Síléc oktatáshoz

Ja és még egy (a topik címéhez kapcsolódva): Szerintem az ideális síléc(ek) oktatáshoz (pontosabban tanuláshoz): az első kanyarodásokig egy ETL (easy to learn) típusú tökkezdőléc, majd amikor már kialakulnak az egymásra sorolt ívek (közlekedés a kezdőpályán), át kell állni egy közepes-kezdő lécre.

Én ezzel bizonyos részleteiben vitatkoznék.

„Síéletem” jelentős részét a hagyományos lécek világában éltem, és a mai tudásommal nézve nagyon kevés embert ismertem, aki valóban jól síelt azzal a felszereléssel.

Szerintem az a síelés, amit a tömeg (köztük én is) a hagyományos felszereléssel művelt, az egyszerűen hibás és pocsék volt. Egy szűk, roppant tehetséges kör tudott akkoriban valóban helyesen síelni.

A carving pusztán lehetővé tette a többség számára azt, amit azelőtt csak a kiválasztottak értek el. A helyes technika nem változott forradalmi módon, csak könnyebb lett helyesen síelni.

Én azt érzem, hogy ha jó eszköz van a lábamon, sokkal több kifinomultságra van lehetőségem, mint egy pocsék sível. És ebben az értelemben a carving sí kifinomultabb síeléssel jár együtt, mint a hagyományos. Ehhez hasonlóan számomra egy D2 sí több kifinumltságot igényel (és egyben tesz lehetővé), mint egy butább bolti versenysí, vagy egy gyári versenysí.

igen 101 a közepe

meg van egy 93 közepú mid-fat ami rádadásul csak 175 cm hosszú az jobban is viselkedik nem teljes porhóban

a túra lécek azért keskenyek középen mert a széles léccel sokkal nehezebb az jégen sielni, különösen a váltás nehéz, de csak úgy lassan élen menni jégen az sem egyszerű.

és ugye túrazásközben azért vannak jeges szakaszok, ahhonan a szél lefújta a havat, meg jeges culouárok ahol a nap nem süt be és acélra van fagyva, na ilyen helyekre a széles léc nem jó egy fokozott életveszély.

de mondjuk egy verseny slalom léc ami azt hiszem a legvékonyabb a talp alatt mostanában 65 mm, azzal is jól lehet sűzhavazni, de az igen közelebb van a klasszikus technikához

Én nem mondtam ,hogy nem működik csak azt, hogy az emberi árú túralécek mind egyenes lécek és az újabbaknak is elég keskeny a középrésze. Szeritem azokkal hatásosabb a zárt lábas síelés. Gondolom a te szűzhavas lécednek van vagy 100-as középrésze.

Mineral!

a mélyhóban is müködik a carving technika, a mélyhó sielést is alapvetően megváltoztatta, régen egy millió kanyart csináltunk, ma meg ugyanazon a helyen 3 kanyarral lejövünk - persze ha van vér a pucában, mert egy culouárban azért néha az ember inkább kanyarog 220-at, mint hogy 220-al repesszen a két szikla fal közötti 3 méteres hócsikon :-)

lsd:

nekem pl a 188-as szűzhő simnek ha jól emlékszem 30 m alatti rádiusza van, az óriás verseny sinek meg 27 m feletti.

Sziasztok, halihó!

Világosan látszik, hogy akik ebben a topicban (eddig) szóltak, jó rálátásuk van a témára. Csak azért tennék néhány megjegyzést, hogy azok az olvasók akik ennyire nincsenek benne, nehogy félrevezetődjenek.

1. Nekem volt már olyan 0 Km. –es tanulóm, akinek nagy boldogan hozott vadiúj, (no name) carvingléce annyira puha volt (keresztben is), hogy már a legkönnyebb hóeke ívekhez szükséges tartás is hiányzott belőle.

2. Szerintem sem lehet lépcsőket átugrani. Illetve lehet, csak aztán később nagyon, de nagyon fognak azok hiányozni. Amúgy én nem gondolom „csalásnak”. Fejlődés van. A trehányság (szerintem) emberi tulajdonság, és nem a sí tesz azzá. Ha trehány vagyok, valszeg a régivel is az vagyok. És itt lép be a jó minőségű carving sí előnye, hogy egy sokkal szélesebb spektrum meghódítására ad lehetőséget, amihez viszont már tényleg a legmagasabb fokú precízség szükséges. Az mondjuk igaz, hogy a képesség szerinti alsó határ a sínek köszönhetően lejjebb került, de a felső határ is kitolódott. Ezt vitatni sem érdemes, lásd karcolás. Egyáltalán nem igaz, hogy a régi cucc kifinomultabb mozdulatokat igényel. Csak áttevődtek a súlypontok. A legegyszerűbb példa: régi léccel az egyenesen siklás volt könnyű, és a kanyarképzés nehéz. A carving sível éppen fordítva van. És egy példa a „felső régióból”: régi lécekkel is lehetett (a maga módján) élen siklani, de az a fajta élen siklás, amikor kanyar közben az erők tartanak meg a súlypontban, fel sem merülhetett. És hogy ne csak a karcolásról legyen szó, (lehet mondani, hogy az egy könnyű technika), a modern rövidlendületek. A jó carvingsíben számos olyan alkalmazható tulajdonság rejtőzik, melyekhez csak precíz tudással lehet hozzáférni. És a jó cucc nem elfedi a hibákat, egyszerűen (legnagyobbrészt) nem is azok lesznek a hibák, amelyek korábban voltak. És a hibát (a fenti régióban) már csak avatott szem képes észrevenni. Még ehhez a ponthoz egy korábbi szlogen(em): „Egy jó carvingsínek több esze van, mint sok síelőnek”.

3. Aki már carving sível tanult, nem tudja milyen volt a régi. És aki a régivel, nem tudja, hogy milyen volt a még régebbi (kantni nélküli). Ez jelenti a fejlődést.

4. Csak az igazság kedvéért a párhuzamos léceknek is volt telemark íve. És valóban, (ahogyan Pálinkás mondja) nem kevésszer használjuk akár összezárt lábakkal is a carving léceket.

5. Az Ozsitól származó „minek dolgozzunk a léc helyett” gondolat (számomra) teljes mértékben érthető és elfogadható.

6. Mennél nagyobb felület kell a mélyhóhoz. Sokat kirándulunk ki a pályából carvinglécekkel. Igaz nem British Columbiában, csak itt a szomszédban. Chopok dél, Ausztria itt - ott. Nincsen gondunk a carvingsível.

Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu

De mivel a túralécből indúlt ki ez a beszélgetés és az emberi áron elérhető túralécek gyakorlatilag retro lécek de az új túralécek is kb.70-es középpel épülnek ezért lehet a szekrény aljára dobni a carvingtechnikát mert azzal mély hóban elsüllyed az ember mint a titanic.

Vannak itt, akik nálam kompetensebbek és vszeg sokkal pontosabban le tudják írni a különbségeket, de annyi biztos, hogy ez nem olyan mint egyik autó, másik autó, csak az egyikben rossz a kuplung, recseg a váltó, a másikban pedig nem.

Igen, a carving léc egy csomó mindent elintéz a síelő helyett: talán pont Ozsitól hallottam, hogy minek dolgozzunk a léc helyett. Viszont ezeknek a képességeknek a kihasználásához, a megfelelően kontrollált síeléshez ismerni kell a lécet, olyan mozgáskoordinációt kell megtanulni és begyakorolni, ami az egyenes lécen egyáltalán nem működik.

Más a két típusú léccel síelendő technika, más a mozgásszerkezet, többek között máshogy viselkedik az élre téve: hiába tud valaki jól síelni egyenes léccel, ha jól akarja kezelni a carvinglécet, át kell iskolázni a mozgását - lehetőleg a hóekétől kezdve. Ehhez pedig néhány fanatikuson kívül (akik egy részéből aztán síoktató lesz ;-), nincs türelme az embereknek. A korábbi tudás, berögzült mozgás sokszor még zavaróbb, nehezebbé teszi a piskótaléc kezelésének megtanulását, mint aki nulláról kezdi.
Aki most van kezdő- középhaladó szinten, annak egyáltalán nem érdemes egyenes léccel foglalkoznia, kivéve, ha retromániás.

Az oktatáshoz nem értek, de párhuzamos léccel tanultam síelni, és ma is, a carving léceimmel gyakran jól jön a zárt lábas oldschool stílus, például mély hóban vagy túrt, buckás pályán.

Szerintem az mindenkinek csak előny, ha egyenes léccel tanult meg síelni, és ahogy fejlődött a sportág hozzá csiszolta magát.

Én 105-ös skodával tanultam vezetni és sokáig kispolákkal csapattam.

Megtanultam olyan finomságokat, amit a mai autómban nem kell használnom, mert a technika meg teszi helyettem.

Én úgy gondolom, hogy egy carving léccel mindent meg lehet csinálni, amit a hagyományossal. Fordítva már nem igaz.

Ennek akkor van jelentősége, ha valaki egy autómata váltós, szervós autón tanul meg vezetni, aztán egyszer csak át kell ülnie egy 1200-es ladába!

Mit kezd a 3. pedállal? Miért pörög ki a kerék, és miért nem lehet tekerni a kormányt?

Persze ha most kezdeném a tanulást, akkor csakis autómatát szeretnék...:)

Szerintem egy puha, rövid sugarú carvingsí a legjobb tanulni. Később a tudással jöhetnek a keményebb lécek. Bár ebből a szempontból is nagyon jó a D2 technológia, amelyik elég jól követi a tudás növekedését.

Az egyenes és a piskótaléccel síelés technikája eltér egymástól: ahogy változott a sílécek formája, úgy változott a technika is (és ez a változás nem áll meg). Pl. carvingléccel nemcsak nehézkes, de néhány speciális helyzeten kívül nem is szabad teljesen zárt lábbal síelni.

A jelenlegi tematika, gyakorlatok mind carving (piskóta) léccel síelésre vannak felépítve, egyenes léccel elég nehéz megvalósítani azt. Az utóbbival síelendő technikára szerintem elég nehezen is találsz oktatót, de ha ez érdekel, azért biztos lesz valaki.

De ahogy Replaci írta, tökéletesen egyikkel sem lehet megtanulni síelni, csak törekedni lehet a tökéletességre. :-)

Szia mgy!

A topikod címe „Síléc oktatáshoz”. És bár leírtad, csak kevéssé vélem érteni a problémádat.

Kérhet az ember tanácsokat, de a síelés tengernyi irodalmára, különböző írott és online orgánumokra tekintve úgy tűnhet, hogy a tenger minden cseppje egyformán fontos lehet. Az így összeállt menetrend aztán annyi hasznavehetetlen véleményt produkál, hogy a kulcs momentumokat már nem is lehet észrevenni. A tenger néhány „cseppje” azonban különös jelentőséggel bír, (a síelésnek vannak bizonyos törvényei és minden egyéb mellett ezek a legfontosabbak).

Ha hatékonyan akarsz tanulni, illetve, ha hatékonyan akarod (majd) használni, amit megtanulsz, akkor először válogasd ki az igazi tényeket, az ellentmondó diribdarab információk és vélemények közül. Ha komolyan gondolod a kérdéseidet, ezt a (saját) munkát nem érdemes megspórolni.

„De ez milyen cél?” Kérdezed. Túrasí, vagy piskóta, ezt neked kell eldönteni.

„El lehet sajátítani a hibátlan technikával való síelést maradéktalanul?” Nem lehet. De lehet törekedni rá. A jó felszerelés (piskóta) pedig nagyon tud ebben segíteni.

„Egyre növekvő csodálattal néztem a szépen, összezárt lábakkal, régi stílusban síző sporttársakat. Én is akarok ilyet! :)” Az állandóan fejlődő felszerelések állandóan maguk után vonják a síelés technikáinak a fejlődését is. Ezt lehet akár figyelmen kívül hagyni, kérdés, hogy érdemes –e? Ha a régi stílus van a szívedben, válaszd azt.

Az a kérdés, hogy mit mond az eszed, hová húz a szíved?

Síelős barátsággal:
Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu