Élménybeszámolók

Hát, nem akarok nagyon túlozni, de a Hochstein pályái az egyik legélvezetesebbek azok közül ahol eddig síeltem. A több mint 1000 méter szintkülönbség, a tényleg széles, kellemes lejtésű pályák, nekem nagyon bejönnek. Valszeg a véleményemet nagyban befolyásolja, hogy soha nincs tömeg, ez pedig egyfelől azért van, mert a pályák nem épp kezdőknek valók, valamint a tényleg elavult felvonópark. Ennek ellenére csak ajánlani tudom én is mindenkinek. Biztos hogy 2-3 napig jó szórakozást nyújt.

Nahh....megjártuk Söldent az ünnepek alatt. Az benyomások vegyesek. Azt mindensetre leszögezhetjük, hogy ez egy TOP síterep, a megfelelő szolgáltatásokkal, lehetőségekkel, sípályákkal. Viszont ennek megfelelően megkérik az árát, gondolok itt legfőképpen a síbérlet árakra. Hát az elég húzós. A szállásokról nem tudok nyilatkozni, mi innen kb 30 km-re találtunk szállást. Viszont a drága bérlet árakkal szemben ott van az infrastruktúra, ami azt hiszem kiemelkedően magas, és képes ellátni azt a brutálisan sok síelőt is, akikkel mi találkoztunk. Nagyon sok cseh, lengyel, holland síelő volt. És természetesen német. Számomra meglepő volt a cseh túristák magas száma. A három nap alatt volt mindenféle időjárás, a "Kudlikjuli" feelingtől elkezdve, a burult időn át, egészen a verőfényes napsütésig. Korán reggel, kb fél 9 felé érkeztünk mindig, ennek megfelelően a GAISLACHKOGLBAHN melletti parkolóban bőven volt még hely, a felmenetelre egy percet nem kellett várni. Gondolom ez később változhatott, mert napközben igencsak sokan voltak a terpen. A völgyben reggel is "kemény" plusszok voltak, de ezzel kapcsolatban majd kicsit később. Egyébként az új GAISLACHKOGLBAHN épülete mind a völgy, mint a hegyállomáson tényleg grandiózus. Nem lehet egy menetben felmenni a csúcsra, a középállomáson át kell szállni az új, nagy befogadóképességű gondolákba. A beszállásnál a kapuk számolják a síelőket, ha megtelt, nem enged át többet. Ez csak azért érdekes, mert voltak akik ezzel nem voltak tisztában, átmentek a kapun, aztán úgy érezték, hogy ebbe mégsem férnek el, és csak némi kezelői unszolásra szálltak be :) Szerintem innen jobb megoldás a hegyre való feljutás, mert ahogy elnéztem a Giggijoch felvonóból délelőtt özönlött a nép. Persze annak az az előnye megvan, hogy gyorsabban el lehet érni a magasabb régiókat, amire ebben az enyhe időben igencsak szükség volt. Szóval a GAISLACHKOGLBAHN-től kicsit macerásabb és hosszabb elérni a geleccsert. Egyébként a felvonók tényleg szuperek, gyorsak, és a régebbi kétülésesektől eltekintve plexivel védettek. Szóval brutál mennyiségű síelő ellenére igazán nagy sorok nem alakultak ki. volt amikor várni kellett pár percet, de bőven a "tűréshatáron" belül :) Kivéve a síterep szerintem egytelen gyenge pontjánál a Tiefenbach gleccserre vezető 4 üléses Einzeiger felvonónál. Aki járt erre tudja, hogy kikerülhetetlen, ha a Tiefenbach gleccserre fel akar menni az ember. Most az időjárás is olyan volt, hogy még többen akartak magasabbra menni. Na, itt álltunk több mint fél órát. Persze ekkora tömegben már előfordult tolakodás, volt aki kicsit határozottabban próbált előrejutni :) De nem is ebben láttam a legnagyobb gondot, hanem abban, hogy ekkora tömeg esetén nem egyszer nem kétszer egy-két személlyel indult a hegynek a felvonó. Szerintem a kezelőknek nem szabadott volna ezt megengedni... Nem értem a társasággal síelőket, hogy miért KELL egy felvonóban felmenni a hegyre, miért nem lehet fönt találkozni? Ha az ember túljutott ezen a szűk keresztmetszeten, a továbbiakban már jóval nagyobb kapacitásű felvonókkal lehet továbbutazni, megszűnt a hosszú várakozási idő.
Akkor a pályákról. Az idő elég enyhe volt, hiába mondták, hogy a fagyhatár 2500 méter, a napsütésben ez persze jóval fölötte volt. Reggel a pályák kifogástalanok, aki idemegy tényleg menjen időben, nagyon jókat lehet síelni. Aztán sajna a tömeg és a sok síelő hamar buckapályává változtatta a terep nagy részét. Hiába lett volna jó minőségű a hó 2200 méteren is, a sok síelőt nem bírja sokáig. Nem volt jobb a helyzet a gelccseren sem. Fent esett pár centi friss hó, ezt ugyan eldolgozták, de megtömörödni azért kell neki kis idő, itt meg ezért buckásodott elég hamar. Félreértés ne essék, nem panaszként említem, de ez azért sokat elvett az élvezeti értékből. És nem csak kis huplik voltak. Hiába a széles, kellemes lejtésű kék pálya, ha fél méteres buckák alakulnak ki rajta már a déli órákra. És ugyan ez az ami megnehezíti (a kevésbé tapasztaltabb síelőknek) a lejutást a gleccserről. Vagy az ember megy arra, amerre jött, vagy lecsúszik a 30-as pályán a völgybe. Nos ennek az elején van pár letörés, ami alapállapotban is ilyesztő lehet egy olyannak aki megszokta a gleccseren lévő kellemes lejtőket, de délután, amikor sokan is vannak, és fél méteres buckákban áll a hó....hát....nem lehet kellemes. Ha meg túl van ezen az ember, akkor meg jön pont az ellenkezője...ha nem engedi a léceket, botozni kell. Ha lejöttünk a 30-ason, akkor vagy lecsúszunk a 9-es pályán a völgybe, vagy ha a kabinossal akarunk lemenni, (mert elfáradtunk) akkor egy átkötő lifttel feljebb kell mennünk, hogy lecsúszhassunk oda. Csakhogy oda egy viszonlyag meredekebb szakaszon tudunk lemenni ami a nap végére természetesen nincs túl jó állapotban. Ráadsául aki lifttel akar lemenni, és használni akarja ezt az átkötőt, az induljon el időben, mert mi rendszeresen lemaradtunk róla :) Maradt a Talabfahrt. Érdekes, mert a 9-es (és a többi Talabfahrt) pirossal van jelölve, de szerintem ezek nem olyan vészesek. Ami miatt a pirosat kaphatta, az az ahogy vannak szűkebb részei, és pár visszafordító kanyar benne. De a lejtésük egyáltalán nem vészes. Hát ezeken a nap végén jó nagy a tumultus, sokan szó szerint küzdenek a dombokkal és a sok emberrel. Hozzáteszem: 13-14 fokokról beszélünk. Félreéréts ne essék, Sölden kiváló hely de én most egy kevésbé magabiztos síelő szemszögéből írtam le. Lehet azt mondani, hogy az ne menjen ilyen helyre, de a sok kellemes széles kék pálya igencsak alkalmas nekik is. Viszont egy átsíelt nap után nem biztos hogy a hegyről való lejutás olyan egyszerű. Persze csak akkor amikor az idő felkényszerít a gleccserre. Természetesen a Giggijoch oldalra egyszerűbb lejutni :) De mi nem ott parkoltunk :) Majd legközelebb. :)
Összegezve: Kiváló síterep, modern infrastruktúrával. A sok sok ember ellenére liftek bírják. Csak a pályák nem annyira bírják őket. Legalább is olyan időben amit mi fogtunk ki.
Ja, még valami. Egészségpénztári számlát lehet kérni, tudják miről van szó. Nem csinálják meg ott helyben, vagy másnap, vagy délután lehet érte menni. Érdemes egy németül kitöltött papírt előre kinyomtatni és azt odaadani, elkerülendő félreértéseket és magyarázkodásokat.
Bocs, kicsit hosszúra sikerült, de a terep sem kicsi :)

Hochstein-en a FIS pálya szinte egész nap árnyékban van, legalább is a fenti nagy része, ezért sajna jegesedik. Ez főleg akkor nehezíti meg az ember dolgát, ha már a lábában van 1000 méter szintkülönbségnyi fekete pálya :) De ki lehet kerülni ha a kombi felvonó mellett, jobbra csúszik le az ember.

Mi már többedszerre tértünk ide vissza. Idén február elején voltunk.
A zettersfeld-i pályák kellemes lejtésűek, vannak benne igazi családbarát pályák, de találhatók pirosak is a jobban síelőknek. Akilátás gyönyörű, mint a Dolomitokra, mint magára a városra. És a legnagyobb előnye, hogy ha süt a nap, akkor itt egész nap süt a nap. Viszont ebből adódik a hátránya is, hogyha rossz az idő, nincs tájékozódási pont.
Általában sok a tanuló, főleg apró gyerekek, de enegem ez nem zavar, csak mondom, hogy sokan vannak :-) A legnagyobb tömeg esetén előfordulnak max 10 perces sorok. Elviselhető.
Hochstein: Nekem negy kedvenc. A pályák (pirosak/feketék) eléggé megszűrik a közönséget. De szerinem még csak nem is ez a dolog amiatt kevesebben vannak itt. Hanem a felvonók. Idénre ugyan elkészült egy kombi (kabinos/beülős), de ez csak a FIS futam indulásáig visz fel. Onnan még egy lassú kétülésessel, és egy csákányossal lehet a csúcsra felmenni. De megéri. Ugyan is innen egy kb 1300 méter szintkülönbséget lehet síelni le a völgybe. Végig fekete és piros pályákon. A pályák szélesek, szóval annyira nem kell tőlük tartani. A női FIS pálya elég érdekes. A TV-ben nem látszik, hogy milyen meredek, és milyen keskeny. Ráadásul szinte végig árnyékban van ezért elég jeges is. Az utolsó lejtő ami levezet a felvonóhoz elég meredeknek tűnhet a parkolóból :-) És az is, bár ha az ember ott áll a tetjén már nem olyan vészes. Délutánra sajnos a fák, és a hegyek miatt a pályák nagy része árnyékba kerül, jelentősen rontva a látás körülményeit. De nem kell kétségbeesni, síbusszal irány a napsütötte Zettersfeld :-) Viszont ködben van tájékozódási lehetőség. A terület nekem nagyon tetszik, ha még a felvonókba is beruháznának, akkor igazi titkos favorit/tipp lehetne.
Pár kép ízelítőnek:

Nos, nyitok egy topikot ennek a síterepnek, aztán a modik eldöntik, hogy hol is a helye. :-)
Szóval egy Lienz-i síhét keretében jutottam/jutottunk el erre a terepre, ahol annak ellenére, hogy a "térképen is alig van rajta" elég sok magyar szót hallottunk.
Sillian az olasz határtól pár kilóméterre található apró kis település, megmondom őszintén ezidáig azt sem tudtam, hogy létezik. :-)
Mi a 6 személyes Thurntaler felvonóval indultunk. Két szakaszban lehet feljutni vele, érdekesség, hogy a középső állomáson kiszállni nem lehet (erre több helyen is felhívják a figyelmet), de beszállni be lehet. A második állomás végén egy nagy önkiszolgáló hütte található. Innen több felvonó is indul. A kezdőknek és boardosoknak van egy csákányos ( térképen kettőt jelölnek, de komolyan mondom, nem emlékszek, hogy ott tényleg kettő van-e.) Ott van viszont a C jelű négyüléses. Nem túl hosszú, cserébe viszont valami eszméletlen lassú.... Főleg a kabinosból kiszállva:-) Pedig a mellette lévő pályák nagyon csábítóak, szélesek, és az egész terepen jó szívvel csak ezek ajánlhatók a teljesen kezdőknek. Illetve a boardosoknak kialakított elég profi fun-park is ezen keresztül közelíthető meg. Épp ezért néha kisebb sorok kialakultak, de egyáltalán nem kellett sokat várni. Ebből a felvonóból balra (Ausservillgraten felé) indulva nagyon kellemes piros pályákat találunk. A meredeksgüket ellensúlyozandó szélesek, talán egy vagy két rész van amikor magas gumikerítés mellett kell síelni, kicsit szűkebb helyen, de ott meg nem meredek a pálya. Lehet választani, hogy az ember lesíel Ausservillgraten-ig, vagy 3/4 résznél beszáll egy elég hosszú csákányos liftbe. Az első esetben visszafelé egy új építésű 4 személyes (G jelű) lifttel lehet utazni. Na, ez viszont nagyon gyors.... Pikk-pakk fent van a hegyi állomáson. Egyetlen baja van, hogy nem lehet vele feljuti a csúcsra. A csúcsra, csak a már említett hosszú csákányossal lehet feljutni. Menetidő 12-17 perc. Plusz a sorállás, ami azért akadt.... Ki lehet bírni, de egy másik megoldás szerintem jobb lenne. Már csak azért is, mert nekem az itt található pályák szimpatikusabbak voltak mint a Sillian felé vezetők.
És akkor pár szó a Sillian felé vezető pályákról. Pirossal vannak jelölve, ami teljesen megállja a helyét. Van pár átcsúszó szakasz, de azon kívül ezek bizony tényleg pirosak, bár pár kisebb szakaszt kivéve ezek is szélesek, jól síelhetők. Viszont délutánra eléggé jegesek voltak ezért aki kevésbé tapasztalt és elfáradt a fenti egész napos síelésben az inkább menjen le a kabinossal. A középső állomáson is be tud szállni. Már csak azért is mondom, mert a Sillian-i oldal utolsó szakasza kezdő szemmel (nem tudok rá jobb szót) elég félelmetes lehet. Ezt én inkább a fekete kategóriába sorolnám, meredek, a végén nulla kifutási lehetőséggel. Persze az aljában állva és onnan felnézve sokkal "vészesebb", mint a tetején állva. Haladóknak nem okozhat gondot, és mesés látvány, mintha a parkolóban álló autókra síelne rá az ember. Nekem nagyon tetszett :-)))
Összességében egy-két napra kellemes kis terep, mi kifogtuk mert napsütés volt egész végig. Tényleg csak ajánlani tudom, átlátható barátságos terep, átlagos sítudással élvezhető az egész, kezdőként csak a felső része (szerintem)
Pár kép ízelítőnek:

Hát, most viszont az autók 90 százaléka német és osztrák volt. Volt pár cseh, meg szlovák, néhány holland. Lengyelt nem láttam egyet se. Magyar rendszámot, meg csak a miénket, ami nem azt jelenti hogy nem voltak rajtunk kívül magyarok. :-)
A húzóliftekkel személy szerint nekem sincs semmi bajom.
Hát igen, én nem snowboardozok, de tény hogy elég profinak tűnő félcső volt megépítve, (bár talán ha 2x láttam rajta valakit lejönni) és a fun park is jól felszerelt volt. Egyébként szerintem a dolgozó ratrakok a boardozóknak készítettek valamit, amennyire meg tudtam tippelni.
Természetesen mondanom sem kell, hogy a pályák makulátlan állapotban voltak, néhol délutánra kikeményedtek, de jégnek még ekkor sem neveztem volna.
Nekem személy szerint nagyon tetszett, az egész olyan barátságos, könnyen átlátható. A középállomásnál lévő hütte nagyon profi, az árak teljesen rendben voltak. Sajna picit messze van, de csak ajánlani tudom. Ha megépül a tervezett felvonó a Weissseespitze-re, akkor jó pár km piros pályával fog bővülni a terep.

Nos, kicsit felhozom a topikot :-) A húsvéti ünnepek alatt meglátogattuk ezt a magyarok által ezek szerint kevésbé látogatott terepet. Vonzó volt a sok kék pálya, valamint a várható kisebb tömeg. Nos, az idő az csodálatos volt, végig napsütés. Fent egész nap porhó. "Tömeg" az elhanyagolható volt, nagyon ritkán alakult ki pár perces sorállás. A pályák "színezése" elég érdekes, szerintem pl az új Karlesjochban-ról lefelé induló kék 4-es az igencsak nem kék. Főleg az eleje nem az. Igaz, hogy széles, de a merdekesége nem biztos hogy elnyeri a kezdők bizalmát :-) A terep egyébként szerintem messze nincs kihasználva, adná magát a több felvonó. A Weissseespitze-re tervezett új felvonónak nyoma sincs, viszont a ratrakok egész nap dolgoztak szűz részeken, nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mit szeretnének. :-)
Összességében nekem tetszett a terep, igaz nem a legnagyobb, de nem kell órákat felvonózni ahhoz, hogy porhavon tudjak síelni. A panoráma pedig csodálatos.
A síbérleteket a Gletscherstrasse bejáratánál lehet megvenni, ezt bemutatva magáért az út használatáért nem kell fizetni. Nem akarok hülyeséget mondani, de pénztárat fönn a pályáknál már nem is láttunk.
Lesz majd fotóalbum is, addig is pár kép ízelítőnek:

Hát, akkor kicsit bővítem a Svájccal kapcsolatos (egyébként nem túl bő) hozzászólásokat.
Az éve elején volt szerencsém 5 napot eltölteni itt. Ebből 3 napot az Adelboden-Lenk síterepen síeltünk. Mi a Rottenbach-Metsch felvonóval csatlakoztunk be a síterepbe. Az első nap félig napos, félig felhős volt az idő, de szélcsend volt. A második nap, ragyodó napsütés, de a kora délutáni órákig erős szél fújt, így a Lenk felőli oldalon nem volt túl élvezetes a síelés. A Geils-i oldal árnyékosabb volt, viszont ekkor a Lavey-i átkötő felvonó nem működött, így a Hahnenmoos kabinosnál volt hogy 15 percet is sorban kellett állni. Délutánra elállt a szél, a várakozás nullára csökkent. Harmadik nap aztán tökéletes síelő idő volt. Napsütés, szélcsend. Mindhárom napra jellemző volt, hogy a völgyben kemény mínuszok voltak, fent a hegyen kellemesnek mondható egypár fokos mínusz. Tömegről nem lehetett beszélni, bár sokan voltak, de a sok pálya és felvonó "felvette" az embereket. A felvonóknál a várakozás nulla volt. A pályák tökéletes állapotban voltak, bár amikor fújt a szél, a kényesebb helyeken igencsak lefújta a havat. Mind a Lenk-i, mind a Geils-i oldalon hosszú, széles, minden tudásszintnek megfelelő pályák vannak. Bár voltak olyan átkötő szakaszok, amik kékkel voltak jelölve, de akadtak benne olyan (igaz rövidke) szakaszok, amik inkább erős pirosak voltak, mind kékek. Kezdőknek, de mindenkinek tudom ajánlani a Bühlberg felvonó mellett lévő 35-36 kék pályákat. Eszméletlenül széles, egyenletes lejtésű pálya. A nagyobb tudással rendelkezőknek a Metschstand-ról indulókat lehet ajánlani. De ezek is igencsak szélesek, és mondanom sem kell, kiválóan karban tartottak. Amit még besíeltünk, az a Sillerenbühl-ről induló piros pályák. A síterület többi része kimaradt, de köztük renszeresen közlekednek síbuszok. Külföldivel nem nagyon lehetett találkozni, pár némettel, de főként helyiek síeltek. A síbérlet kaukciója 5 CHF, és minden vásárlásnál egy szelet (mi mást) csokit adnak mellé :-) Természetesen bankkártyával lehetett fizetni. A hüttékről annyit, hogy a választék számomra kielégítő volt, bár Ausztriában ezt tán jobban csinálják :-) Az árak, mondanom sem kell nem olcsóak. Egy üdítő 3,5-5,5 CHF között van, egy egytálétel (sült krumpli valamivel) 16 CH-től, rösti kb ugyan ennyitől. Akik bankkártyával akar fizetni az azért előtte tájékozódjon, nem mindenhol lehet. A Sillerenbühl tetején lévő Hütte napsütés esetén igencsak jó hely :-) Ennek van kimondottan olyan fedett része, ahol a saját ételt lehet elfogyasztani. Ráadásul emeletes, és ha a földszinten nem volt hely, akkor tálcával a kézben, bakancsban, a magas lécsőkön igencsak nehézkes volt a közlekedés. Volt önkiszolgáló része, és volt olyan része is ahol kiszolgáltak. Egész nap, de legalábbis ebédidőben biztos, élőzene volt.
Hát, akkor "röviden" ennyi. Jó kis egy hét volt.
Ízelítőnek pár kép: