Kanyarsíklub Replaci által küldött hozzászólások listája

Amikor megváltoznak a külső körülmények

Egy pályával odébb hosszabb, meredekebb a lejtő. Így aztán kiszállunk félpályán. A felfelé haladó liftből történő kilépéssel nem egyformán boldogulnak az elsőre próbálkozó síelők.

1. Meg kell húzni magadat előre, hogy a tolókar ne akadályozza a kilépést.
2. Ki kell lépni.
3. A kilépő sít beélezve kell kitenni.
4. Előre is kell terhelni, hogy ne indulj meg hátra.
5. Gyorsan elvenni a liftnyomból a maradó sít.
6. És mindeközben el is kell(ene) engedni kézzel a kötelet, mely addig a biztonságot jelentette.

Nos, ez egy eléggé bonyolult mozdulatsor. Jó lakmusza a későbbi lehetséges történéseknek.

Jó éjt a "baglyoknak"!

1. Igazad van. Mindössze arra utaltam, hogy az alacsonyabb technikai tudással is megsíelhető pályában megnő az alacsonyabban képzettek esélye.

2. Ezt nem értem. Tíz kezdő síelőből min. 3 keresi az egyensúlyát, amikor megindul alatta a sí. Megmagyaráznád, hogy a gyorsulásos hátrakerülés következtében hanyatt eső kezdő síelőnek miért kellene napokat kínlódnia, amíg megérti, hogy egyáltalán mi is történik? Aztán maga jön rá a megoldásra?

Ui. Szerk.
Persze, hogy nem egyensúlyozni tanítom. Hanem olyan gyakorlatokat csináltatok, melyekben a szükséges izommunka (feszítés, ernyesztés, tartás, utánaengedés) dominál.

Ezzel azt mondod, hogy akik jelenleg a világversenyeket nyerik, azok nem a legjobbak?

Mert ha mégsem ezt mondanád, akkor nem értem, hogy mit is mondtál valójában!

Joci, ne vitatkozzunk, csak beszélgessünk!

1. Egy „ideálisan megtűzött” pályában a kevésbé képzett versenyzők néha gyorsabbak, mint a képzettek. Ezért aztán a szakmához professzionálisan értő szakemberek nem „ideális”, hanem olyan pályát tűznek, melyben a minél magasabb technikai és fizikai felkészültséggel rendelkező versenyzőnek van nagyobb esélye. Ilyenformán egy ilyen pályának a nagy sebességgel történő megsíeléséhez nem trükkökre, hanem stabil, magas szintű síelni tudásra van szükség.

2. A test súlypontja. Amint a kezdő síelni tanuló alatt megindul a léc, ő azonnal elveszíti az egyensúlyát. Ha nincsen oktató, akkor rögtön megpróbálja (általában a karokkal) helyrehozni az egyensúlyt. S miközben a kicsiny arénában „tornászik”, a teraszon söröző nézőközönség röhög. Ha oktatóval tanul, ez elkerülhető. Csak azért mondom ezt, mert a mindennapi gyakorlatban ritkának mondható, hogy oktató nélkül azonnal tudja a próbálkozó, hogy mit szükséges tenni a megbomlott egyensúly helyreállítása érdekében. Ez van alapszinten. Hogy pedig versenyzői szinten miért van a belső kar lent, a külső pedig az „égben”, aligha lehet hozzáértő szakemberek nélkül megérteni.

Annak örülök, ha nem érthetetlen, amit írtam. Én is értem, amiről te beszélsz, sőt, némi kiegészítéssel egyet is értek: Különálló ág helyett én a "magasabb szint" fogalmat használnám. Pl. a legutolsó képeden a versenyző egy szélső helyzetben alkalmazza a síelés fizikája szerinti történésekhez való alkalmazkodásokat. A kép minden egyes részlete megmagyarázható, (értsd belefér) meglévő tananyagokba.

Szia Hulesz!

Részemről a síelés fizikáján a SÍELÉS KÖZBEN érvényesülő fizikai törvényszerűségeket értem. Fenntartom, hogy síelés közben ugyanazok a fizikai törvényszerűségek vonatkoznak az amatőrökre, mint a versenyzőkre. A nehézségi erő és a tömeg összefüggései, (remélem egyértelmű, hogy nem vákuumban szabadesésre gondolok). Az ütközési energia. A közegellenállás. Az ívből kifelé ható erők, (amennyiben kör, - részkör - pályán mozog a síelő). A beélezett sí miatt az ív külső oldaláról érkező ellenerő, ugyanazon körülmények között. Jelenlegi ismereteim szerint ezekbe a fő csoportokba mindenfajta síelés közbeni történés beilleszthető.

Amit részemről mindig is fontosnak gondoltam, az a pontos fogalmazás. Ebből kiindulva mondtam, amit mondtam. Amint aztán elkezdünk tovább boncolni, szinte rögtön lehet vizsgálni, hogy miben is különbözik az amatőr és a versenysíelés. A versenyző a sebesség növelésén munkálkodik. Már, ha nyerni akar. Itten jönnek aztán a gondok, amikor az amatőr síelő úgy próbálja utánozni a versenyzőket, hogy úgy a síelés technikáiban, mint fizikai felkészültségben fényévekre van attól. Ezért is szólok a pontos fogalmazás fontosságáról. Némely fogalmazások szerint az egyéni készségek befolyásolják a törvényeket. A valóságban azonban a törvények mentén lehet az edzések (bocsánat) emberanyagát az alkalmazkodásokra ránevelni.

De nem kell a versenyzők világába kirándulni, vannak itt, napi szinten nagyon egyszerű példák. 1000 –szer láttam, amikor a kevésbé tehetséges tanuló, (nehogy azt higgye valaki, hogy ez annyira ritka), hanyatt esik az első kanyarok gyorsulási szakaszaiban. A tapasztalt síoktató nem úgy kezeli ezt, hogy a tanuló elé áll. Hanem a tanulót tanítja meg arra, hogy hogyan kell megtanulni, alkalmazkodni lépésről – lépésre. S ez bizony időt igényel.

Kis „kacskaringókkal” ilyesmikre gondolok.

Maradok síbarátsággal:
Replaci

Egy ilyesfajta szétválasztás (jelenlegi ismereteim szerint) nem lehetséges. Ilyesmire utalással szakirodalmakban eddig sehol nem találkoztam. A síelés fizikája, a különböző technikák felosztása, amatőr v. versenyző számára ugyanaz. A felkészültségben vannak (lehetnek) jelentős különbségek.

Fontolva haladás IV. rész

Lukács, Zsuzsanna és Gyöngyi második két órájának célkitűzése az alaplendület önálló megsíelése, tanulópályán.

Az 1. óra célkitűzése:
- a másfajta lift megtanulása
- liftből kiszállás félpályán, (fokozatosság elve)
- a biztonságos elindulás a korábbinál meredekebb rajthelyről
- Lukácsnál és Gyöngyinél az új körülmények ismét kiváltják a féloldalas reakciókat. Ennek okán korrekció, új helyzethez igazítás.
- gyorsuláshoz - lassuláshoz alkalmazkodás új körülmények között

A 2. óra célkitűzése:
- az egyszerű kanyarba fordulás
- a terhelés kanyarban történő oldalirányú átváltásának (idejének – helyének) készségszintre gyakorlása
- a kanyar végének tudatosan biztonságos kezelése. (Kezdő tanulók esetén a Kanyar Síklub biztonság – kontroll oktatási technológiájában a kanyar váltásának helye nem a lejutás iránya szempontjából ideális, hanem a biztonságos sebességszabályozás szempontjából ideális helyen van.)

Amint az első két órában is volt, úgy a második két órában is (hosszabb – meredekebb pálya), az elején darabos - bizonytalan mozgás menetről - menetre lett egyre tudatosabb, gördülékenyebb.

Mint már említettem, nagyon meg tudja gyorsítani a tanulást, amikor nincsen féloldalasság, nincsenek egyensúlyozási problémák. Ahol azonban ezek fennállnak, ott bizony a korrekció több – kevesebb időt vesz igénybe.

Így volt ez most is. Zsuzsannánál összejött a tudatosan fejből vezérelt alaplendület, aránylag gördülékeny végrehajtással. Lukácsnál és Gyöngyinél a teljes a ívben maradt a hóeke. De az, biztonságosan végrehajtva. Felfogásom szerint a biztonság a legfontosabb, ezt sokszor lekommunikáltuk egymás közt. Így aztán mindenki megelégedésével zárult ez a két órásnak induló, de négy órával végződő, „mini sítanfolyam”.

Szép napot kívánok az olvasóknak, Replaci

Javítom a „fabábuzni” kitételt. Valójában a „szalmabáb” –ra gondoltam, amikor ezt leírtam. Néhány értelmezés erről:

- „A szalmabáb érvelés olyan érvelési hiba, mikor az egyik vitapartner, a racionális vita szabályait megsértve a másik vitapartner torzított álláspontját támadja.” / Wikipédia /

- „Eltúloztad, megváltoztattad vagy teljesen egy általad kitalálttal helyettesítetted a másik álláspontját azért, hogy könnyebben megtámadhasd, az övét helytelenebbnek, a sajátodat pedig helyesebbnek állíthasd be.”

- „Ha nem a másik valódi, eredeti állításaival vitatkozol, akkor nem tudod azok helytelenségét bizonyítani. Az egyetlen amit be tudsz bizonyítani az, hogy az általad gyártott - a másikéval azonban nem egyező - álláspont vagy állítás nem igaz, ami azonban semmilyen módon és minőségben sem vonja kétségbe vitapartnered eredeti állításait és véleményét.”

Szép napot az olvasóknak, Replaci

Szia Joci!

1. „Magam is azt érzem, hogy elbeszélünk egymás mellett és ez nem véletlen.” Nos, ha beiratkoznál egy síoktatói tanfolyamra, akkor (reményeim szerint) itt nem lenne szükség olyan dolgokon vitatkozni, (legfeljebb árnyalatokon), melyek a síoktatók számára nagyjából evidensek. Nagyjából mondom, mert azért vannak különbségek a különböző helyeken megjelent, fogalmakról szóló szószedetekben.
2. Pl. eszembe nem jutott, hogy a TE BEOSZTÁSODBAN a rövid, középhosszú, hosszú lendületek bármelyike nem élen forgatott lendület.
3. „Ott megmutathatjuk, hogy ki mire gondol forgatás, karcolás ügyben.” Benne vagyok. Annyit finomítanék ezen a gondolaton, hogy amit én erről gondolok, annak csak igen kicsiny, elenyésző része a sajátom, annak nagyobb hányada a nemzetközi sí szakirodalom szerves része.

Jó síelést neked, Replaci

Joci!

Mi van jársz talán síoktatói tanfolyamra? Mert:

- Az élben forgatás a síoktatók munkájának a szóhasználata. Örülök, hogy NÁLAD is létezik ez a fogalom. A "kicsit szélesebb" viszont nem illik bele egy definícióba. Legalább is nálam nem fér bele. Ezért írtam volt, hogy definíciók nélkül nem fogunk tudni tovább lépni. A „kicsit nagyobb” -nál, a „nagy különbségnél” pontosabb meghatározás szükséges. Ez lehet a vagy karcolás, vagy forgatás. És itt most nem csupán a nyom szélességére kell gondolni. A jól síelő pontosan tudja, milyen érzés, amikor hagyja saját élein futni a léceket, illetve mennyire más érzés, amikor azok forgatásban vannak. A vagy karcolás, vagy forgatás mindenesetre egy pontosabb meghatározás, mint a „kicsit szélesebb”. Szerintem.

- igen, a párhuzamos hosszúlendületet kisebb élszöggel síeljük meg, mint a rövidlendületet.

- megideologizált flatterolás? A flatterolás hiba, nem kell megideologizálni. Olvasd el kérlek még egyszer, hogy mit írtam flatter és a driften közötti különbségről. Kérlek, ne kezdj el te is „fabábuzni” mert az olyasmi vitát csak a négyévesek erőltetik.

1. A síelés veszélyes "üzem"!
2. A versenyzők technikailag képzettek, fizikailag edzettek, mégis hordanak bukósisakot. Igaz ők tudatosan síelnek a határaikon, vagy afölött.
3. Az oktatásban sosem részesült amatőr síelők zömének azonban fogalma nincsen, hol is húzódhatnak a határai.
4. Ezért aztán a bukósisak viselése kockázatkezelési kérdés. Aki kezeli a kockázatát, köt biztosítást, hord bukósisakot. Aki nem kezeli, nem hord. Rengetegen vannak, akik még sosem törték össze a kocsijukat, mégis kötnek cascót. Felnőtteknek szabad a vásár, értsd szabadon viheti oda a bőrét. Én már láttam tízfős álló felnőtt tanuló csoportot oktatóval együtt "lekuglizni".

1. Joci, nem a flatterről beszélünk? Erre írtam, hogy én hogyan ismerem. A befordulás más tészta, mert az már elkezdődhet egy piciny súllyal, piciny élen történő megforgatástól IS. Az ív végébe azonban nyom bele a gravitáció, s ha a síelő nem vette el időben a rotációt, nem fog tudni élezni, (vagy kevés él lesz), és jön a lecsúszás, flatter. Ismereteim szerint a flatter hiba, a driften helyes alkalmazás, ha (bárhol az ívben) célja van.

2. Kezdjük elölről. A síléc tud mozogni hosszában, ez a siklás. Tud mozogni keresztben, ez a csúszás. Ez a két szélső mozgás. Mindkét szélső helyzetből elindítható a kanyar. Ha a hosszban sikló lécet élre tesszük, és nem forgatunk bele, karcolás következik be. Ha a síléc nem karcol, hanem a hossztengelye mentén annak valamely pontja (kötés) körül a menetirányhoz képest forog, az a driften, magyarul sodródás. Ami lehet aktív és passzív.

3. A forgatás rövidítés, a sodratás hosszítás? Nézzük meg értelmesen. Karcolva megy a sí? Nem. Forog a sí akár az ívrövidítés, akár a hosszítás esetén? Aligha tagadható.

4. „Talán csak annyit, hogy a jól végrehajtott forgatásnak ív rövidítés a vége.” A jól végrehajtott forgatás rövidítés? És mi a helyzet a jól végrehajtott párhuzamos hosszúlendület esetén, (amikor olyan helyzet adódik, hogy éppen) az ív növelése a követelmény?

Így aztán én azt javasolom, hogy először egyezzünk meg a definíciókban, aztán próbáljuk megérteni a tényleges történéseket. Ez esetben (talán) juthatunk közös nevezőre.

Jó éjszakát neked, és a többi „baglyoknak”,
Síbarátsággal Replaci

Köszönöm hozzászólásod, én is így vélem, EGYETÉRTEK!

Síbarátsággal, Replaci

Rera!

Elfogadván Csabor véleményét, én is legyintek. Annyit azért hozzátennék, hogy olyan szinten nem látod a fától az erdőt, hogy az már fáj.

Szia Joci!

Örülök, hogy használod a le, felélezés fogalmát. Nem én találtam ki, de magyar viszonylatban írásban én kezdtem el kommunikálni.

1. A „megakasztást” gyakorló edzők szájából is többféleképpen hallottam már magyarázni. Amire én utaltam, az a feloldás előtti állapot. Ez a fajta „horogban” végződő megakasztás rövidlendületi sajátosság.

2. A forgatások témakörét már nem emlékszem melyik topikban, de tárgyaltuk. Akkor sem tudtunk egyetérteni, a vitát nem kívánom felújítani. A forgatás témakörét a nemzetközi sí szakirodalom feldolgozta, én ennek szellemében dolgozok, fogalmazni is így szoktam. Fő csoportjai a testforgatások, és a lábforgatások. Mindegyik csoport további felosztásokkal bír, így a többes szám indokolt. Igen, a térd és bokaforgatás benne van ebben a felosztásban.

3. Az én ismereteim szerint a flatter a képzetlen síelők esésvonal utáni, élezés hiányában történő lecsúszását jelenti. Általában a hibás rotáció következménye, s mivel élezés nincsen, megakasztás sem lehetséges.

4. Az ív különböző szakaszaiban, (vagy akár az egészben) alkalmazott szándékos sodródás, (a német driftennek nevezi), ismert, sőt szükséges része a síelésnek.

5. Én úgy érzékelem, hogy annak ellenére, hogy a Vanczi élben forgat, a látható hóspriccelés nem a megakasztás, hanem az erőteljes élben sodródás következménye.

6. Emlékeim szerint, amikor a szakirodalomban az ablaktörlő kifejezés megjelent, akkor az a lécek együtt forgatására utalt. Hogy ez azóta, hogyan módosult, azt nem ismerem.

7. Élen lévő sí kötés előtti részét befelé sodortatni nem lehet, mert az élek elakadnának a hóban. Így az élen lévő sí kötés előtti része nem sodródik, (éllel szemben nem tud sodródni), hanem vezet. Attól függetlenül, hogy a kötés mögötti rész sodródik, vagy sem. Az más kérdés, hogy a sí eleje (csőre) vezetésének iránya nagyon is függ a lécvég driftenjének a mértékétől. (Szerk.: meg az élszögtől és a meghajlítás mértékétől, természetesen!)

8. Kérem, ne haragudj, hogy az általad mondottakkal (melyek számomra ismeretlen forrásból származnak), nem írom felül az általam ismert forrásokból származó, és a puszta ismeretnél jelentősen többet jelentő tudásanyagot.

9. A Vanczi ügye. Miután ő vonzódik a versenysporthoz, fejlődése érdekében ezért ajánlottam edzői közreműködést. Jómagam a modern versenysíelésben nem vagyok naprakész, így nem érzem magam kompetensnek ebbe beleszólni.

Jó éjszakát a kedves olvasóknak,
Replaci

Az a helyzet kedves „amatőr szakértők”, hogy a napi 4 – 5, heti 30, szezononként 2 – 300, tíz év alatt akár 3000 kisgyermek oktatását elvégző síoktatók szerint nem a módszer, hanem a gyerek (tanuló) született és idővel felvett készségei – képességei a síoktatás igazi próbakövei. Alapvetően más az a kisgyerek, aki azonnal elengedi a felvonó kötelét, amikor rászólok, (reakcióidő), és egészen más, akit méterekkel előbb kell a cselekvésre felszólítani. És folytathatnám a különböző megoldandó egyensúlyproblémákkal, stb.. Mert MEGOLDÁS NÉLKÜL NEM LESZ FELMUTATHATÓ EREDMÉNY. Így aztán a profi síoktatás nem módszerekről, hanem a problémák megoldás irányába mutató kezeléséről szól. Amiben vastagon benne van, a szülőkhöz való viszony kialakítása, kezelése.
Tévúton jár, aki a (bármifajta) módszerből vezeti le az akár jó, akár a kevésbé jó végeredményt.

Fontolva haladás III. rész

Lukács, Zsuzsanna és Gyöngyi péntekre vettek ki egy nap szabadságot, és fizettek be két óra síoktatást.

Az eltérő tehetségek
A gyakorló síoktató nap, mint nap, óráról - órára tapasztalja, hogy milyen hihetetlenül nagy különbségek vannak tanuló és tanuló között. A különleges tehetségek (néha) 3 – 4 óra alatt érik el, amit mások 10 óra alatt (sem). Ráadásul „képileg” is igen különböző tud lenni az eredmény.

A síoktató felkészültsége
Lukács, Zsuzsanna és Gyöngyi nem tartoznak a különleges tehetségek közé, ráadásul köztük is megvan az eltérés. Az ilyesmi csoporton belüli különbségek teszik aztán igazán próbára annak a síoktatónak a felkészültségét, aki csoportcélt mer kitűzni.

Célok - részcélok
Évtizedek alatt jó néhány tanítási felfogással – tematikával találkoztam. Jómagam annál maradtam, hogy a 0 –ról való elindulás útján az első főcél az alaplendület biztonságos alkalmazása. Így aztán akárhány órát is vesz egy tanuló, a rendelkezésre álló időben én olyan részcélokat tűzök ki, melyek a legközelebbi főcélhoz vezető úton helyezkednek el.

Legközelebb arról fogok beszámolni, hogy meddig (és hogyan) jutott ez a három felnőtt ember 4 óra alatt.

Folyt. Köv.

Szép estét, Replaci

Különlegesen jó képek! Irigykedek!

Halihó!

Minden léc más, így a technikák megsíelését (általában) az adott léc tulajdonságaihoz szükséges (újra) igazítani. Mivel ezt a lécet még nem síeltem, így csak arról nyilatkoznék, amit látok:

1. Az „igazi megakasztás” külső szemlélő számára nem látható, annak meglétét csak az tudja megítélni, AKI AZT A GYAKORLATBÓL ismeri. Ennek a fajta, (általam „igazinak” nevezett) megakasztásnak nem a spriccelő hó, hanem a teljes él hosszán végigfutó terhelés következtében a lécek végeinél keletkező „horog” céltól – szituációtól függő feloldása a jellemzője. Itt én csupán a középről hátrafelé haladó terhelést látok, horog nélkül.
2. Rotorziós befordulás.
3. Lábforgatás, bokából hangsúllyal.

Ezt a síelést az amatőr átlag szintet jelentősen meghaladónak ítélném. További javulás a síelés alapfunkcióinak és összefüggéseinek mélyebb szintű megértésétől, valamint edzői iránymutatás (EDZÉS) melletti gyakorlástól várható.

Gratulálok, és további fejlődést kívánok,
Replaci

Ui. Kedves tényleg, és kevésbé hozzáértők. Mindent nem lehet a steril körülmények között működő sí robotok működéséből levezetni. Azok csupán a kezdetek.