max. 8-10 autó van még csak a nagy ingyenes parkolóban, rögtön a kassza mellé lehet beparkolni. Fent nincs még sehol senki, szuperek a pályák. A "lustálkodást" jobb délutánra halasztani, amikor már minden szét van túrva, fel kell kelni időben :-)

Való igaz, hogy nem a totálkezdők síterepe ez, én is megírtam pár hete, hogy a völgyig érő kék pályákban vannak csúnyább piros letörések, keskenyebb részek és délutánra nagyon-nagyon lepusztulnak enyhébb időben. Azt is írtam, hogy a fenti kék összekötő pályák viszont nagyon kellemesek. Nekem a kedvenc pihi/panoráma-köröm az Ehrenbachhöhétől (Fleckalmbahn teteje) a kék 36-37 - C1 lift - kék 16 - C4 lift. Egy 20 méteres meredekebb rész van benne a kék 16-oson, amúgy békés lapos csúszkálás. A 29-es és a 28-as is elég széles és nem vészesen meredek. Az igaz, hogy nem az a lökdösős lapos pálya, de az már inkább a "zöld pálya" kategória.

A legjobb kék pálya, ami délután is mindig klassz volt és végig kevesen voltak rajta, a 64-es a Bärenbadkogelnél. Sajnos kis szépséghibája, hogy hazafelé a piros 62-essel a kezdők eléggé megkínlódnak, mert délután igencsak jeges.

A Fleckalmbahnba lefelé 17 óráig is be lehet ülni, szerintem kezdőknek nem szégyen, jobb, mint lekínlódni a széttúrt Talabfahrtokon.

A délelőtti Flachau-Wagrain csúszkálás után Kleinarlon át érkeztem meg ide szerda délután.

Tényleg nem rossz a mikroklíma, az elmúlt napok környékbeli tapasztalatai alapján azt kell mondjam, itt voltak a legjobb körülmények délután kettő után. A felső részek kb. 1700 méterig mindenhol kiváló állapotban voltak még 13 óra körül is. A pirosak kicsit jegesek, de jók, a kékeknek csak az alja volt kicsit buckás, jégfolt elvétve akadt. A fekete pálya is jól bírta, az alja lett kicsit lesíelve délutánra. A Weltcupstreckén viszont gyakran elővillantak a januári versenypálya kék festékes tükörjeges maradványai. Makulátlan minőség érthető módon a hátsó csákányos kék pálya mellett volt, de az elég lapos, a kezdő meredély után tojásban kell csúszni rajta, annyira nem lejt. Abszolút kezdőknek szuper hely, szinte senki nem volt rajta, igaz elég szeles volt itt az idő.

Ember alig volt, a kleinarli rajzás után kifejezetten kihaltnak hatott a terep, egyedül a közös kék szakaszon az Oberzaun-Almtól a völgyig volt kicsit zsúfoltabb és ennek következtében buckásabb is. Várakozás a lifteknél egész délután 0 másodperc.

A liftek nem a legújabbak, a 4-es és a 8-as új bubble, a többi nem leakadós régi lift, igaz ki lehet őket váltani kabinossal. Az 1-es kabinos egész új, nagyon gyorsan fent van, a középállomáson is ki lehet szállni. A 7-es jelű kabinos nem néz ki valami bizalomgerjesztően, egy elég vékonyka drótkötélen csüngő aprócska, 30 évnél is öregebb ódon dobozkába nyomulunk be négyen, ami viszont elég gyorsan felránt 2100 méterre.

Kis negatívum, hogy a flachauwinkli Abfahrt a déli pályákhoz hasonlóan totális buckasí lesz estére, egy hosszú, fárasztó nap után elég izzasztó. Még a kék fenti rész is le volt teljesen alázva. A Highport 1 kabinos lift melletti kék elkerülő pálya egyes részein egy falat hó sincs már, úgyhogy az egyetlen pályaként pirosan világít az információs táblákon. Kezdőknek, vagy akik nem szívlelik a méteres kásabuckákat, szerintem érdemes 16:15-ig beülni a dobozba lefelé.

Flachauwinklben a zsír új, szenzációs völgyterminál szerintem az új Planainál sokkal jobb, luxusvécék, mozgólépcsők, etetőláncok, szkájfotelokból lehetett nézni a vb-t stb. Kár, hogy nem volt benne liftzárás után már senki, teljes hullaszag volt, hiányzott a hangulat. Lehet, hogy valami nyüzsgősebb, falun belüli liftnél kellett volna egy ilyet építeni.

Összességében azt mondhatom, jó kis síterep, tetszett, de több napra azért eléggé megunná az ember ezt a pár liftet, illetve néhány új bubblét is el tudnék képzelni még a zauchensee-i oldalon.

Kicsit meglepő, hogy milyen kevés kint a beszámoló, pedig tényleg egy szenzációs síterepről van szó. Azzal hogy idén összekötötték Hintermoost Hinterthallal, mindenfajta komplikáció nélkül összeér az egész. Az egyetlen kis negatívum, hogy a három falu között nincsen síbuszközlekedés, tehát erősen figyelni kell az órát, mert aki a túrázást visszafelé elszámolja, ott szorul valahol.

Ami számomra nagyon pozitív meglepetés, hogy teljesen hiányoznak az ilyen síhintákban sokszor megszokott erdei utak és lökdöső-folyosók, itt a túraútvonal szinte végig hagyományos, valódi piros meredekségű pálya, amik sokszor még kegyetlen szélesek is. A rendszer kicsit gyengébb pontja a dienteni rész két csákányos (L, M) és a régi kétüléses (N) liftjei. Amúgy csakis kabinosok és szupergyors 6-os bubblék vannak. De jövőre már cserélik is a csákányosokat, azután meg gondolom a kétülésest, úgyhogy itt ezerrel megy a fejlesztés minden évben.

Mi 15-én voltunk itt, szikrázó napsütésben. Mühlbachból indultunk és oda-vissza megjártuk Maria Almig az egészet. Reggel szokás szerint nagyon jó állapotban volt minden. Kezdőknek szuper kék pályák vannak itt, a 4-es egy egész pályarendszer, az 1a pedig egy nagyon hosszú, viszonylag széles, igen kellemes csúszás. Haladóknak pedig tökéletes az erős piros jellegű fekete pálya és piros 3-as, mindkettő mellett saját közvetlen lifttel és kék "átcsúszások" nélkül. Várni itt sehol sem kellett 10 másodpercnél többet, egyedül az E jelű KingsCab-nál alakult ki elég nagy tömeg, de a gyors, sűrű 8-as kabin nagyon elnyelte a népet, nem volt több 2 percnél a várakozás.

Dientenben is nagyon jó kis pályák vannak, a Wastlhöhe tetején van egy százméteres lökdösődés egyik irányba és egy kis folyosó a másikba, amúgy széles piros lesiklópályák. A faluba leérve le kell csatolni és átballagni a főúton (20 méter), de ez a szép kis házak között inkább hangulatos, mint bosszantó. Rá van túrva a hó a főútra is, visszafelé át lehet csusszanni, de felfelé az olvadékon elég macerás felhalszálkázni. Ezután a régi kétüléses igen méretes alsó házába csúszunk be, ahová kintről hordják be a havat. Jó 15-20 perc mire felzötyögünk vele, meg-megáll néha (ahogy a nem leakadósok ugyebár szoktak), de jobbra a Hochkönig gyönyörű hegyláncai, balra a kis falu egy tüneményes, dombon álló kis templommal, szóval azért el lehet bámészkodni. Az új 30-as összekötő pálya egész jó, a nagyobb része igazi lesiklópálya, de nem vadul meredek. Előtte lehet csúszni párat Hinterthalba is, itt is kicserélték a régi lifteket egy vadiúj hatülésesre.

Hintermoostól Maria Almig aztán kicsit megsokasodtak az emberek a liftekben és a pályákon egyaránt, de a 3-as jelűben kellett csak 2-3 percet várni, a többiben csak minimálisat. Ezen a részen is megtalálja mindenki a magának valót, még pár rövidebb fekete szakasz is van. A kabinos melletti rész inkább kezdőknek megfelelő huzamosabb síelésre. Fent a Langecken a kis Hüttében ettünk, elképesztő volt a körpanoráma, nagy a választék és nagyjából átlagosak az árak is (3,20 a sör, 9 egy óriási adag Wiener Schnitzel).

Fél 3 előtt pár perccel indultunk vissza, két óra alatt kényelmesen vissza lehet érni Mühlbachba, profiknak még 2-3 plusz csúszás is simán belefér. Most minden 16:30-ig járt. A 8-as jelű Simalco lift iszonyat hosszú, de elég hamar fent van, 3 óra előtt már nem volt senki. Az egyetlen kellemetlen élmény visszafelé a délkeleti fekvésű piros 21-es pálya, ez katasztrofális állapotban volt délutánra, néhol méteres buckák voltak a kásás hóból.

A pályák állapotáról elmondható, hogy délelőtt nagyon jók, délutánra kissé jegesek, de mivel (a dienteni kivételével) mind északiasak, a viszonyokhoz képest nagyon jók. A 4-es pályacsoportból este a jobb oldali eléggé le volt alázva, de a másik oldal egész jó maradt. És hát a panoráma az végig lenyűgöző az egész régióban.

Bischofshofenből és Saalfeldenből is járnak ingyenes síbuszok, az elsőből óránként, a másodikból sűrűbben. Ráadásul mindkét irányból felér az első liftnyitásra, és zárás után egy bő órával is van még haza. Ebben a két városban sokszor jóval olcsóbb szállásokat is lehet találni.

Flachau nem véletlenül osztja meg a véleményeket. Mivel a TV-ben és a fórumokon is a "tömeg" az első benyomás, amit otthon szerzünk, ezért úgy döntöttem azért egy párat csúszom itt tegnapelőtt reggel.

Az Achter Jet kivételével minden lift 6-os vagy 8-as bubble, pár még ülésfűtött is. A pályaszerkezet egy nagy pókháló, mindenhonnan lehet menni mindenhova, a térképpel nem megy az ember semmire, inkább az orra után megy. Bár minden pirosként van jelölve, valójában inkább minden pálya széles, erős kék, a felső részen pedig enyhe kék, szinte teljesen lapos, óriási tehénmező.

A pályaállapotok nem túl ideálisak most, vasárnap még eső is áztatta az alsó részt. Nyitástól kb. 30-40 percig nagyon szuper volt, friss ratraknyomok, kevés ember. Aztán negyed 10 körül máris beindult a "hangyaboly"-effekt, iszonyatos nyüzsgés, mindenki keresztbe-kasul vágtat (mivel elég lapos) és 10 körül már jöttek is a buckák és a jégfoltok a kevésbé lankás részeken. A Weltcup-Strecke volt a leghosszabb rész, ahol nem volt elágazás és ember sem volt 9-10 között még sok. Várni sehol nem kellett, nyelik a népet a liftek, de a pálya kevés és szinte csak kereszteződésből állnak.

Tömeg nélkül egy szuper családi és kezdő síterep lenne szenzációs infrastruktúrával, de jelen állapotában eléggé nyomasztó a dolog. Ebből kifolyólag 10-kor már odébb is álltam, Wagrain felé máris klasszikusabb lesz a terep, hosszú piros lesiklópályák, kereszteződések nélkül, kevesebb emberrel.

Odébbállási lehetőségek:

Wagrainban a flachaui oldal (Flying Mozart, 32-33-as lift) és a grafenbergi oldal (38-as lift) 10-15 percenként ingáznak a buszok. A grafenbergi liftnél lehet átszállni Kleinarl felé, ez a busz hétköznap 15, hétvégén néha csak 30 percenként jár. Én az átszállással együtt is 15 perc alatt Kleinarlban voltam a flachaui oldaltól. Innen 40-50 perc alatt akár Zauchensee-ben is lehet landolni.

Flachauból is át lehet menni Flachauwinkl-be, a busz ott mindkét oldalon megáll (Sunshine és Highport), de sajnos ezek nem jönnek be egyik lifthez sem Flachauban, így 1-2 saroknyit ki klaffogni a főúthoz. Ez a busz nagyjából 30 percenként jár, reggel felfelé és délután lefelé időnként sűrűbben.

14-én voltunk itt, szerencsére a reggeli "Hochnebel" után itt fent csodálatos napsütés fogadott minket. A Gosaukamm és a Dachstein panorámája káprázatos, ez nagy pluszpont a régiónak. Szintén előny a jó síbuszközlekedés, bár reggel hiányolom a liftnyitás körüli megérkezést, ami sajnos más terepeken is elég sok helyen hiányzik. Pedig hát a legjobból marad ki ilyenkor az ember. Bár kocsival jöttünk Annabergbe, a lassú liftezgetés helyett inkább busszal mentünk vissza liftzárás után Russbachból. Az abtenaui átszállással együtt is visszaértünk 30 perc alatt.

A terepnek nem rosszak az adottságai (bár hiányoznak a hosszabb, meredekebb pályák), de szerintem egy kicsit későn "kapcsoltak", a liftek nagyobb hányada még mindig csákányos és nem leakadós, lassú ülőlift. Remélhetőleg folytatják a most elkezdett "bubblésítást". Ami már elsőre is gyanús volt, az be is igazolódott: ez a millió piros pálya enyhe túlzás. A legtöbbje inkább csak kék, néhány helyen kisebb meredekebb részekkel. A kéknek jelölt pályák pedig már igazán laposak, sokszor lökdösni is kell magunkat rajta. Ebből kifolyólag ideális terep kezdőknek és családoknak, gyakorlott síelőknek nem nagyon.

A pályák nagyon rövidek, a liftek lassúak, igazán élvezni a három hosszú völgyig érő Abfahrtot lehet a két kabinos és a leakadós liftek mellett. Ebből a gosausee-i 9-es viszonylag meredek, de elég keskeny, a russbachi 1-es nagyon széles, és nem túl meredek, a gosaui 2-esen pedig erős kék és lökdösős lapos részek váltják egyást. Az 1-es és 9-es reggel jó, délután kicsit jegesebbek, de mivel nem vadul meredekek, simán lejön rajta bárki. A 9-es felső részén pedig kéken ki lehet a fekete részt kerülni. A 2-es alsó része viszont délre már kásás buckasí lett.

Ami nagyon bosszantó volt: a térképről jó pár helyen hiányoznak a nyilak, ahol csak helyben látja meg az ember, hogy az nem arra lejt, amerre logikus lett volna. A Hornspitz-en az R7-es kis jojós áthúzólift nem indul elég mélyről, így az eleve totál lapos kék 3-as végén egy jó 200 métert kell felfelé sífutni. Végül pedig az annabergi kezdés, amit mi jól benyaltunk, mert a russbachi 8:30 ellenére itt csak 9-kor nyitnak.

Bár hétköznap volt, nem voltak sokan, fél percnél többet nem kellett várni, a gyors lifteknél pedig értelemszerűen semennyit.

Azért elvétve akad néhány magyar, mi is itt síeltünk azon a három szikrázó napsütéses napon, a nagy meleg és a régóta tartó olvadás fényében azt kell mondjam, igen jók voltak a körülmények. Jó néhány pálya jeges volt, de azért általában még a "belefér" kategória voltak ezek is.

Azzal én is egyetértek, hogy a színek nem teljesen stimmelnek mindig, pl. a Pengelstein-Abfahrt (30-31) kéksége ellenére meglep néhány pirosas letöréssel, a fekete 17-es pedig egy nagyon klassz kis piros pálya, ami kiváló állapotban volt még 13 óra körül is, mivel a színe miatt nem sokan merészkednek rá.

Általában elmondható erre a melegebb időszakra (most úgy tűnik, megint hosszabb enyhe időszak következik), hogy a pályák délelőtt nagyon jó állapotban vannak, az Ehrenbachhöhe és a Pengelstein közötti összekötő pályák mind kellemesek, kezdőknek valók, de 11 óra körül már néha buckásak és sokan vannak, különösen a déliek. A Pengelstein-Abfahrt amennyire jó délelőtt, annyira élvezhetetlen délután, ilyenkorra már csak óriási buckák és jeges foltok váltják egymást.

Dél körül célszerű odébbállni, a 3S-Bahn pillanat alatt átröpít a jochbergi részekre, ahol a piros 60-as és a kék 64-es egész nap jó állapotban marad és ember is alig van rajtuk. A piros 62-es sem lett buckás estére sem, bár az kissé jeges volt alapból is. A Bärenbadkogel-tól a Pengelsteinig 1, az Ehrenbachhöhe-ig pedig 1,5 óra alatt kényelmesen is vissza lehet érni.

Az ingyenes síbuszoknak köszönhetően nem is kell feltétlenül sílécen visszatérni az autónkhoz, sűrűn járnak vissza a buszok Jochbergen át a Paß Thurn-ról és Aschau-ból is (minden lift aljához betérnek, ilyen tervek esetén ne felejtsük el a kasszánál elvenni a sárga menetrendet!). A Paß Thurn környéki pályák nekem nem túlságosan nyerték el a tetszésemet, nagyon rövidek, néhol kicsit jegesek voltak, a piros 77-es pedig eléggé le volt alázva estére. A lassú, ősrégi, kétüléses G8-as liftből és a Resterhöhe tetejéről viszont páratlan a kilátás, már csak ezért is érdemes csúszni erre párat.

Ha Kitzbühel felől megyünk a Paß Thurn-ig, kezdők is minden nehézség nélkül tudnak egy nagyon jót "kirándulni", csak a Trattenbachalm melletti piros pálya (F9-es liftnél) meredekebb, de az egy elég rövid szakasz. A piros 77-es helyett pedig akár be lehet ülni a kabinos liftbe lefelé.