2020. január 19. és 24. között voltunk itt a Pizolit Egyesület szervezésében egy 50 fős busszal. A túra összességében jól sikerült, de a síterep rendelkezik előnyös és hátrányos tulajdonságokkal is.
A pályarendszer teljesen északi fekvésű, ezért a mostani hószegény időben is volt elegendő hó. Azonban az északi fekvés hátrányt is jelent, mivel a pályákat szinte sohasem éri napfény, és az árnyékban eléggé rosszul látni a pálya egyenetlenségeit, ami zavaró volt számomra.
A pályarendszer papíron 125 km, de ennek jó része keskeny hegyi út, amely keresztben halad a meredek lejtőkön. Vannak azonban széles jól síelhető pályák is, többnyire a felső részeken. A legalsó zöld pályákon folyik a kezdők oktatása. Itt sok iskolás csoporttal találkoztunk.
Mivel kevés volt a friss hó, a pályák többnyire kemények voltak, de igyekeztek minden reggelre rendbehozni, ha nem is mindegyik pályát sikerült. Az idő végig barátságos volt, néha egy kis szél rontott rajta, de nem volt vészes.
Egy napra átmentünk Val Thorens-be, ahol jobban voltak a hóviszonyok, de sokkal több volt a síző. Ez nem is a felvonóknál jelentkezett, hanem a pályákon. Annak ellenére, hogy az itteni pályák jóval szélesebbek, nagyon figyelni kellett a száguldozókra.
A szállásunk Lanslevillard-ban volt, az egyik hazatérő pálya mellett. A közelben van Serpa és Spár áruház, valamint sok sajtbolt. Az egyik napon kirakodóvásár is volt a folyó parton, ahol főleg francia sajtokat és borokat árultak.

Az előző hozzászólás egy évvel ezelőtti. Sok mindenben igazat adok az akkor leírtakkal kapcsolatban. Tény, hogy nekem sem ez lett a kedvenc francia síterepem.
Val Cenis-ből március 17-én érkeztünk haza. Nekünk is Termignonban volt az apartmanunk, de nem okozott gondot az átjutás. Egyikünk kezdő volt, ő minden nap átbuszozott Val Cenisbe, hogy időben odajusson a kezdésre. Nagyon dicsérte az oktatót, aki felnőtt csoportot vezetett, sokfelé elvitte a nebulóit, rengeteget magyarázott és nem csak a síeléssel kapcsolatban. Mindezt jó humorral fűszerezte. Kezdőnk így sokat fejlődött a 6 nap alatt, és még jól is szórakozott. Igaz ehhez nagyon jó francia nyelvtudás is szükségeltetik…
Ha az időjárás kegyesebb lett volna hozzánk, azt nagyra értékeltük volna. Két napig zuhogott a hó/havaseső. Síeltünk vakon felhőben, sokszor süvített a szél, és szembejöttek a hópelyhek. Nem mondom, hogy ezt kifejezetten élveztük. Volt még két tűrhető vegyes és két ragyogó napsütéses napunk. Magunk szerveztük meg az utat, és Eski-Mo síbérletet vásároltunk, hogy több közeli terepre is eljuthassunk. Pl. La Normara, és Valfrejusbe. Ezekről külön számolok be. Magyarokkal csak Val Cenisben találkoztunk.
Síterep: Sok az átkötő út, a liftpark régi, nem éppen egy giga nagy francia pályarendszer. Az emberek kedvesek és készségesek voltak a síterepen, a hegyi éttermekben, vagy éppen a szálláson. Egy épített kilátóból pazar kilátás nyílik. Mivel az alattunk elterülő tó befagyott, és vastag hótakaró fedte, így az egész táj egy egybefüggő fehérséggé alakult. A pályák egy része nem volt ratrakolva másnapra, de a nagyobbik része igen. A pályarendszer egy nap alatt bejárható, akár többször is. Vannak lendületes pályák, olybá tűnik, mintha a helyiek ezen a terepen összekeverték volna a pályák jelzéseit. Olykor a kék átment pirosba, és a feketét is inkább pirosnak véltük. Akadt néhány buckasíelésre alkalmas pálya is, na ezek sosem voltak kezelve. Sok az off piste lehetőség. A zöld az un. escargot pálya nevéhez méltón valóban csigalassúságú a karerősítő gyakorlatok miatt. Aki síelni jött és nem sífutni, az inkább ne tévedjen ide  Nekünk viszont a termignoni rész tetszett, mert ott működött az időmérő, és találtunk sícrosst is. Igaz erre már fárasztó húzós liftek vittek, hosszuk és meredekségük miatt igazán megérdemelnének már egy ülőst is.
Aki nem szeretne az olasz határtól távolabbi pályákra utazni, és nincsenek olyan igényei, hogy minden nap más pályán csússzon, azoknak szerintem elég jó választás Val Cenis. Vagy inkább Valfrejus?

Szerintem, ez egy rossz síterep. A mi szállásunk Termignon-ban volt, amit különösen nem ajánlok. Körülbelül 20 km-pálya elérhető onnan "könnyen" 2 beülős és 2 tárcsás felvonóval, átjutni a nagy pályarendszerre csak egy retúr lifttel lehet, onnan felmenni, ahhoz, hogy "normális" pályára jusson az ember még 2 felvonóval kell menni. Szóval annak ellenére, hogy itt volt aki 20 percet írt, ez több, mint egy órába telik és 5 felvonóhasználatba. A pályarendszerhez körülbelül 125 km pályát írnak azt hiszem nos ennek jó része, élvezhetetlen összekötő pálya. Például az escargot, a traverse(ami mindig le is van zárva), flambeau, bleue du lac, tetras, forestiere. Ezeket snowboardosoknak külön nem ajánlom. Kezdőknek is inkább azt javaslom, hogy a "nagy" pályarendszerre síbusszal menjenek át, mert a pálya ami a retúr lifthez visz (flambeau) nagyon szűk és jeges és sokan használják. A pályák sincsenek, mindenhol szépen kezelve, viszont a kilátás 2800 méterről gyönyörű és van ingyen is ott.

Val Cenis 2015 jan. 25-30

Idei autóbuszos franciaországi síelésünk helyszínéül Val Cenist választottuk. Kedvező ár, jobb szállás, könnyebb, gyorsabb megközelítés, melyhez ugyan kisebb sírendszer társul.
Az utazás, most is a szokott módon, rendben zajlott az Unitravel szervezésében egy megfelelő síboxos busszal. Szállásunk a Valmontsban volt Lanslebourgban a sípálya mellett. Ez a korábbi leírásoknak megfelelően egy korrekt szállásnak mondható. Még kevés hó esetén is teljesen pályaszállás, mivel a mellette lévő pályát hóágyúzzák ha szükséges. A pálya közel, a főutca néhány percre, ingyenes kismedence, fizetős szauna és gőz, + reggelente bagett és sütemények a recepción. Igaz free WI-FI nincs, csak fizetős.

A hójelentésben olvasott adatok (50-180 cm) most is elgondolkoztatóak voltak mivel a völgyben a pályák mellett az északi oldalon a hóréteg kb. 5-15cm volt. Az 50 cm a pályákon lévő mesterséges hóra utalhatott, de azt így is túlzónak tartottuk. Az alsó részeken a korábbi meleg front nyomai a hóágyuzás ellenére is érződtek. A hegyen felfelé haladva egyre gyarapodott a hótakaró vastagsága, és kb. 1800m-től már jó minőségű természetes hó volt a pályákon és a pályák mellett is. ( ahonnan nem fújta el a szél..) A 180 cm-t azonban egy “kellő alapossággal” kiválasztott helyen mérhették...

Az elmúlt években az összekötő liftek (Termignon-Lanslebourg) kivételével nem sok fejlesztést lehetett látni.A Franciaországban megszokott viszonylag elavult liftpark található itt is. A fontosabb ülősliftek szerencsére gyorsak, csak a buborék hiányzik róluk a rossz időben.
A csúcsra vivő lift azonban egy lassúbb 4 üléses,( Igaz itt egy gyors 6 üléses könnyen zsúfoltságot okozhatna a legfelső részen.....) mint a Termignon-i felső ülős, mely úgyszintén régen megérett a cserére.

Sorakozni a kabinos lift kivételével szerintem sehol nem kellett egész héten, esetleg a solert 6 ülősnél időnként néhány percet, mivel az a legkedveltebb pályákhoz vitte a síelőket.
A mások által leírtak ellenében kijelenthető, hogy a nyitva tartott pályákat minden reggelre ratrakolták. Szerdára még a csúcsról induló fekete pályát is megjárták. Sajnálhatják akik később kezdtek, majd sopánkodtak a pályák állapota miatt.
Reggelente például szuper volt a Lanslebourgba vivő ramasse is. Később buckás lett, majd előkerült a műhó alap, ezért érdemes volt feljebb menni. Fent a szélesebb részek tovább bírták, a keskenyebb meredekebb pályák hamarabb buckásak lettek.(bec rouge,tomba,solert záráskor is jó volt) A pályán kívül minden nap lehetett csúszásra alkalmas területeket találni, még a hétvégi nagyobb havazás előtt is. Val Cenis egyik hiányossága, hogy kevés a szélesebb, kellemes esésű igazi “karvingolós” pálya. Akik kimondottan ezeket keresték, csalódás érte őket. Itt az alsó részeken a kék pályák nagy része a nyáron használt utak behavazott állapotban. Ezek keskenyek, így a meredekebb részeken pillanatok alatt buckásak és jegesek lettek. Viszont a zöld színnel jelzett pályán ( mely valójában a hágóra vezető “nyári” betonút) a legkezdőbbek is le tudtak csúszni a szállásig, ha volt türelmük hozzá.

A zord időjárás ellenére is végig lehetett síelni mind a 6 napot. Volt felhős, ködös idő, majd napsütés dermesztő hideggel, később enyhébb időben havazott, majd a havazáshoz szél is társult. Ennek ellenére nagyon jókat lehetett csúszni, csak alkalmazkodni kellett a körülményekhez. Szűk csapatunk minden nap nyitástól-zárásig nyomta. Az utolsó napon nem ment minden lift a felső részen a havazás és a szél miatt, pedig déltől járathatták volna a “solert” 6 ülőst is. A pályák ratrakoltan várták a síelőket....

Érdekes látvány volt, mikor pénteken délután 2 nap változó intenzitású havazás után a “mont cenis” húzólift környékén több helyen teljesen kilátszottak a kövek, mert a szél elfújta a havat.(Chopok-on láttunk ilyet bőven) Elgondolkodtató, mit írjanak ilyenkor a hójelentésben...... (pedig a hegyen 2 nap alatt esett minimum 30-40 cm hó!!!!)
Lanslebourg település már csütörtökön havas lett, a pénteki havazás után szombatra pedig “mesés”. Mondani sem kell a hangulatában mennyit változott a környezet.
Haza utazásunk reggelén ismét napsütés, és friss hó a völgyben. Jó lett volna maradni, vagy ekkor kellett volna érkeznünk.

Összességében jót síeltünk így is, bár az időjárás lehetett volna kegyesebb hozzánk. Természetesen jártunk ennél jobb, nagyobb síterepeken is, de itt is lehet csúszni akár egy hetet is. A rendszer nem túlságosan nagy, és viszonylag sok a pályák közötti átcsúszó szakasz, de ennek ellenére lehet itt jókat síelni. Abban az esetben, ha nem akarunk sokkal többet fizetni egy hasonló méretű sírendszerért (ilyen színvonalú abszolút pályaszállással!!!) akkor kénytelenek vagyunk ennyit utazni.
Első nap (vasárnap) viszonylag sokan voltunk, később kevesebben lettünk a pályákon. A lifteknél szerencsére nem kellett sorakozni. (a kabinosnál volt néha sor, de azt amúgy se használtuk) Aki járt nagyobb terepeken az tudja milyen az, ha rossz idő esetén lezárnak szektorokat, így kezdődik a “komolyabb” sorakozás a működő lifteknél.

Aki megpróbált és tudott alkalmazkodni a körülményekhez , az szerintem jól érezte magát....

Hello Mindenki!
Mi január 11.-18-ig töltöttünk egy hetet Val Cenis-ben.
Lanslebourgba volt a szállásunk a Residences Valmontsban.
A szállásunkat francia viszonylatban igényesnek , jól felszereltnek mondhatjuk, bár a szobák szokásosan szűkösek.
Itt a check in-check out procedúrát kiemelhetjük, kivételesen gyorsnak mondható, Franciaországban még ilyen zökkenő mentes sehol nem volt. További pozitívum, hogy a recepción lehet reggel bagettet venni. Ehhez a szálláshoz tartozik egyébként "wellness" is ,de ezt kár lenne magasztalni, röviden annyi, hogy van medence ami hideg és kicsi, a szauna 5€/fő/alkalom.
A síterepről: Nem egy kifejezetten nagy sírégió ez, és nem is épp a legmodernebb. Bár hozzátehetjük van pár lassítos 6 üléses felvonó (amiken szelesebb időben azért elkéne a "buborék".),de akad bőven combon verős retró felvonó is amit ugye senki sem szeret. (ami 2800-as csúcsra visz az épp ilyen.) A sípályák eléggé gondozatlanok, a ratrakok nem járnak mindenhol, több piros pálya olyan reggelente, ahogy azt délután hagytad. :/
Maguk a pályák jellegzetesen elcsalt "pirosas-kékek" sok helyen zöld részekkel. A pályák alsó része mind zöld.
Fekete pályával nem találkoztunk, maximum rá volt mondva,de kb az számított egy jobb pirosnak.
Összességében egy eléggé átlagos síterepnek mondható ez, és így utólag érthető az alacsony árfekvés.
Az időjárással se volt szerencsénk, gyakran erősen szeles volt és hó se volt annyira. Itt megjegyezném, hogy az itteni hójelentés részben sem volt igaz. a Csúcsra 150 cm a völgyre 45cm írt az indulás előtt 01.10-én. Na ehhez képest kb 30 cm volt a hegyen és 10 cm a völgyben, alatta meg jégborda!
Hát nagyjából ennyi. Mi nem annyira vágyódunk ide vissza. Hasonló árban van ettől sokkal jobb franci terep is. (pl. Huez, 2alpes, akár Briancon) de ezt is kipróbáltuk.

Üdvözlet Mindenkinek!

Március végén töltöttünk el egy igen kellemes hetet, itt Val Cenis sípályáin. Jobbára napos időben, de voltak ködös-szeles időszakok és némi havazás is. Sajnos a pályarendszerek alján már olvadozott a hó, de feljebb nem panaszkodhattunk.
A helyszín megközelítését merész módon olasz felől, a hágón át próbáltuk, de ez csak próba is maradt. Mire elértük a gerincet, már sűrűn szakadt a hó. A francia határtáblát is alig lehetett látni. És ami a legérdekesebb (utólag derült ki számomra), hogy maga az út a pályarendszer részét képezi, tehát tavaszig csak sítalpakon lehet erre közlekedni.
Csak mellékesen, ezen a hágón kelt át Hannibál, anno...
Így hát kerültünk egy nagyot, a Bardonecchia-alagúton 50 ojrós retúrral növelve az útiköltséget.
Most jöttünk el ilyen messzire harmadszor, de mondhatom, megint jól tettük. A hosszú utat kárpótolja a környék közel háromezres csúcsainak látványa, a szerteágazó pályarendszerek, a tömeg hiánya és nem utolsó sorban a rendkívül kedvező árak (55 eFt/fő szállás+bérlet egy teljes hétre! kaját vittünk, a benzin meg öt főre szétosztva) igazán megéri, hogy eljöjjünk ilyen messzire.
Azt hiszem, még el fogunk jönni ismét egy hasonló helyre!