3 évnél is régebbi az utolsó beszámoló a terepről, frissítem az információkat.

Még a portálon való regisztrációm előtt, tehát 2010-nél régebben voltam itt 3 napra síelni januárban. Akkor nem esett még természetes hó, csak két pályát lehetett használni 40 cm vastag műhóval: az 1-est és a 7-est, mindössze a fő felvonóval. Megkedveltem a pályát, retro voltával, tányéros liftjével együtt, mert hiába, hogy csak egy hegyről lehet lecsúszni, én nem untam meg még az akkor használható csak két pályát sem, mindkettőből minden egyes lecsúszásnál élveztem, hogy összpontosítani kell a lehető legjobban eltalálni a nyomvonalat. Objektíven nézve alighanem lokális informátortól úgy tudtam, a hotel a Csehszlovák szocialista vezetés téli üdölőhelye volt, és ami jelentősebb: a pálya a versenyzők felkészülési helye. A fő pálya törése és meredeksége elég komoly, érthetővé teszi a tréningezési lehetőséget.

Az idei nem tél szinte kilőtte a hazai síelést, az előző két hideg februári héten nem fért bele az időnkbe. Lányunknak ezen a héten van tanítási szünete, ám a múlt szombaton érkezett meleg, és a hétre jelzett tavaszi idő miatt hétfő látszott a még szinte megfelelő sínapnak, így egynapos programban gondolkodtam, és pl. Donovaly-val szemben Sachticky jobb választásnak tűnt (a tányéros miatt kevesebb ember, nem kell a főúton átkelni, ingyen van a parkolás, pár euróval olcsóbb, s talán komolyabb a piros pálya is, a fekete is, jópofább a kék).

Vasárnapra lefújtak az esős idő miatt egy síversenyt, és lezárták a déli pályákat, meg a fekete 3-ast - ez mutatta, hogy ott is tavaszias idő van már. Bezzeg a két előző hét, amikor a teljes pályarendszer még üzemelt. Akkor lett volna jó menni.

9 óra körül Besztercebányára értünk, 9:45-kor már átöltözve, bakancsban, bérlettel a zsebünkben álltunk a léceken. A parkolóban bőven volt hely, a kasszánál 3 ember volt előttem (magyarok voltak, két autóval jöttek páran).

A két fő pálya (1-es és 7-es, s a középtől a völgybe vezető rész) frissen ratrakolva, s bejött a számításom az éjjeli kifagyásról. Gimis lányunk elsőre megijedt az 1-es pálya látványától, másrészt az új terep ismeretlensége is növelte bizonytalanságát, ő inkább csak délutánra jött bele a gyorsabb, bátrabb síelésbe, én pedig igyekeztem végig mellette maradni, és csak egyszer kerültem nagyon elé, de utána is sikeresen leért, pár perc után feltűnt az alsó állomásnál.

Most ment a parkolótól induló lift is, csak a déli felvonót nem indították. Innen kezdtünk, s elsőre a kék 7-es pályát néztük meg, utána értelemszerűen a piros 1-est, majd egy ideig ezeket variáltuk. Ez után következett a piros 4-es, végül a fekete 2-es. A 4-es a 7-es vízszíntesebb szakaszának rögtön az elején vág le a völgynek, fenyőfák között vezet több kanyarral, aztán lent kiszélesedik ahogy eléri a Sachticka tavat, és innen keletfelé meg kell kerülni a vizet, a hosszabb völgymenti pályához, úgy érhető csak el vele is a felvonó alja. A 2-es a vízszíntes erdei utat egy következő részen metszi, és egyenesebben levezet a völgymenti szakaszba, kb. ott, ahol a 4-es megkerüli a tavat. Mindkettő régebben volt ratrakolva, alig csúszott rajtuk valaki, és kicsit kevesebb volt rajtuk a hó, a 4-es még épp használható volt - ágakat, földes darabokat kellett kikerülni, a 2-es rendben volt, de kemény fagyott, a meredeksége mellett ez növelte a kihívását. Nekem már a több mint 10 évvel ezelőtti csúszáshoz képest a plusz két pálya is újdonság volt, de a terep még egy nagy meglepetést tartogatott. Ugyanis a térképen nincs jelölve, de számos átkötési lehetőség volt erdei valamikor ratrattal megtaposott utakon a pályák között. A 2-esből nyílt egy meredek ferde út, amin át lehett menni - már ha az ember ügyes, és bele tud navigálni - a 4-es másfél útnyi széles fák közti részére, a 4-est tényleg lehetett úgy használni, hogy a nagy felvonó nyomvonalától felülről nézve balra mentem le a totál fagyott havas részen, sőt, itt még balrább fenyők közt is el lehetett indulni, s úgy még hosszabb kerülvővel visszaérve csak rácsúszni a 7-es széles részére a felvonó kötele alatt, s végül a 2-esből az 1-esre is át lehetett menni szintén fenyők közt nem sokkal afelett, ahol a 7-es erdei útja is beleérkezik az 1-esbe a meredek rész vége felé.

Tömeg nem volt, pedig a szálloda a honlapon szereplő információkkal szemben nyitva volt (azt írták, csütörtöktől vasárnapig üzemel), mivel a héten Szlovákia ezen részén elkezdődött a síszünet. Persze, többen voltak, mint amennyien előző ittvoltomkor, főleg gyerekből volt nagyon sok a gyerekpályán, de sose volt sor a felvonóknál, egyszer volt előttünk 3 ember lent. A pályákon végig bőven el lehetett férni, néha volt, hogy a két főn, a 7-esen és az 1-esen mások is csúsztak előttünk, a 4-esen, 2-esen alig valakik.

Az idő előrehaladtával elkezdett olvadni a hó, főleg a lenti részeken, a völgymenti alsó szakaszon nem tudtam már akkora lendületet venni, hogy végig tudjak csúszni (bezzeg a múltkor januárban kemény mínuszok voltak, akkor nem volt ennyire nehéz elérni a beszálló ponthoz). S a földes részek is elkezdtek szaporodni egy kicsit, minimális buckásodás is kialakult a 7-es felső szakaszán, de tényleg nem vészes.

A meredek részek rendesen megdolgoztatták a combizmaim, 4 órakor kellemesen elfáradva jöttünk le az utolsók közt a pályáról. A nagy felvonó egyetlen alkalommal 3/4-kor állt le kisebb nüansz miatt kb. 5 perce, az utolsó két menetet a parkolótól induló felvonóval mentük, 15:55-kor zárták le a beszállást, mi voltunk az utolsók, akik feljöttek vele.

Napsütést alig láttunk, köd volt és erősebb szél a hegytetőn, lent kicsit enyhébb, szélcsendes idő. Néha a középső részekről át lehetett látni a környező napsütésben fürdő hegyek tetejére. Jó volt egész nap kint lenni, kaptunk még egy téli napot erre a szezonra. Egy napos tömeg nélküli síelésre Sachticky biztos, hogy remek célpont, főleg hétköznap. Ha több pálya is üzemel, főleg ha mindegyik, plusz az átvezetések, szerintem egy hétre is kiváló, és a helyben van a három csillagos hotel szállásnak.

Meg is néztük ma Sachticky-t, megint. Nem csalódtam, megint.
Tömeg semmi (szombat), a parkoló tele, kicsit lejjebb kellett megállni, de 1-2 perc könnyű séta volt csak, egyáltalán nem vészes. Már régebben is láttam, hogy a helyi közönség nagy része sífutó vagy sítúrázó, így a kicsit lejjebb állás még mindig töküres pályákat, és rövid sorokat jelent. 11-től voltunk a pályán, a leghosszabb sor talán 5 perc volt, de lehet hogy túlzok. Később már a bérlet elővétele, leolvasóba rakás és elrakás több időt igényelt, mint maga a sor. A bérlet papírszerű alapú, a leolvasó régi szerkezet, cserébe 20 euro a napijegy.
Az előző időszak olvadása, és a mostani fagyás eredménye baromi gyors, jeges pályákat eredményezett. Óriás snowboarddal kezdtem, de sürgősen cseréltem szlalom síre, a deszkával csak faltól falig menetben tudtam tartani a sebességet, ellenkező esetben túlgyorsultam. Sível végre fullcarvingban meg tudtam síelni az összes pályát, fülig ért a szám. Itt ráadásul mindenki nyugodt, nincs az a jelenség, hogy zárás előtt 5 perccel az ember nyakába zúdulna egy halom fáradt, kontroll nélkül száguldozó csúszkáló idióta, akik el akarnák érni az utolsó menetet.
A hátsó 5-ös pályán már meglátszik a korábbi olvadás hatása, az alja helyenként földfoltos, de simán kerülhető.

A felvonókról:
Az összes működött, és továbbra sem tartom különösebben nehéznek egyiket sem. Az 5-ös melletti talán a legnehezebb, a benne levő kanyarral (H-130 Juh). A lentről jövő hosszú (H-130 Hlavny) igaz hogy helyenként a pálya lejtésével párhuzamosan húz, de ettől még nem nehéz. Nem szabad hátradőlni, hanem rá kell támaszkodni sípcsonttal a bakancs elejére, és máris nem görcsöl a comb. A párhuzamos húzás miatt időnként kicsit feljebb kellett rántani a rudat, de ennyi. NEM a felvonózásban fáradtam el, az elején snowboarddal sem volt vészes. Volt velünk egy 10 éves gyerek. Minden további nélkül használta a felvonókat. 2 évvel ezelőtt, 8 évesen sem volt velük gondja. Sőt láttam 6 év körülinek kinéző gyereket, aki ugyancsak könnyedén felvonózott egyedül, miután a papája ráhelyezte a felvonóra. A felvonók nyomvonala azért "kicsit" hullámos volt, de ennyi kényelmetlenség bőven belefér.

Ezek a felvonók nem igazán rángatnak a régi Chopok Derese felvonóhoz képest. Sőt, én ma csak egy nagyon pici rántást kaptam, egyébként harmonikusan, egyenletesen húzott mindig. Jól vannak beállítva, bár az induló szakasz túl lankás, ezért az ember túlcsúszik a húzóponton, ilyenkor lazán kivehető a tárcsa a fenék mögül, majd visszahelyezhető amikor újra elkezd húzni. Kifejezetten üdítő, hogy a húzási sebesség nagy.

Ha ezek a felvonók rántanak, az USER ERROR!! Én már vagy 20 éve nem láttam olajfoltos tárcsát, és nem is rántanak engem ezek a felvonók, akkor sem, ha más métereket repül. Megvan ezeken szépen a lökéscsillapítás, csak tudni kell használni. Indítás előtt ki kell nyúlni a rúdra, meghúzni lefelé, ezután kell nyitni az indító pöcköt, és voilá, nem rángat! Semennyire sem!

Három napot töltöttem itt, február 15-től 17-éig, péntektől vasárnapig.
Pénteken minden tökéletes volt, az idő, a pályák minősége, és kevesen voltunk, alig kellett sorban állni.
Sejtettem, hogy hétvégén többen lesznek, de hogy ennyivel.. azt nem.
9re mentem napi jegyet venni, 35 percet álltam sorba. Utána 3-4-et sikerült csúszni a 7-es és a 3-as pályán, aztán egyre nagyobb lett a sor felvonó előtt. Amikor 11 körül mindenki elkezdett síelni, aki aznap tervezte, és 30 percet kell sorban állni a tányérosnál, 6-8 percet felvonózni, és 3 perc alatt lecsúsztam, akkor kezdtem nem élvezni a terepet. 3 óra után fel is adtam. :(
Vasárnap tanulva a hibámból, már nyitás előtt 15 perccel a bérletes iroda előtt voltam, és így is 15. voltam a sorban. Ismét szűk két órát sikerült jelentős sorbanállás nélkül síelni, utána ismét feladtam.
Cserébe reggel a legelsők között értem a hegytetőre, és a frissen ratrakort 3as pályán elsőként csúsztam le. Megérte :)

Ebéd után el is indultunk haza, nem túlzok a síterepre vezető út mentén legalább 2-3 kmen keresztül parkoltak az autók, és sétáltak le-föl az emberek sícipőben. A parkoló 9re teljesen megtelt hétvégén.

Szóval az előző beszámolókkal ellentétben hétvégén hatalmas a tömeg, és számomra élvezhetetlenné vált a síelés ennyi sorbanállás mellett.

Hétköznap viszont bármikor visszamennék 1 napra. Többre nem, mert sajnos azért ahhoz kevés a pálya, hogy ne unja el az ember ha tizenötödször csúszik ugyanazon :)

Két napos szlovákiai síelésem második napját töltöttem ezen terepen. Még az első nap nap délután Donovaly után mentem ide. Kb. fél óra autózásnak nézett ki - eredetileg. Aztán "kicsit" másként alakult. Az egész napos hószállingózás az út utolsó 2-3 km-én megtette hatását. A hóláncra figyelmeztető tábla után nem sokkal egyszer csak havas és jeges lett az út (addig száraz volt). Borzasztó hamar vesztett a kocsi a lendületéből az emelkedőn. 800m-re a hotel előtt pedig nem volt pardon. Kocsiból ki, és az utolsó 800m-t gyalog tettem meg a hotelig. A recepción két hölgy is beszélt magyarul, a srác meg nagyon jól tudott angolul. Bejelentkezés után (itt volt foglalásom), segítséget kértem. Nagyon készségesen hívták a sofőrjüket, aki elvitt a legközelebbi benzinkútra hóláncért. De sajnos kiderült, hogy nagy a kerekemre. Így nem volt mit tenni, megkezdtük a "keressünk szombat este a városban hóláncot" c. programot. De egész Banska Bystricában (Besztercebánya) egyetlen benzinkúton sem volt. Autósboltok meg már zárva voltak. Ez a kaland kb. 3 órámat vette igénybe. Aztán az lett a vége, hogy megfordultam a kocsival és leereszkedtem egy olyan részre, ahol biztonságban hagyhattam (keskeny hegyi út széle erre nem alkalmas). A sofőr meg jött utánam a minibuszával, átpakoltam abba minden cuccomat és felvitt a szállásra. A szálloda később ezért az esti városnézéssel egybekötött hólánckeresésért 30€-t még felszámolt - teljes joggal. Megígérték, hogy vissza is visznek majd másnap a síelés után.
Nekem ebből az volt a tanítás, hogy hóláncnak mindig kell lennie a kocsiban, ha síelni megyek. Jelentem, megtanultam :) A recepciós fiú elmondása szerint itt elég 10 perc hóesés, és az út felső szakasza járhatatlanná válik a nem összkerekes kocsik számára. Szóval inkább legyen nálatok.
A szálloda amúgy jó. A szoba pici, de 1-2 éjszakára jó. Az uszodát sajnos a fentiek miatt nem tudtam kipróbálni. A vacsora finom és bőséges, a reggeli úgyszintén. A személyzet csillagos ötös.
Ja, és van itt még egy síterep is :) A napijegy - mivel szállóvendég voltam a hotelben - 16€ volt a 19 helyett. A pályákkal kapcsolatban az előző hozzászólásokban leírtak teljesen rendben vannak. Most vasárnap 2 felvonó üzemelt, az 1-es, 3-as, 4-es és 7-es pályák voltak nyitva. A 1-es piros pálya két letörése máshol simán fekete minősítést kapna. Tulajdonképpen ugyanaz a nyomvonal, mint a felvonó másik oldalán található 3-as jelzésű fekete pálya, csupán annyi, hogy az nem kezelt. Ami tetszett, hogy sokkal kevésébe voltak jegesek, mint Donovaly-ban. Buckák nem voltak. A parkoló szépen megtelt, de a pályán ebből alig lehetett valamit érezni. Aztán du. 2 után meg gyakorlatilag üres pályán lehetett síelni. Ülőliftek hiánya miatt azért elég strapás a pályarendszer. A pomák nagyon gyorsan húznak, de figyelni kell, mert könnyen ki lehet esni belőlük. Teljesen kezdőknek nem ajánlanám én sem.
Hüttét nem próbáltam, mert a szállodai szobámra késői kijelentkezést kértem, ami itt azt jelentette, hogy akkor távozok, amikor akarok :) Ott pihentem egy kicsit ebédidőben. Aztán vissza fél 2 körül a második etapra. Megvártam a du. 4 órát, utána összepakoltam, jött a transzfer le a kocsihoz és irány haza. A hazautat 2 óra 50 perc alatt sikerült abszolválnom. Erősen "I'll be back" érzésem van a pályát illetően - de már hólánccal :)

A különösen jó szlovák hóhelyzet miatt a szombati Donovaly után kipróbáltuk Sachticky-t vasárnap.

Banska Bystricától navival könnyen megtaláltuk a felvezető utat. Volt egy hólánc használata javasolt tábla, de nem vettem komolyan, hiszen éjszaka nem esett. Az út felső része havas, murvával beszórt, helyenként jeges is volt. Lendületből gond nélkül felmentünk, de lefelé már dolgozott helyenként az ABS és láttunk felfelé haladó első kerekes autót hóláncot szerelni. Egyébként rendes széles út ...

A parkolóban volt hely, ami egyébként nem túl nagy. Délután már az út mellett is álltak. Mosdót keresve egy helyi sítárs útbaigazított, hogy vagy a hotel (kb. 100m) vagy hütte a parkoló mögött, de az csak 11 után nyit. Még cipőben elsétáltunk a hotelba. Kellemes helynek tűnt (biliárd, csócsó, medence, szánkok kikészítve ...).

2 sípálya és 2 lift ment. A baby liftet élvezte a 6 éves lányom. Ez a parkoló alatt van közvetlenül. A nagyokkal a 4-es, 7-es pályákon csúsztunk amiket egy irtó hosszú, egy jó darabon meredek gyors Poma tárcsás lift szolgált ki. A táj gyönyörű. Fenyők között futottak a jó vonalvezetésű pályák. Elég sportos terep. A tárcsásozás azért átmozgat ... Gyereket lábon nem lehet vinni, így a kicsi amikor lejött eléggé megszenvedett a hosszú, meredek felvonóval. Délután kb. 20 percre elromlott a lift. (Más lehetőség nincs feljutni, így várni kellett, amíg megjavították.) Ekkor a gyerekek már szánkóztak, csak én szívtam meg.

A hütte tip-top. Ausztriában is megállná a helyét. Árai ennek megfelelően nem a legolcsóbb szlovák büféárak.

Összességében mi jól érzetük magunkat. De azért inkább sportos sítársaknak ajánlanám csak. :-)

Mivel elég régi beírás van erről a helyről , szeretnék egy frisset megosztani.
Tavaly vén fejjel tanultunk meg síelni a nejemmel,12 éves lányommal egy barátom segítségével.Nekem 7.-ben volt utoljára lábamon léc bodajki fekete pályán,családnak soha.
Felvitt minket Tauplitz tetejére és megmutatta arra van a lefelé a kék pálya,de azt nem ajánlja ,mert keskeny ,inkább menjünk a piroson.Leértünk...,zárásra, másnap a nejem már nem síelt Schladmingban,azt hittem utána már soha. Azóta voltunk Kaprunban és Stuhleckhen . A sítudásom úgy jellemezném "magyarosan jó".Lejövök bárhol,de amikor látom a zárt lábas könnyedén sízőket,nem jól. A kedves nejem az első "élmény után
az óvatos tanuló.
Az út: Székesfehérvárról lassan útközben megreggelizve,Zvolenben megebédelve, a rengeteg traffipax miatt délután értünk Besztercebányára. Hó sehol. A szállásunk a hotel Sachtika (103 euro 2éj/2fő reggelivel) volt,amit telefonon foglalt le húgom,mivel Ő jobban beszél angolul. A hegyre felérve elég hideg és szél volt,de legalább láttuk,hogy van hó a pályán!
A hotelbe érve egy kedves hölgy fogadott a recepción és miután kiderült jobban beszél magyarul ,mint Győzike és még jobban ,mint mi szlovákul anyanyelvünkön mondta,hogy nincs meg a foglalásunk,de nem baj van szoba.
A szálloda szobái kicsit szocreál stílusúak ,de a wellness , konyha,kilátás,személyzet 5-ös. Másnap(péntek) ragyogó napsütés,szél sehol,ember alig.Le szerettünk volna kocsival menni az alsó felvonót megnézni,mert csak az ment,hogy mégis milyen...,na azt nem lehet. A középállomáson veszel jegyet(18 euro/nap) lecsúszol a kék 7-en és szembesül az osztrák kényelmes,beülőshöz szokott szem egy meredek hepe-hupás tárcsás felvonóval.A ráforduló a korlátok közt tiszta jég, így csúszás közben kapjad el a tárcsát. A személyzet 5m-re a padon. Gondoltam az asszony itt fel nem jön , de még lehet én sem. Feljött! 2-szer!A 7-es kék és az 1-es piros ment. Mi a 7-esen csúsztunk,ami nekünk megfelelt, én kipróbáltam a piros 1-est is ami jó állapotú meredek , széles volt.D.u a wellnessben szaunáztunk,pihentettük combjainkat. Este vacsora az étteremben(nagy és finom adag) és Espumisan gyöngy.Hazautazás napján reggel szakadó hóesés! Nejem már nem kívánta a felvonózást így nem síelt,én is csak 2 órás jegyet kértem. Beindították szombat lévén az 1-es pálya melletti felvonót és a tanulópályát is.A két óra alatt pár kört csúsztam ,míg a feleségem fényképezett és nézte a tanulókat.Délben lejárt a bérlet és a cappucinó után indultunk volna haza mikor kedves feleségem elejtette,hogy bánja,nem vettünk neki is 2 órás jegyet,mert neki bőven jó lett volna a tanuló pálya is . Mivel időnk még volt, mondtam vegyünk.A nejem angolul-németül kért csak a tanulópályára jegyet , a pénztáros bácsi szlovákul és franciául(ami itt nagyon hasznos,mert rengeteg a francia) mondta, hogy nem érti! Nagy nehezen a nur baby-lift kifejezés hatására 4 euroért kaptunk 3 órás jegyet a tanuló pályára,amit feleségem tudásának csiszolására használtunk!
3 órakor indultunk haza egy kis Billa látogatást beiktatva.
Összegzésként.2 nap alatt csak 2 esést láttam,az egyik én voltam(ez természetes) ,a másik egy versenyző lány edzés közben.Szóval nem tanulókkal van tele. Olyanoknak ajánlanám, akik 2-3 napra olcsó helyet keresnek amíg a gyermek a tanuló pályán van apuka csúszik párat,d.u a család fürdik,szaunázik.Vagy közepes sítudású nem km vadászoknak!Szállás 5-ős ,síterep erős 2-es,de csak Ausztriához viszonyítva.Visszamennénk!

Sziasztok!

Először is köszönöm Rerának a tökéletes élménybeszámolót, ennek hatására mentünk vasárnap Sachticky-ra és remekül sikerült a napunk! Szép napos időnk volt, a pályák nagyon jól kezeltek voltak, egyedül az 5-6-ost hanyagoltunk, mert túl lankásnak bizonyult, illetve itt foltokban kopott volt a pálya alja. A kedvencem az 1-es, és a 7-es volt, a 4 is nagyon tetszett, bár ott is volt egy-két olvadós folt a végén, de azt nagyszerűen el lehetett kerülni. A felvonók tényleg rángatósak, de még vasárnap ellenére sem volt sor sehol, pedig azért voltak autók a parkolóban, de valahogy a "tömeg" elveszett a pályákon. A fekete pályák is jók voltak, ott talán még több volt a hó. Olyan tavaszias kicsit kásás volt a hó felszíne, de nem olvadt és jegesedést is csak a 4-es pálya egyik meredekebb szakaszán láttam. És ahogy látom az előrejelzést, a héten újabb havazás várható, remélem még pár hétig lehet majd itt csúszni:)

Tegnap: első találkozás, rögvest szerelem. Kiváló hó, verőfényes napsütés! A pályák mind ratrakolva vártak minket, és csak délután 2-re kásásodtak (a déli persze korábban és erősebben), nemsokára viszont kezdődött a visszahűlés. Az itt közölt adatok szerint nappal -1 fok volt, valójában legalább +3-4, a napijegy pedig a 24 euróval szemben csak 23 (a hegytetőn pont 1 euróba kerül 3 dl tea:), és adnak hozzá igen jól nyúló gumikötőt, úgyhogy a bedugdosós rendszer sem gond. Sokan írták már: kisgyermekes családoknak és kezdőknek nem való a terep -- ezt csak megerősíthetem. Alul van egy kis tanulópálya, de az nagyon kevés azoknak, akik csak azért jönnének. Viszont középhaladóknak és haladóknak Sachticky egy kis gyöngyszem!! :-) A kék pályák az átcsúszásokat leszámítva inkább lilák, a pirosak meg néhol bordók, s a két fekete is király. Tényleg nem a legjobb megoldás, hogy a 2-es feketét keresztezi a 7-es kék, de ez csak nagyobb forgalom esetén gond, szerintem. Az összes felvonó tányéros, és figyelni kell: az egyik poma hatalmasat ránt induláskor, a másik egyszer élesen kanyarodik útközben, ahol persze kijegesedik, a harmadiknak a nyomvonalán óriási egyenetlenségek voltak -- az első felmenetben a lesiklókat nézegettem, hát majdnem kiestem... Lent csak a vendéglátóhelyen van toalett, az ajtajára pedig ékes szlovák nyelven kiírták, hogy csak fogyasztóknak (ezt a "bufet" és "nie" szavakból következtettem ki), de a pultos kérdő tekintetemre csak legyintett. A hegytetőn (az igen olcsó hütte közelében) egyébként van egy egészen normális állapotban lévő pottyantós. Kevesen voltunk (na, milyen: szombaton sorállás nélkül síelni?!), magyar szót azonban bőven lehetett hallani. Jó, hogy már nem csak az ismertebb terepekre indulnak egynaposok. Budapestről 3 óra alatt ott voltunk. (A képek telefonnal készültek.)

2012.02.27.
Hazánkhoz egyik legközelebb eső kiváló pálya! Gondos kezelés, még hétköznap is, annak ellenér, hogy csupán 20-30 ember síel néha. Valóban rengeteg havuk van még és tűző napsütésben is csak kissé kásásodik. A nagy piros pálya több mint fantasztikus, kellően meredek és mint az asztallap...
Igazi egynapos síparadicsom, itt mindenki megtalálja azt amitől "bizsereg a talpa" és élményt ad Neki. Amikor elgurul a gyógyszer 100-al csapatsz a piros-feketén, majd pihensz egy kicsit az erdei kék szerpentinen. Kellően elfáradsz, de élvezed és ez a lényeg! Bár ne gyertek sokan mert a végén sorban kell állni, még talán 5 percet is!! :)