Élménybeszámolók

Orcieres 1850 2014 december 27.- 2015 január 3.

Sziasztok!

Mi idén a szilveszteri hetet töltöttük Orcieresen és gondoltam megosztom a tapasztalataimat.

Az odaút eddigi életem legdurvábbjára sikerült. Hajnali negyed 1kor indultunk autóval Dunakesziről, gondolván, hogy majd jó korán odaérünk, sétálgatunk a faluban, miegymás. Az első 1100 km-t meg is tettük rendesen 11-12 óra alatt, majd a következő 250-et még 13 óra alatt, az utolsó 200km-t hóláncon. A Torino utáni hosszabb alagútba beérve még minden szép és jó volt (napsütés, száraz utak), viszont az alagútból kiérve kezdődtek a problémák enyhe havazás képében, ami nagyjából egy negyed óra elteltével erős hóviharrá alakult át. Mi óvatos duhajként, rögtön már az autópályán feltettük a hóláncot, sajnos nem mindenki volt ezzel így, ők persze a Montgenevre hágóra vezető úton el is akadtak, ellehetetlenítve ezzel a hókotrók dolgát is. Mindenesetre én életemben először láttam egy 20km-es autósort, bár ez a vizuális élmény jó 7-8 óránkba került, de hanali fél 1-re szerencsésen megérkeztünk a terepre.

Szállásunk a Pra Palier apartmanházban volt, azt kaptuk tőle amit vártunk. Igazi alsókategóriás apartman, de erre számítottunk is, ezért négyen mentünk egy 6fős apartmanba, ami így azért jó volt,terasz tágas, kilátás gyönyörű. A ház elhelyezkedése szerintem jó, rögtön mellette van egy mozgólépcső ami felvisz egy kis térre, ott rögtön szemben bolt, pékség, majd egy további mozgólépcső rögtön a Rocherrousse telemixhez. Ettől függetlenül én másoknak én utólag inkább a Terasses de Bergeriet ajánlanám, legalábbis az elhelyezkedés szempontjából, mert az a Drouvet telemix aljánál van, gyakorlatilag majdnem ajtóig lehet csúszni.
Az apartmanhoz volt sítároló, ami azért megmosolyogtató volt, tekintettel arra, hogy a hat fős apartmanhoz tartozó tárolóba 3 db snowboardot tudtunk betenni, ugyhogy ezt az első nap után el is engedtük.

A pályákról:
Sajnos a hóhiány miatt szerintem nagyjából a pályák negyven százaléka volt nyitva, ugyhogy ezekről tudok beszámolni.
Első nap a Rocherousse telemix-szel kezdtünk ez felvisz egy kis völgybe, ahonnan indul további két felvonó. Na itt mindig rengetegen voltak, a 20 perces sorbanállás volt az alap és onnan felfele. Az Estaris számomra újdonság volt, egy újabb kifejezetten síléchez optimalizált ülős, ami snowboarddal nagyon kényelmetlen, de hát ez van. Az Estaris tetejéről indul egy kék pályának nevezett jó széles gyalogút a Gnourou felvonóhoz, na én erre nem jártam, síelős kolléga szerint a felvonónál egy lélek se, a pálya meg finoman nem túl jó, ezért nem is hozta meg a kedvemet hozzá. A sirenes szintén, ha nem figyel az ember és nincs lendület, több helyen gyaloglós. A Rochasson nevű piros viszont nekem az egyik kedvencem lett. Végig széles változó meredekségű, bár a végén ennek is jól meg kell engedni, ha az ember nem akar sétálni.
A másik felvonó, a La Croze de Homes jó lenne, csak nagyon lassú. Ennek a tetejéről több jó pálya is vezet vissza ebbe a völgybe, ezek nagyon élvezetesek bár kicsit rövidek. A bökkenő a mi esetünkben az volt, hogy az ebből a völgyből a szálláshoz visszavezető Chardonnets pálya, egész héten le volt zárva, így innen csak a telemix kabinjaival lehetett visszajutni, aminél viszont délutánra nagyon durva sor alakult ki. Persze sok embert láttunk, akik fittyet hánytak a lezárt jelzésre, ezért első nap mi is nekiindultunk, ennek azonban a snowboardok látták kárát, ezért nem is próbálkoztunk vele többet, pedig ha van rajta hó szerintem ez is egy jó kis pálya lehet.
Na és akkor jöjjön a legjobb rész, a Le Drouvet csúcsról induló Les Cretes-Le Goulet- Charpenet pályaegyüttes, ami számomra az egyik legjobb volt amin valaha csúsztam. Végig széles, szintén változó meredekségű, és így egyben nagyon hosszú.Lehet rajta gyakorolni, de "száguldani" is, és visszavezetett egész a szállásokhoz. Sajnos ezen a részen az említett három pálya kivételével a többi le volt zárva, illetve még a Drouvet 2 aljából induló zöld La Marmotte volt nyitva, de annak az teljes értéke kimerült abban, hogy haza lehetett rajta menni.
A drouvet I-II illetve bergerie ülősnél én egész héten nem vártam 1-2 percnél többet, de sokszor rögtön be lehetett ülni. Szóval nálam ez a középső rész vitte a pálmát.
És akkor a pályákról szóló szekció nagyjából itt véget is ért, mert a Drouvet csúcstól balra eső rész sajnos szintén zárva volt egész héten, bár első nap még azt mondták, hogy valószínűleg megnyitják, de sajnos az idő nem kedvezett az ezirányú törekvéseknek.

Mindenesetre remélem lesz akinek felkeltettem az érdeklődését Orcieres iránt, mert mindent összevetve, nekem nagyon tetszett a hely, és úgy gondolom egy látogatást mindenképp megér. Nem mondom vannak felejthető pályák, ami viszont jó az nagyon jó. A felvonókból láttunk lezárt pályákat és véleményem szerint van bennük potenciál. Mindenképp szeretnék majd visszamenni, lehetőleg amikor a teljes pályarendszer besíelhető.

Isola 2000 2013 március 16.-23.

Sziasztok!

Régóta készülök ennek a beszámolónak a megírására, és most végre eljött az ideje. Mi tavaly márciusban töltöttünk el egy felejthetetlen hetet ezen a síterepen. A elején fontosnak tarom leírni, hogy sajnos elég későn ismerkedtem meg ezzel a fantasztikus sporttal ( viszonylag kevés az összehasonlítási alapom), de azt már megtanultam, hogy a legtöbb esetben teljesen más a jó pálya egy síelőnek és egy boardosnak, ezért az én beszámolóm egy kezdő, középhaladó snowboardos szemén át történik, és így is kell értelmezni.
A síterep kiválasztásánál a sielok.hu-n található bemutatkozó szöveg, a pályatérkép és Marky beszámolója volt a döntő, amiért utólag is ezer köszönet neki. Szóval akkor kezdjük:

Az egész hetünk talán legizgalmasabb része az indulás volt. Minden bizonnyal még mindenki emlékszik a tavaly márc. 14. "hókasztrófára" amely megbénította az országot. Na nekünk pont akkor kellett volna indulnunk és mivel az előrejelzés szombat estétől komoly havazást mondott Isolára ( 2 nap alatt 150cm) tisztában voltunk vele, hogy ha szombat délutánig nem érünk oda, valószínűleg keddig esélyünk nem lesz felmenni a hegyre, mert azért a másfél méter hó még ott is jelentős. Így aztán 15.-én összegyűltünk és árgus szemekkel bámultuk a netet és forró dróton voltunk az állami autópályakezelővel, hogy vajon mikor nyitnak meg egy autópályát amin valahogy elhagyhatjuk az országot. Na ez este fél 11kor meg is történt, m7-es nyitva, még egy gyors alvás aztán indulás. Természetesen a magyar határ után már tökéletes útviszonyok vártak, addig azonban volt izgalom. Szombat este hét óra körül érkeztünk meg Isolára, és még éppen időben mert olyan fél 8 körül elkezdett esni a hó, ami aztán hétfő délig folyamatosan esett. Itt szeretném még megjegyezni azok számára akik autóval indulnak útnak, hogy Isola Budapesttől testvérek között is legalább 1450-1460 km-re van az útvonaltervezők szerinti 1200-1300-al szemben.

A szállás:
Mi 9-en mentünk, 30 körüli társaság, akiknek azért már nem feltétlenül a legolcsóbb szállás volt a szempont, hanem az is, hogy hogyan töltjük el ezt az egy hetet, ezért mi a Chalets D'Isola 10 fős apartmanját foglaltuk, ami a leírás alapján szimpatikus volt ( 82-85 négyzetméter, 4 háló, 3 fürdő) ez is kijött fejenként 62e-ből bérlettel szóval szerintem nem volt nagy az árkülönbség viszont határozottan jobban hangzott. Franciák jó szokásukhoz híven, persze megint túltöltötték a 10fős apartmanokat, ezért mi a végén a Chalets De la Diva 12 fős házát kaptuk, ami így persze elég tágas volt, és nagyon igényes. Nagyon szép és tágas konyhával, nappalival, az egész hihetetlenül kellemes volt. Az egyetlen dolog ha kukacoskodni akarok az étkezőasztal volt, amihez még kilencen se tudtunk leülni egyszerre, tehát nem tudom 12 főnél ezt hogy tervezték. A mi házunk elég messze volt a "fő utcától" (viszont annál közelebb a pályához, hazafele simán ajtóig lehetett csúszni) ezért az éjszakai életről, vagy annak hiányáról én nem igazán tudok nyilatkozni, bár mi elég jól elszórakoztattuk egymást (activity, kártyapartik) szóval egyáltalán nem is hiányzott. Hüttében szerintem kb. kétszer voltunk az egy hét alatt, és nem is feltétlenül az árak miatt, hanem mert pont ezt szeretjük a pályaszállásokban, hogy ha valakinek valami kínja van, becsúszik, eszik-iszik, pihen aztán jöhet vissza.

Pályák:
Mivel szombat estétől hétfőig folyamatosan esett a hó, az első, vasárnapi napunk viszonylag lazára sikerült. Borongós idő, nem nagyon lehetett látni a kontrasztokat a pályán, a síelős társak pedig igen komolyan szenvedtek, ilyen mennyiségű porhóban, persze boarddal ez egy igazi álom volt, leszámítva a nem látós részt. Hétfőn elkezdett felszakadozni a felhőzet, kisütött a nap bár a leesett hómennyiségnek köszönhetően az egész terepen lavina veszély miatt egyetlen, a Combe Grosse felvonó működött, és egész nap robbantgattak.
Elég vicces volt a bombákra ébredni reggel. Mindenesetre én ezt sem bántam, gondolom a lavinaveszély miatt viszonylag kevesen jöttek ki, és a Combe Grosse-szal besíelhető Sierra nevű kék pálya, szerintem az egyik legjobb a terepen, szóval összességében még ez is egy nagyon jó kis nap volt. Keddtől aztán végig szikrázó napsütés és tökéletes hóminőség jellemezte a pályákat.
Az én véleményem szerint aki a pályatérképet nézi, máshogy kell értelmezni mint a többit, ugyanis a színek nem feltétlenül nehézséget, számomra inkább minőséget jelentenek, miszerint a kék pályák a jók, a pirosak szó-szó, a feketék pedig olyan nem is tudom, kezeletlen, kiszámíthatatlan.
Erre talán a legjobb példa a legszélső Mesclun nevű fekete amely a 90%-ában meredekségre inkább egy lightos piros, viszont van benne, egy szűk, majdnem sík szakasz, ami főlé benyúlik egy szikla, szóval soha nem esik oda hó, soha nem süt oda a nap, cserébe viszont tükör jég. Én alapvetően mindig messzire elkerülöm a fekete pályákat, de ide a síelős kollégák odacsaltak, és ezen a szakaszon az egész hetem legkeményebb esését sikerült produkálnom. Ezzel szemben a piros Blanchon helyenként inkább fekete és nem is nagyon kezelik. A Melezes szint néhol sokkal inkább fekete, a végén pedig, szerintem még zöldnek se tekinthető = snowboarddal kész rémálom. Na de akkor a jó részek, a kék pályák szerte az egész terepen szinte kifogástalan minőségűek, nagyon jó meredekséggel, hihetetlen jó vonalvezetéssel, szerintem szinte tökéletes, akár a Sierra, a Vallon, Clariére, Chamois Chapland, Chevrette mind mind fantasztikus. Gyerekeknek és teljesen kezdőknek a Combe Grosse felvonó haszálatával a Levant-Chapelle- Chastillon vonal szerintem tökéletes, végig nagyon széles és egyenletesen enyhe meredekségű viszont így jó hosszú, szóval az embernek nincs az az érzése, hogy kiszáll a felvonóból és már ülhet is vissza.
A pályák kezelését tekintve, én úgy vettem észre, hogy nagyjából két naponta jutnak el ugyanarra a pályára, tisztelet a kivételnek, ahova egyáltalán nem.

Összegzés:
Életem eddigi legjobb boardozós hetét töltöttem el itt, és nem tudtam megunni egy hét alatt, sőt alig várom, hogy idén márciusban ismét menjünk. Szállás csillagos 5-ös, a pályák szintén, jó egy kicsit messze van, de határozottan megéri.
Remélem lesz olyan, akinek segít ez a beszámoló, mindenesetre jó csúszást minenkinek!