Ki számít kezdő és ki haladó síelőnek?

Én be sem megyek a funpark-ba, amig nem olvastam el két dl Jókait. Utána viszont, hajjjajjjj:-)))

Egyszer egy reggel Kreischberg pályáján nagyon kezdő voltam aztán megittam valami bólé szerűséget és rögtön haladó lettem..:-)

Tényleg nem érted !

Nem szorosan kötődött a felsoroláshoz, a "pontos vessző és zárójel bezár" pedig egy kacsintó hangulatjel.
Nyilván poénnak szánta

"-Sör és pálinka fogyasztási képesség ;)"

Ez komoly, vagy csak vicc?

Van abban valami, amikor azt mondják rólam, hogy nem értem a viccet!

Akkor én eddig levitáltam és nem síeltem ikon nélkül? Alapítok is gyorsan egy egyházat magam köré. ;)

Ez nagyon így van!!!
:-)

Nem tudom miért kell ennyire túlbonyolítani ezt a kérdést... Rettenetesen egyszerű a válasz:
- akinek a sihun kék az ikonja az kezdő, akié meg piros az pedig haladó.

pont

Haliho!

A sebességet természetesen kicsit árnyalni kell. Nem mindenhol a sebesség a mérvadó, de normál határok között egy jobb technikával rendelkező síelő nyilvánvalóan jobban meg meri ereszteni a léceket, lévén jobban koordinálja a mozgás folyamatát és tudatosabban halad, nem okoz gondot egy hirtelen váltás vagy akadály.

"Nagyon is valószínű, hogy az említett két cimborádnak nem csak az állóképessége kitűnő, hanem birtokában vannak a könnyed, erőlködés nélküli síelést lehetővé tévő alkalmazásszintű ismereteknek."

Ebben maximálisan igazat adok. A két delikvens egészen biztosan nem az erőnlétének köszönheti ezt a képességet, mind inkább a tudatos síelésnek. Én közel sem tudok annyit "pihenni" a lécen az ő tempójukban, mint ők.
Teszem hozzá kettőjük stílusa merőben eltérő ettől függetlenül. Míg egyikük nagyon ragaszkodik a zárt lábas technikához és nagyon ritkán karcol, addig a másik szinte folyamatosan karcolt rövid-közepes íven halad. Viszont egyikőjük pihenési technikája sem vált be nálam.

Ez utóbbiban pedig a felszerelés is szerepet játszhat. Én pl tudom magamról, hogy a léc bakancs párosom nem igazán tűri a nyugodt síelést. Egyszerűen rendes terhelés nélkül nem jó semmire. Ez pedig magával hozza a folyamatos koncentrációt és erő befektetés szükségét, ami az erőnlét nem megfelelő háttere miatt hamar elfogy. Nyilván jobb technikával ez a felszerelés is lovagolható lenne pihentetőbben, de én nem vagyok birtokában eme tudásnak. :)

Nehéz dolog ez na.

A lényeg az egészben, hogy piszok nehéz ezt az egész szint rendszert megállapítani. Annyi lehetséges helyzet merülhet föl síelés közben, hogy egy pár napos tanfolyam is kevés lehet szerintem, még egy oktató szemével is, ennek pontos megállapítására.

Én kapásból ezeket raknám be teszteknek:
-Saját korlátok felmérése teszt (Mennyire látja a síző a képességeinek a határait?)
-Tájékozódási képesség
-Helyes eszköz használat (Felvonók, táblák stb stb. Szerintem ez is lényeges.)
-Fokozatos szabad lesiklás (zöld-kék-kék jég-piros-piros bucka-piros jég-fekete-fekete bucka)
-Fokozatos kijelölt lesiklás (ua.)
-Fokozatosan növelt sebességről megállás-lassítás
-Kijelölt stílusó lesiklás fokozatosan (ugyan úgy ahogy eddig "színezve" zárt lábbal, rövid, közepes és hosszú karcolt ívekkel)
-Szűz havas szabad és kötött lesiklás
-Nem várt akadály elkerülés-csillapítása mindegyik helyzetben
-Feleszerelés hibából adódó probléma elkerülése (elrepül a bot, leold az egyik léc stb.)
-Teljes napos állóképesség fél gőzön
-Teljes napos állóképesség teljes gőzön
-Idegen felszereléssel történő csúszás

-Sör és pálinka fogyasztási képesség ;)

Na ezek alapján én talán meg merném mondani valakiről, hogy hol is tart valójában, de még ez is bőven hiányos.
Nyilván egy kezdőről elég hamar kiderül, hogy kezdő, de ott is árnyalhatja a képet ez a teszt sorozat.

Szia Xero, örülök neked.

Teljesen jogos az árnyalás igénye, az egyenesen következik az egyéni szubjektivitásból.

És bár én, (a munkám miatt), igyekszem objektív mércékkel mérni, a saját szubjektivitásomon én sem tudok túllépni, ezért amit mondok, kérlek ne általános igazságként, hanem az én szubjektív véleményemként fogadd.

Jómagam úgy vélem, hogy a gyorsan síelés önmagában nem a tudás mértékegysége. A versenyszférában elfogadott vélemény, hogy a világ élvonalában csak egy tucat versenyző megy a saját képességei szerint, a többiek saját képességeiket jelentősen meghaladó kockázatokat vállalnak. Ezért aztán nem gondolnám, hogy a nem versenyzők világában, (én ezt a világot nevezem „amatőr szakasznak”), nem ez lenne a helyzet.

Gyorsan menni bárki tud, aki megszerzett egy bizonyos egyensúlyozó készséget. Időnként előfordul, hogy megkérem a társaságot, nézzük meg, hogy ki tud lassan menni. Na nem kék pályán, hanem feketén. A hogyant rájuk bízom. Na, itt aztán sűrűn előfordul, hogy elválik a májtól az a bizonyos dolog, értem ki szokott derülni, hogy kinek milyen technikák vannak a tarsolyában.

Az állóképességről
Amit írsz, azzal nem lehet egyet nem érteni. A profi hozzáállás (szerintem) itt abban nyilvánulhat meg, hogy a síelő vagy elővesz egy „spórolós technikát”, vagy elmegy a kocsmába.

Nagyon is valószínű, hogy az említett két cimborádnak nem csak az állóképessége kitűnő, hanem birtokában vannak a könnyed, erőlködés nélküli síelést lehetővé tévő alkalmazásszintű ismereteknek.

Nos itt lehet egy különbség egyrészről az oktatók – edzők, másrészről a csak látványból ítélők véleménye között. Előbbiek tudják, (mert már ők is megélték), hogy egy konkrét síelés mögött milyen, (kívülről sokszor nem látható) történések vannak.

Üdvözlettel:
Replaci

Na most ez is kicsit árnyaltabb dolog szerintem.

Ha jó napom van, akkor lazán hozom az 5-ös szintet, viszont ha rossz a napom, akkor simán leromlok 2-3-ig.

Én magamat kezdőnek sorolnám be legszívesebben, mert van egy-két olyan cimborám, aki röhögve ott hagy élen a pi**ába szinte bármikor, ráadásul a sokkal rendszeresebben síelő helyi menők is így járnak el.

Tavaly amikor először voltunk Kitzbühel-ben, akkor döbbentem rá igazán. Ott az általam eddig tapasztalt átlagos sítudás sokkal magasabb volt. Amikor egy glett jégre fagyott piroson vidáman karcolgattam úgy, hogy szinte mindenkit otthagytam és nem tört meg az ív, akkor húzott el egy D2 SL-en lovagló emberke mellettem olyan tempóban, hogy azonnal át kellett gondolnom az életemet. :) Akkor eldöntöttem, hogy márpedig én kezdő vagyok és addig nincs nyugalmam, amíg egyszer ugyan ott olyan körülmények között le nem jövök legalább háromszor ugyan úgy mint ő.

A másik probléma az állóképesség. Lehet, hogy megvan a fejben a dolog, de ha már nap végére elfogy az ember combja, akkor bizony bukik a profi szint is.

Én a már fentebb említett egy-két cimborát tudom felhozni példának mint profi. Ők egy átmulatott éjszaka után is képesek olyan távot menni szép stílusban, amit nekem csak jobb napokon sikerül összehozni. :)

De legalább profin döglik éhen, nem amatőrként!

Vagy választ egy "becsületes" szakmát ??! :))

Az éhen döglik!

"Nekem a profi az professzionálist, azaz olyan valakit jelent, aki hivatás szerűen űzi ezt a sportot. Legyen az versenyző, edző, oktató, tanácsadó vagy bármi, aki ha nem is ebből él, de valamiféle ellenszolgáltatást kap érte. Ellentétben az amatőrtől."

és aki nem tud megélni belőle ?
........az ellenszolgáltatásból

:-)

Nyitott vagyok minden jó ötletre, még akkor is ha az enyém... ;-)
De valami vizsgát tényleg nem tartanék hülyeségnek egy-egy oktatás végén. Persze kötelezővé nem lehetne tenni, gondolom...

Akkor én nyitok egy övboltot, és Gergőt beveszem a bizniszbe mint ötletgazdát. Végre lenne miből megélnünk... ;-)

Általánosságban értve igazad van, de mi itt most a profi kifejezést a rendkívül jó, magabiztos sítudás kifejezésére használjuk. Nevezhetnénk kiválónak is...