Nincs ki a két kereke: snowbike teszt Nassfelden
2014.01.30.
Pálinkás Norbert
Számtalan vetélytárs próbálta már letaszítani trónjáról a havon lesikló eszközök királyát, a sílécet. A snowboard és a szánkó komolyabban vehető kísérlete mellett néhány kevésbé sikeres valami is fennmaradt az utókornak - a fenék alá kötött nejlonzsáktól egészen a bigfoot-ig. Nassfelden kettőt is volt szerencsém tesztelni. Kezdésnek itt a snowbike.
A kölcsönző a Tressdorferalmnál van, innen a hosszú kabinossal viszem fel a gépet a Madritsche tetejére. Simán befér középre, még akár hatan is ülhetnénk körülötte. A tetőn kóstolgatom a fogást és ülést rajta, majd óvatosan elindulok lefelé egy enyhének gondolt lejtőn. Na, legalább 20 éve nem láttam ilyen meredeknek a kék pályát. Az az igazság, hogy be vagyok
Ilyenkor különösen illik megdicsérni a nassfeldi pályamunkások tökéletes tevékenységét. Buckásabb hóban azt hiszem leszállnék. De most egyre bátrabban eresztem neki és a következő laposabb részen a lábam is felteszem az első sítalp fölé szerelt tartókra. Így sokkal kényelmesebb, de mondjuk gyorsulok is rendesen, szóval néhány hosszú másodperc után újra ösztönösen megy lefelé a lábam. Elvagyuk így kettecskén, én és a snowbike, egyre bensőségesebben. Egészen addig, amíg egy elágazásnál már későn észlelem, hogy nem a kabinos felé vettem az irányt. "Padlófék" után jön a tanakodás: visszamászás hátamon a snowbike-kal vagy lefelé tovább a székes lifthez. Másodikat választom, majdcsakleszvalahogy alapon. Aztán sima ügy, a liftkezelő előzékenyen segít, mutatja hogyan üljünk be kis barátommal.
Második körünk már sokkal felszabadultabb, kezdek rájönni, hogy lehet ez egészen élvezetes is. Most kell abbahagyni, mielőtt úgy döntenék, hogy lecserélem a léceimet egy ilyen szerkezetre. Mert ez ugyan hogy férne be a síboxba?







