Élménybeszámolók

Mindenképp jó szívvel emlékszem vissza erre a síelésemre.
Ami a pályákat illeti az tetszett a legjobban, hogy rendkívül differenciáltak voltak, mind hossz, mind erősség tekintetében. A 0 km-es kezdőtől a haladóig mindenki találhat magának pályát (gondolom profiknak az egész rendszer bakfitty).
Édesanyám sajnos egy műtét óta csak kék pályákkal kísérletezik és ott sem próbál közelíteni a piros felé, de nem volt ebből gond, mivel a 2-es, 3-as 4-es pálya kiválóan megfelelt számára. A végén sikerült rávennem arra, hogy az 5-ös első részén lefordulva csinálja meg a 14-es pályát.
A legeslegkönnyebbek egyébként a 13-as és a 6-os kékek (csak hát azokhoz ezeknél nehezebb részeken át vezet az út:).
Szóval a kék pályák tényleg kékek voltak:).
A piros pályák közül a térkép jobb oldalán található 15-ös, 17-es pályák jól síelhető, hosszú pályák.
A bal oldalán található 9-es és 10-es pályák rövidebbek, emlékeim szerint meredekebbek.
A fekete pályák közül úgy rémlik, hogy a legkönnyebb a 8-as fekete, a 11-es és a 16-os közül most nem tudnék dönteni, talán utóbbi kicsivel könnyebb.
Az 1-es fekete pálya délután már okozott nekem gondokat, be kell valljam férfiasan. Ez eléggé jegessé vált, sokan mentünk le rajta, szóval tömeg is volt. Ugyanis vagy a kabinos felvonóval, vagy a fekete pályán keresztül vezet az út a pálya legeslegaljára. Így én azt mondanám, hogy középhaladó szint alatt nem érdemes próbálkozni vele (mondjuk nem voltam bölcs, mert kb semmilyen feketén sem érdemes kezdőként próbálkozni...)

Hozzám az osztrákok pályaosztályozása áll a legközelebb, ha ők látnak el színnel adott pályákat, mindig tudom kb mire számítsak.

Az árak nem olcsóak, a bérlet sem, bár diákoknak kedvezőbb a helyzet, de azért Ausztria nem olcsó móka sajnos.
Cserébe viszont jó a minőség mind az ételt, mind a pályákat illetően.

Családosoknak is kedvező, van síiskola kisgyermekek és felnőttek részére is. A kabinos tetején összefuthat a teljes család, oda mindenhonnan könnyű odatalálni és hütte is van a közelben (én már csak tudom, nem sok eszem van a térképekhez, aztán csak összejön nekem is, bár az is igaz javuló tendenciát mutatok:))
A közelben akad 1-2 szálloda, mi pont egy magyar tulajdonúban szálltunk meg (személyzet magyar, udvarias, segítőkész, az ételek nem mind finomak, de mivel büfévacsora volt, mindig találtam magamnak ízletes fogást). Szállásunk kb 100-200 m-re volt a kabinostól.Volt síléc-és sícipőtároló.
Síkölcsönző is mintha lenne.
Pár 100 m-re vannak faházak azoknak, akik ezt kedvelik, de úgy tudom ezek azért szintén magas áron mozognak, az ember nem is gondolná.

Az biztos, hogy szeretik a csákányos felvonót, de akadnak már ülősek is.


Nem mondom, hogy újdonságot nyújtott volna, de összességében minden egyben volt, így remekül éreztem magam.

Bohinj-Vogel:
Nem most voltam ott, az biztos, így csak pár gondolat:

A síterepről nagy vonalakban:
Olvastam itt, hogy változó, hogy a legnehezebb rész mikor erős piros és mikor gyenge fekete.
Nos, az biztos, hogy már akkor sem volt óriási kihívás, de nyilván semmit nem szabad félvállról venni. A pályák emlékeim szerint mérsékelt keménységűek, de jól karbantartottak voltak. Volt egy-két rázósabb rész valamelyik piroson belül (na igen, talán nem kellett volna lerövidítenem egy szakaszt:)), de alapvetően kellemes pályák voltak. Anyukám nagyon szerette, ő fontolva halad és egy műtét óta inkább a kék pályákat részesíti előnyben.
Egyszer jó barátommal letértünk a pályáról, ott volt szűzhó, meg dombos területek, az a rész rejtett kihívásokat, nagyon szerettük:).

A szállásról:
Egy (talán)Stare nevű úrnál laktunk, hát fűteni a végéig se nagyon sikerült neki az ígérgetések ellenére sem, de nagyon finom vacsorát kaptunk és úgy rémlik korrekt áron.
Egyébként megfakult emlékeim ellenére az volt a benyomásom, hogy Szlovénia már-már nyugatos minőséget nyújt annál lényegesen kedvezőbb árakon.
A szlovén emberekkel sem volt semmi gond, ha mondjuk kiengedtük őket a parkolóból sose köszönték meg, de nekem az volt az érzésem, hogy talán azért nem, mert ott ez annyira természetes volt (velünk is udvariasak voltak).

Szóval bár kevéssé emlékszem erre a síútra, de az összkép pozitív, ennek ellenére nem mennék vissza oda, csak akkor, ha esetleg lesz majd családom és a gyerek(ek)kel is szeretném megkedveltetni a síelést (mivel nem annyira erősek a pályák).

Akkor a Paganella Brenta-ról:
Pár napja értem haza, másodjára voltam. Mivel frissek az emlékek, így több dologról is írok, s a pályákkal kezdeném.

Nos, ahogy az itteni leírásból is megállapítható, a legtöbb pálya piros volt, de vagy itt van valami elírva, vagy a paganellás sítérkép készítői voltak szerények, mert itt bizony kevesebb a besíelhető pályák hossza. Aggodalomra nincs ok, de azért az általam előbb kiszámolt 32 km visszalépés az itt írt 48 kmnyi üzemben lévőhöz képest. A piros és kék pályák aránya 2:1, de több piros inkább erősebb kéknek felel meg.
4-en síeltünk együtt eltérő sítudással. A C pályát szerettük mindannyian ez egy olyan piros, mely több helyen kéknek felelt meg, 1900 m hosszú, lankás pálya, tájnézésre és gyakorlásra is ideális, illetve ezen keresztül ha jobb oldalt letérünk, egy kis erdei "étteremre" lelhetünk.
A többi piros többnyire erősebb volt, valamelyiknek volt egy 20 méteres szakasza mely igencsak sötétpiros volt. Talán a D és a V pályák rejthettek kihívást. A kék pályák hozták a színüket.
A fekete pálya színéhez mérten nem volt túlontúl erős. Felső része inkább sötétpiros volt. Itt azt írják 2 km, de valójában 1200 m az egész a sítérkép szerint. Lentebbi szakasza azért már meredekebb, de ennél sok erősebb fekete létezik. Azt be kell viszont vallanom, hogy a teljes 1200 m-t nem tettem meg (lehet a vége nehezebb lett volna, mondjuk ez lehetett vagy 100m), mert csak az utolsó 1,5 nap nyitották meg és szerintem nekem jobbra kellett volna fordulnom egy részen (mely végső rész elvben végig le volt zárva bár láttam pár boardost elmenni), de ezt már csak a legvégén vettem észre (nem sűrűn néztem a térképet, aki itt kinagyítja rájön miről írok)

Nagyon tetszett, hogy Andaloba menet ha a feketén egyenesen megyünk, akkor egy olyan részen kötünk ki, amelybe érkezik a piros M pálya, s innen tovább lehet menni akár kék pályán is (vagy folytatjuk piros utunkat az I pályán). Így eltérő tudású vagy harci kedvvel rendelkező síelők is folytathatják együtt útjukat a kabinosig, ha találkoznak a közös pontnál. Ez esetben persze nem síeli végig a fekete pályán síelő a pályáját.
Fai felé is mentünk.
A felvonók nem voltak gyorsak, bár a megtett út is hosszú volt, így a lassúság csak viszonylagos, viszont keveset kellett sorban állni (pár percnél sose többet).

Az idő nagyon kedvező volt, hőmérséklet olykor hideg de sosem túlzottan, kétszer is esett hó és egyszer sem síelés közben (majdnem 6 napot síeltünk).
Egyes pályák, mint pl az alsók 14 körül már jegesedtek, de nem volt ez sem vészes, illetve fentebb is elkezdtek buckásodni, de azt én bizonyos mértékig nem bánom.

Hütték (vagy inkább "kiskocsmák"):
Átlagosak, de kellő mennyiségű ablak van, így napsütésesek.
Árak: sonkás tortellini 8 euró (bár nem adnak sokat), és úgy a legtöbb főétel annyi, mint pl lasagne, rizottós vmi, meg volt nyulas tészta (?). Sütemények 2,5-4,5 euró, van csokis mogyorós krém, sacher torta, áfonyás tortaszelet is.
Tiramisu csak egy helyen volt.


Szállásunk a Hotel Aurora (Molveno), kedvező árú, 3 csillagos, magyar személyzetű és szakáccsal rendelkező hely, az ételek minősége a napok múltával javult. A vacsora NEM büfé (közülünk páran ezt hittük, de nem tudom már miért:)), 3 fogás (előétel-leves-főétel vagy leves-főétel-3. (alma, narancs, vagy édesség). Kancsó vizet hoznak, bár valószínűleg rendelni is lehet italt.
Meleg víz nem mindig volt, szerintem későn kezdtek hozzá a melegítéshez (úgy értem minden nap volt meleg víz, csak nem korlátlanul)...Viszont egyik nap forralt borral kedveskedtek. Ennyi pénzért korrekt (kb 50 euro 6 éjszaka, bár első nap nincs vacsora és gondolom volt vmi csoportkedvezmény is, de akkor is).

Összességében kellemes síelés volt.
Viszont azoknak akik nagy kihívásokat keresnek a pályákon nem ajánlanám nyugodt szívvel, szerintem erősségben nem hoz olyan szintet. Ellenben gyakorlásra alkalmas, és kellemes élmény, jól síelhető pályák jellemzik a helyet.
Először 2006-ban voltam ott, valószínűleg fejlődtem, mert akkor még nehezebbnek tartottam, mint most (akkor középerősnek).

Idén január végétől síeltem egy hetet ezen a síterepen egyetemi tábor keretében.
Több dologról írok, magával a pályával kezdeném:

A pályák karbantartása ugyan nem olyan volt, mely minden igényt kielégített volna, de legalább jók voltak, sok hó esett, olykor sajnos köd is volt.
Szerencsére változó erősségű pályákkal találkozhattunk, viszont az a tapasztalatom, hogy a színezés tekintetében szigorúbbak az osztrákoknál, de még inkább a szlovákoknál, szlovéneknél és az olaszoknál. Tehát egy itteni erős kék már megfeleltethető egy piros pályának is. A fekete pályával kapcsolatban nem értek egyet a kiírással, szerintem a Carmen érezhetően gyengébb volt a másik feketénél, egyik se gyenge pálya, de teljesíthető még egy középhaladó síelő számára is (mint amilyen én is vagyok). Igaz a Carmen kicsit buckásodott, amit én nem bánok egy bizonyos szintig, a Rocher Noiron pedig sok hó volt akkor (eltérő napokon teljesítettem őket, talán a Carment akkor már nem borította annyi hó, emiatt is érezhettem különbséget a kettő között).
Úgy rémlik, jórészt ülős felvonóval közlekedtünk.Kezdő síelőnek nem ajánlok semmilyen piros pályát, kivéve ha biztató iramban halad a fejlődés terén.

Mindenképp megemlíteném a versenypályát, amely ugyan időt nem mért, viszont ingyenes volt és relatíve hosszú (a kreischbergi rövidebb és kevésbé izgalmas). Barátnőmmel nagyon megkedveltük ezt az elkülönített pályát, a végén már naponta háromszor jöttünk le rajta növekvő sebességgel ugyanakkor növekvő biztonsággal is.

Kezdőknek volt síoktatás, pár nap után belejött az a 2 srác akivel utolsó 2 napon együtt síeltünk.

A hütték rendben voltak, amiben javarészt mi ettünk tágas volt, a franciák számomra meglepően udvariasak, kedvesek voltak, talán mert itt már akad jó pár magyar, aztán vagy rájöttek, hogy nem vagyunk rossz emberek:), vagy pedig nem áll érdekükben elriasztani minket:).
Az árakra nem emlékszem sajnos, de biztos rémlene ha (lényegesen) drágábbak lennének az általam ismert és említett országok síterepeinél. Még az is lehet, hogy az osztrák és az olasz árakat alulról súrolták, de nem akarok bizonytalan véleményt biztosra mondani. Bár azért az is igaz, hogy valahogy az összkép gyengébb volt, de én ezt boldogan beáldozom ha cserébe jó és kihívásokat rejtő pályákat kapok.

4,6,8 fős apartmanok voltak, én 4 fősben aludtam, az apartman se túl nagy, se túl komfortos nem volt, de jutányos volt az ára. Volt kaució (takarítás), de elég lazán kezelte a dolgot az ezzel kapcsolatban eljáró úr.
A 4 fős szálláson 1 szoba volt, ahol franciaágyban alhattak 2-en, a konyhában volt egy kihúzható ágy. A pálya aránylag közel volt (50 m után már lehetett síelni újabb 50 m-ig) az 1600 m-es felvonó aljáig, különösen ha visszafele síeltünk, fentről meg lehetett közelíteni a szállást, aki szerencsés volt mert olyan helyen lakott, az bizony egyenesen hazasíelt.

A Meex szervezte, hát túlbonyolítani nem sikerült és akkor még finoman fogalmaztam. Pl. mondták, hogy 3-ra el kell hagyni a helyet, meg hogy jön a busz, aztán sikerült 2,5 órát a hidegben ácsorogni.
Viszont 266 Euró volt bérlettel, busszal (Budapestről) és szállással (bár étkezés nem volt benne), és ez majdnem 7 napos síelést jelentett.

Akad pár hangulatos étterem, van síkölcsönző is.

Összességében jó élmény volt, igaz kicsit bánom utólag, hogy nem mentünk el Brianconba.

Ezt a helyet annak ajánlom, aki a síelést lényegesen előrébb helyezi az egyéb szempontoknál.