Túrmezei Tamás által írt cikkek

...ez a helyzet nagyon izé... Fogalmam sincs, hogy Kitzbühel kocsmáiban játszották-e valaha a KFT örökbecsű slágerét, de nekem 86' óta mindig ez a néhány sor ugrik be, ha meghallom ezt a nevet. Hogy jön ide Elizabeth? Ugorjunk el gyorsan az osztrák Alpok Toplistás területére, s mindjárt kiderül!

Történelmi barátaink Kelet-Európa egyik legnagyobb országát birtokolják, mégis van, akinek minden lengyel élményét Zakopane és persze a Magas-Tátra északi oldala jelenti. Ha már így van, ismerjük meg egy picit jobban a környéket, mert Kislengyelhon nemcsak a Tátra ormai alatt kínál jó lehetőségeket a síelőknek!

Ha az Alpok egy torta lenne, akkor a sógorok magukénak mondhatnák a legnagyobb szeletet, de 4000-es csúcs, az valahogy mégsem jutott nekik. Bár nyugati szomszédaink aligha siránkoznak ezen túl sokat, mégis igen nagy tiszteletben tartják legnagyobb hegyüket, amely orom a Nagyharang nevet kapta.

5 csillagos környezetben tölteni a sívakációt Ausztriában egyáltalán nem megoldhatatlan feladat, de Kelet-Tirol tartományban ezt a szolgáltatást csak egy hely nyújtja, így aki a Hoschstein pályáin szerzett fáradságát ilyen szintű szálláshelyen kívánja kipihenni, az csak a Grandhotel Lienz-et választhatja.

Időszámításunk előtt 218-ban az ifjú karthágói hadvezér félelmetes, 60 ezres seregével valahol a mai francia Riviéra magasságában a római hadvezetés nem kis meglepetésére úgy dönt, nem száll hajóra, inkább átvezeti katonáit, lovait és persze harci elefántjait az Alpok hágóin, úgy tör majd be a Pó folyó síkján a Római Birodalom szíve felé.

Sajátosan hatásvadász címünk többcélú: egyrészt szerintünk magyar ajkúaknak ennél nehezebben kimondható nevű síterület kizárt, hogy lenne szerte Ausztriában. Másrészt egy kimondhatatlanul különleges, vagy inkább exkluzív helyre téved, aki írásunkon felbátorodva kiruccan idáig.

– Ausztriában. Tirol megvan?
– Hát persze!
– Pillersee Tal mond valamit?
– Hmm…
– Segítek: van egy híres szomszédja, Kitzbühelnek hívják…
– Miért nem ezzel kezdted?
– Na, ott van Fieberbrunn is!

Salzkammergut nevéről a magyar utazónak elsősorban a nyaralások jutnak eszébe a Wolfgangsee mellett, a felfedezések Salzburg várában, a séták a már-már túlzóan romantikus St. Wolfgang utcácskáin, vagy egy kis családi csónakázás a Mondsee éjkék vizén. Pedig létezik egy másik Salzkammergut is!

Mi késztetett arra, hogy bemutassunk egy olyan síterületet, amely egy darab pályából áll? Na jó, kettőből. Az, hogy kipróbáltuk, és eszméletlenül tetszett! Főleg a haladóknak… Ja, és ráadásul nincs is messze!

Minden elfogultságom ellenére sem merem kijelenteni, hogy Schnalstal - olasz nevén Val Senales - lenne a dél-tiroli régió netovábbja. Pedig bizonyára nem véletlen, hogy már hétszer is jártam itt. Most szívesen megosztom a titkot, miért is helyezem oly előkelő helyre ezt a völgyet sok olasz testvére között.

Avagy kiderül, miért is jó nekünk Svájcba menni, ha már bicskánk, óránk, no meg egy svájcisapkánk amúgy is van otthon.

600 kilométer teljes pályahossz, 200 sífelvonó, 336 sípálya, 2000 hóágyú, 16 település 60-70 ezer szálláshellyel. Jegyezzük meg jól ezeket a számokat, mert a világ legnagyobb összefüggő sípályarendszeréről van szó!

Egy bűbájos kis tó 1700 méteren, meleg fürdő a befagyott tóban, körös-körül sípályák, egy kínai pagoda a tó partján, egy hullámvasút a hegyoldalban,... tovább is van, mondjam még?

Az elmúlt tíz évben életünk része lett az internet, megjelentek itthon is a sportáruházláncok, az áruhiány helyett az árudömping a jellemző. De vajon tényleg könnyebb a dolgunk, mint egy évtizede?

Síteszteredményekről már nyilván mindenki olvasott, talán éppen egy évvel ezelőtt ezeken az oldalakon, de jól tudom, hogy - velem együtt – sokakban felmerült a kérdés: egyáltalán kik és hogyan próbáltak ki ennyiféle sílécet, amikor már egy-egy stíluson belül is átláthatatlan választék van a piacon?

A Bükk 900 méteren fekvő sípályarendszere hosszú éveken át a legkomolyabb magyar síelő terepnek számított, s míg manapság a köztudat főként a Mátra és a Bakony újabb és újabb pályafejlesztéseit tartja számon, Bánkútról mostanában jó szót csak az érzelmileg kötődő lokálpatriótáktól hallani, de tőlük is csak fenntartásokkal. Vajon miért?

A gleccser szót szinte mindenki ismeri, pedig látni csak jóval kevesebbeknek adatott meg, még akkor is, ha esetleg már síelt rajta. Ősszel azonban, mielőtt az első komolyabb hóesések elrejtenék a gleccserfolyamok árulkodó nyomait, különleges látvány szemtanúja lehet az, aki ilyenkor a söldeni sírégió 3000 méteres magasságú területeire merészkedik.

Eldönthetetlennek tűnik az a kérdés, hogy mi számít ma a legmenőbb francia vagy éppen osztrák síparadicsomnak. Szinte csak érzelmi vagy erősen szubjektív alapokon lehetne érvelni. Az viszont nem lehet érdemi vita tárgya, hogy melyik a szlovák Nr.1. Az abszolút győztes: Chopok- Észak.

Vajon mi lehet ott, ahol Provence legendásan szép völgyei, bíbor levendulamezői találkoznak az Alpok közel a tengerig kígyózó, délceg vonulataival? Hát például mesébe illő fekvésű sípályarendszerek, de jóval több mint amennyit józanul odaképzelnénk!

Ausztriát újra és újra látogatva egyre morcosabb vagyok honfoglaló őseinkre, miért is nem voltak kicsit "agilisabbak" a nyugati hódítások terén. Igaz nem sejthették, hogy a fejedelmi hegy- és tóvidékek ezer esztendő elmúlásával nagyobb gazdasági potenciállal bírnak majd, mint a végtelen legelők és szántóföldek világa.

Ausztria legdélebbi tartománya, Karintia, legkomolyabb fegyverével, a Nassfeldi Arénával tartogat meglepetést a gleccserhívőknek. Pedig itt sehol egy ezeréves jégfolyam, melynek mikroklímája még nyáron is konzerválná a hó egy részét.