Élménybeszámolók

2020. január 04 és 11 közt élvezhettem a "Síparadicsom" minden csodáját. Negyedik éve járunk Franciaországba, jobbnál jobb terepekre, de a 3 Völgy volt az, ami miatt az összes eddig általm meglátogatott terület értékelését át kellett alakítanom. Off: Ha 10 ponttal lehetne értékelni a terepeket szerintem igazságosabban lehetne különbségeket tenni.
Val Thorensben foglaltunk szállást, kifelé a már unalomig ismert Frejus alagút helyett az Aosta völgyön át a Mont Blanc tunel felé vettük az irányt és Megevé szerpentines kis útjain értünk Albertville-be. Csak az válassza, aki 13 óra autózás után is bírja hányás nélkül...
Bevásárlás a La Bathie melletti U-ban, ahol találkoztunk az egy hetes „intenzív síelésre” érkező angol fiatalokkal, akik aztán egész héten ittak és ittak… Felfelé tartva, kissé idegesített, hogy a kocsi hőmérője +9-ről csak +3-ig csökkent mire felértünk a 2350m-en fekvő Les Balcons negyedbe. Később azonban kiderült, annyira profi a pályakarbantartás, hogy nagyon hosszan képesek elkezelgetni a karácsony előtt lehullott méretes havat.
A hatnapos bérlet minden percét igyekeztünk kihasználni, hiszen végig szikrázó napsütésben szeltük a havat. A rendszer óriási az élmény szuggesztív. Egyszerűen nem tudok negatívumot találni. Akár kezdő, akár profi vagy óriási mennyiségű pályán tudsz síelni. Egy perc sorállás nem volt a felvonóknál. A pályák egész nap szuperül bírják a használatot. A panoráma elképesztő, Mont Blanc látványa csúcsonként változik. Sokan írták, hogy egy hét alatt nem besíelhető, nem értek egyet, igenis jól megismerhető az egész rendszer. Persze ehhez kellett a 4. napom is, de erről a legvégén….
Val Thorens – Orell: A síelés Mekkája, 3000 feletti felvonók sokasága, kellemes esésű pályák, átlátható rendszer… Áhhh, ha lehet inkább ki kell próbálni! Nincs olyan nyomvonal, amit ne ajánlanék, ezért mindenki próbálja ki melyik esik hozzá legközelebb. Tipp. a Yannick Richard pályán minden délután 16 óráig edzenek, aztán megnyitják érdemes itt befejezni a napot. Erről jut eszembe egy ici-pici hiány, kevés a fekete…
Les Menuires – St. Martin: Zárásig tökéletesek a pályák, de a Masse-ről történő kora reggeli lesiklásokat semmi nem múlja felül! Az 3völgy szempontjából a második legjobb helyen elhelyezkedő település, hiszen Thorens és Meribel is pikk-pakk elérhető. Most így utólag feltűnik, hogy itt sem volt gyakori a fekete pálya.
Meribel: A legtökéletesebb szállás helyszín, hiszen minden tereprész felé van kapcsolata. Pályái talán kevésbé változatosak és a Saulire oldal, de méginkább a Thorens-i átkötő pályái korán viseletesek kezdenek lenni. A Mont Vallon lesiklói kihagyhatatlanok, mint ahogyan a völgy bármelyik piros nyomvonalának nagytempójú megsíelése hatalmas élmény a délelőtti, még friss havon.
Courchevel: Mit is írjak? Ezt (is) látni kell! Nem, a nem a síelést, a körülményeket. A lesiklópályák aljában lévő csilliárdos boltokat, a szőrmébe burkolt hölgyeket, a pálya mellett tollseprűvel tisztogatott Merciket, a csillogást. A gagyit…….. Jah, meg a reptér! Egyébként nagyszerű családias pályák, gyönyörű környezet, egyedi hangulat.

Escapade in a Day: A negyedik napon egyedül síeltem és teljesítettem a kihívást, tulajdonképpen besíelve a 3 völgyet, tisztán 96km lesiklás, közel 15000m lefelé irányú szintkülönbséggel. Szerintem a nagyon szépen megismerhető a terep szinte minden arca. Muszáj nyitáskor kezdeni és nem vagyok benne biztos, ha valahol sorállás van akkor teljesíthető. Pályatérkép a galériában.
https://www.latania.co.uk/blog/2020.../01/13/escapade-in-a-day-...

https://sielok.hu/fotoalbum/21761/k...ep/1/

Jan. 27-febr. 03. között életünk legjobb síélményét szereztük a területen. Ezt nyilván megalapozta a 280-400 cm közötti hó, a ragyogó napsütés és az, hogy ebben az időszakban láthatóan nem volt teltház. 40nm-es, felújított két szobás apartmant foglaltam 600 euróért Tignes Lavachet-ben a Tour Du Lac-ban (besiklás az erkélyen keresztül!). Fullos konyha, meleg, tisztaság, szóval jó választás volt. Pályaszállás, de feketén közelíthető meg, ezért a család szempontjából jó volt a ház előtt 5 percenként megálló síbusz (Val Claret-Tignes 2100).
A felvonók alapjában gyorsak és modernek, de van néhány jól karbantartott régi, valamint cseréért könyörgő ósdi is (Grand Huit, ez zárás előtt kerülendő!, Col Des Ves, Vallon) A lift-, és pályarendszer átlátható, logikus. További segítség a folyamatosan cirkuláló busz. A pályák többsége nagy magasságban fut gyönyörű kilátással és kiváló, természetes hótakaróval. Aki szereti a síhintát, vagy síkört itt mindkettőre talál alkalmat. A lehullott óriási hó miatt a hóágyúzásról nem tudok véleményt alkotni.
Saját pálya Top listám:
1. Arcelle
2. Sache (délelőtt)
3. Dahu-Double M
4. OK
Kihívás: FACE
A legkeményebbek: Foret, Leisse (Chopok dél ’89)
A legjobb családi pálya: Genepy-Prariond
A családi kör: Fresse-Fresse-Borsat-Genepy-Grand Pré-Grand Pré-Fontaine Froide-Verte-Tommeusses-Henri
Tipp: Pramecou
Off piste: gyakorlatilag bárhol, csak a bátorság és a tudás szab határt.
Zárásig kiváló minőségű pályák: Toviere és Grand Pré közötti és a Tetté de Solaise feletti területek.
Nem a legjobb: Sache alja délután, Trolles szűkülete záráskor, Val’d Isere felvonó csomópontjának elérése komoly sífutást igényel néhány pályáról.
Szuper a gyors Funiculaire és a Funival, de a bevarrott címeres Solaise-re vivő, fekete kabinos lift nálam mindent vitt.
A legjobb élményelem: Leissieres felvonó
Nemcsak síelőknek: Teté de Soalise, Toviere.
Sajnos pechünkre a gleccserre vivő nagykabinos egész héten karbantartás alatt volt, bár nem biztos, de mintha azt olvastam volna, hogy kabint cserélnek rajta.
Sífutópályák, koripálya, kutyás szánok, esti szánkózás 3km pályán, tandem ugrás, magaslati sétautak stb.-stb. A fürdőkben (Lagon, Aquasportif) nem túl meleg a víz, de síbérlettel ingyenesek, a wellness részleg 12,5 euró.
Pécsről, oda és vissza is 12-13 óra volt az út. Hazafelé szombat reggel 8.20-as indulással alig több, mint egy óra alatt el tudtuk érni az AVIA olcsó(bb) benzinkútját Albertville-ben, ami után már nincs dugó.
Ez egy más dimenzió, osztályzat: csillagos 6-os! Bármikor visszatérnék.

Sziasztok!

Január 21-től töltöttünk családosan egy hetet Plagne Centerben. Sok éve már, hogy szerettem volna kipróbálni egy francia terepet, de csak most szántam el magam rá. A 3 völgy és La Plagne közt hezitáltam, végül is a kedvezőbb ár és a nagyobb apartman segített a döntésben. Végül is egy 41nm-es apartmant béreltünk a Mont Balnc apartmanházban és a 4 fős családi Paradiski bérletet váltottunk összesen 1250 eurós áron.
Nagy várakozással indultunk útnak, ami részben teljesült részben meg nem. Pár pontban összeszedem a tapasztalataimat, hátha segít a hozzánk hasonlóan lamentáló síelőknek egy francia út megszervezése előtt.

tetszett:

-A Paradiski elképesztő pályarendszere.
-Folyamatos síelés lehetősége, szinte egy percnyi sorállás nélkül.
-A pályaszállás az konkrétan azt jelenti, hogy a pálya az ajtónál kezdődik és ott is végződik, ráadásul kimondottan olcsó.
-A meglevő havat szuper módon kezelik, egyáltalán nincs, van minimális a buckásodás.
-Családi síelésre kitűnően használhatók a kék pályák is, mert van esésük, de a nagyon szélesek.
-A személyzet nagyon kedves, segítőkész.
-Bár ez nyilván szerencse kérdése, de fantasztikus napsütéses időjárásunk volt.
-Les Arcs-ban minden felvonó állomáson van ingyenes wifi.
-Aiguille Rouge csúcsról egyben besíelhető 2000m szintkülönbség (Les Arcs).
-A Plagne Center nagyon praktikus folyosó rendszere boltokkal, éttermekkel stb.
-Az Alpok négyezreseinek és mély völgyeinek elképesztő látványa

nem tetszett:

-Minimális a hóágyú kapacitás és a hideg ellenére azt sem üzemeltették.
-Az előző pont miatt a pályák alsó része kavicsos, köves volt.
-Felvonóik jelentős része rendkívül elavult La Plagne-ben, Les Arcs-ban jobb a helyzet,
-A liftek rendszere sok esetben átgondolatlan pl. a Vanoise Expressztől visszafelé 3 felvonó kell, az első gerincre, vagy Champagny-en-Vanoise-ből 4 lifttel lehet feljutni a Roche de Mio-ra. Les Arcsban ez ügyben megint csak jobb, mint Plagne.
-A plagne-i oldalon nem működik ingyenes wifi,
-A picike Bellcote gleccsere csak 2-3 nap járt az amúgy a hatvanas éveket idéző kabinos és nem is lehetett csak annak középső állomásáig lesíelni.
-Az osztrák árakat felülmúló drágaság boltokban is és a hüttékben is.
-Bár direkt internettel rendelkező szállást rendeltem, de vadászni kellett a jelet, ráadásul egyszerre egy eszközt engedett fel a hálózatra.
-Az úthasználati díjak 230 euró tettek ki (Slv, It, Fr, és a Frejus-alagút).

Hogy visszamegyek-e? Őszintén szólva nem tudom. Az élmény nagy, a hely gyönyörű, a pályarendszer fantasztikus, és ahogyan írtam sok egyéb szól mellette. Ugyanakkor, ide szervezni kell az utat. Nem ugorhat ki egy gyors döntéssel az ember 3-4 nap síelésre, amikor van hó. Az esetleges rossz időjárás miatt pedig könnyen bukhat az egész. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy a kamasz gyerekeim a negyedik nap táján elveszítik érdeklődésüket a síelés iránt, célszerűbb velük inkább 2-3 hosszú hétvégére menni.

Ja, ha mégis visszamennék én Les Arcs-ot választanám bázisnak… ;-)

Bár már 28 éve síelek, de eddig valahogy sosem tudtam eljutni a "határmenti" osztrák síterepek egyikére sem. Tegnap úgy hozta a dolgom, hogy reggel Szombathelyen volt teendőm, gondoltam bepakolom a cuccaimat, hátha... Miután fél 10-re végeztem, hát uccu neki elindultam. Útközben gondolkoztam Mönichkirchen és Stuhleck közt, mivel úgy számoltam, hogy 11-re ide is kiérek ezért inkább az ígéretesnek tűnő 1000 méternyi szintkülönbségű pályák mellett döntöttem. Összességében nagyon jót síeltem, de a pozitív tapasztalatok mellett bőven szereztem negatív benyomást is.

Miután szlovák síterepeken nevelkedtem, ezért nem is értettem korábban, amikor valaki sorban állásról beszél Ausztriában, hááát itt aztán bőven van tömeg. Keddi napon is volt olyan időszak, amikor 15-20 percet kellett várni a Stuhleckbahn középső állomásán, el tudom képzelni mi lehet itt egy hétvégi napon, na de én akkor ide nem jövök! Egyébként a problémát nyilván fokozza, hogy miután ez a központi lift jóval nagyobb kapacitásra lenne szükség, de ellentétben másik két felvonóval ez "csak" négy személyes . Hasonló tömeg volt tapasztalható a Weisenltbahn előtt is, azonban ez 6 személyes, így gyorsabban ment a sor. A Promibahn várakozási ideje max. 10 perc volt, míg a fenti felvonónál pusztán 1-2 percet kellett állni.

A tetőn egyáltalán nincs hó a pályákon kívül, mert a szél elhordta, de egyébként is minimális a természetes hó mennyisége. A pályák jól kezeltek, de a hóhiánynak és a szélnek köszönhetően sok helyen csak azok "jég" alapja van meg. Ahogyan láttam elég üresek a víztározók és valószínűleg takarékoskodnak a műhavazással, ami van azt pedig a Stuhleckbahntól jobbra eső, népszerű szakaszokra koncentrálják.

A pályák nekem nagyon tetszettek kedvencem a 11-es egyenletes lejtésű, amit azért is ajánlok, mert folyamatosan lehet használni, sem rajta sem a felvonónál nincs tömeg. A másik ami nagyon bejött az a tetőről 900 méter szinten levezető 10-1-3 kombináció.

A vendéglátás szerintem iszonyat drága, pl. 2dl forralt bor 3.80. Nagyon érződik Bécs és Pozsony közelsége.

2 óra 40 perc alatt értem Bp.-re, ha lesz alkalmam megyek még, de csak hétköznap!

Szép Napot!

Most érkeztem haza Matreiből. Bár nem kenyerem a beszámoló írás, de nagyon ambivalens érzéseim vannak a tereppel kapcsolatban ezért gondoltam megosztom a tapasztalataimat.
Idén azért választottuk ezt a területet, mert nagyon szép kritikákat kapott a külföldi elemzésekben és mégsem tűnt annyira felkapott síközpontnak.

Szállás: 4fős apartman Matrei Ganz részén, 2 km-re a GoldriedB.-tól, csodálatos panorámával, teljes felszereltséggel (hámozókéstől a WIFI-ig), mindez 62 euro/nap.

Síterep, ami negatív:
-hiába van fantasztikusan megvilágítva minden este az 5-ös, majd annak folytatásában az 1-es pálya, ha azokhoz nem kapcsolódik működő lift, illetve az 1-es esetében semmilyen felvonó.
- tulajdonképpen a fent leírtból fakad a következő problémám, a matrei-i oldal völgypályája a település központi részébe érkezik. A völgyből induló kabinos lift viszont ettől 3km-re, a városka déli végéből indul, így még a síelés végén sem lehet egy jót siklani az autóhoz az egyébként szép vonalvezetésű, látványos pályán.
- a Goldriedbahn völgyállomásán lévő panorámatérképen jelölnek egy felvonót GRB.III. néven - nem projektként -, de valójában még nem épült fel.
- bár kitáblázták, de a kalsi oldalon nincs még Gschlöss felvonó.
- a terep mindenhol úgy hirdeti magát, hogy 2621 m magas, az Adler Lounge-ra nagy számokkal ezt ki is írták, és a terep leírásánál itt is ezzel számol a szerkesztő. A valóság az, hogy a kalsi kabinos 2405 m-re, a matrei-i 6 személyes bubis (Cimaross) pedig 2426 m-re visz.
- Kals 1300 m-en fekszik, így a kiszámolható, hogy nem 1600 m szintkülönbségű a kalsi talabfahrt, hanem "csak" 1100 m.
- a pályák sok helyen együtt futnak, ezért a terep oldalán hirdetett 110 km-nyi pályahosszal szemben vannak fenntartásaim.
- a Cimaross felvonó csak egy pályán közelíthető meg, így az abban összefutó 5 pálya forgalma miatt állandóak voltak az ütközések.

Ami pozitív:
- fantasztikus panoráma a Grossglocknerre.
- a matrei-i oldal felső szakaszán szép vonalvezetésű pályák vannak.
- a Carvepiste exclusive pálya imádni való.
- nem alakították át a természetet, csodálatos környezetben lehet sízni.
- ha a jelenleg még meg nem épült, de már jelzett felvonók felépülnek minden igényt kielégítő rendszer jöhet létre.


Jelenleg gyenge 4-es, de ha tovább fejlesztik sokat javulhat még!