Terepszemle: a Chopok Észak

Bár 30 kilométeres teljes pályahossza esetleg megmosolyogtatja a nyugati sípályarendszereken némiképp elkényeztetett új generációkat, a Jasna-völgyében bármelyik profi ronggyá síelheti magát, a kezdőbb kalandorokról nem is beszélve. Az infrastruktúra a javára változott némileg az elmúlt 15 évben, ennek köszönhetően szerencsés napokon és főként hétköznapokon különösebb sorban állás nélkül élvezhetjük, amit az északi oldal 1000 és 2000 méter között kínál. Illetve csak 1830 méterig, mert sajnos a közelmúlt változásainak egyike az is, hogy lebontották azt a legfelső kezdetleges beülős felvonót, ami a gerinc tetejére vitt. Ennek köszönhetően régen még északról délre és fordítva is át lehetett csusszanni, ami még extrémebbé tette a helyet, főleg ha a felvonók valamiért leálltak, amíg valaki az ellenkező oldalon "vendégeskedett". Tudok ilyen delikvenseket, meg is tanulták, mi az igazi csillag(fény)túra, meg az éjszakai síelés...

A hegyoldal papíron 18 pályára van osztva, nagyjából azonos kék-piros, és egy árnyalattal kevesebb fekete jelölésű szakaszokkal. Figyelemreméltónak gondolnám a hegyoldal egyik közel 3 és fél kilométeres piros pályáját, vagy a kezdőket a gyakori felvonózástól kímélő szintén 3 kilométeren kígyózó erdei kék pályát, ami legtöbb szakaszán haladóknak is kellemes carvingívgyakorlást nyújthat. Személyes kedvencem a pályarendszer nyugati széle, ahol a növényhatár felett indulva, egy igencsak változatos, 1800 méteres fekete szakaszt egy tempós erdei csatorna, majd egy ívelgető, élménydús - egyébként kékkel jelölt - szakasz zár. Hozzá kell tenni, az itt említett Spravodlivá Moguls névre hallgató erősen fekete szakaszon láttam már olyat sírni, aki még el sem esett, bár nyilván nem volt profi. Egy szó mint száz, ezt a szlovák pályarendszert érdemes komolyan venni.

Igaz azonban, hogy itt a síelés élvezete jobban függ a mindenkori viszonyoktól, mint a szolidabb fekvésű területeken, hiszen erős szél esetén leállíthatják a felső szakaszok felvonóit, ami egy húzós hétvégi napon gyorsan összetömöríti a Zahradky hatüléses felvonójára váró népet, de ez utóbbit fogjuk fel szlovák esszenciának, mást úgysem tehetünk. Különben is, álltam én már sorban a franciáknál is, igaz ritkábban. Pozitívum viszont, hogy a pályarendszer jókora része hóágyúzott, még a feketék között is találunk olyat, melyet teljes hosszában telepített, kandellábernek álcázott hófegyverek sokasága kísér végig.

Chopok-Észak szerintem nem ettől szép. Állni a tetején jó időben, és visszanézni a Magas-Tátrára, az valami eszményi, főleg úgy, hogy "csak" 2-3 órát utaztunk érte. Lehet, hogy ez utóbbi hegyecske még 3000 méter sincs, de ahogy előugrik szinte a semmiből, az újra és újra lenyűgöz, pedig hányszor láttam már!

Gondolom a Jasna iránti elfogultságom részben annak is köszönhető, hogy ez volt az első külföldi sípálya, amivel találkoztam annak idején, és hát valljuk be, a "magyarszki" viszonyokhoz képest ez tényleg majdnem Chamonix. Pedig akkor még csúszásonként kellett 1-1 jegyet venni a zömében tárcsás felvonókra 4-5 koronáért, ami nem vágta agyon a magyar síelőt, nem úgy, mint a mai bérletárak. Ez az a pont, ahol meg kell említenem, szomszédaink kissé elszálltak. Bármilyen sokat fejlődött is a hely, az árakat nem illene az osztrák szinthez belőni, de talán a legkevésbé szimpatikus elem az, hogy a félnapos jegy ára csak épp egy hajszállal olcsóbb, mint az egész napos. Ez nem túl korrekt gesztus senki felé, különösen akkor, amikor esetleg csak a pályarendszer egy része használható. De hát semmi sem tökéletes.

Visszatérve a hegy "jó oldalához", az eddig nem említett extrákat sorba véve: szél keményítette jeges, igen izmos, jelöletlen pályák, zuzmóval borított, itt-ott alattomos sziklák kerülgetése, szűzhavazás a törpefenyők között, downhill az erdei "csatornapályákon", extrémkedés a felvonók alatt - ezeket kevés terület kínálja, főleg Szlovákiában. Ez persze csak azoknak szól, akik preferálják a kirándulásokat a tilosban, bár Chopokon láthatóan (mondjuk táblákon) nem tiltják olyan egyértelműen a pályán kívüli élvezeteket, mint más helyeken. Azt azért itt sem árt fejben tartani a felvonó alatti mogulon bohóckodva, hogy a biztosító garantáltan nem fogja akceptálni az esetleges okozatokat, illetve azok esetleges költségeit.

Ami az idejutást illeti kis hazánkból: nos, Budapestről hozzávetőlegesen ugyanúgy 3 óra az út, mint mondjuk Miskolcról, csak míg az északkeleti régióból a Rimaszombat-Brzno szakasz után a Csertovicei-hágón érdemes átjutni az Alacsony-Tátra északi oldalára, a fővárosiaknak célszerűbb az alacsonyabbik Tátra nyugati oldalán kerülni azt, Donovalyn keresztül.

Akármerről jövünk, mindenképp észrevesszük majd a Jasna völgyének bejáratánál fekvő várost, Liptószentmiklóst, bár célszerűbb a Liptovsky Mikulás táblát keresni, ha betérünk. Amit viszont érdemes, hiszen a wellness egyre dagadó folyama már ide is elért, itt hagyva nyomát AquaPark-Tatralandia néven: ebben a pillanatban ez egész Szlovákia legnagyobb ilyen jellegű attrakciója. Az itt járt honfitársak ódákat zengenek a víziváros színvonaláról, végül is miért ne hinnénk nekik?

A szálláslehetőségeket tekintve komoly minőségi váltások voltak a völgyben és a hegyen egyaránt, ha nem is mindenhol. Példának okáért az egyik egykori kis kedvenc szocreál turistaházból a völgyben, ahol '92-ben még vidáman kanalaztuk az olcsó és finom erőlevest, mára olyan négycsillag-plusszos hotelt fabrikáltak, hogy csak toporog az ember előtte, mint az egyszeri székely bácsi a budai Hilton előtt.

Érdemes azonban megpróbálni időben szállást foglalni, főleg, ha csak hétvégére akarunk menni, mert a jó minőség/ár arányszámmal bíró szálláshelyek hamar elkelnek, hiába tűnik esetleg bőségesnek a kínálat. Fejenként 5-600 koronáért már korrekt szobákat lehet elcsípni, a négycsillagos élvezetekért 1500-2000 egység helyi valutát sem szégyellnek kérni a szállásadók a völgyben és a pályaszállásokon egyaránt.

Amit nem említettünk, pedig fölöttébb érdekes vonása az egész itteni síparadicsomnak, hogy itt még vidáman, kifogástalan hóviszonyok közepette lehet síelni nemcsak márciusban, de gyakran egész áprilisban is, ami komoly vonzerővel bírhat, ha az osztrákok hasonló magasságú, akár híres síterepeivel állítjuk szembe, hiszen ott az április már nem kifejezetten megbízható időszak. Szóval: Ahoy Popacsek!