Élménybeszámolók

Sziasztok!
Sí és snowboard oktatóként és fanatikus freerideosként jártam sok-sok különböző pályán. Az alpokot francia, Olasz és Osztrák oldalról is sikerült szemügyre venni. Ez alapján ki kell jelentenem, hogy Ravascletto minden tekintetben a legszebb síterep, ahol jártam.
2023 és 2024-es szezont töltöttem itt.
Mérete alapján pici rendszernek számít a maga 23km pályáival. Azonban a fekvése, a Júlia-Alpok az egyszerűen varázslatos.
Oktatóként közel 2x60 napot töltöttem itt, és lenyűgözött a maga békéjével, szépségével és tisztaságával.
A pályáról is essen szó kicsit. Mindössze 900-1970m-ig csúszkálhatunk rajta, de fekvése okán így is hóbiztosnak mondanám.
A síterep hivatalos neve Ravascletto-Zoncolan. Ravascletto faluból indul a kabinos felvonó, de ide mindössze egy erős piros pálya érkezik le. A csoda maga a túloldalt van. Beülős felvonók mellett 1 darab tányéros szolgálja ki az ide látogatókat. Ez a húzós felvonó leginkább a snowpark szerelmeseinek épült.
Volt szerencsénk egy ifi olimpiát megnézni. Ez alkalomból a freestyle, cross és Big air számokhoz adták a pályákat. Hatalmas ugratók látványos showk. WOW!
A Zoncolan csúcs pedig az országúti kerékpárosok körében híres, mivel a Giro d Italia verseny egyik állomása itt van.
A rendszer legmagasabb pontja a Tamai csúcs, ahonnan 360 fokos körpanoráma tárul elénk. Varázslatos!
Kezdők, középhaladók, és haladók is megtalálhatják itt számításukat. Oktatópályából is van 3, így a legkisebbek is biztonsággal tanulhatnak.

Sziasztok!

2018 februárját írtuk éppen, én egy továbbképzésről érkeztem egy repedt bordával.
Azt hittem nem lehet rosszabb.
Lett!
Első nap egy klasszikus jéglabdás oldalon bukfenceztem le vagy 300m-t.
A jobb bokámban erőst meghúzódtak a szalagok, de így sem maradtam otthon.
Jól tettem!
Olyan freeride terepek voltak, amik hívogatták a bandát.
Nem vagyunk nagy ugrálós népek, de itt ideális buckákon lehetett ugrándozni a pálya közelében.
Én csak nézegettem a többieket, meg kameráztam, de így is élvezet volt.
Találtunk egy big airbaget, ahol szintén lehetett jókat ugrani.
A csapatnak meggyűlt a baja a héttel.
Eltörtünk egy deszkát, szétesett egy kötés, én meg lesérültem.
De a pályák jól meg voltak csinálva, Freeridera és bulizásra ideális volt a terep.
Ajánlom mindenkinek!
Balázs

Sziasztok!

2019 februárját kezdtük el itt.
Ezt a terepet úgy képzeljétek el, hogy egy nagy völgy egyik oldalán 4 faluból lehet feljutni a pályákra.
Mi Briancon központban voltunk, a felvonótól alig 150m-re.
Haza csúszni nem tudsz, csak kb 300m-re a házig.

Első nap nem volt szerencsénk, mert kiadós havazásos viharos idő miatt át kellett buszoznunk a szomszéd faluba, hogy feljuthassunk a terepre.
A pályarendszer maga szép nagy, kényelmes, elfér rajta mindenki.
Sorban állás max. a faluból induló felvonóknál, s azok is max. 5 perc.
Aztán felfedeztünk egy készülő freestyle pályát.

Alábbi videót mellékelném:


Ebben az évben sokat sikerült pályán kívül csúszni. Ideális körülmények voltak hozzá.
Szegény barátaimat is rávettem, hogy sétáljunk fel egy csúcsra.
Közben csuklottam rendesen, de az élmény mindenért kárpótolt.
Mindenkinek ajánlani tudom!

A Skilines 1 napra átvisz Montgenevre terepére, használjátok ki, mert ha freerideosok vagytok, akkor az életetek élménye lesz!
Balázs

Sziasztok!
2019 februárjában tölthettünk el itt egy egész napot!
Briancon volt a szállás, de az utazási iroda 1 napra átvitt minket ide.
És milyen jól tette!
Itt jegyezném meg, hogy lehetne ide szervezni túrákat sűrűbben is.
Minden szempontból élmény!
A busz a francia oldalon tett ki minket kb 100 méterre a felvonótól.
Első csúszásra kimentünk a pályarendszer Briancon felőli végére, ahol elsőre beleszaladtunk egy szép fa-kapuba, amelyre ékes nagy betűkkel ki volt írva: FREERIDE.

Igaz itt még csak a pályák közötti tér mutatkozott meg. Mondjuk inkább kezeletlen pályának.
De ami a francia-olasz határon fogadott minket, attól a szavunk is elakadt.
Már a felvonóból kiszúrtunk egy szép méretes völgyet, amit szerencsénkre, érthetetlen módon nem építettek be.
Csönd, fák, szikla meredélyek, meredek falak, és lapos hófödte részek váltakozva szolgáltatták azt az elemi katarzist, amit mi halandók csak snowboardozásnak hívunk.
Helytelenül! Ez maga az élet!
Aznap négyen barátaimmal voltunk ott. És bár ez a 6 napos túra 4. napja volt, s kicsit fáradt a banda, de mindenki szíve kinyílt, izmai felfrissültek, és az élet széppé változott.
Aztán átcsúsztunk az olasz oldalra, s mivel az olaszok sziesztáznak, így beültünk egy kávézóba, míg ki nem nyitott a pénztár.
Remek döntés volt.
A méltán híres olasz kávé legjobbját ittuk meg, egy finom croissanttal leszorítva.
Szerény személyen azon véleményen van, hogy az olasz leányok szebbek is a franciáknál.
Ebből is kaptunk egy kis ízelítőt.
Aztán kiváltottuk ingyen az olasz bérletet is. Elhoztuk a kötelező sítérképet, és kezdődhetett ezen rész felfedezése.
Igazi olaszos megoldások. Élményszámba ment minden csúszás aznap. Nem tudtunk rossz részt találni!
Az olaszok gyakran csinálnak erdei ösvényeket sípályának.
Nincs ratrakolva, csak havat hordanak fel rá.
Kicsit olyan bobos, vagy hegyi kerékpáros érzés, de annak aki erdőben szeret csúszni ez a menyország egy szelete.
Nem véletlenül éppen csak értük el a buszt hazafelé. Nem akartunk eljönni onnan!
Sajnos hiába nézegettük több iroda ajánlatát, nem, vagy csak nagyon drágán szerveznek ide.
Aki megteheti ruccanjon át ide!
Balázs

Sziasztok!
2017 februárjában jártunk itt.
Szerettünk volna a Les Arcs oldalra foglalni, de oda nem érkezett megfelelő ajánlat.
Gondoltuk, hogy megvesszük +10,000 ft ért a kombinált bérletet.
NE TEGYÉTEK!
Rohanás volt az egész nap.
Reggel korán indultunk, délutánra értünk át a Les Arcs csúcsára, ahol éppen hóvihar volt. Mögöttünk le is állították a felvonót. Arcunkra fagyott a mosoly. A látótávolság álló helyzetben sem érte el a 20m-t. Menet közben kb 10m volt a belátható szakasz, így óvatos ereszkedésbe kezdtünk. Azonnal ráfagyott a jég mindenünkre. Ez leginkább a szemüveg esetén zavart.
Szerencsére, csak pár száz métert kellett így megtenni, amíg kijutottunk a felhőből.
Loholás vissza az átvezető, egyébként gyönyörű nagy kabinos felvonóhoz.

A La Plagne oldal is tartogatott jó csúszásokat.
Igazi francia pályarendszer.
Mindenhonnan mindenhova.
Élvezetes egy hét volt!
Balázs

Sziasztok!
2013-ban voltunk itt barátaimmal.
Beleszerettem!
Elég tagolt terep, sok átfelvonózással bejárható, de minket a gyönyörű fenyőerdők érdekeltek. És itt volt az gazdagon.
Az az érzés, mikor km-ekre a pályáktól néma csöndben, csak a gondolataiddal összezárva, fenyőket kerülgetsz, átbújsz az ágak alatt, nézed az állatok nyomait, és ezt a barátaiddal teszed, na annál többet nem igazán lehet kihozni a saját létezésedből.
Valami ilyesmit érezhetnek a zen meditáció végén.
Itt döntöttem el, hogy amíg élek, minden évben, egy hét hó terápia a barátaimmal kell nekem.
Kb. 40 pályarendszeren jártam, de ilyen csodában nem igazán volt részem.
Tervben van, hogy visszalátogatok, de nem szeretek kétszer ugyan oda menni. :D
Balázs

Sziasztok!
2016 februárjában jártunk itt barátaimmal!
Nem a központban volt a szállásunk, de ezt nem is bántuk.
A szállásra ebben az évben rászántunk +20.000 fejenként.
Nem volt rossz döntés. 2 hete átadott épület, tiszta, és franciáktól szokatlanul tágas.
Majdnem elsírtam magamat, mert mikor leszálltunk a buszról, homokot fújt a szél az arcunkba.
Sajnos a pályán kívüli csúszások egész héten korlátozva voltak emiatt.
Egyébként ez a pályarendszer amúgy sem erről híres.
A pályák jól karban voltak tartva. Minden tudásszint élvezkedhetett.
Aztán találtunk egy szép meredek falat, amelyen végig traverzálva (minimál szint csökkenéssel, oldal irányban átszelve) egy gyönyörű freeride részre juthattunk. Utolsó három napot gyakorlatilag itt töltöttük.
Aztán megalázó módon jött egy pályamunkás és elkezdte kitűzni a pályát freeride oktatáshoz.
:D
Alapvetően meleg idő volt, +5-7 fok, ami miatt patakok indultak lefele.
Többször is ezeken ugráltunk át, s nevettük ki akinek nem sikerült.
Pályán kívüli csúszóknak nem ajánlom, de mindenki másnak igen.
Balázs

Sziasztok!

Eme remek helyen először 2014 februárjában voltunk barátaimmal.
A szállással nem tölteném a karaktereket. Legolcsóbbat néztük, ami kb gardrób méret volt, de meleg, melegvíz, pályaszállás.

Nagyon magasra fel lehet jutni, ezt mi ki is használtuk, amikor csak tudtuk. Hogy miért? Mert az alsó pályák elég zsúfoltak, kevés a freeride lehetőség, és délutánra rendszeresen kásásodott. Fent viszont ideális volt!
Igaz a feljutás, bár sok lift van, a központiaknál 20 perc sorbanállással indul a nap.
Nem is szabad lejönni amíg a ratrakkal le nem kergetnek!

Csodás szerda reggel úgy döntöttünk, hogy kimaxoljuk a pálya adottságokat.
Első felvonóval felmentünk a legtetejére, és onnan megállás nélkül 2200 métert ereszkedtünk.
Azon felül, hogy a lábunk majd leszakadt, a sebességmérő kiakadt, egy óriási élmény.
Imádom Eplényt is, de ott kb egész nap alatt annyit tudsz csúszni, mint itt egy menetben.
Minden tudásszint, és irányzat kényelmesen megtalálja itt a helyét. Elfér egy nagyobb freestyle park, egy zöldtől-feketéig pályák sokasága, és a freeride szerelmesei sem maradnak éhesek.

Ha nagyon kukacos lennék, akkor a fákat hiányolnám. Így viszont kezdő freeride versenyzőknek ideális, hiszen nem fogja a fát átölelni, és nem fog eltévedni sem, mert belátható az egész terep.
Csak ajánlani tudom!
2020 februárjában is kilátogatunk, de csak alap bázisnak szánjuk, mert La Grave lesz a cél, legalább 3x a héten. Sajnos oda nincs szállás, se busz.