Déli félteke

Új-Zéland szép hely. Aktív nyaralásra kifejezetten alkalmas. Síelőknek is ideális, hiszen jó pár terepet útba lehet ejteni, ha arról van szó. Az én esetemben is arról volt szó, ami azt eredményezte, hogy Cardronán volt szerencsém ma húzni pár ívet.

Maga a síterep a Déli-Alpokban, azon belül pedig a Crown Range nevű hegységben fekszik. A környezet gyönyörű, az országra jellemző tipikus fűvel borított hegyoldalak, továbbá a völgyben megszűnni nem akaró köd határozta meg legjobban a hely hangulatát.

A pályák megközelíthetősége az Európában megszokotthoz képest jelentősen eltér. A pályákra legkönnyebben a nagyjából 1500 méteres magasságban levő parkolóból lehet átsétálni, amit viszont egy komfortzónából-kilépős autózás előzött meg. Mivel az egész környék magánkézben van, ezért a Cardrona Valley aszfaltozott útjáról egy 15 km-es, aszfaltmentes, néhol sáros magánúton kell feljutni a parkolóba.

Maga a síelés rendkívül drága. (Akárcsak az egyéb pogramlehetőségek az országban.) A felnőtt napi síbérlet ára 120NZD-ba fáj, ami több, mint 23000 Ft-ot jelent. (Ez még a legdrágább osztrák síterepeknél is drágábbnak bizonyul.) Az ár a szervezettség, illetve a szolgáltatás színvonalát nézve valamelyest visszajön. A pénztárnál fizetés után mindenki kap egy névre szóló kártyát, ami egyben alkalmas (lehet) a felszerelésbérlésre, illetve a beléptető-kapukon való átjutásra is. A bérlési folyamat egyébként gyorsan és ‘nagyüzemi jelleggel’ működik. A liftek aljában jellemző kígyózó sorok kezelésére külön alkalmazottak vannak kijelölve, akik minden helyet feltöltenek a ‘single lane’-ből érkező emberekkel, nehogy maradjon a felvonókon üres hely bárhol is.

A pályák többnyire kékek/pirosak, továbbá zöldekből is akad jó pár. Komolyabb (fekete) pályák is vannak, de ezek főként a ‘lower mountain’ névre hallgtó részen fordulnak elő (ami ma zárva volt) továbbá sok off-piste részt is fekete pályaként jelöl a sítérkép. A pályák kezeltsége hagyott némi kivetnivalót maga után, bár a friss hó hiánya, illetve a mérhetetlen sok vendég jelenléte kétségkívül nem segített a helyzeten.

Összességében mégis jó síelésnek bizonyult a mai, hiszen a nyári síelés ténye, a gyönyörű táj és a jó levegő többnyire kárpótolt az egyéb nehézségekért.

volt szerencsem julius elejen itt sielni, par kep:

La Parva: https://sielok.hu/fotoalbum/la-parva-chile/kep/1/
Valle Nevado: https://sielok.hu/fotoalbum/valle-nevado-chile/kep/1/

erdekes hely, parszor megdobbento a magassag, es hogy milyen kozel vagyunk Santiago de Chilehez is; osszessegeben viszont teljesen olyan mint egy jol felszerelt europai siterepen sielni.

Üdvözlök mindenkit, csak most olvastam ezt a néhány cikket a "déli" terepekről, gondoltam megosztom veletek tapasztalataimat. 2007 novemberében voltunk Chilében, ketten, kifejezetten hátizsákos módon, saját szervezésben. A repjegy elég drága volt, ott azonban a 2 hét alatt full ellátással, -sör, lazac, bor, sok túra, túravezetővel- 1200 S-t költöttünk. Rövid santiagoi akklimatizaciót követően dél felé indultunk, így jutottunk el a Villarica vulkán lábánál elterülő településhez, Puconba. Igazi üdülőváros egy tó partján, bárok, éttermek, szállodák, panziók-dél amerikai hangulat. Minden outdoor sport lehetősége adott, rafting, trekking, sí, szörf. Másnap a kráterhez vezetett túrával mentünk, opcionális lehetőségként megjegyezték, hogy aki akar, sível v. boarddal lejöhet. A csoportból mi ketten-a magyarok- jelentkeztünk erre a páratlan lehetőségre. Gondolhatjátok, milyen volt az angol-amerikai, ausztrál, skót túratársak hüledező feje-honnan tudtok síelni-kérdezték.
Gyönyörű időben mentünk fel, majd a csúcs előtt beborult, a fojtogató füst és a köd miatt alig láttunk valamit. A szél is fújt, így indultunk lefelé az ottani tavaszi hóban-igen rossz látási viszonyok között. Ahogy kiértünk a felhőből, hihetetlen szép látvány tárult elénk. Lent a vezetők megvendégeltek minket-és a többieket is, majd másnap folytattuk a túránkat. Igazán felejthetetlen élmény volt a két hét, aki tud, menjen, ne hagyja ki! Üdv.
Néhány képet megpróbálok feltölteni.