Sziasztok!
Élve a Sielok.hu segítségével és a korábbi nyertes által felajánlott lehetőséggel, amit nagyon köszönünk, a március 15-i hosszú hétvégén síeltünk itt egy jót.
Ebben a nagyon is tavaszias márciusban nem számítottunk valami különleges élményre, viszont a várakozásunkat azért felülmúlta. Alig valamivel több mint 5 óra alatt értünk ki Budapestről, igaz volt több megállónk.
A hőmérséklet 0 fok körül, erősen tavaszias, éjjel egy kicsit hűvösebb, nappal nem egy kicsit melegebb, de azért borús, fent hóba illetve lent esőbe hajló idővel. Az ilyenkor az 1500 m körüli magasságban megszokott fent egy kicsit jobb, lent a körülményeknek megfelelően lazább pályák. Hó azért volt bőven, igaz gyorsan olvadt, de azért nem panaszkodtunk. A pályák nagyon pirosak, jól kezeltek, síelő viszont nagyon kevés. Ezért nagyon jó köröket tudtunk menni, igazi élmény síelés volt. Főként a kabinossal köröztünk, amik 10 személyesek, de mintha ide egy kicsit túlméretezték volna őket. A táj gyönyörű, nem olyan magas, mint a közeli Murau, ezért nem is annyira hóbiztos, itt gyönyörű fenyvesek között lehet száguldozni.
Imádjuk a tömegektől mentes, eldugott kis helyeket. Már többször gondoltam rá, hogy ide is el kellene látogatni, de Murau vagy a Katschberg eddig még mindig tovább csábított. Most itt csak éppen körülnéztünk, de nekünk nagyon megtetszett. Biztos, hogy vissza fogunk ide járni, már be is terveztük a következő szezonunkba, beszámolóval együtt.

Január első hetében a Gastein felé menet felugrottunk ide csúszni egyet. A meleg idő és a kevés hó ellenére is hozta a szokott családias formáját, és a csoszadép téli tájat a fenti részen. Az új kabinost viszont kissé túlzásnak érzem erre a kis helyre: 8-10 személyes kabinok, akkorák hogy még egy nagy asztal is beférne középre. Ha véletlenül teltházas sorbaállás lenne ennél a liftnél, akkor a pályák menthetetlenül zsúfolttá válnának. Szerencsére amikor voltunk csak minden 3-4. (!) kabinba ültek be, így a szokásos kevés sielő volt a pályákon.
Ui: a lenti önkiszolgáló éttermet nem ajánlom, pl. az üdítők érezhetően vizezettek voltak. Helyette a kabinos fenti részén a hütte amúgy is sokkal hangulatosabb - ott viszont a németen kívül más nyelvet (pl angolt) nem értenek :)

Január 14-17. A Magyar Kupa 3. versenyére mentünk Grebenzenre. Jó kis verseny volt. Kifogástalan hóviszonyokkal, sorbaállás nélküli örömsíeléssel.
Kis adalék a vendégfogadáshoz... Sankt Lambrechtben (egy kis steier település, régi, de nem felkapott sípályával, a már korábban emlegetett bencés kolostorral) egy kedves kis panzióban volt a szállásunk. A szobában található leírás szerint a jelenlegi tulajdonosok 2021. december 15-étől (nagy bátorság!) működtetik a korábban egy osztrák család tulajdonában lévő, s még a nevüket viselő szállodát. Pillanatnyilag nem roskadoznak az osztrák vendéglátóhelyek sem a látogatóktól, ezen a hétvégén is csak néhány szoba talált gazdára. Nyilvánvaló, hogy az üres szállodát csak temperálás szinten fűtik, így mikor megérkeztünk bizony nem volt nagyon meleg a szobában, éjszaka a nejem a póttakarót is magára húzta... Reggelinél a kedves kérdésre, miszerint minden rendben volt-e, megemlítettem, hogy picit fáztunk. Persze azonnal ígérték, hogy beállítják a fűtést, meg amúgy is lassan átmelegszenek a falak. Ez így rendben is volt, elmentünk síelni, délután az alábbi levél várt bennünket (magyarul!) a szobában:
"Kedves Wéber család!
Vastagabb paplant tettem az ágyadra, és ellenőriztem és beállítottam a fűtést. A szobádba plusz paplanokat tettem, ha esetleg még mindig túl hideg lenne.
Remélem, ma este jól és kényelmesen fogsz aludni.
Üdvözlettel, Marjolein
Pension Hinterhofer"
Hát így. Később kiderült, hogy a magyar szöveget a Google segítségével írta a háziasszony, meg az is, hogy eredetileg hollandok, de ez semmit nem von le a gesztus értékéből.
Reggel, búcsúzóul még egy csodás látvánnyal is megajándékozott bennünket a hely: az utolsó két kép 10 perc külömbséggel készült hétfőn reggel).
WFeri

Szenzációs három napot töltöttünk itt a Sielők.hu és a Naturparkhotel Lambrechterhof jóvoltából. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy a nyereményjátékot megnyertük és megismerhettük ezt a csodálatos helyet. Eddig Ausztria északi részein síeltünk, eszünkbe sem jutott ez a régió. Előzetesen tájékozódtunk a honlapon és úgy gondoltuk, kikapcsolódásnak nem lesz rossz. Tempósabb pályákhoz szoktunk, mint előzetesen gondoltuk erről a terepről. Csodálkoztunk is amikor kedd reggel megláttuk a pályákat. Csak néztünk egymásra, hogy ez mennyire kiváló terep. Változatos, néhol gyors (Kandahar feeling volt az abfahrt pályán), a piros az keményen piros. Gyönyörű fenyvesek között száguldozhattunk.Szerencsére a kemény hidegnek is köszönhetően alig voltak és a felvonóknál is alig találkoztunk sízőkkel. Nagyon jó fekvésű , igazi carvingos pályák. A Lambrechterhofban volt a szállásunk. Nagyon kedvesen fogadtak, segítőkészek és tündériek. Bőséges reggeli után a bejárat előtt várt a síjárat, ami a közel 1 km.-re lévő pályához vitt. Délután 4-re értünk jött a Transporter. szauna, uszoda, vacsora. Szerda reggel már elbúcsúztunk vendéglátóinktól, avval a reménnyel, hogy hamarosan visszatérünk, mert ez egy szenzációs jó hely.Délután kb. 3 óráig, megállás nélkül síeltünk még. Hütte után indultunk haza. Az utazás egyszerű, majdnem végig autópálya. St.Lambrecht, Murau előtt van 15 km.-el. Durván 5 óra menetidő, kényelmesen. Mesélték, hogy akik kerülik a tömeget Murauban, átjárnak síelni St.Lambrechtbe. Nagyon megéri idejönni, mert hangulatos, változatos és nincs tömeg. Szélesek és jól kezeltek a pályák. A hotel családias, nagyon kedves személyzettel. A wellness szolgáltatás is kiváló. Egész úton hazafelé... csak vigyorogtunk, hogy milyen klassz síelésen vagyunk túl. Már tervezzük a nyári bringás kiruccanást ide a téli síelés előtt.
Rengeteg képet készítettünk, amint kiválogattuk a jobbakat, közzétesszük.

Galéria: https://sielok.hu/fotoalbum/grebenzen-2018/galeria/

Az elmúlt hétvégén Grebenzen síterepén nyitottuk meg síszezont. Előtte nézegettük a webkamerát: a hét elején még egy szem hó nem volt a pályán, de hóágyúkkal néhány nap alatt tökéletessé varázsolták az alsó pályaszakaszt. Összesen két lift működött: a négyüléses mellett a 6p pályán tudtak nagy köröket mennni a haladók, a tányéros tanulólift melletti 5a pályán pedig a kezdők gyakorolhattak. Szép téli időben két nap alatt legalább 8 órán át karcoltuk a lejtőket, a többi időt beszélgetéssel, napozással, hüttézéssel töltöttük.

Egy új, magyar üzemeltetésű pályaszállás megnyitóján vettünk részt, ahol volt alkalmunk találkozni a síterep új vezetőjével, Karl Schmidhoferrel is. A fess úr világéletében síterep menedzser volt, így volt bőséggel közös beszédtémánk. Korábban sok éven át Kreischberget, még korábban Lachtal síterepét igazgatta, és mindkét síterepet sikerült kihozni a hullámvölgyből. Most Grebenzen szorul válságmenedzselésre: nem sokon múlt, hogy a tavalyelőtt csődbe ment síterepen nem szerelték le a lifteket. Mostanra a síterep kapott egy hozzáértő vezetőt, pénzügyi támogatást és mindezzel együtt egy esélyt a túlélésre. Tavaszra az is eldől majd, hogy milyen lehetőségek lesznek itt fejlesztésre.

Jelenlegi állapotában a síterep kiválóan alkalmas családi síelésre, iskolai sítáborozásra, versenyzőpalánták edzésére és bárki számára egy téli kiruccanásra. Minden olyan előnnyel rendelkezik, ami egy viszonylag kis méretű síterepet vonzóvá tesz: jól átlátható pályarendszer, kedvező bérletár, tömegmentes lejtők, hangulatos hütték, jó ár-érték arányú pályaszállás közvetlenül az ülőlift mellett, barátságos falucska, és gyönyörű természeti környezet.

Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/grebenzen-szezonnyito-2016/kep/1/

Szállás egyébként bőséggel van a faluban és a környéken, minden kategóriában.
Itt az oldalon is található néhány tipp: https://sielok.hu/szallasok/siterep/grebenzen/